Az angyalok mindig is elérhetetlen dolgok voltak a halandók számára. Földi ember fel sem érhette ésszel ezeknek a lényeknek a létezését, nem tudták maguk körül érzékelni őket, még akkor sem, amikor ott álltak az emberek előtt húsvér megtestesülésükben, pompás glóriájukkal a fejükön, hatalmasra tárt szárnyaikkal. Ezeknek a csodás teremtményeknek év milliókra nyúlik vissza a történelmük, arra az időre, amikor még csak eme fenséges, intelligens lények mászkáltak mezítláb, háborítatlanul a Földön. Az angyalok vigyáztak az állatvilágra, a természetre, sosem avatkoztak bele a körforgásba, olyannak fogadták el a világot, amilyen. És ez így jó is volt nekik, ám mindenhol akad olyan, akinek valami igencsak szúrja a szemét.

Az angyalok világának az őrzője, Mihály arkangyal hét testvérével együtt uralkodott, és vigyázott népére, békében éltek egymással, harmóniában a természettel, amikor egyik fivére fellázadt ellene. Lucifer máshogyan látta a világot, ő olyannak látta, amilyen, tele igazságtalansággal, kegyetlenséggel, és ignoranciával. Ő volt az első, aki fellázadt Mihály arkangyal ellen, és szította népét sokszor tévesen terjesztett rágalmakkal. Nemsokára eljött az idő, amikor Lucifer elérte a célját, és nemcsak az angyalok között volt széthúzás, hanem a testvérek között is. A két oldal között lázadás tört ki, majd polgárháború, amiben Lucifer győzedelmeskedett, ezzel a Mihály oldalán megmaradt angyalokat és megmaradt öt testvérét egy másik világba száműzte. Lucifer immáron egyedül uralkodott a Földön megmaradt népe és két testvére felett.

Hogy megtartsa uralmát, és erejét, Lucifer a tiltott erők egyikéhez folyamodott, amivel halottakat lehetett visszahozni a másvilágról, hogy népe szemében még hatalmasabb legyen, de mivel már nem rendelkezett angyali erejével, a próbálkozás kudarcba fulladt, s a most már élő halottak démoni kinézetükkel ijesztegették az embereket. Mihály arkangyal és testvérei tétlenül nézték végig azt az öldöklést, és vérengzést, amit a démonok műveltek Lucifer megmaradt népével, míg Lucifer egyedül próbálta meg felvenni a harcot, és helyrehozni azt, amit elrontott. Későn történt. Az arkangyalok végül csak akkor avatkoztak be, amikor látták, hogyan kezd el pusztulni a természet és az állatvilág egyetlen egy baklövés miatt. Habár az angyalok már másik világban éltek, láthatatlanul, még mindig óvták és figyelték a Földet. Mihály tisztogató háborút indított, melynek végén Lucifert és démonjait az alvilágba száműzte, és gúnynévként a Mundus nevet adta testvérének, majd lezárta a portált azoknak a démonoknak a vérével, akiket Mihály megölt. Mundus most már egyedül maradt lényeivel, megfertőződött embereivel, és hű segédjével, akit Spardanak hívtak. A Föld megmaradt Mihály két testvérének, Raguélnek és Ramiélnek, akik megadták magukat a háború végén, s így nyertek megbocsátást, ám sosem térhettek vissza az angyalok közé. Mihály büntetésből elvette szárnyaikat, és angyali mivoltukat, hogy ezentúl halandó emberekként éljenek tovább, ám megígérte fivéreinek, hogy le fog rájuk tekinteni, és sose hagyja védtelenül népüket.

Így ezután létrejött az egyensúly az emberek és az angyalok világa között, miközben az alvilág fortyogott, és kitörni készült. Mundus, az alvilág uralkodója valahogyan igába hajtotta a démonokat, és elérte az évek alatt, hogy engedelmeskedjenek neki. Mire Mihály az alvilágba száműzte testvérét, addigra Lucifer minden sötéterőt elsajátított és megszerzett magának, így tudott elmét kölcsönözni démonjainak és így tudott hadsereget kiépíteni maga köré. Amikor már elég erősnek gondolta magát Mundus, és rájött, hogyan nyisson portált az emberek világába, kiküldte harcosait, hogy bosszulják meg fivérei árulását, és döntsék romba a Földet.

A megmaradt két testvér, Raguél és Ramiél a végsőkig kitartottak, hogy megvédjék birodalmukat, legidősebb testvérük segítségével. Mihály időben érkezett maroknyi katonájával, hogy visszaverjék a démoni hadsereget ugyanabba a lyukba, ahová száműzte őket. Ezúttal Mihály szenvedett volna vereséget, hiszen Mundus jobbkeze, Sparda kétszer annyira erősebbnek bizonyult, ám a démon férfi átlátta a helyzetet, és elismerte, hogy az értelmetlen vérontásnak nincs értelme, se haszna. Hiszen hogyan akar valaki úgy átvenni egy birodalmat, ha azt előtte lerombolja, az embereket pedig megöli? Kivel építteti újra a világot? Kin fog ezután uralkodni? Sparda letette a kardját, majd alkut kötött Mihállyal, hogy segít legyőzni Mundust, és bezárja az alvilág kapuját, cserébe otthont kér a Földön, mivel kitaszított lesz.

Miután Spardanak sikerült legyőznie Mundust, a démon uralkodót láncra verte, és az alvilág legmélyebb bugyrába záratta, erejét elvette, fegyverét pedig megsemmisítette, és szétszórta a világ különböző pontjain. Mihály hálás volt a segítségért, ám még ennek ellenére is megvetette a sötét, démoni erőt, ami Sparda ereiben csordogált végig.

Így történt, hogy az angyalok és az emberek ketté váltak, két külön világban éltek egymástól, a démonokkal folyamatosan harcot vívtak, és láthatatlanul kellett tovább folytatniuk a Föld és a természet megóvását. Időközben Mihály megnősült, és egy gyönyörű lány apukája lett, két fivére, akik a Földön maradtak, elhunytak, hiszen halandók lettek, ám így is több száz évet megéltek, Sparda pedig továbbra is próbálta megőrizni az egyensúlyt a démonvilág és az emberek világa között, bár immáron egy szépséges nő oldalán, és két ikerfia felnevelése közben.

Ennek már több, mint kétezer éve, ami alatt az angyalok, démonok és emberek viszonya elmérgesedett a folyamatos ellentét és az emberekben egyre növekvő hitetlenség miatt. A Földön már nem volt ott Raguél és Ramiél, hogy tartsák a hitet a halandókban, és tanítsák őket, s már Sparda sem élt, hogy felvegye a harcot a démonok ellen, ráadásul egyik fia a családnak is hátat fordított, és megpróbálta átvenni az uralmat az alvilág felett, hogy abszolút hatalomra, és erőre tegyen szert. Másik fia pedig egyedül maradt a démonok elleni harcban, amiben Mihály lánya volt a segítségére, és unokaöccse, aki fiatal kora ellenére kiváló harcos volt. Ám a két Sparda fiú sem volt mindig ellensége egymásnak.

Mihály két halandó fivére halála után leküldte a lányát a Földre, hogy tanítsa, óvja az embereket, s útmutatást nyújtson nekik. A lány mindig engedelmeskedett, bármit is kért tőle az apja, hiszen feltekintett rá, és az egyik leghatalmasabb angyal volt. A fiatal lány leszállt hát az emberek közé, akik hamar megkedvelték őt, hiszen földöntúli nyugalmával mindenkinek békét hozott a lelkébe, és makacsságának köszönhetően semmi sem volt számára lehetetlen. A lány évekig élt békességben az emberek között, míg egyik nap démonok támadtak rá a kis városra, ahol éppen tartózkodott. Mivel még nem volt tapasztalata a harcban, de kapott kiképzést, a lány nem tudta, hogyan védhetné meg egyedül ezt a sok embert, így Sparda fiaihoz fordult segítségért. Az akkor még fiatal trió vállvetve küzdött azért, hogy a kis városból, amit Fortunának hívtak, kiűzzék a démonokat, miközben szoros barátságot kötöttek egymással, a lány pedig beleszeretett Sparda legidősebb fiába. A város megtisztult, Mihály pedig, aki hallotta és látta az eseményeket, hazahívta lányát, ám akkor még senki sem tudta, hogy a lány gyermeket hord a szíve alatt. Mihály csalódottságot érzett lánya iránt, majd kitaszította az angyalok közül, és arra kárhoztatta, hogy az emberek között éljen halandóként, s nevelje fel gyermekét. Az akkor még tizenhét éves lány kihordta gyermekét, és egy egészséges fiúnak adott életet. A születés előtt Sparda legidősebb fia elvette a lányt, ám fia születése előtt eltűnt, és soha nem került elő. A lány egyedül maradt újszülött gyermekével, akit meg kellett védenie, hiszen egy angyal és egy démon vérének keveréke volt. A legerősebb vérkötelék, ami valaha is létezett...

Immáron több év eltelt, a lányból nő lett, Sparda legfiatalabb fia mellett dolgozott démonvadászként, s nevelte fiát, aki próbált normális életet élni félig démoni mivoltával. Úgy tűnt, hogy teljesen normális életet tudnak élni, de elérkezett a nap, amikor minden összekuszálódott. Sparda legidősebb fia visszatért, viszont elméje nem volt tiszta, elhomályosította a sok tévképzet, amivel egy külső erő szennyezte a gondolatait. Mundus megfertőzte őt, mivel a most már férfivé érett fiú alkut kötött vele, hogy erőt biztosítson feleségének, és hogy megvédhesse újszülött fiát. Ám ennek az alkunak súlyos ára volt. Habár Mundus erőt adott Mihály lányának azzal, hogy elfelezte Sparda legidősebb fiának az erejét, mivel a két ellensége sarjairól volt szó, Mundus azzal a feltétellel fogadta el az alkut, hogy a lány folyamatosan gyengül és megfertőződik a démoni ereje miatt, Sparda legidősebb fiának pedig szolgálnia kell őt. A démon férfi belement hezitálás nélkül az alkuba, nem is számolva ezzel, hogy Mundus egy eszközként fogja őt használni, hogy visszavegye a hatalmat a Föld felett, és Sparda vérének felhasználásával még nagyobb erőre tegyen szert, hogy fivére birodalmát is leigázhassa.

Mundusnak nem sikerült elérnie eme célját, hiszen Sparda legfiatalabb fia valahogyan felszabadította testvére elméjét, aki még mindig nem gondolkodott józanul, hiszen most már ő is megfertőződött, miközben feleségéből próbálta meg kiszívni a fertőzést. Sparda legidősebb fia elvakult lett, már csak az érdekelte, hogyan lehetne még erősebb, hogy elviselje azt a mérhetetlen fájdalmat, amit a fertőzés okozott a testében. A megoldás a fia karjában rejlett... A fiú démoni karral született, mivel anyja méhében megfertőződött ő is, viszont ő az előnyére fordíthatta eme erőt. Hatalmas erőnek volt tulajdonában, de ezt még ő sem tudta addig a napig, amíg meg nem szerezte apja kardját. A fiú számtalan történetet hallott édesanyjától az angyalokról, a démonokról, és az édesapjáról, aki mindig halott volt a számára, csak a kardja maradt meg az élők világában. Az édesanyja gondosan elrejtette, hogy soha senki se találja meg. De a fiú rátalált. Rátalált, mert hallotta a hívását. Érezte a kezében, hogy bizsereg, amikor csak a közelébe ér, és jelez neki. Édesanyja megpróbálta megóvni attól, hogy birtokolja a kardot, de elkésett vele. Nem tudott mit csinálni vele a nő, hiszen a fia nem adta vissza édesapja kardját, ami erőt adott neki. Mihály lánya végül beletörődött a sorsba, hogy fia birtokolja kardjának a párját, Yamatot. Mikor Mundus kettéválasztotta Sparda legidősebb fiának az erejét, a megfelezett erejű férfi létrehozott egy kardot, amiben az ereje rejlett, s odaajándékozta a nőnek. A kard az Okurusu nevet viselte, ami annyit tesz, hogy az elhagyottak védelmezője.

Így esett, hogy Sparda legidősebb fia visszatért, hogy erőt szerezzen magának, miután nem gondolkodva tisztán, leszakította a helyéről a saját fia karját, amiben Yamato rejlett, és amivel ketté tudta magát választani a férfi. Démoni énje ült egy trónon, miközben a vért szipolyozta a Földön élő halandókból, miközben minden, ami emberré tette őt elhagyatottan próbálkozott túlélni, és Sparda legfiatalabb fiához fordulni segítségért. Mihály lánya alig akarta elhinni, hogy mivé lett férje, és hogy az a fiatal nyikhaj, aki állandóan a sarkában volt, ugyanolyan tetoválásokkal, mint a nőé, az a férje. Ám enélkül a fiatal nyikhaj nélkül aligha bukkanhatott volna rá arra a holttestre, amire egyáltalán nem számított. Egy angyal holtteste. Ismerte azt az angyalt. A földi nagykövet volt, rendszeresen találkozott vele, akárhányszor csak a Földre látogatott. Mihály fivérei most már nem éltek, így kénytelenek voltak Sparda legfiatalabb fiával tárgyalni, ha valami diplomáciai ügyben jöttek el hozzá. Mivel a pimasz és kissé lázadó stílusa miatt a férfi nem volt igazán képes az ilyen tárgyalások zökkenőmentes lebonyolítására, nagy szájhúzások közepette kénytelenek voltak az angyalok Mihály lányával tárgyalni, mivel összeszedettebb volt, és csak ritkán vesztette el a türelmét, és a vérmérsékletét.

Miután megtalálta a nagykövet holttestét, napokon átlevelezett nagybátyjával, Gábriellel, akinél elérte, hogy bár nem szívesen,visszajuttatta az angyalok közé, hogy segítsen az ügy nyomozásában, mivel, ha aföldi nagykövetet találta meg holtan a Földön, akkor valamennyire a halandók isbele lettek vonva a dologba. Ráadásul később az is kiderült, hogy a nő apját,Mihályt is elrabolták, és valahol fogva tartják, kínozzák. A nő mielőbb azangyali tanács elé akart kerülni.