Louis szinte kerülte az anyukáját. Fogalma sem volt Gabinak mi történhetett hogy Louis eltávolodott tőle.
-Apu nézd!-mutatta a rajzát Stevenek amin ő volt rajta, a kapitány és egy nő. De az nem Gabi volt.
-Ez ki Louis?-kérdezte vigyorogva Sharon.
-Te! A családunk!-Gabi szíve ezer darabjaira tört.
-Louis...anyut miért nem rajzoltad rá?-kérdezte Steve. Menteni akarta a helyzetet. Annak ellenére ami este történt köztük semmit sem változtatott az érzésein. Louis minden válasz helyett ment játszani.
-Elég gáz ha már az ember saját gyereke ennyi idősen ilyen utálatot mutat a saját anyja fele!-jegyezte meg gúnyosan Sharon.
-Sharon elég!-szólt rá Steve.
-Mi? Nincs igazam? Louis is végre látja milyen egy anyja van! Egy gyilkos!
-Sharon azt mondtam elég!-emelte meg jobban a hangját Steve. Gabi minden szó nélkül ment a kertbe, egyedül akart lenni.-Francba...!-állt fel Steve azonnal ahogy Gabi után ment.-Gabi!
-Egyedül akarok lenni!
-Gabi...csak beszéljük meg a tegnapit!-próbálta Steve meggyőzni őt.
-Nincs miről beszélnünk Steve! Foglalkozz inkább Louissal!
-Foglalkozok, ahogy veled is mert te is a családom vagy!
-Nem Steve! Én nem tartozok a családodhoz! A gyermekünk utál engem! És fogalmam sincs mi az oka!-kezdték a szemét könnyek mosni.
-Beszéljünk vele hátha...!
-Kisasszony! Magát keresik!-kiabált az ajtóból James.
-Megyek!-próbálta összeszedni magát. Majd az épületbe ment ahova Steve is követte.-Aaron! Azt hittem későbbre beszéltük a találkozót!-látta meg a férfit Gabi.
-Ráérsz? Van valami amit meg kellene beszélnünk!
-Történt valami? Baj van?
-Gyere velem!
-Miért van rossz érzésem?-kérdezte Gabi ahogy azonnal az oldalára csatolt egy fegyvert.
-Rossz? Milyen lesz ha megtudod mit akarok?-nevette el magát.-Ő is jön?-biccentett Gabi mögé.
-Mi?-fordult meg. Látta ahogy a kapitány rátapadt.-Te mit csinálsz?
-Veled megyek! Nem gondolhatod, hogy egyedül hagylak vele!
-Nem jössz velem!-szólt rá.-Mi a francért jönnél?
-Nem bízok benne!
-Én se benned!-jegyezte meg Aaron.-Menjünk!-indult az ajtó felé, Gabi pedig minden kétely nélkül követte őt. Telt az idő, Gabi pedig késő éjszaka ért haza. Meglepetésére Steve várta a nappaliban.
-Te mit csinálsz itt?-nézett rá Gabi.
-Téged vártalak! Minden rendben?-kérdezte aggódva.
-Minden...! Veled?
-Kit akarunk becsapni?-nézett Gabira.
-Mire célzol?-értetlenkedett Gabi.
-Te is tudod mire célzok!
-Fogalmam sincs!
-Ezzel a minden rendben dumával! Vagy csak én vagyok ennyire magam alatt? Csak én nem tudom elfelejteni az irántad táplált érzelmeimet?
-Te is tudod, hogy ez nem így van...!-ült le a kapitány mellé.
-Kicsim ne csináljuk ezt...kérlek!-nyúlt Gabi kezéért.
-Ne nehezítsd meg Steve!-húzta volna el a kezét de Steve nem engedte.
-Szeretsz engem?
-Steve!
-Gabi! Azt kérdeztem szeretsz-e!
-Úgyis tudod nem...?-sóhajtott ahogy a kapitányra nézett.-Ez az egész most....nagyon nehéz!
-Gyere ide!-húzta magához.-Jaj, kicsim!-puszilta meg a feje búbját.-Annyira sajnálom!
-Miért utált meg a saját fiam...? Mit tettem?-sírt Gabi.
-Ne sírj!-törölte azonnal a könnyeket a szeméből.-Nem tettél semmi rosszat! Hisz mindig mindent megadtál neki! Mindig magad elé helyezted az ő érdekeit!
-Steve...valaminek történnie kellett!
-Ki is derítjük! De kicsim ez miatt nem szakíthatod meg teljesen azt ami köztünk van! Még hogy azt mondod legyek Sharonnal! Normális vagy?-mosolyodott el Steve.
-Ez most költői kérdés volt?-mosolyodott el Gabi.
-Gyere ide!-ölelte újra át.-Szeretlek te bolond!
-Én is szeretlek!-bújt a nyakhajlatába.
-Mi volt annál a bolondnál? Mit akart?-fogta szorosan Gabi kezét miután elváltak.
-Kicsit bonyolult lenne elmondanom...!
-Gabi!
-Nincs semmi baj! Esküszöm!
-Ugye nem titkolsz semmit?
-Nem!-vágta rá azonnal.
-Hazudsz! Biztos vagyok benne!
-Nem hazudok! Esküszöm!
-Kicsim! Akkor mit beszéltetek?
-Bízz bennem! Kérlek!
-Én bízok! Nagyon is bízok! De...biztos ő benne is bízhatunk? Mi van ha valami csapda ez az egész?
-Tudom, hogy aggódsz...de én tudom, hogy nem hazudik! Nem ő az akit keresünk Steve! Ha akarta volna már itt helybe fejbe lőtte volna a minisztert mégsem tette! Miért?
-Mert félt tőlünk? Teljesen értelmes indok lenne!
-Miért félne? Neki nagyobb a hatalma mint nektek! Hidd el a mi fajtánk nem fél...!
-A te fajtád? Kicsim magadat ne hasonlítsd hozzá!
-Miért? Egy fokkal se vagyok jobb nála!
-De te...hagyjuk...!-adta fel.
-Oldjuk meg minél hamarabb ezt az egészet, hogy utána boldogan élhessünk!

Sajnálom a rövid részt de meglehetősen hosszú hetem volt😔