teste nem csak az édesanyja ütéseitől sajgott, hanem az étel hiánya kínozta törékeny csontjait. gyorsan veszítette a súlyát, nem tudta megállítani magát abban, hogy még jobban tönkretegye a testét.

"olyan vagy mint egy bot, enned kellene." jacob bixenman hangja ütötte meg troye füleit. troye szemeit forgatva figyelmen kívül hagyta őt.

"neked pedig a saját dolgaiddal kellene foglalkoznod. menj vissza a barátnődhöz." troye óceán kék szemeivel bosszúsan nézett az ő mogyoróbarna íriszeibe.

jacob vigyorogva ült le vele szemben. "csak törődöm veled."

"akkor ne tedd." hisztizett troye és újra megforgatta szemeit. "jól vagyok."

"ha neked jó az, hogy lassan megölöd magad az éhezéssel, akkor jó." mondta jacob és evett egy falatot az ételéből.

"nem ölöm meg magam."

én csak vékony szeretnék lenni.