-A francba! Milyen álom volt ez?-ébredt fel levegőért kapkodva Gabi.-Mi volt ez...?-folyatamosan azon kattogott az agya, ez most valami jel volt? Miért álmodott most a kapitánnyal? És miért ver hevesen a szíve az álom után? Miért érezte azt, még ha nehezen is ismerte volna be, hogy bárcsak egy pillanatra igaz lett volna az álom? Ezekkel a gondolatokkal hagyta el a szobáját mikor a szemei a kapitányt pillantották meg.
-Jó reggelt!-köszönt neki a kapitány. Gabi érzelmei pedig olyanok voltak mint a hullámvasút. A szíve most eme férfi karjai közé rohant volna, de az esze másképp cselekedett.
-Jó reggelt!-köszönt ahogy távolságot tartott a férfitól.
-Jól vagy?
-Hogy?-ébredt fel a gondolataiból.
-Vihar volt...jól vagy?-kérdezte aggódva.
-Jól...! Életembe először sikerült aludnom mellette!-ismerte be Gabi. Bár ez nem volt igaz. Mikor a kapitány vele volt észre se vette a vihart. Amióta pedig egyedül van, újra az álmatlansággal küzd.
-Ezt örömmel hallom!-mosolygott rá.
-Te...te jól aludtál?
-Jól...!-válaszolt de nem hangzott valami meggyőzőnek a hangja. Nem sokkal később Gabi Tonyval ült a teraszon mikor beszélgetésbe kezdtek miközben Louis és Steve újra játékkal töltötték az idejük. Hihetetlen volt mennyire egymásra találtak ketten.
-Soha se gondoltam volna hogy a kapitány ilyenre is képes!-kezdte Tony.
-Mire?-nézett rá Gabi.
-Erre...!-bökött a fejével az irányukba.-Gyerekekkel ennyire jól bánni!
-Én is meglepődtem Louis mennyire megnyilt neki! Soha senkivel se volt még ennyire szoros kapcsolata!
-Tiszta apa figura nem?-célozgatott Tony hátha megtudna valamit. Gabi pedig észre se vette azonnal rávágta a választ.
-Igen, az! Remek apa!-mondta. Majd beugrott a válasz amit adott.-Vagyis úgy értem...!
-A kapitányt lehet át tudod verni, de engem nem!-mosolygott a lányra.-A vak is látja mennyire hasonlítanak!-Gabi szemei nagyra kerekedtek.-Ne izgulj...nem mondom el neki! Gondolom meg van az oka amiért még titokban akarod tartani!
-Tony én...!-ideges volt Gabi.
-Tudod, hogy feleségül akart venni...?
-Mi?-nézett nagy szemekkel a férfira.
-Tudom, hogy jól hallottad!-mosolygott rá.
-Nem igazán értem miről beszélsz!
-Rólatok...szép pár voltatok, nem utolsó sorban boldogok! Miért mentél el?
-Ez bonyolult...!
-Semmi se bonyolult amíg túl nem gondoljuk!
-Boldog életet akartam számára!
-Ez hülyeség! Te is tudod hogy te voltál a boldogsága!
-Nyugodtan aludhat éjszaka...nem kell attól félnie mikor halok meg!
-Azóta nem tud békésen aludni amióta elmentél!
-Ezt hogy érted?
-Sokszor éjjel magába roskadva ül a nappaliban a gondolataival! Ne hidd hogy csak te szenvedtél! Lehet nem is gondolod mennyire szükségetek van egymásra!
-Veszélybe lett volna mellettem...!
-Miért lett volna veszélybe?-értetlenkedett Tony. Azonban mielőtt Gabi válaszolhatott volna a telefonja zavarta meg.
-Ne haragudj Tony!-mondta a férfinak.-Szia Justin! Miújság?-kérdezte a telefon másik oldalán lévő személyt.-Mikor? Rendben, köszönöm hogy szóltál ott leszek!-rakta le a telefont.
-Minden rendben?-kérdezte Tony.
-James!-szólt a felszolgálónak.
-Tessék, kisasszony!-jelent meg mellette.
-Este nem leszek itthon! Szólj a fiúknak hogy este fellépésünk lesz!
-Igenis, kisasszony!-indult vissza az épületbe.
-Történt valami?-kérdezte Tony.
-Az emberünknek jelenése lesz!
-Jelenése?-kérdezte Tony ahogy közéjük érkezett Louis és Steve is.
-Aukció lesz!-válaszolta.
-Aukció? Ti jártok ilyenekre is?-lepődött meg a férfi.
-Miről van szó?-kérdezte Steve.
-Nem épp tisztességes aukció...!-folytatta Gabi.-Kicsim, menj kérd meg Jamest adjon neked valami édességet!-kacsintott a fiára akinek nem kellett kétszer mondania a kérését.
-Nem tisztességes? Ez mit jelent?-kérdezte Steve.
-Lopott műtárgyak aukciója....!
-Ugye nem akarsz odamenni?-aggódott Steve.
-De!-válaszolta határozottan.-Közelébe kell kerülnöm a drága ellenfelünknek!
-Ezt nem teheted!-ellenkezett azonnal a kapitány.
-Minden rendben lesz! Ennyi év után vicces belépő lesz!-mosolyodott el Gabi.
-Veled megyek!-szólt azonnal közbe Steve.
-Biztos hogy nem!-ellenkezett Gabi.
-Ha veszélybe leszel én meg tudlak védeni!
-Meg tudom magam védeni!-indult az ajtó irányába.
-Miért nem engeded hogy megvédjelek?-kapta el a kezét a lánynak.
-Nincs szükségem a védelmedre!
-Tudom, neked semmire sincs szükséged ami hozzám köthető de a rohadt életbe nekem szükségem van rád!-kiabálta Steve. Gabinak ezekre a szavakra a gyomra összerándult.-Nem veszíthetlek el...!-beszélt újra nyugodt hangszínnel.-Tudom, hogy már semmi közöm hozzád...de én nem tudom magam túl tenni rajtad!
-Pedig épp itt lenne az ideje!-hagyta ott a kapitányt.