Eltelt egy hét, és még mindig a múltban ragadtam, hogyha hívhatom így.

Tetszett, hogy itt vagyok, de hiányoznak a srácok. Az a négy őrült srác. Hiányoznak a nevetéseik, a vicceik és minden ami velük kapcsolatos. Még az is hiányzik amikor hülyeségről beszélnek, és hiányzik, hogy velük énekelhessek. 

Tetszhetne mert ez az aki voltam, de nem élhetek örökre itt. Úgy értem, egy álomban élek? Egy kívánságban? Lényegében mi a franc ez? Hogy a francba tudnám ezt hívni?

Szükségem van segítségre, de ki tudna segíteni nekem? Azt gondolnák, hogy őrült vagyok, úgy értem, hogy tudnád azt elérni egy másik embernél, hogy higgyen egy olyan dologban amit lényegében te sem tudsz elhinni. 

"Harry?" Felnéztem, és Mandy mosolygott le rám. Leült mellém a hintába ami a házunk mögött volt a hátsóudvaron. 

"Szia, Mandy." Mosolyogtam rá hamisan, szóval nem fogom aggasztani.

"Azta, Mandy? Mi történt a 'Mo'-val?" 

"Tessék?" 

"Jól vagy?" Bólintottam. "Hazug. Oké, mi zavar?" 

"Semmi, tényleg." Mondtam, mire megrázta a fejét. 

"Mondd el, kérlek." Mit kéne mondanom neki? Azt, hogy kívántam valami őrültséget ami valóra vált és itt ragadtam? Mit kéne mondanom? Azt gondolná, hogy megőrültem. "Gyerünk." 

Pár másodpercre csöndben maradtam mielőtt elkezdtem beszélni. "Hiszel abban, hogy..." Megálltam. Felsóhajtott. 

"Megbízhatsz bennem, Harry." Megállt a hintázásban és a kezeit az enyéimre tette. Elmosolyodtam és bólintottam. 

"Megbízom benned." 

"Oké, akkor... beszélj, Haz." 

"Kívántál már valamit egyszer ami valóra vált?" Erre a homlokát kezdte el ráncolni, valószínűleg azt gondolja, hogy megőrültem. Nos, úgy is hangzottam mint egy őrült. 

"Öm... persze. Azt kívántam, hogy hadd lehessek a barátod amikor senki nem foglalkozott velem és a következő napon beszéltünk." Mondta a földre nézve és mosolyogva.

Kitágultam a szemeim és lesokkolódtam. Soha nem gondoltam volna, hogy észrevett, sokan ismertek a suliban, de soha nem gondoltam volna, hogy ezt akarta volna velem. 

Nem voltam az a híres rossz fiú vagy egy sportoló, a vicces gyerek voltam aki mindenkivel beszélt és mindenkit ismert. 

"Tényleg?" Felnézett rám és bólintott. "Soha nem mondtad ezt nekem." 

"Ciki voltam, nem akartam, hogy azt gondold, hogy egy lúzer vagyok vagy túl tapadós." 

"Pont az ellenkezője vagy, Mo." 

"Köszönöm, de miért kérdezted ezt egyébként?" Kérdezte. El kéne neki mondanom? Vagy kinevetve és a barátságunk tönkre menne mert nem tudna egy olyan őrült emberrel barát lenni mint amilyen én vagyok. 

Tényleg nem akarom elveszíteni. 

"Elszeretnék valamit mondani neked."

"Oké."

"Őrültnek és furcsának tűnhet," Homlokát ráncolta erre. "De kérlek, ne hagyj el, és-" 

"És megijesztesz." Idegesen kuncogott. "Harry, soha nem foglak elhagyni." Sóhajtottam.

"Csak beszélj, Haz." 

"Én-" A telefonja csörgése megzavart a beszédben.

"Oh, bocsánat. Egy pillanat." Mondta miközben felállt válaszolva a hívásra. Egy idő után letette és felsóhajtott.

"Bocsánat, mennem kell. Anyunak szüksége van rám." Bólintottam, talán ez egy jel volt, hogy ne mondjam el neki. "Várjál, mit szerettél volna mondani?" 

Megráztam a fejem és mosolyogtam. "Hálás vagyok, hogy a barátom vagy. A legjobb barátom." Boldogan mosolygott erre a kijelentésemre és megölelt. Szorosan visszaöleltem. 

"Én is hálás vagyok. Hálás, hogy van egy olyan fiútestvérem mint te." 

Fiútestvér. 

Nem tudtam, hogy legbelül miért fájt amikor ezt mondta, büszkének és boldognak kéne magam éreznem. De valami nincs rendben. 

Nem. Sok dolog nincs rendben, és ezeket helyre kell hozni. 

P.s. ötödik rész is itt van, hagyjatok magatok után nyomot kérlek! Sokat jelentene. 
Kitartást a holnaphoz! Következő rész, holnap vagy kedden érkezik.
Jóéjt előre is:) 

Nina xx.