Knoxvilletől fél órányira találkoztunk Emiliával egy benzin kúton. A telefonban nagyon rejtélyes volt az ügyet illetően. Csak annyit tudunk az esetről,hogy nagy a gebasz,viszont egy vadász sem akart neki segíteni,mert a nevelt lánya egy Winchester. A fiúk persze egyből kötelességüknek érezték,hogy kocsiba pattanva meg se álljunk Knoxville-ig. Ezért pedig örökké hálás leszek nekik. Emilia Messer egy motoros vadász volt,aki már felülről súrolta a negyvenet,bár nem látszott sportos kinézetén,s ha tehette és el is hitték neki simán letagadott tíz évet. A külsős emberek azt hinnék róla,hogy csak egy kapuzárásos nő,aki túl van egy vagy két válláson. Falta az életét,sose hagyta hogy a vadászat el eméssze. Talán ő az egyetlen olyan vadász ismerősöm,aki nem egy tragikus eset miatt állt vadásznak. Nem...ó..nem. Azért vadászik mert ez buli és sose tudna normális nyugodt életet élni. Tizennégy éves volt,amikor a Campbell család megmentette egy wendigótól és akkor már tudta...tudta mi a célja a létezésének. Tíz év múlva találozott Nora Memphissel,az anyukámmal. S nővérekké váltak.Évekig dolgoztak csapatként. Aztán anya felhagyott egy ideig a vadászattal miattam. S néha,ha épp családra vágyott Emilia ott voltunk neki. Két anyukám volt és egy apukám. Mindhárom nevelőm vadász volt. Sok mindent tanultam anyától és apától,de a legtöbbet Emiliának köszönhetek. Mikor édesanyám újra vadászatba állt ő felhagyott vele. Ez idő alatt kiképzett engem. Megtanított minden gyakorlati részt a vadászáshoz, és az élethez is,még vezetni is ő vitt el először.
A benzin kúton egy vad piros motor állt,s lazán neki dőlve állt ott ő. A második anyukám. Amint megláttam őt kipattantam az Impalából és hatalmas vigyorral szaladtam a nőhöz,aki tárt karokkal várt rám mosolyogva.

Ölelésbe vont,s én csak úgy szorítottam. Egy ideig el se engedtem. Örömömben a könnyeimmel küszködtem. Ha vadász vagy,sose tudod,hogy egy másik vadásszal épp búcsút mondtok-e egymásnak,vagy csak külön váltok egy időre.
-Gyönyörű vagy Kaeden.-engedett el,mire én meg ajándékoztam egy mosollyal.-Ó és magaddal hoztad John fiait is.-nézett a hátam mögé. Megfordultam és együtt vártunk a bátyáimra,hogy mellénk lépjenek.
-Fiúk! Hadd mutassam be a yodámat,aki vadászni tanított,és illegálisan itatott. Mellesleg ő a pót anyukám Emilia Messer.-öleltem át vidáman a vállát.
-Emilia ők pedig a bátyáim,Sam és Dean Winchester,John fiai,és egy kis fanfact...a Capbell család részesei.
-Hey.Szép moci.-fogott kezet Sam Em-mel. Dean szemöldök felvonva kérdezte meg a vadásznőtől:
-Ismerted a nagyszüleinket?
-Még tinédzser korában húzták ki a szarból.-válaszoltam a nő helyett.
-Mary Campbell volt az anyukátok?
A két fiú bólintott. S erre egyikőjük sem tudott mit vissza felelni. Em pedig elakadt a halott anya üggyel.Ezért közbe léptem.
-Szóval az ügy amiért hívtál...
-Na ja elég nívós. Knoxville békés kisváros volt,de most már csak pokol tanya.
-Ezt hogy érted?-kérdezte Dean befeszülve.
-Egyetlen ember sem él ott. Mindenkit megszálltak a démonok,és én mondom,hogy nem azért gyűltek össze egy helyre,hogy piknikezgessenek. Várnak valamit.
-Inkább valakit.-javítottam ki. Sam úgy tekintet rám,hogy biztos vagyok-e benne,mire rá bólintottam,s összefűztem karjaimat.
-Lucifert várják.-mire mondta ki Sam hangosan.
-Tudtam,hogy ez nem egy szokványos ügy.-Sóhajtott egyet Em.
-Akkor mire várunk? Kaszáljuk le őket.-indult meg Dean a kocsi felé.
-Dean jó ötlet oda mennünk?-kiáltottam utánna.
-Miért ne lenne?-kérdezte Sam.
-Öhmm...-vakartam meg az orrom alatti részt-...nos..és ez most csak egy nagyon vad tipp..de mondjuk azért nem,mert Lucifer a lambadát akarja tolni veled Sam,de keményen.
-Nem lesz baj.-jelentette ki Dean határozottan.-Egy vadász segítséget kért és mi segítünk is neki. Mindenki a kocsiba.
Nem lesz baj.Csengett a fülemben sokáig a mondat. Ha tudtam volna,ha csak egy kicsit is sejtettem volna,hogy Dean-nek nem lesz igaza...talán nem ülök be az Impalába.

🔯

Elsőre a vadnyugati filmek kihalt utcái jutottak eszembe,amikor leparkoltunk Knoxville központjába. Sehol nem volt egy lélek sem. Viszont hulla tenger borította az utat. Egyészen egy templomig futott a gyalázat. Tudtuk oda kell mennünk. Nyugtalanító volt. Az impala csomagtartójából kivettem a fegyverem,ahogy a többiek is, megtöltöttük golyókkal,amikbe démoncsapda volt gravírozva. Dean a démonölő kést a kabátja belső zsebébe rejtette.
-Nagy a csend.-nézett körül Emilia.
-Gyanús.-csapta le a csomagtartó tetejét Sam. Ekkor a tőlünk öt méterre lévő tárolóból hangok szűrődtek ki.
-Megyek megnézem,lehet,hogy egy túlélő.-indultam meg a hang irányába. De Em megragadta a karom.
-Óvatosan,oké?
-Ahogy mindig.-nevettem fel.
Elindultam. Mikor benyitottam csak ürességet láttam. Gyér fény vont körbe,de még kitudtam venni a raktár közepén álló asztalt. Körbe jártam a helyet,de túlélő nem volt sehol.

A vadász ösztönöm hirtelen kapcsolt be,s még idejében letudtam hajolni a felém érkező csapás elől. Egy démon állt előttem. Kezében egy baseball ütő volt,amelyet szöges dróttal vontak körbe. A démon kaján vigyorra húzta a száját.S csapott egyet a kezével. Erejével a tároló falának vágott. Hatalmasat estem.
-A porhüvely. Ez igen.-füttyentett egyet-Ha oda adlak a Lordnak olyan jutalomban lesz részem,amiről a többi rühes démon csak álmodik.
-Mégis mi a francról beszélsz?-álltam fel,s a pisztoly tokomhoz nyúltam,de nem volt benne a fegyverem.
-Ezt keresed?-lengette meg előttem démon mosolyogva. Tenyeréből tűz tört elő,s a fegyveremet elolvasztotta.
-Gondolom holtan is elvihetlek hozzá...max feltámaszt.-rántotta meg a vállát,s felém lépdelt közben jelentőség teljesen lóbálta fütyörészve a baseball ütőt. Szó nélkül vágott felém. Épp hogy oldalra tudtam hajolni. S kezdetét vette a harc. A gond csak az volt,hogy nem táraztam be fegyverekből. Próbáltam kiütni a kezéből a fegyverét,de nem volt nagy sikerem benne. Újra és újra csapott felém. Az egyik ilyen alkalommal mikor kikerültem támadását észre vettem az asztalon támaszkodni Gabrielt. Minket figyelt teljes nyugalommal.
-Nem segítenél?-kiáltottam oda neki,míg azzal voltam elfoglalva,hogy a démon ne vágja belém fegyverét. Ellenfelem leállt s az angyal felé fordult.
-Ó velem ne fogkalkozz,én csak nézem.-mosolyodott el sunyin. Mire én szúrósan néztem rá. A démon önelégült mosollyal dobta el fegyverét,s megint a falnak csapott. Pofára estem újra.Védő angyalom valahogy megdermesztette a démont.
-Gabriel!-morogtam felé.
-Húha!-mozgatta meg fejét.

-Neked aztán van bőr a képeden. Még mindig zabos vagyok a múltkori akciód miatt. Aljas voltál.Nem érdemled meg a segítségem. Majd meggyógyítalak ha véreznél. Kész vagy?Indítom a menetet. Hajrá vadász lány!
Gabe csettintett egyet,s felolvasztotta a férfit.
A démon a torkomnál fogva ragadott meg s vágott a betonba. Bennem rekedt a levegő,s úgy éreztem magam,mintha áthajtott volna rajtam egy rakás autó.
-Ez biztos fájt.-jött Gabe hangja valahonnan. Ekkor gurultam be teljesen a bennem lévő lélekkel együtt. Eszembe jutott,hogy a csizmámban van egy rejtett tőr. Való igaz nem hatásos démon ellen,de figyelem elterelésnek megfelelő volt. Gyorsan kihúztam a kést,s a felém hajoló démon homlokába állítottam. A férfi úgy reagálta le,mintha csak rá piszkítottak volna a cipőjére. Fintorgott egyet,s próbálta kihúzni fegyveremet onnan. Ekkor gurultam hirtelen arrébb,s a baseball ütőt megragadva álltam fel,de a démon már ott volt mellettem. Így szerencsémre a lendületemmel tudtam úgy arcon csapni,hogy másik irányba forduljon. Ekkor pedig már ott állt előtte Gabriel kivont angyal pengével,s a démon pont bele fordult.
-Nocsak a csúnya démon hát nem beleszaladt a kicsi kardomba.-húzta el a száját gúnyorosan. Aztán a levegőt kapkodó démont a tarkójánál fogva közelebb húzta magához,hogy a fülébe duruzsolja szavait.
-Vidd a pokolba hírűl,hogy Keaden Winchester tabu minden egyes szarházinak.-mondta földön túli hangon,s megforgatta a pengét a démonban,hátulról csak egy narancs sárga kisülést láttam,s a démoni porhüvely össze csuklott. Levegőt kapkodva néztem a komoly tekintetű arkangyalra.

Megindultam felé. Mire hátra lépett,s zsebre vágta kezeit.
-Szerintem menned kéne.-intett a bejárat felé. S abban a pillanatban egy velőt rázó kiálltás jutott el hozzám.
Gabriel mellett viharoztam el. Rosszat sejtettem.