vékony, fehér lábait előre-hátra lóbálta a magas széken, alacsony alkata miatt nem ért le a padlóig lába.

törékeny csontjai sajogtak és bőrét szorosnak érezte minden alkalommal, mikor megmozdult.

teste egész héten remegett az alultápláltság miatt.

mióta az édesanyja kényszerítette az evésre semmit sem evett, félt hogy akár egy kicsit is növekedni fog súlya. tudta hogy ez butaság, de ha órákon át izgulnál a saját tested és kinézeted miatt, megértenéd a szokásos gyűlöletet, amit maga iránt táplált.

"miért vagy itt, ha nem is fogsz enni?" jacob hangja megriasztotta troyet.

"mert itt szeretnék lenni." mondta egyszerűen és felemelte a fejét. "nincs barátnőd, akit piszkálhatnál?"

jacob helyet foglalt a mellette lévő széken, troyeval ellentétben ő volt annyira magas, hogy lábai elérjék a földet.

"szakítottunk." rántott vállat az asztalnak dőlve. "fogsz akármit is rendelni?" kérdezte jacob egy ravasz, önelégült mosollyal az arcán. tudta a választ, de hallani akarta troye szájából is.

"nem."

"enned kell." mondta jacob, a mosoly lefagyott az arcáról. "lassan megölöd magad, ugye tudod?"

troye csendben maradt, egy szót sem szólt jacobhoz.