"jacob?" hasított végig a szobán troye halk hangja, miközben próbálta feldolgozni maga körül a fehér falakat és a fertőtlenítő illatban úszó szobát. 

jacob felnézett és közelebb sétált troyehoz. "troye!" köszöntötte halk hangon.

"m-miért vagyok itt?" troye megpróbált felülni de a mellkasában lévő égő érzés gátolta őt ebben.

"m-majdnem meghaltál troye. a tüdőd leállt és... basszus elájultál és... nagyon ideges voltam." hadarta.

"miért érdekel?"

troye nem volt hozzászokva, hogy foglalkoznak vele.

"te vagy az egyetlen az életemben, aki nem próbált meg kihasználni." vallott színt jacob. "igazán megterhelő."

"én is ki foglak használni."

jacob is tudta, hogy ez az igazság, troye halála után ismét magára marad. de még mindig hitt az ellenkezőjében.