Sarada elsápadt, úgy tűnt, hogy azonnal össze fog esni.

- Mi?- sikerült megszólalnia végül. Yumi nincs a szobájában.

- Nincs a szobájában. Az ablak tárva nyitva volt és hianyzik egy injekciós tű. - magyarázta Sumire de nehezen tudta összeszedni a gondolatait.

- Értem. - Sarada hangja hűvös volt, de a szemei valószínűleg a tudtán kívül Sharinganra váltottak jelezve a benne fortyogó dühöt. Elővette a telefonját és felhívta a rendőrséget. A helyszínelés hamar elkezdődött. Sarada némán kísérte figyelemmel a munkafolyamatot. Boruto nem tudta, hogy mit tegyen. Szerette volna megvígasztalni, de..... Nem tudta hogyan.

-Sajnálom. - mondta végül. Sarada értetlenül nézett vissza rá. - Ez az egész az én hibám. Nem vigyáztam rá.

- Nem ez.... Nem a te hibád. Nem tudhattad.... - válaszolta Sarada.

- Segíteni fogok amiben csak tudok. - jelentette ki a szőke férfi. Sarada bólintott.

- Sumire! - szólította meg az eddig szintén némán mellettük álló lila hajú nőt. - Merre van az Új Gyökér rejtekhelye? - Sumire összevonta a szemöldökét.

- Miért?

- Mind tudjuk, hogy ők állnak emögött. Nincs több játék. Megyünk és lerohanjuk őket. - jelentette ki Sarada.

- Nem a Tűz földjén van. Nem vagyok benne biztos, hogy a Hokage támadást indíthat e így. - jegyezte meg Sumire.

- Akkor nem a Hokage fogja őket megtámadni, hanem Uchiha Sarada. - felelte a fekete hajú.

- Veled megyek. - mondta gyorsan Boruto.

- Én is.- csatlakozott Sumire.

*****

Yumi borzalmasan érezte magát. Minden porcikája sajgott, a szemei égtek és a feje is hasogatott.

- Végre felébredtél. - mondta egy mély hang. Yumi oda fordult. Egy pillanatig azt hitte hányni fog, annyira megszédült. - Szóval te lennél az Uchiha unokája. - egy férfi a kardja segítségével megemelte Yumi állát, aki így pontosan az ő szemeibe nézett. Yumi teste megfeszült. Félelemmel töltötte el  a helyzet, de inkább halt volna meg, minthogy kimutassa.

- Jap.... Asszem.... Gratulálok. Sikerült elrabolnod egy védtelen beteg kislányt. Te vagy a ninják ninjája. - felelte Yumi gúnyosan.

- Bátor beszéd ez egy hamis Uchihától. A nagyapád is egy féreg volt, úgy tetszelegtek Konoha előtt a barátaival, mint valami hősök, miközben tönkretettek mindent. - folytatta a férfi. Yumi látása kezdett kitisztulni, így végre jobban szemügyre tudta venni a fogvatartóját. Őszhajú volt, elkellett ismerni egész jól tartotta magát ahhoz képest, hogy valószínűleg öreg volt, mint az országút.

- Kis neheztelést érzékelek. - mondta Yumi, megpróbálva elnyomni a félelmét. - Mind tudjuk, hogy nagyon mellé lőttél azzal, hogy elrabolták engem. Ha azért tetted, hogy bosszút állj a nagyapámon - Yumi egy pillanatra megállt. Nagyon furcsának találta a helyzetet, még sikerült összeállítania a képet a fejében ezzel kapcsolatban. - akkor azt nehezen fogod tenni, mert már rég halott. - a férfi arca egy pillanatra grimaszra torzult.

- Vicces kedvedben vagy látom. - jegyezte meg. - Ideje egy kis leckét adni neked. - Az egész olyan hirtelen történt. A férfi lábfeje Yumi bordáit érte, azonnal földre véve a lányt. Yumi a szájába harapott, hogy visszatartson egy kiáltást, ahogy fájdalom hasított az oldalába. Még egy rúgás jött ezúttal az arcába. A feje hátsó része nagy erővel a falnak csapódott. Yumi láttasa elhomályosult. Nem mondott semmit, csak csendben küzdött a könnyeivel. - Óóó.... Csak nem fogsz sírni? - a férfi kajánul vigyorgott. - Ide figyelj! - újra megrúgta Yumit, ezúttal gyomorszájon. Yumi levegőért kapkodott, majd vért köhögött fel. - Ne hidd, hogy élve megúszod! Csak azért hoztunk ide, hogy idecsaljuk anyádat! - Yumiba belehasítot a felismerés.

- Nem! - kiáltotta, hirtelen úgy érezte visszatért bele az erő, ahogy a tekintete felizzott. Lábon rúgta a férfit és az ajtó felé rohant. Az öreg megragadta Yumi karját és erősen megszorította.

- Nem volt elég?- kérdezte, majd megfogta Yumi egyik ujját és kicsivarta. Fájdalmas kiáltás hagyta el a lány száját. A férfi újból belerúgott Yumiba, most még az előzőnél is erősebben. Hangos reccsenés jelezte, hogy Yumi egy bordája nem bírta tovább. Az idősebb ökölbe szorította a kezét és arcon vágta Yumit. A lány orrából vér kezdett csorogni. Addig ütötte, míg Yumi már nem mozgott. A férfi még egy utolsó pillantást vetett Yumira. Yumi szemei üresek voltak. A lány magzatpózba kuporodva feküdt az oldalán, remegve, miközben könnyek áztatták az arcát. Már az se érdekelte, mennyire szánalmasan néz ki, csak azt akarta, hogy fejezze be az egészet. A férfi elégedetten vigyorgott, majd elhagyta a szobát. Yumi szemhélyai elnehezedtek. "Anyu... Kérlek siess... " könyöszörgött magában, mielőtt elsötétült volna előtte a világ.