Hosszú és fárasztó nap után másnap este tért vissza Gabi a házába. Tudta, hogy újra üres lesz a ház. Még ha néha-néha agyára is ment Fury okoskodása, Tony beképzeltsége mégis szerette őket ahogy a csapat többi tagját is. Főleg egy személyt. De valahogy megnyugtatóan hatott rá, hogy alkalma volt elbúcsúzni tőle.
-Minden rendben van kisasszony?-kérdezte James ahogy ajtót nyitott előtte.
-Igen, ketten megsérültek...!
-De jól vannak?-kérdezte aggódva a férfi.
-Jól, kórházba szállították őket! Az egyik annyira megijedt, mikor meglátta a tűt, hogy majdnem elhányta magát! Aztán végül is nem tette...de a lányos énje előbújt mert úgy sikoltozott...! Hosszú nap volt James...!-mondta sóhajtással a végén.-Volt valami amíg távol voltam?
-Igen, szeretne magával beszélni...!-kezdte de Gabi szavába vágott.
-Tudod mit? Hagyjuk! Majd holnap!
-De...!
-Ne James! Bárki is az nem érdekel! Ha mégis keresne mond neki, hogy még nem értem haza...vagy nem is! Mond azt hogy meghaltam! Ez a legjobb! Mond ezt!
-Próbáljon bárki is egy ujjal hozzád érni...!-hangzott egy férfi hang a lány mögül. Gabi tudta ki az.
-Én akkor magukra hagyom Önöket! Jó éjszakát kisasszony!-mondta James és el hagyta a szobát. Gabi megfordult és szembe találta a szempárral magát ami a legnagyobb megnyugvást jelentette a számára.
-Te...!-kezdte de a torkában mintha gombóc ült volna.
-Képes voltál megcsókolni és azt mondani legyen ez a búcsúnk?-mosolygott rá a férfi.
-Te...te neked nem kellene itt lenned!
-Nem válaszoltál a kérdésemre!-lépett közelebb továbbra is mosolyogva.-Azt a csókot hogy kellett volna értelmeznem? Én lennék a férfi aki iránt éreztél valamit?
-Miért nem mentél el...?-kérdezte ahogy könnyek gyülekeztek a szemébe.
-Ha újra megcsókollak...az lehetne egy ,,én is kedvellek" köszöntés?-kérdezte Steve mire Gabi megrázta a fejét.-Miért nem? Tényleg...nem jelentettem neked semmit csak barátot?-kérdezte Steve de Gabi nem válaszolt.-Tudom, hogy azt mondtad hogy nem érzed úgy hogy a világunkba tartoznál, de az én világomnak szüksége van rád! Amikor...amikor legelőször rám mosolyogtál tudtam...tudtam hogy egy életre magadhoz láncoltál és én képtelen leszek ezt a láncot elvágni!
-Miért nem mentél el?
-Mert...mert...!-sóhajtott a kapitány.-Mert belédszerettem!
-El kellett volna menned...!
-Komolyan azt akarod, hogy elmenjek?
-Veszélyes itt lenned...!
-Vállalom a veszélyt ha közbe melletted lehetek!-lépett közelebb Steve, ahogy a kezével letörölte a könnycseppeket az arcáról.-Inkább mond meg mennyibe kerül nálad kibérelni egy szobát?-mosolygott rá Steve.
-Attól függ milyen kilátást akarsz...!-mondta Gabi egy apró mosollyal az arcán.
-Melyiket ajánlod?-mosolyodott el jobban Steve.
-A déli szárnyban...!-kezdte a választ Gabi de Steve ajkai az övére tapadtak. Most viszont egyikük se akarta megszakítani a csókot. Egy pillanatra sem.
-Szia...!-mondta Steve ahogy az ajkaik egy pillanatra elváltak.
-Én is kedvellek...!-mondta Gabi egy mosoly kíséretében Steve pedig azonnal a derekánál fogva közelebb húzta magához és újra belefeledkeztek a csókba.
-A közeledbe kérek egy szobát...!
-Az drága egy mulatság lesz...kapitány!
-Majd Tony számlájához írattatom!
-Talán ez még megoldható!
-Gyere ide!-húzta magához a lányt ahogy szorosan átölelte.-Majdnem sikerült velem elhitetned hogy tényleg nem érzel semmit irántam!
-Megnyerted egy maffia szívét!
-Rég nyertem ilyen értékes kincset!
-Kellemes ez így most...!-mondta ahogy egy pillanatra se távolodott el Steve karjaiból.
-Mi lett volna ha mégis elmegyek?-kérdezte Steve ahogy a lányra nézett.-Egymás nélkül éltünk volna amíg az élet véletlen újra egymás útjába nem sodor minket?
-Soha se voltam az a fajta aki kimutatta az érzéseit...ez a munka az érzéseket rég kiölte belőlem!
-Remélem az érzéseid irántam nem fogják!-nyomott egy csókot a lány ajkaira amire Gabi elmosolyodott.
-Ugye tudod, hogy nem vagyok egy könnyű eset?-nevette el magát.
-Tudom, hogy küzdenem kell majd érted...de minden küzdelmet megér ha velem leszel!
-Steve...!-Steve pedig újra szorosan húzta a karjai közé.
-Elraboltad teljesen a szívemet...te csodálatos maffia kisasszony.