Soha nem tudtam elképzelni, hogy megcsókoljam a legjobb barátomat. Oké, ez hazugság volt, persze, hogy elképzeltem milyen lenne megcsókolni. 

Mindig az ajkaira gondoltam, hogy milyen lehet az ízük, mindig megakartam őt csókolni, de sose tettem így nem ijesztettem el őt magam mellől. Nem akartam megijeszteni, azt akartam, hogy örökre mellettem legyen. Valójában nem tetszett vagy kedveltem őt. Úgy éreztem mintha az évek alatt beleestem volna. 

Talán ez még csak a kezdet volt.

Eltoltam magamtól miután egy pár másodpercig csókolóztunk. Semmit nem reagált, azt hittem, hogy valami rosszat tettem. "Mandy?" Suttogtam egyenesen az ajkaira. Még mindig közel voltam hozzá és a szemei még mindig csukva voltak. Hümmögött, jelezve, hogy folytassam.

"Nagyon sajnálom." Eltoltam magamtól mire lassan kinyitotta a szemeit. "Nem úgy ért..- Nem, valójában úgy értettem. Én csak..én nem.." Dadogtam, és a szavaimnak nem volt értelme, de ezúttal ő szakított félbe, hogy ajkait enyéim ellen nyomta és megcsókolt.

Viszonoztam a hirtelen akcióját, meglepett engem, ahogy ezelőtt én leptem őt így meg. Nem voltam még ilyen boldog, talán ez volt az a jel amiről beszélt amikor nem sikerült a meghallgatás. Soha nem éreztem még ilyen élőnek magam. 

Elmosolyodtam ahogy visszacsókoltam őt.

"Um," Az arcai pirosak voltak amikor elhúzódott. Idegesen nézett ki, de ezt eltakarta a gyönyörű mosolyával. "Beszéltél, haver." Felnevettem. 

"Oh, nem! Nem a csók után." Mondtam. "A haverok nem csókolóznak így, baba."

"Ezelőtt még soha nem csináltam ezt."

"Mit? Agresszívnak lenni?"Kacsintottam. Miközben megint felnevettem meglökött a mellkasomnál. 

"Menjünk, éhes vagyok."

"Miért? Itt akarok maradni örökre és téged csókolni." 

"Nagyon aranyos. De tényleg, enni akarok." Mosolyogva felsóhajtottam és felálltam.

"Menjünk akkor."

******

"Harry?" Hümmögtem és ránéztem. A szobájában voltunk ami tele volt poszterekkel és kékre volt festve. Kuncogtam amikor először beléptem ide, hosszú ideje volt, és az egész szoba tele volt Zack Efron, Paramore és más hírességek képeivel. Talán így nézhetnek ki a rajongóink szobái is. "Mi késztetett arra, hogy az kívánd újra 16 legyél?"

Nagyon jó kérdés volt, de természetesen nem tudtam rá válaszolni. Talán mert ez az ígéretünk része volt, azt a részt mostanra hagytam. 

"Túl sok lett az, hogy híres vagyok." Felnézett rám. Az ágyán feküdtünk, a feje pedig a mellkasomon volt. Átfuttattam az ujjaim a haján, míg ő a hasamra rakta sajátját.

Oh istenem, ha látta volna a tetkóim. Most furcsán nézne ki, hogy magamra tetessem őket. 

"A média túl sok rossz dolgot mondott rólam." Felnyögött.

"Pletykák?" Bólintottam. "Milyeneket?" Felsóhajtottam.

"Nem hiszem, hogy szeretnéd tudni." Bólintott, és egy kis ideig csöndben maradt. Utána egy vigyorral az arcán felnézett rám. 

"Találkoztál hírességekkel, ugye?" Felnevettem.

"Persze."

"Lady Gaga? Demi Lovato? Miley Cyrus?" Felkuncogtam azon ahogy kinézett, elkezdett vigyorogni mint egy őrült amikor bólintottam. "Taylor Swift?"

"Ezt hagyjuk."

"Te találkoztál vele! Te szerencsés barom! Ő a példaképem!" Felült az ágyon, én pedig elnevettem magam. 

"Kedvelsz engem?" Elmosolyodott és lenézett a kezeire.

"Igen."

"És akkor szeretnél a barátnőm lenni?" Felnézett rám. Magamat is megleptem ezzel a hirtelen a kérdéssel, de ezt akartam.

"Úgy érted, hogy...?"

"Igen, Mandy. Lennél a barátnőm?" Ismételtem meg a kérdést, ő pedig elvigyorodott. 

"Persze, hogy leszek a barátnőd." Suttogta, majd megcsókoltam. Igaz már megcsókoltam, de valahányszor újra megteszem, úgy érzem mintha az első lenne. 

Eltoltam magamtól. "Engedd meg, hogy mondjak valamit azokról az ajkakról." Mutattam Taylor poszterére, próbáltam nem nevetni. 

"Mivan velük?"

"Megcsókoltam őket." Szemei kikerekedtek.

"Mi?!" Bólintottam egy mosollyal. "Nos, akkor ahogy előbb mondtam, tényleg egy szerencsés barom vagy."

"De.." A szemeimbe nézett és felsóhajtott.

"Szakítottál vele, nem?" Vigyorogva bólintottam. "Akkor most nagy szarban vagy, hogy a példaképem szívét összetörted." Újra megcsókoltam.

"Oké, visszavontam." Mondta.  

"Tényleg? Hiszel nekem?" Kiskutya szemekkel néztem rá.

"Igen, hiszek. Most pedig csókolj meg, idióta."