Kínzó fejfájás ébresztette fel Saradát. Úgy érezte magát, mint egy élőhalott. "Nem volt jó ötlet annyit inni tegnap." - vonta le a következtetést. Lassan, vontatottan a halántékához nyúlt és megmasszírozta, mintha ettől sokkal jobb lett volna. Nagy nehezen kibújt a takaró alól. Nagyon hideg volt a levegő. Csak akkor vette észre, hogy hiányoznak róla a ruhái, mikor felállt, de nem szentelt nagy figyelmet a dolognak. Olyan részeg volt, hogy a nemét is nehezen tudta megállapítani, most pont ezen ütközne meg? A fürdőbe sétált és neki állt zuhanyozni, mivel tegnap elmúlasztotta ezt a fotós dolgot, így olyan szagot árasztott, mint valami kocsmatöltelék. A haját is megmondta, mivel az is magába itta az alkohol jellegzetes illatát. 6 éve nem volt ilyen részeg. Miután végzett felvette a köntösét és megtörölte a haját, majd szárítani kezdte. Csak akkor döbbent rá, hogy mennyire hosszú már. Régen sohase hagyta a válla alá nőni, mert akadályozta volna a harcban. Most viszont a háta közepéig is leért, eltakarva az Uchihák jelképét. Elpuhult. Ez volt a büdös nagy helyzet. Már nagyon hosszú ideje, az egyetlen amit csinált és köze volt a jutsukhoz az az volt, mikor a Sharinganja segítségével olvasta el a papírokat, hogy gyorsabban végezzen a munkával. Ha most találkozna a 12 éves énével az biztos jól kiosztaná, hogy mire használja a Sharingant, az egyéjszakás kalandjai hallatán pedig egészen biztosan sokkot kapna. Miközben a szárítás végeztével fésültek a haját, szemügyre vette, hogy mennyire amortizálta le magát. A bőre kissé sápadtabb volt, mint szokott lenni a szemei alatt pedig "gyönyörű" táskák húzódtak. A "szépítkezés" után a konyha felé vette az irányt, kávét készíteni magának és fájdalomcsillapítóért. Nem mintha nem élt volna még át fájdalmasabbat, de nagyon zavaró volt, ahogy lüktetett a feje. Mikor megfogta a kávégép kannáját, hirtelen azt vette észre, hogy a kancsó füle teljesen eldeforálódik a szorításától.

- Shannaroo! - motyogta bosszúsan. Ez már nem az első alkalom. Már régen is "rendetlen kezdett" az ereje. Mostanában eddig különösen sokat. Általában a stressz idézi elő, afféle elnyomott indulatok. Sarada kezdte pedig azt hinni, hogy végleg megszabadult ettől, de az utóbbi napokban bebizonyosodott, hogy nem ez a helyzet. Töltött magának egy csészébe kávét, majd leült az asztalhoz inni, nem nagyon törődve a meggyel ált kancsóval.

*****

Víz csobogás. Ez volt az első dolog, amit Boruto hallott. Majd éles fájdalom hasított a fejébe, aminek hatására azonnal felpattantak a szemhéjai. Kissé zavarodottan nézett körbe. " Hol vagyok? " - gondolkodott magában. Álmosan felült az ágyban és körbe siklatta tekintetét a szobán. Egyszerű krémszínű falak, az ággyal szemben egy nagy szekrény és egy ablak. Lassan kikászálódott az ágyból, a nyitott ajtón keresztül elhagyva a szobát. Kint először balra nézett, ahol a nappali volt egyben a konyhával, majd jobbra, ahol két ajtó volt. Az egyik a fürdőzé, ahova nem akart bemenni, mert a hangokból ítélve egyértelműen foglalt volt, a másik pedig még egy hálószobát rejtett. Kíváncsiságától vezérelve Boruto az utóbbi felé vette az irányt. Ugyanakkor volt ez a helység is, mint amiben felébredt, de nem foglalta el az egész teret egy böszme nagy szekrény. A fal világos kék volt, néhány pontjára pedig virágokat festettek. Az úgy ahogy bevetett ágy mellett egy fotel helyezkedett el, amibe minden bele volt dobálva. A falon egy kép lógott. Fehér keretre is virágok voltak festve. Lehetett látni, hogy kézzel festettek. Boruto leemelte a fotót és közelebbről vizsgálta azt. A képen Sarada szerepelt és Yumi. " Szóval Sarada háza. " - vonta le a következtetést. Yumi 3 éves lehetett és fehér lepedőre emlékeztető, bő ruha volt rajta. Sarada a Hokage köpenyét viselte a jellegzetes piros fejfedővel, amin a tűz jele volt. Az Uchiha örökösnő szelíden mosolygott, miközben a lánya, akit a kezében tartott, szélesen vigyorgott a kamerába. Nyilván a Hokagévé avatás napján készült. Egy pillanatra sajogni kezdett a szíve. Eszébe jutott az ígérete, amit Saradának tett. Végül nemhogy, nem lett a lány jobb keze még a Hokagévé avatáson sem volt ott. Aztán Yumira gondolt. A lány még továbbra is pikkelt rá és akárhányszor találkoztak tett valami beszólást. Borutonak vegyes érzelmei voltak. Egyik része szánta a gyereket a másik pedig már szívesen adott volna neki egy Makarenkói pofont. Mit tud róla a a gyerek, ami alapján rossz embernek bélyegzi meg? Semmit! Amilyen okosnak tűnt a könyvtárnál olyan bután és szemellenzősen viselkedik vele. A nagy gondolkodásban észre se vette, hogy a már semmilyen hang nem jön a fürdőből. Ehelyett a konyhában bugyogott valami, majd egy halk "Shannaro" hallatszott. Igen. Ez egészen biztosan Sarada. Lassan kilépdelt a szobából a nappaliba. Sarada az asztalnál ült egy bögre kávéval. Amint meglátta a fiút a szemei kitágultak az italt pedig az asztalra köpte.

- Te mit keresel itt?! - kiáltotta. " Azt hittem csak álmodtam. " - hitetlenkedett gondolatban. - És miért nincs rajtad semmi?! - igen. Ez volt a következő ami eszébe jutott. Ebben a pillanatban tudatosult Borutoban is, hogy egyáltalán nem visel semmilyen ruhát.

- Ezt úgy mondod, minthogyha még sohase láttál volna meztelenül. - jegyezte meg. Sarada csak egy komoly pillantást küldött felé tisztázva, hogy " ez nem vicc". Boruto visszament a hálószobába, de ott nem talált semmit. - Sara! - szóltált meg bizonytalanul.

- Mi van? - kiáltotta kissé mérgesek Sarada a konyhából.

- Nincs itt semmilyen ruha. - felelte Boruto.

- Az hogy lehet? - kérdezte az Uchiha lány, miközben ő is a szoba felé vette az irányt. " Itt a lehetőség! " - gondolta Boruto. " Végre tudok vele beszélni! " Keresés közben a férfi megszólalt.

- Sara! Beszélnünk kell... - kezdett bele, de a lány félbe szakította.

- Bármit is akarsz mondani nem vagyok rá kíváncsi.

- Hallgass végig! - csattant fel Boruto. Már elege volt Sarada átkozott annyira makacs természetéből. Egyszerűen képtelen volt megértetni vele, hogy mennyire komoly a helyzet. - Az apáinkról van szó. - mondta kissé nyugodtabb hangon. Sarada felhagyott. Úgy érezte, mint egy tőrt döftek volna a szívébe. Ő.... Nem szeretett az apjáról beszélni. Yuminak se mesélt róla semmit. Akárhányszor eszébe jutottak ezek a gondolatok úgy érezte mintha a képtelen lenne levegőt venni a szívét pedig egy vas marok szorongatná ami miatt nem tud dobogni. Boruto testét egyszerre öntötte el megelégedés, amiért felkeltette a nő figyelmét és bűntudat, mert azzal is tisztában volt, hogy mennyire is érzékeny pontja ez Saradának. Ő se szeretett erre gondolni, de most muszáj volt beszélniük róla. - Tehát.... - szólalt meg halkan, sokkal kevésbé magabiztosan, mint azt tervezte. - Lehet, hogy...... Lehet, hogy még élnek. - néma csend. Boruto egy ideig csak maga elé meredt, majd mikor felemelte a tekintetét Sarada meggyötört arcát látta. Megköszörülte a torkát, ami hirtelen olyan származnak érződött akár a sivatag. - Emlékszel.... Mikor legutoljára a Kara búvóhelyén jártunk? - kérdezte rekedt hangon, majd újra lesütötte a szemét. - Akkor... Találtam néhány jegyzetet.... Arról.... A tárgyról ami megölte apát és Sasuke senseit. - látta, hogy Sarada kezei ökölbe szorulnak.

- Miért? - préseltek ki a szavakat a fogai közül Sarada. Kissé félve tekintett fel. Az Uchiha lány egész testében remegett. Ő maga se tudta, hogy az idegességtől vagy azért mert el akarja bőgni magát ott helyben. Eddig ónix szemei most vörösen világítottak. A pupilla körül pedig nyolc háromszög helyezkedett el kör alakban és egy fekete vonal vette körül. Leginkább egy stilizált virág motívumra hasonlított. Habár nem vallotta be magának, de még Boruto is tartott ezektől a szemektől. Most viszont nem harag tükröződött bennük, hanem mérhetetlen szomorúság. - Miért nem szóltál? - kezdte visszanyerni a hangját Sarada. - Mi a tetves rohadt élet miatt nem bírtál szólni?!- kiáltotta, miközben könnyek csorogtak végig az arcán.

- Sarada.... Én..... - Boruto nem tudta, hogy mit mondjon. Óvatosan a lány vállára tette a kezét. Azt hitte az Uchiha tiltakozni fog, de nem tette. - Nem akartam hamis reményt kelteni benned. - nyögte ki végül. Sarada hirtelen mozdult. Boruto egy pillanatig fel sem fogta, hogy mi történt. Sarada szorosan magához ölelte. Ő pedig körbefotna a karjait a lány dereka a körül.

- Te.... Shannaro.... Idióta..... - motyogta a fekete hajú lány.

- Sajnálom. - mondta, majd a lány vállára hajtotta fejét. Azt kívánta bárcsak örökké így maradnának. Úgy érezte, mintha csak ő és Sarada létezne a világon.

- Mesélj el mindent az elejétől! - szólalt meg Sarada.

- Rendben, de előbb megkeresém a ruháimat. - mondta Boruto. Sarada száját egy halk "Ó" hagyta el.

- Meg van hol van! - kiáltott fel a lány, majd az ágyhoz mászott és félig bemászott alá. Boruto nem bírta nem észrevenni azt, hogy mennyire nem igen takarja a rövidke köntös a lány formás.... Khm... Idomait. Miután az Uchiha kihalászta a ruháikat a fekvőhely alól gyorsan felöltöztek. Ekkor hirtelen megszólalt a csengő. Sarada az ajtóhoz sietett Borutoval a nyomában.

- Jókor jöttél. - szólt Sarada a jövevényhez köszönés helyett.

- Sarada, Boruto- kun. - biccentett a lány mosolyogva.

- Sumire?!