2. Fejezet

Még Mitsuki elmondta Borutonak, hogy a vendégszobában aludhat, Sairi a kanapén ült és maga elé bámult. Hogy nem tűnt fel neki? Lassan megfogott egy tincset, vállig érő szőke hajából és megnézte. "Még az árnyalat is stimmel. " - gondolta. "De az enyém nem olyan, mint egy köteg banán. " Az anyja mindig mondogatta neki, hogy mennyire hasonlít a nagybátyjára. Sairi nem hitte, volna hogy ennyire igaza lesz. Ugyanolyan égszínkék szemek, ugyanolyan árnyalatú, kissé kócos, szőke haj." Az isten szerelmére, még a ruhánk is hasonlít! " - tudatosult Sairiban, ahogy végignézett magán. Fekete nadrágot viselt, mint a nagybátyja, csak Sairié rövidebb volt , és fekete shinobi szandált. Miután magát végigtanulmányozta, az asztalnál ülő férfire nézett. Egy különbséget fedezett fel. Neki egy-egy "bajusz" volt az arcán, míg Borutonak kettő, mindkét oldalt.

- Nagyon régen láttalak Sairi. - szólalt meg a férfi.

- Igen. Anyu mondta, hogy elutaztál a menyasszonyoddal. - mondta Sairi. - Vele mi van?

- Összeházasodtunk. Aztán elváltunk. Most valószínűleg utál engem. - mesélte Boruto.

- És miért váltatok el? - kérdezősködött a szőke lány.

- Megcsaltam. És nem is szerettem igazán. Miután rájött nem akartam többé kihasználni ezért elváltunk. - magyarázta érzelem mentes hangon a férfi.

- Nahát.... Ez aztán a lovestory.... - motyogta gúnyosan Sairi. Hirtelen kinyílott az ajtó. Sairi egy pillanatra összerezzent rettegve attól, hogy az anyja Byakuganjával találja szembe magát. Ehelyett egy jóval kisebb alak lépett, vagyis inkább rohant be a házba.

- Szia Ai! Bocsánat Mitsuki bácsi! A mamám küldött azt mondta, hogy itt hagyta az egyik edényét múltkor és kellene. - mesélte a fekete hajú lány.

- Rendben Yumiya. Megkeresem neked. - válaszolt nyugodtan Mitsuki. Yumi hirtelen észre vette az asztalnál ülő Borutot.

- Maga a pedofil! - kiáltotta Yumi meglepetten, mire Sairiből kitört a nevetés, Boruto pedig csak morgott valami olyasmit, hogy:

- Először pedofil vagyok aztán meg szatír..... Amúgy - fordult Yumi felé. - én Uzumaki Boruto vagyok.

- Uchiha Yumiya. - felelte a kislány vidáman.

- Nem tudtam, hogy Saradával összejártok főzögetni. - jegyezte meg gúnyosan Boruto Mitsukinak.

- Himawarival nagyon jó barátok lettek. - mosolygott a kék hajú férfi.

- Remek.... - forgatta a szemeit Boruto.

- Mi bajod van a mamámmal? - kérdezte kissé dühösen Yumi. Boruto erre kissé megfeszült. Nem számított rá, hogy ilyet kérnek számon rajta, ebben a hangnemben pedig pláne nem.

- Nem nekem van bajom a mamáddal, ő utál engem. - válaszolta kicsit ingerülten.

- Saradának nagyon rosszul esett, mikor szó nélkül elmentél. - kotyogott bele Mitsuki.

- Azt csinálok amit akarok dattebasa! - csattant fel Boruto, majd a vendégszoba felé trappolt.

- Valakinek megjött. - kuncogott fel Sairi.

- Ai, azt hiszem még sok mindent kell megtanulnod biológiából. - jegyezte meg Yumi.

- Az, hogy te már 5 évesen be vagy savanyodva nem azt jelenti, hogy nekem is unalmassá kell válnom. - tette keresztbe a karját Sairi.

- Az, hogy nem vagyok hülye nem azt jelenti, hogy unalmas vagyok. - vágott vissza Yumi.

- Kit neveztél hülyének?! - csattant fel Sairi. Hirtelen egy hang ütötte meg Sairi fülét.

- Uzumaki Sairi! - a szőke hajú lány összerezzent.

- Sz- Szia Anya. Mi- Milyen szép napunk v-van. - dadogta.

- A- Azt hiszem én megyek. - hátrált Yumi.

- Ugyan Yumi. Nyugodtan maradj még. Csak gyorsan beszélnem kell Sairival. - fordult felé Himawari mosolyogva, majd vissza Sairihoz.

- Amúgy is csak egy edény miatt jöttem. - ezek után Sairihoz hajolt. - Megássam a sírod? - suttogta, majd felkapta az edényt, amit idő közben Mitsuki az asztalra rakott és elsietett. Őszintén szólva szeretett Himawarinál és Mitsukinál lenni. Olyan volt, mint a második otthona. Szerencsére nem laktak messze, így gyalog is közlekedhetett a két ház között. Otthon amint betette a lábát a lakásba kellemes illat csapata meg.

- Mama! Itt a fazék! - kiabálta Yumi, mert tudta, hogy a konyhában lévő zajok elnyomhatják a hangját.

- Köszönöm! Gyere segíthetsz! - mosolygott Sarada. Egy fehér kötényt viselt, hosszú fekete haját pedig egy csattal fogta fel, így láthatóvá téve hátán az Uchihák szimbólumát. Ugyanolyan volt, mint amilyet Yumi viselt kék szoknyájának a hátán, csak a fehér blézer eltakarta. Igazából szörnyen utálta hordani, de fázott és a pulcsiai mosásban voltak. Gyorsan le is dobta a kényelmetlen ruhadarabot az egyik székre és a konyhába sietett.

- Mi készül? - kérdezte izgatottan.

- Miso leves. - felelte Sarada. Yumi egy ideig csendben segített az anyjának, aztán megszólalt.

- Mama! Himawari néninek van testvére? - Sarada hirtelen elkomorult.

-Igen. Van egy bátyja. - valászolta végül.

- Az a férfi, ugye? Akit pedofilnak neveztél? - érdeklődött tovább a fiatal Uchiha.

- Honnan veszed? - kérdezett vissza Sarada.

- Mikor átmentem Aiékhoz ő is ott volt. És a vezetéknevük is ugyanaz. - mesélte Yumi kissé bizonytalanul, látva hogy ez mennyire feszülté tette az anyját.

- Igen. Ő Himawari bátyja. - mondta végül Sarada egy rövid csend után.

- Mama! Miért van az, hogy a legtöbb gyerek az apja vezetéknevét viseli, de én, Ai, Hiro és Yan- chan az anyukánkét? - Sarada megkönnyebbülten sóhajtott. Azt hitte Yumi Borutoról fogja kérdezni és ha volt egy ember akiről nem volt kedve beszélni az Boruto.

- Hát.... Azért, mert kevés Uchiha és kevés Uzumaki nevű ember van, de szeretnénk, hogy fennmaradjon a név. - adott választ a fiatal anyuka.

- De ez nem csak formalítás, hogy hogy hívnak? - értetlenkedett Yumiya.

- Nem feltétlenül. Sok ember azok után nevezi el a gyerekét, ami vagy aki fontos neki. A vezeték név pedig szintén lehet fontos. Ha egy klánból jössz, mint mondjuk Chocho, aki az Akimichi klánból jött. - magyarázta Sara.

- Akkor van Uchiha klán is? - csillantott fel Yumi szeme. Amióta az eszét tudta nem ismert más ember Uchiha névvel csak az anyját és a nagymamáját.

- Igen van. Te, én és talán a Nagyi.

- Ez egy kicsi klán. - motyogta Yumi az orra alatt. - Akkor Aiék is egy klán?

- Igen. Himawari ha jól tudom el is jár a klángyűlésekre. - mondta Sara.

- És te miért nem jársz el?

- Nem vagyok kíváncsi a véleményükre. - Sarada próbált kedves arcot vágni, de nem tudott ha a klángyűlésekre gondolt. Még mielőtt Hokage lett eljárt, de azóta nincs annyi ideje és amúgy is megelégelte a folyamatos: " Keresned kéne egy férjet, mert ki fog halni az Uchiha klán. " - dumát. " Shannaroo! Az én dolgom, hogy kivel fekszem le és mikor! " - gondolta magában.

- Akkor a mi klánunknak is van különleges jutsuja? - tudakolta izgatottan Yumi.

- Hát.... Mondhatjuk.... Valami olyasmi.... - felelt bizonytalanul Sara. Nem igazán szeretett volna mesélni még Yuminak a Sharinganról, a Mangekyou Sharinganról meg mindenről.

- És mi az? - nézett rá hatalmas csillogó szemekkel Yumi. Sarada lassan elmosolyodott, majd két ujjával lágyan megpöckölte Yumi homlokát.

- Majd legközelebb elmondom. - Yumi értetlenül bámult az anyjára. Nem értett miért csinálta azt amit, mikor hirtelen valami zaj ütötte meg a fülét.

- Mama! Kifut a leves!

- Shannaroo! - kiáltott fel Sarada, majd a tűzhelyhez sietett. Yumi csak mosolyogva figyelte a jelenetet. Még sohase látta a mamáját elbénázni valamit, így kicsit abszurd, de felettébb humoros volt számára a jelenet.

Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top