- Apu gyere! - kiáltotta Sairi, miközben előre rohant. December 7. - e volt. A születésnapja. Nagyon jól tudta, hogy otthon folynak az előkészületek, de imádta az apjával tölteni a napot. Először moziba mentek. Mindketten szerették az akciófilmeket. - Na.... És anyu milyen tortát süt? - kérdezte a szőke lány, miközben megfordult és hátrafelé ment.

- Titok. - felelte egyszerűen Mitsuki.

- Neee mááár.... - nyújtotta el a hangját Sairi, de nem mondhatta tovább, amit elkezdett, mert elcsúszott a jeges talajon. Nagy szerencséjére viszont egy hókupacra esett. A halványkék télikabátnak, amit viselt, teljesen elázott a hátulja. Mitsuki felsegítette a lányát és lesöpörte róla a havat.

- Himawari mostanra végezhetett. Menjünk haza. - mosolygott a kék hajú férfi. Sairi tekintetét hirtelen más terelte el.

- Yumi! - kiabált, miközben vadul integetett. A vörös kabátos lány meglepődötten nézett Sairira. Yumit nagyon meglepte a találkozás. Eléggé el volt merülve a gondolataiban. - Gyere! - mutogatott a kezével.

- Ai. - nyögte kissé meglepetten, majd közelebb sétált.

- Gyere! - Yumi furcsán közelített. Nem akarta tönkre tenni Mitsuki és Sairi apa- lánya időtöltését.

- Nem zavarok? - nézett Mitsukira.

- Nem. - vágta rá Sairi, azok ellenére, hogy a fekete hajú kislány nem tőle várt választ. - Gyere el velem mosdóba! - Yumi nagyon elég furcsa arcot vágott, de Mitsuki csak mosolygott. Amint a két kislány eltűnt a közeli nyilvános vécé ajtaja mögött Mitsukit valami rossz érzés kerítette hatalmába. Már éppen készült volna a gyerekek után menni, mikor egy robbanás összedöntötte az épületet.

*****

- Ne nyúlj bele a rajzomba dattebane! -ordította Ayano.

- Ne visíts! - kiáltotta Hiro. Hiába. A vér nem válik vizzé. Nem voltak képesek egyik pillanatról a másikra gond nélkül együtt dolgozni.

- Nyugodjatok meg. - csitította őket Hinata. Hirtelen megcsörrent a telefon Himawari pedig majdnem beleejtette a fakanalat a levesbe, amit főzött. - Anyu! Vedd át a kaját! - kiáltotta, majd elrohant a telefonért. Szerencsére sokáig csöngött, így nem rakták le, mire odaért.

- Jó napot! Uzumaki Himawari beszél. - szólalt meg. Az arckifejezése hirtelen teljesen megváltozott. - I- Igen. Mindjárt ott vagyok. - mondta, majd levette a kötényét. - Anya! Boruto! Vigyázzatok a gyerekekre!

- Mi történt Hima? - tudakolta Boruto.

- Sairi kórházban van. - felelte Himawari röviden.

- Én is veled megyek. - jelentette ki a szőke hajú. A fekete hajú Uzumaki nő egy vonatot megszégyenítő sebességgel robogott végig a városon, miközben Boruto követte. A kórházba belépve látta, hogy nagy baj történhetett. Nagyon zsúfolt volt, sok sebesülttel tele. Himawari szerencsére hamar megtalálta a lányát. Sairi kezei be voltak kötözve, ő maga pedig remegett a sírástól.

- Hála az égnek. - mondta Himawari, majd gyorsan megölelte Sairit, jó erősen.

- Anya! - kiáltotta a lány zokogva. - Ha meg fog halni.... Az miattam lesz! - ezt után még kereservesebben kezdett sírni.

- Ki fog meghalni? - értetlenkedett Himawari.

- Yumi. - hüppögte a kislány. Közben Boruto egészen másra figyelt. Egyszercsak Sakura szaladt oda hozzá.

- Boruto! Neked B+ a vércsoportod, ugye?

- Aha.... Miért? - kérdezett vissza a szőke.

- Műtétet kéne végrehajtanunk, de nincs elég B+ vér. Adnál egy keveset?

- Persze Sakura néni. - válaszolta Boruto, majd elvonultak az egy rendelőbe.

*****

Sarada egy szempillantás alatt a kórházban termett. Az anyja hívta fel, hogy be kéne mennie. A kórterem számát is megmondta. Úgy érezte, hogy a szíve a torkában dobog. Minden az ő hibája. Nem intézkedett megfelelően. Ahogy végig haladt a folyosón, mindenki félreállt az útjából. Az anyja megmondta neki, hogy mi történt, de akkor is megrázta, az amit látott. Ahogy a kislánya feküdt a kórházi ágy, sápadtan és élettelenül. Minthogyha nem is ember lenne, hanem csak egy porcelán baba.

- Áh! Itt vagy! - rohant felé Sakura és gyorsan megölelte. - Meg kellett műteni, de már túl van az életveszélyen. - mondta a rózsaszín hajú. Sarada az ágyhoz sétált és leguggolt.

- Yumi! Én vagyok az pici. A mamád. - suttogta lágyan. - Itt vagyok melletted.

- Ma-ma? - hagyta el egy elhaló hang az ágyon fekvő kislány száját. Yumi minden erejét felhasználva megemelte a jobb kezét és az anyja felé nyúlt. Sarada megfogta a kicsit kezet és lerakta az ágyra.

- Most arra koncentrálj, hogy felépülj. - mondta halkan.

- Mama.... - ismételte meg a kislány, amit mondott, miközben nehézkesen kinyitotta a szemét. Sarada kis megkönnyebbültség rögtön elszállt. A helyét félelem vette át. Végül felülkerekedve a sokkon újra megszólalt:

- Csak gyógyulj meg.