– Becky, várj már! – ahogy a becenevemet hallottam, rögtön tudtam, hogy Shawn követett, amikor kirontottam a szalonból. Egyszerűen túlságosan kevés volt ott a levegő, túlságosan szúrta a bőrömet a menyasszonyi ruha, és túlságosan feszélyezett anyám jelenléte, amikor hét évvel az utolsó személyes találkozásunk után újra szemtől-szemben álltam Shawn Mendes-szel. Megtorpantam a járdán, és egyből eszembe jutott, hogy ha a közelben van néhány rajongó, akkor az internet kerek kettő percen belül tele lesz azzal, hogy Shawn egy idegen lány után kiabál a nyílt utcán. Mégis lenyeltem az egyre nagyobb gombócot a torkomban, és lassan megfordultam. Shawn akkorra ért oda hozzám, a kezét zavartan fekete farmerja zsebébe süllyesztette. Sokkal jobban nézett ki, mint a fotókon, plakátokon, albumborítókon. Sokkal férfiasabban festett, mint tizenhat évesen, én mégsem tudtam elvonatkoztatni attól a fiútól, akit akkor ismertem. Számomra ő mindig is az édes, a kedves, az empatikus Shawn Mendes lesz, aki megvigasztalja a síró lányokat az osztályban, és olyan ellenállhatatlanul kéri el a matekházit, hogy szinte már mindenki könyörög neki, hogy az övét másolja le. – Nem tudtam, hogy itt leszel – intett a szalon irányába.
– Tekintve, hogy hét éve nem beszéltünk, sejtettem, hogy nem vagy tisztában a napirendemmel – vágtam rá kapásból. Legszívesebben azonnal visszaszívtam volna, mert Shawn hitetlenül elmosolyodott, és lesütötte a szemét. Egek, hogy mekkorára nőtt! Oké, régebben is baromi magas volt, de most legalább két fejjel tornyosult fölém. – Bocs – szabadkoztam. – Csak tényleg nagyon meglepődtem, amikor kijöttél abból a fülkéből a menyasszonyoddal – haraptam be az alsó ajkamat. Shawn megvakarta a tarkóját.
– Ő tulajdonképpen Cole menyasszonya – mondta. Igyekeztem végigpörgetni a fejemben az összes Cole-t, akit ismerek, de nem ugrott be senki. Hacsak...
– Liftes Cole? – kérdeztem döbbenten. Shawn elröhögte magát.
– Manapság Menedzser Cole a beceneve – magyarázta. Liftes Cole legendává vált a giminkben, miután elsőben egy fociedzésen eltörte a lábát, és két hónapig csak lifttel közlekedhetett az emeletek között. A probléma az volt, hogy ő minden egyes alkalommal félrenyomta a gombokat, és beragadt a liftbe. A karbantartó a második héten már felajánlotta neki, hogy inkább a hátán viszi fel a harmadikra, de Cole természetesen marhára élvezte, hogy legálisan lóghatja el az órákat, sőt, a tanárok még aggódnak is érte, és különböző kedvezményekkel halmozzák el, nehogy sérüljön a kis lelke. Mármint, az eredetinél is jobban.
– Ő lett a menedzsered? – döbbentem le második körben. Shawn bólintott.
– Jó is, hogy összefutottunk – köszörülte meg a torkát. – Cole hetek óta a telefonszámod után nyomoz.
– Hát ez kissé fura, tekintve, hogy mindketten az esküvőnkre készülünk... – ráncoltam a homlokomat. Igazából csak ekkor tudatosult bennem, hogy Kelly Richardson mégsem megy hozzá Shawn-hoz. A megkönnyebbülés, amit éreztem, minden bizonnyal csak a régi dolgok miatt öntött el. Az ember mégiscsak nehezen viseli, ha az exe megházasodik.
– Mármint – nevetett tovább Shawn. – a fesztivál miatt. Szeretnék fellépni.
– Azt hittem, elég régóta vagy már a szakmában ahhoz, hogy tudd, a szervező keresi meg az előadót, nem fordítva – billentettem oldalra a fejemet. Shawn óvatos mosolyra húzta a száját, és vállat vont.
– Ha Becky Pierce a szervező, az felülírja a szokásokat – egy másodpercre elvesztettem az eszemet. Egyetlen röpke, múlandó másodpercig képes voltam megfeledkezni Eric-ről, az esküvőről, és az elmúlt hét évről. Abban az egy másodpercben megengedtem magamnak, hogy beleképzeljem magam egy olyan fura, és teljesen valótlan helyzetbe, amikor Shawn tölti be Eric szerepét, és nem kell lépten-nyomon attól tartani, hogy még a WC-re is a telefonjukkal kamerázó tinilányok követik őt. Ott, akkor tényleg azt akartam, hogy ő legyen a vőlegényem. Talán a csodaszép szemei, az ellenállhatatlanul édes mosolya, esetleg az imádnivaló, göndör fürtjei miatt. Vagy csak egyszerűen azért, mert ő Shawn Mendes, és kész. Ez elegendő indok, nagyjából minden őrült gondolatra. Nyugodt és csábító egy másodperc volt, és mint általában, most is anyám hangja rántott vissza a valóságba.
– Rebecca, volnál szíves visszajönni időpontot egyeztetni? – kiáltott oda nekem a szalon ajtajából. Lehunytam a szemem, és megdörzsöltem a homlokomat. Shawn kínosan mosolygott.
– Pillanat – szóltam oda anyának, aki morgott valamit, és visszavonult a szalon biztonságába. Belenyúltam a táskámba, elővettem egy névjegykártyát, és átnyújtottam Shawn-nak. – Cole ezen a számon elér. Még a héten hívjon fel, mert hétfőn prezentálom a fellépőket a team-nek – tettem hozzá. Shawn elolvasta a kártya mindkét oldalát. Sarkon fordultam, azzal a határozott szándékkal, hogy egyszerűen, remegő térdek és pillangókkal túlzsúfolt gyomor nélkül visszamegyek az esküvői ruha szalonba időpontot foglalni a türelmetlen anyámmal, csakhogy Shawn utánam szólt.
– És én is elérlek ezen a számon? – még a vér is megfagyott az ereimben, miközben tudatosult bennem, amit mondott. Fel akar hívni. Shawn Mendes. Az a Shawn Mendes, akit tíz éve ismerek, mégsem tudok többet róla, mint akármelyik rajongója. Épp erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy válaszoljak, de ahogy visszafordultam felé, már három lány állt körülötte, magasba tartott telefonnal, Shawn pedig készségesen mosolygott bele sorban a kamerákba. Egy fájdalmas másodpercre találkozott a tekintetünk, aztán beléptem a szalonba. Még hallottam, hogy az út túloldalán is sikoltozni kezd egy csapat tizenéves lány. És csak reménykedni mertem, hogy egyikük sem volt fültanúja a beszélgetésünknek...

– Shawn Mendes, most komolyan? – fogadott villódzó szemmel Eric az ajtóban. Az időpontfoglalás után még visszamentem az irodába elintézni néhány dolgot, tárgyaltam két sörbeszállítóval, és egyeztettem a fesztivál ellátásvezetőjével is, mielőtt hazajöttem volna. Tudtam, hogy a vőlegényem már otthon lesz, az éjszakás műszakja utáni napon mindig korán hazaér, de arra nem számítottam, hogy rögtön kérdőre is von, miközben még a cipőmet sem vettem le.
– Neked is szia – motyogtam.
– Mi a fene ez? – tolta az arcomba a telefonját, amin egy Shawn-ról szóló rajongói oldal posztja virított. Az újra és újra ismétlődő videót ma rögzítették rólunk, ahogy a szalon előtt beszélgetünk, Shawn mosolyog, én pedig magyarázok valamit. Az utcazajtól nem hallatszik, amit mondok, de a videó alatti leírásban az szerepelt, hogy „Shawn és egy lány egy esküvői ruha szalon előtt! Shawn megnősül? Gyönyörű lány, de szerintem nem illik Shawn-hoz...". Kikaptam Eric kezéből a telefont, és végigpörgettem a kommenteket is. Mind arról szólt, hogy Shawn-nak nem kéne elkapkodnia a házasságot, és hogy miért nem jelent meg még sehol velem, ha egyszer együtt vagyunk... Sóhajtva adtam vissza a készüléket Eric-nek, mialatt besétáltam a nappaliba, és a homlokomat dörzsöltem. Shawn harmincmillió rajongója szerte a világban azt hiszi, együtt vagyunk, mi több, esküvőre készülünk. Lehetne ennél is rosszabb? – Magyarázd már meg! – toporzékolt előttem Eric. Igen, lehetett rosszabb.
– Pont ott volt ő is a szalonban, és beszélgettünk. Mit magyarázzak ezen? – tártam szét a karjaimat fáradtan. Eric felvonta a szemöldökét.
– Ha a szalonban találkoztatok, miért előtte beszéltetek? – rázogatta meg a telefonját, mintegy bizonyítékképpen.
– Azért, mert nekem el kellett rohannom, de el akarta kérni a névjegykártyámat – forgattam a szemem.
– A névjegykártyádat? – döbbent le Eric.
– Fel akar lépni a Love Fesztiválon, könyörgöm, mit kell ezt ennyire túlbonyolítani? – horkantottam fel.
– Nem te szoktad megkeresni az előadókat? – értetlenkedett Eric. Felpattantam, és kivágtattam a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet. Eric persze követett.
– Régóta ismerjük egymást – legyintettem.
– Említetted egyszer, hogy osztálytársak voltatok, de nem hittem, hogy ennyire jóban vagytok... – gondolkodott el hangosan.
– Te is műtötted már meg régi osztálytársadat, nem? – támaszkodtam neki a konyhapultnak. Eric kihúzta magát, és magabiztosan elvigyorodott.
– Persze, mert én vagyok a legjobb.
– Na, hát talán ez az én esetemben is igaz – biccentettem, majd kikerülve őt, bevonultam a mosdóba. A blézerem belső zsebéből elővettem a telefonomat, és én is ellenőriztem néhány rajongói oldalt. Tízből nyolc megosztotta a videót rólunk. Basszus, hogy fogom én ezt elsikálni? Egyáltalán, kell valamit tennem? Hogy léphetnék kapcsolatba Shawn-nal? Oké, nyugi, Rebecca, nem is kell kapcsolatba lépned vele. Majd Cole megkeres, rajta keresztül leszervezzük a fellépést, ez a baromság rólunk meg majd pár nap múlva lecseng, és kész. Többé nem kell találkoznom vele. Amikor hirtelen rezegni kezdett a kezemben a telefon, önkéntelenül is azt reméltem, hogy Shawn keres. Fojtogató csalódottság lett úrrá rajtam, amikor leolvastam Missy nevét a kijelzőről.
– Szia – vettem fel suttogva.
– Miért suttogsz? Talán Shawn-nál vagy? – kérdezte Missy izgatottan.
– Te is láttad? – temettem a tenyerembe az arcomat.
– Mindenki látta, Reb – szinte láttam magam előtt, ahogy elhúzza a száját. Missy is jól ismerte Shawn-t, mindhárman egy osztályba jártunk, úgyhogy természetesen azt is tudta, hogy Shawn és én együtt voltunk tizenhat éves korunkban. – Mégis hogy találkoztatok?
– Cole menyasszonyát kísérte el ruhát választani – magyaráztam.
– Cole? Liftes Cole? – buggyant ki a nevetés Missy-ből. Ezúttal én is elmosolyodtam.
– Aha. Ő lett Shawn menedzsere – feleltem.
– Rebecca? – kopogtatott be a fürdőszobaajtón Eric. – Jól vagy? Minden rendben?
– Jól vagyok – kiáltottam ki, miközben kinyitottam az ablakot, remélve, hogy a kintről beszűrődő zaj elnyomja a beszédemet.
– Biztos? – kérdezett vissza Eric.
– Persze – válaszoltam, félig kihajolva az ablakon.
– Te most titkolózol a vőlegényed előtt? – szólalt meg Missy a vonal túlvégén. – Ez nem szép dolog.
– Mások dolgába beleszólni sem az – vágtam vissza halkan.
– Oké, akkor hagyjuk a dumát, inkább mondd, mi történt veletek Shawn-nal? – faggatózott Missy izgatottan.
– Nem történt semmi! – mondtam gyorsan, eloszlatva a barátnőm fura képzelgéseit. – Csak mondta, hogy szeretne fellépni a fesztiválon, én meg adtam neki egy névjegykártyát, amit majd ő továbbít Liftes Cole-nak. Ennyi – hadartam. Missy nem szólt semmit, csak sóhajtozott. – Hé, jól vagy? – kérdeztem végül, amikor már komoly esélye volt annak, hogy a barátnőm hiperventillál.
– Rebecca, te találkoztál Shawn Mendes-szel egy esküvői ruha szalonban, és nem mentél hozzá feleségül ott helyben? Hát káposzta van neked az agyad helyén? – szólalt meg végre újra Missy.
– Missy, ezt már megbeszéltük. Szeretem Eric-et – sóhajtottam, kibámulva az ablakon. Missy felháborodva folytatta.
– Hát szerintem ezzel kábé az egész világon egyedül vagy.
– Most egyébként miért is hívtál? Hogy nekem szidd Eric-et? – kérdeztem.
– Nem, azt Tommy-val szoktuk ebédszünetben – szúrta közbe. Aha, szóval a munkatársaim ebédszünetben a vőlegényemet szapulják. Lehet, hogy szorítanom kéne azon a bizonyos gyeplőn, elvégre, mégiscsak én vagyok a főnök. – Azért hívtalak, hogy megtudjam, jól vagy-e – lágyult el Missy hangja.
– Miért ne lennék jól? – húztam ki magam, megfeledkezve arról, hogy ő ezt nem láthatja.
– Hát, tudod. Hét év után összefutni a nagy szerelmeddel egy esküvői ruha szalonban...
– Gimnáziumi szerelem – helyesbítettem, mert hát könyörgöm, mégsem a nagy ő-vel szakítottam Shawn személyében. Valószínűleg.
– Nevezd, ahogy akarod – érkezett Missy válasza. – Akkor is felkavaró lehetett.
– Nem volt az – közöltem egyszerűen. – Shawn csak egy régi ismerős – amikor Missy először fuldokolva köhögni kezdett, azután fennhangon vihogni, úgy döntöttem, megszakítom a hívást. – Kösz, hogy érdeklődtél, de most mennem kell. Holnap találkozunk, puszi! – és már ki is nyomtam. Akaratlanul is beléptem a hívásnaplómba, holott tudtam, hogy nem fog ott fogadni egy ismeretlen szám, ami mögött Shawn-t remélem. Ideje több időt töltenem Eric-kel, hogy egy életre kiűzzem a gondolataim közül Shawn-t. Meg a rajongóit. Meg a videót, amin egy esküvői ruha szalon előtt beszélgetünk. Meg az összeesküvés-elméleteket. Meg mindent. Tényleg mindent. 

*Reklám helye*
Aki valamilyen megmagyarázhatatlan, számomra mégis nagyon jóleső okból kifolyólag úgy érzi, nem kap belőlem eleget, az kattintson nyugodtan ide: https://szeljegyzetekakaoszmargojara.home.blog/
Itt nem konkrét történeteket teszek közzé, hanem amolyan blogként funkcionál, az aktuális agymenéseimtől kezdve a velem megtörtént legviccesebb sztorikig olvashattok dolgokat. Elég kezdetleges állapotban van egyelőre, és nem valami sok tartalmat találtok rajta, de nagyon igyekszem, esküszöm! :) 
Szuper hétvégét mindenkinek! :)