a zuhanyzóban ült, a forróvíz végigfolyt porcelán bőrén. koszosnak érezte magát, de minél tovább ült a forró víz alatt, annál jobban emlékezett vissza az eseményekre, amiket egy édesapának nem szabadott volna elkövetnie. könnyei egybemosódtak a vízzel, levegőért kapkodását elnyomta a víz hangja. teste zsibbadt volt és elvörösödött a víz hőmérsékletétől, de troye nem törődött vele.

troye próbálta lemosni magáról az eseményeket és az érzelmeit, de minél tovább ült ott annál nehezebb volt elhessegetni az emlékeket. nem tudta kiverni a fejéből a történteket és a kezek gondtalan ütközését a testével.

két nappal később

troye már szinte eltűnt az osztályteremben az étel hiányától. most már mindenki aggódott a fiú miatt és rajta tartották a szemüket. de nem eléggé.

ebédnél troye ide-oda tologatta az ételét, egy falatot sem mert enni. csak salátát kért, de azt se akarta megenni, mert félt hogy akárcsak egy kicsit is hízni fog.

egy hang kényszerítette, hogy felnézzen. "csak azt fogod megenni?" töltötte meg füleit jacob bixenman hangja.

jacob bixenman a futballcsapat tagja volt - tulajdonképpen a kapitány volt, a barátnője pedig egy pom-pom lány. jacob volt a népszerűség definíciója, és sosem beszélt olyan emberekkel, mint troye. troyet is meglepte hogy a három év alatt most először hozzászólt.

"igen." válaszolta egyszerűen troye.

"nem fogod. láttam ahogy kidobod az ebédedet, utána pedig úgy csinálsz mintha megetted volna. nem vagyok vak." mondta, hangja nem volt keserű sem más, olyan volt mintha egyszerűen csak beszélgettek volna.

"de vak vagy." mondta troye keserédesen.

jacob lemosolygott rá. "akkor egyél belőle, fogadjunk." tette próbára, szemeit nem vette le troyeról, aki fejében végiggondolta, hogy jó ötlet-e vagy sem.

troye nagyot nyelve nézett le a tányérjára, fejében próbálta összeszámolni a kalóriákat.

ne tedd meg. felállt a székéből és elsétált. nem tudta megtenni, bármennyire is könyörgött érte a gyomra, képtelen volt rá.

jacob nyert.