Lora

Most mi Legyen?

A napom nagy részét az egyetemen töltöttem és a tanulásra koncentráltam. Nem volt sok időm dolgozni, mert rengeteg ZH- t írattak.

Dínó csepperedet de még mindig kis gömböc volt amit én imádtam. Sok időt töltöttem vele és még az ágyamba is be szokott így volt alvó társam és ébresztőm egyszerre.

Csütörtökön ráértem, mivel régen voltam már edzeni így elmentem a közeli konditerembe . Átöltöztem az öltözőbe és a futó padok felé vettem az irányt. Beraktam a Running mappát és kocogtam. Gyorsítottam a tempóm mikor megláttam, hogy ki sétált be. Úgy tettem mintha nem venném észre és futottam tovább. Annyira belemerültem az utálatába, hogy elvesztettem a fonalat és elestem .

- Lora figyelj már jobban! – üvöltött le rögtön és az egész terem ránk figyelt. – Jól vagy? – nyújtott a kezét.

- Te minden hol ott vagy? – álltam fel és indultam az öltöző felé. Ricsi persze követett és nem zavarta, hogy a női öltözőbe van.

- Láttam rajtad, hogy bele vagy merülve a gondolatidba. – ült le én pedig átöltöztem és indultam haza fele. – beszélhetnénk ?

- Mondjad. – álltam meg.

- Üljünk le. – húzott a közeli padra. – Én szeretnék veled jobban lenni! Tudom hogy nem lesz olyan semmi mint régen de attól még lehetünk barátok.

- Hogy legyünk barátok ha semmit nem tudunk egymásról és a bizalomról ne is beszéljünk. – tettem karba a kezem.

- Tudom de most ne a múltra koncentráljunk. Mind a ketten megváltoztunk és kezdjük tiszta lappal mit szólsz ? Az elején tényleg elég bunkó voltam. – támaszkodott térdére és úgy nézett vissza rám.

- Hát igen tényleg egy tapló voltál. – gúnyolódtam. – Oké benne vagyok. – mosoly húzódott az arcára.

- Rendben. Akkor haza vihetlek? – állt fel.

- Igen. - bólintottam.

A kocsiban ülve furcsa érzés fogott el. Amikor még együtt voltunk a rádióval énekeltük a számokat. Rengeteg videót és képet készítettünk. Olyan kellemes és megnyugtató érzés futott végig rajtam.

- Itt is vagyunk. – zavart fel a gondolatmenetemből.

- Köszönöm. – csatoltam ki a biztonsági övet.

- Igazán nincs mit. – kacsintott. – Akkor szia.

- Szia Dávid. – intettem és pont Dávid jött az utcán amikor be csaptam az ajtót.

- Sziasztok! – szállt ki a kocsiból Ricsi is.

- Hello Ricsi. – nyújtotta a kezét.

- Dávid. – fogtak kezet.

- Akkor én megyek is majd találkozunk. – nyomott egy puszit az arcomra Ricsi és elhajtott.

- Ez meg ki volt? – kérdezte Dávid és indultunk a lépcsőházba.

- Csak egy barát. – nyomtam meg a lift gombját.

- Értem. Akkor reggel ? – kérdezte kiszállva a liftből.

- Szokásosan. – mosolyodtam el.

- Rendben aludj jól! – ölelt meg és ment be a lakásba.

Alig vártam, hogy az ágyamba lehessek elég hosszú napnak sikerült. Danának elmeséltem a Ricsis dolgot, aminek ő természetesen nagyon örült.

..........................................................

Másnap reggel a kávézóba jött velem Dávid is egy korábbi ígéret miatt.

- Milyet szeretnél? - álltam be a pultba és felkötöttem a kötényemet.

- Nem is tudom. Lepj meg. – ült le az egyik asztalhoz. 10 perccel később ki is vittem a kávét és a Croassiant.

- Nekem személy szerint ez a kedvencem remélem ízleni fog. - raktam le elé a tálcán.

- Biztos. – kortyolt bele. Az arca poker-face volt.

- Milyen? – kérdeztem félve.

- Nagyon finom. – mosolyodott el. Meg vártam míg befejezi és egy puszi kíséretével el is ment.

- Ki volt ez a szép fiú? – bökött meg Viki.

- Csak a szomszéd. – raktam ki a pék sütiket.

- De jó viszonyt ápolsz vele. – röhögött fel. – Meg érkezett a másik madár. – indultam a felszolgáló pulthoz.

- Szia Lora. A szokásosat. – pötyögött a telefonján. Persze ma reggel is csodásan festett.

- Rendben egy perc is kész. – készítettem a kávét. – húzós nap ? – adtam át a kávét.

- Fogjuk rá. Mikor végzel? – nézett rám.

- 4-kor. - néztem az órámra.

- Rendben akkor érted jövök. – és elment.

Mi az hogy értem jön, oké hogy barátok vagyunk meg minden de akkor is. Azért még csak 1 napja se. Jó természetesen vártam, hogy találkozzunk meg minden de akkor is túlságosan furcsa volt tőle ez a viselkedés.

...............................................................

- Nem kell minden nap haza kísérned. – szálltam ki.

- De most a kutyát jöttem megnézni. – zárta le a kocsit.

- Elvihetjük sétálni is. – nyitottam az ajtót felérve a másodikra.

- Vigyük én ráérek.

- Szia Lora képzeld... - a mondatott nem folytatta tovább Dana mikor meglátta Ricsit.

- Szia Dana. – lépett elém Ricsi és megölelte. Láttam ahogy tátog felém és kérdezi, hogy együtt vagyunk én erre csak megráztam a fejem.

- Örülök, hogy látlak. Mi járatban? – kérdezősködött Dana.

- Elvisszük Dínót sétálni. – raktam rá a hámot. – majd jövünk. – intettem.

A közeli parkba mentünk sétára, ahova szokásosan jártunk.

- Tök jó hogy ilyen régóta jobban vagytok. – kezdett beszélgetni Ricsi.

- Igen szerintem is. – mosolyodtam el.

- Basszus Lora. – fogott meg, mert egy biciklis majd nem elgázolt. Az arcunk centikre volt, nyeltem egy nagyot. Ő pedig a szám és a szeme között ingázott. A leheletét éreztem az arcomon, az izgatottságomat nem is tudtam volna elrejteni. Már majd nem összeért a szánk mikor rezegni kezdett a telefonja. Ki vette zsebéből és megnézte.

- khmm... - köszörülte meg a torkát és elengedett. –Mennem kell, majd beszélünk. – intett és elviharzott.

Még is mi ez az egész???????

Ismét egy új rész. Hogy tetszik Ricsi és Lora kapcsolata? 😊
Hamarosan újabb rész jön. Puszii😘
-VL 👓👩🏻‍💻