troye úgy érezte haldoklik, bőre égett és egész teste sajgott.

nem szerette, hogy minden egyes alkalommal megverték, mikor kiállt magáért, nem szerette hogy megbélyegezték őt, nem szerette a szüleit. nem is igazán voltak a szülei, nem törődtek troye-val úgy, ahogy egy szülőnek kellene, inkább mintha szégyellték volna, hogy olyan fiúk van, mint troye.

troye a tűzforró víz alatt ült, testét mégis hidegnek érezte. a víz végigfojt testén, mégis kirázta a hideg, körmeit belevájta a sebhelyeibe, amik apja érintését jelezték.

troye remegő testtel felállt, ujját lenyomta a torkán, a könnyei elhomályosították a látását. öklendezett néhányszor, mielőtt a véren kívül semmi más nem jött fel a torkán, ahogy próbálta  magából kikényszeríteni a vizet és a pohár kávét, amit aznap elfogyasztott. troye teste remegni kezdett, nem tudta folytatni, mert úgy érezte bármelyik pillanatban elájulhat.

elzárva a vizet kicsi teste köré tekerte a törölközőjét. lábai próbálták támogatni őt, miközben kilépett a zuhanykabinból, de az ételhiánytól és a szülei durva bánásmódjától nem tudta megtartani egyensúlyát. mielőtt troye megtarthatta volna magát a földre zuhant, csípőjét erősen beverte a csempés padlóba. ennyi fájdalom elég volt neki, hogy körülölelje őt a sötétség.