Reggel az ágyamban ébredtem, pedig egészen biztos voltam abban, hogy a földön Lokinak dőlve és sírva aludhattam el.... Sóhajtva keltem fel és néztem valami ruha után. Egy farmer és egy fekete póló tökéletes lesz mára.
    Mikor ezzel megvoltam meg kellett állapítanom, hogy a reggel az hajnali fél 4-et takar....
    Egy pár percig elgondolkodva néztem a mellettem lévő tányérra. Még mindig rajta volt a szelet pizza. Rövid gondolkodás után elindultam vele a konyha felé.

    Teljes némaság uralkodott mindenhol. A konyhába érve körbenéztem és hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem csinálok valami reggelit mindenkinek. Épp a palacsintatésztát kevertem ki mikor Tony megjelent az ajtóban.
- Ez általában az én dolgom, de jó nézni hogy más csinálja.
Felpillantva egy apró mosolyt láttam az arcán, így én is viszonoztam.
- Ha már felébredtem gondoltam csinálok valami hasznosat.
- Ami a tegnapot illeti. - kezdett bele a kávéfőzőhöz lépve, hogy bekapcsolja. - Átgondoltam, és köszönöm hogy megmentettél.
Egy aprót biccentettem, majd a pultnak támaszkodtam.
- Sajnálom hogy látnotok kellett a végeredményt. De meg kell értened, hogy egyedül másképp nem tudtam bejutni, csak minden fenyegetést kiiktatva.
- Igen, Fury tegnap este említette, hogy nem akart melléd embereket adni. - a szekrényhez lépett és kivett két bögrét. - Tényleg nem hagyott neked sok választást. Főleg mert Lokit is magad után kellett húznod.
- Túléltük. - néztem a szemébe. - Csak erre emlékezzünk az egészből!
- Elárulod hogy csináltad sérülés nélkül végig? - nyújtotta felém az egyik bögrét. - A felszerelésed álcázó berendezése zseniális, de egy lövés ellen nem igazán véd. Bár gondolom telepataként könnyű kitalálni merre fognak lőni.
- Fury ezt is elmondta? - keserű mosollyal kortyoltam bele a kávémba.
- Igen, és azt is hogy miért volt ez titok. Persze ettől még egy kicsit fáj, hogy nem bíztál bennem de azt hiszem kvittek vagyunk. - hirtelen előrehajolt és komoly arccal nézett rám. - Hányas számra gondolok?
Akaratlanul is felnevettem ezen, de annyira hogy a könnyem is kicsordult.
- Egy árnyékolóchip van a tarkómon jelenleg. - kezdtem magyarázni végül.
- Áh, szóval van egy kis szerkezeted ami távol tartja az elméd tőlünk normális emberektől.
- Nem. A TI gonosz kis gondolataitokat tartja távol az ÉN elmémtől. Fogalmatok sincs milyen hangosak vagytok. - mosolyodtam el.
A szíve fölé emelte a kezét jelezve mennyire fájtak neki a szavaim.

    Végül összecsapta a tenyereit és a magnóhoz lépett.
- Akkor csináljuk azt a reggelit. - a zeneritmusára járó fejjel lépett a hűtőhöz.
    Egymást kerülgettük a konyhában forgolódva. Tony jókedve ragadósnak bizonyult, így hamarosan mindketten táncikáltunk. A fakanalat mikrofonnak használva énekelt, mihez vállát átkarolva csatlakoztam az utolsó sorokra.

Should I stay or should I go now
If i go there' will be trouble
And if I stay it will be double
So you gotta let me know
Should I stay or should I go?

Felpillantva Lokit láttam amint az ajtófélfának dőlve, felvont szemöldökkel de egy pimasz vigyorral figyel minket. Kérdőn néztem rá, mire csak megrázta a fejét, de a mosolya megmaradt.
- Jó látni, hogy mindenkinek jó a kedve így reggel. - bökött felé Tony a fakanállal. - De ha már itt vagy, akár be is szállhatsz a partyba.
- Ugyan, a világért sem akarnék zavarni.
- A világon senkit sem fog zavarni, ha megterítesz. - nyomtam a kezébe egy halom tányért.
- Ez nevetséges! - nézett rám. - Én egy herceg vagyok!
- Nos legalább tudod melyik villa hová való. - paskoltam meg a vállát.
Erre csak durcásan nézett rám, majd egy perc után elvigyorodott és távozott az étkező felé.
- Szerintem vezet egy listát. - súgta Tony oda nekem. - És majd ha egyszer alkalma lesz rá minden ilyen apróságért bosszút áll.
- Azért remélem lesznek enyhítő körülmények. - vigyorodtam el a tegnap délelőttre gondolva. - Bár lehet nem kéne kockáztatni.
    Amint levettem az árnyékolót Stark már nyújtotta is érte a kezét.
- Ügyes kis szerkezet. - vizsgálta meg minden oldalról. - Ezt komolyan te csináltad?
- Nem voltam ám mindig ez mint most. - vontam vállat. - Régen másra sem vágytam, mint apám elismerésére. Az elektronika jó ötletnek tűnt erre.
- Ki az apád?
- Lényegtelen. - sóhajtottam. - Nagyon régen volt már ez, egy másik életben....
    Elléptem mellette mielőtt bármit válaszolhatott volna. 

    Az étkezőbe már szállingóztak az az emberek, pár perc alatt igazából mindenki előkerült. Biztos a kajaszagra gyűltek....
- Ez igen! - örült meg Thor a palacsinta halomnak a kezemben.
- Jó étvágyat! - mosolyodtam el az asztalra letéve.
Visszafordultam a konyhába juharszirupért, de amikor érte nyúltam megláttam zöld ételfestéket a szekrényben.
    Mikor visszatértem Thor épp vidáman mesélt egy történetet valamelyik hős tettéről. Loki csak a fejét fogta mellette, majd felpillantott mikor melléültem.
- Az meg mi? - bökött a kezem felé.
- Kifelejtettem a mérget a reggeliből. - kacsintottam rá.
Értetlenül húzta össze a szemöldökét miközben meglocsoltam a zöld sziruppal a palacsintám.
- És akkor Loki gyönyörű nővé változott, hogy elcsábítsa a... - kezdte Thor, mire az említett isten fájdalmasan felnyögött.
- Dupla adagot kérek! - vette ki az üveget a kezemből.
Ezen hangosan felnevettem  és az ő szája is mosolyra görbült.
- Azért ez nem egészen így történt. - fordult a bátyja felé.
- Jó, de ez volt a lényeg. - tömte a fejét a szőke hajú.
- Hát mi a valóság? - nézett rá Natasha.
- Talán majd egyszer. - sóhajtotta majd bekapott egy falatot.
Meglepetten kapta rám a tekintetét. A mozdulat hevessége miatt mindenki felnézett.
- Ez finom. - mondta döbbenten. - Meglepő, de eddig minden amit te mutattál finom volt.
- Nocsak-nocsak. - böktem felé a villámmal vigyorogva. - Ki gondolta volna, hogy ennyire édesszájú vagy.
Thor értetlenül járatta a tekintetét köztünk.
- Olyanok vagytok mint a gyerekek! - nevetett fel Tony majd magukra mutatott. -A felnőttek kiteszik a lábukat és mindjárt tortát vacsoráztok?
    Lokival összenéztünk, majd egyszerre nevettük el magunkat, mert igazából tényleg ez történt.
- Legalább 600 éve nem hallottalak így nevetni testvér. - tette Loki vállára a kezét a villámok istene.
- Túl sok okom nem is volt rá. - vont vállat lerázva magáról a másik kezét.
- Bármit is csinálsz az elméjével, abba ne hagyd! - fordult felém Thor.
- Semmit sem csinálok vele. - mosolyodtam el.
- Az lenne a feladatod, hogy megfigyeld és biztosíts mindenkit arról, hogy eszébe sem jut bajt keverni! - nézett rám Steve és igyekezett türtőztetni magát. - Nem az, hogy jól kigyere vele.
- A kettő nem zárja ki egymást. - szögeztem le.
- Azt már láttuk mit teszel az ellenségeiddel. De a barátaiddal is megtennéd ezt? - bökött jelentőségteljesen az isten felé.
- Feltehetőleg. - fontam össze a kezeimet magam előtt. - Szeretem megkínozni a barátaimat.
- Kérlek ne kezdjük ezt újra. - nézett Natasha a kapitányra.
- Sajnálom. - emelte fel védekezően a kezét. - A módszereiddel nem értek egyet, de az kétségtelen hogy hatékony vagy.
Úgy döntöttem, hogy ezt bóknak veszem.
- És azt se felejtsük el, hogy Loki azért van itt hogy jóvátegye a hibáit. - mondta Thor. - Bár erre eddig nem sok lehetőséget kapott...
- És egyenlőre nem is fog! - szögezte le Tony. - A tegnapi nap jó első lépés volt, de még elég nagy az út addig, hogy egyáltalán megpróbáljunk bízni benne.
- Felfogtam. - nézett a szemébe Loki. - És én is azt szeretném hogy végre szabadon távozhassak innen. Lehetőleg minél előbb.
- Kezdetnek megteszi. - bólintott Natasha. - Feltéve ha igazat mondasz.
- Már miért hazudnék? - a jelentőségteljes pillantásokat látva felsóhajtott. - Oké másképp kérdezem. Miért hazudnék egy telepata mellett?
    Egy percre beállt a csend az asztalkörül.
- Te tudtad? - nézett Thor az öccsére.
- Persze. Nem volt nehéz rájönni. - mosolyodott el a reakciókon.
Rettentően élvezte, hogy ő volt az egyetlen aki magától találta ki. Ezzel is bizonyítva, hogy sokkal okosabb itt mindenkinél.
- A lényeg ettől még nem változik. - jegyeztem meg csendesen.
- Ezzel egyetértek. - tapsolt egyet Tony. - Akárhogy is itt a következő lehetőség arra, hogy ne keverj zűrt és bizonyíts Loki. Két nap múlva jótékonysági bált szervezek, mármint Pepper szervezi, de lényeg hogy mind ott leszünk.
     ÉLJEN....!!!!

     Reggeli után Tony kérésének eleget téve levittem a páncélomat a műhelyébe.
- Zseniális! - jelentette ki miután alaposan szemügyre vette. - És az, hogy az álcázómezőt kiterjeszti arra is amit a kezedben fogsz az aktiváláskor valami elképesztő.
- Csak sajnos hamar kifogy a szuflából. - mondtam az asztalnak dőlve. - Önálló energiaforrása van, de a kapacitása véges.
- Talán kitalálhatunk valami megoldást. - láttam rajta, hogy fejben már komoly számításokat végez.
Meg sem próbáltam követni a cikázó gondolatait. A lelkesedése viszont megmosolyogtatott. 
    Itt már nem volt rám szükség így elindultam a nappali felé. Egyedül Loki volt ott, épp a kanapén ülve olvasta az egyik könyvemet.
- Na hogy tetszik? - ültem le mellé.
- Nem annyira rossz, mint amire számítottam. - válaszolta unottan.
A világért sem ismerné be hangosan, hogy tetszik neki még így sem, hogy tudja hogy tudom. Hitetlenkedve csóváltam meg a fejem.
    Natasha lépett be a szobába és egyből megörült nekem.
- Épp téged kerestelek. Elmegyünk vásárolni holnaputánra?
- Én benne vagyok. - feleltem Lokira nézve.
- Gondolom ez azt jelenti, hogy nekem is mennem kell. - csukta be a könyvet.

   Natasha pontosan tisztában volt vele, hogy hol vannak a legjobb boltok a városban. Épp a harmadikban voltunk, mikor megtalálta álmai ruháját, egy vörös csillogós anyagú estélyi képében.
- Te találtál valamit? - fordult hozzám fizetés után.
- Minden túl csili-vili itt nekem. - jegyeztem meg, majd az eladóhoz fordultam. - Elnézést, valami olyan fekete ruhájuk nincs, ami nem csillog.
A harmincas évei végén járó nő végigmért és nem is titkolta nem tetszését.
- Az ön pénztárcájához való nincs.
Egy pillanatra meglepődtem, majd szólásra nyitottam a számat, de valaki más megelőzött.
- Szerintem is túl olcsó és közönséges itt minden. - bökött Loki a kiállított darabok felé. - Borzalmasan vannak szabva. Nem ilyan silány minőséget érdemelsz, hanem VALÓDI egyedi darabot.
A nő feje vörösödött dühében az istenség pedig csak egy felsőbbrendű pillantásra méltatta, majd mosolyogva a karját nyújtotta felém.
- Hölgyem! Távozzunk. - elegánsan kivezetett az üzletből.
- Csak hogy tudja. - hallottam még Nat halk hangját. - A hölgy gazdagabb mint Tony Stark.
    Egész a következő sarokig vonultunk méltóságteljesen felszegett fejjel, ott befordulva egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés.
- Láttad a fejét?! - kapaszkodtam továbbra is Loki karjába annyira nevettem. - Azt hittem felrobban!
- Ugye?! Én is! - még ő is bekönnyezett a röhögőgörcstől.
- Amilyen fejjel mondtad: " Te nem ilyen silány minőséget érdemelsz". - próbáltam utánozni. - Még én is majdnem elhittem.
- Hirtelen ez jutott eszembe. - vont vállat. - Meg aztán az asgardi selyemhez képest tényleg közönségesek voltak.
- Ennyire nagy a különbség? - kérdeztem mosolyogva.
- Ég és föld. - felelte jókedvűen. - Egyszer majd kapsz egyet tőlem és egyből látni fogod.
Kérdő tekintetem látva leesett neki mit ígért. De még mielőtt megszólalhatott volna felemeltem a mutatóujjam.
- Ezt már nem magyarázod ki!
- Micsodát? - ért be miket Natasha. - Meg kell hagyni azért, ti aztán tudtok szórakozni.
- A kegyelemdöfést te vitted be. - vigyorogtam rá.
Erre csak egy vállvonás mellett sejtelmesen elmosolyodott.
- De még mindig nincs ruhád. - kicsit elgondolkodott. - Egy boltot még tudok.
- Szuper, utána ebédelhetnénk valahol. - a fekete hajú felé fordultam. - Te mit ennél?
- Miért én válasszak? - nézett rám gyanakodva.
- Mert egy hősies herceg vagy aki bajbajutott hölgyeket ment ruhákat áruló sárkányoktól. - válaszoltam drámaian.
- Nem a sárkányt mentettem meg? - nézett rám elgondolkodva, de a szemeiben jókedv bujkált. - Eddig teljesen ebben a hitben voltam.
Natasha hangosan felnevetett, majd mindkettőnket vállon karolva elindult.
- Azt kell mondanom, hogy tetszik ez az oldalad Loki. - fordult felé. - Hol rejtegetted eddig?
- Ez jó kérdés... - morogta maga elé.
   Tisztán éreztem az aggodalmát ezzel kapcsolatban. Túlságosan elengedte és jól érezte magát mellettem, emiatt hosszú ideje először nem gondolta végig tetteit csak csinálta ami eszébe jutott. Ez pedig megrémítette. Nem akart érezni. Annak mindig fájdalom a vége.
    A tekintetünk találkozott, de gyorsan és dühösen elfordult.

    A boltba egyedül mentem be és egy ruhával távoztam. Utána beültünk egy hamburgerezőbe. Amég a rendelésünkre vártunk Nat elment a mosdóba, így nyugodtan tudtam Lokihoz fordulni.
- Minden rendben?
- Minek kérdezed ha úgyis tudod? - morgott vissza.
Egy pillanatig tanulmányoztam az arcát és mérlegeltem a következményeket.
- Alkut ajánlok. - mondtam végül belenyúlva a zsebembe.
- Mégpedig? - nézett gyanakodva.
- Ezt én most felteszem. - felmutattam a chipet. - Te pedig nem adsz okot arra, hogy megbánjam.
- Hol a csapda? - húzta össze a szemöldökét.
- Kedvellek. - ismertem be. - Épp ezért szavazok neked egy kis bizalmat.
- Bűntudatod lett a fejemben turkálás miatt? - kérdezte keserűen. - Ennyire szánalmasnak tartasz?
Szégyellte minden egyes gondolatát. Gyengének és sebezhetőnek érezte magát és a tudat, hogy ezt tudom csak még elkeseredettebbé tette.
- Mondjuk inkább úgy - néztem mélyen a szemébe. - hogy túlságosan is ismerős ez a gondolatmenet...
- Te pontosan tudod milyen a magány. - állapította meg pár pillanattal később.
- Akárcsak te. - feleltem.
    Rokonlélek. Ez a kifejezés jutott eszébe ahogy a szemembe nézett fürkészve. Felrémlett előtte a tegnap éjszaka, ahogy megtörten ültem mellette és sírtam. Vajon ezért akart akkor segíteni és megvigasztalni? Mert rokonlelkek vagyunk? Ezen gondolkodott még egy picit. Végül egy aprót bólintott jelezve, hogy elfogadja a korábbi ajánlatomat.
- De miért? - kérdezte miközben felhelyeztem az árnyékolót. - A célpontod vagyok, akit minden lehetséges módon meg kell figyelned.
- A S.H.I.E.L.D. és a Bosszúállók is elmehetnek a pokolba. Egyszer az életben úgy érzem, hogy akár egy jó barátot is szerezhetek. - vigyorogtam rá.
- Barát? - mosolyodott el méregetve a szót. - Ez tetszik. Próbáljuk meg!
    Natasha ekkor ért vissza.
- Miről maradtam le?
- A világon semmiről. - feleltem
A telefonom ekkor megcsörrent. Egy ideig néztem a rajta megjelenő üzenetet, majd felsóhajtottam. - Viszont nekem most lenne egy kis dolgom még. Egy fontos találkám van. Nem baj, ha csak ketten mentek vissza a toronyba?
Nat elbizonytalanodott, még Loki halványan elmosolyodott.
- Ugyan dehogy. Romanoff ügynök és én jól megleszünk. - a ruhám felé bökött. - Azt elvigyem vagy megsétáltatod?
- Micsoda úriember itt ma valaki. - viccelődtem vele.
- Kérlek. - horkant fel megjátszott sértődöttséggel. - Én mindig úriember vagyok.
- Komolyra fordítva a szót. - nézett rám Nat. - Tényleg jó ötletnek tartod, hogy egyedül vigyem vissza Lokit?
- Nahát, ennyire nem bízik magában? - vigyorgott rá Loki ördögien. 
- Oh, a saját képességeim felől nincsenek kétségeim. - legyintett. - Csak abban nem vagyok biztos, hogy többiek mit szólnak majd ha most lelépsz és felügyelet nélkül hagyod.
- Tony tudja, hogy nem Fury az egyetlen akinek dolgozom. Normál esetben nem kérném ezt de az "ügyfelem" csak a délutáni órákban lesz elérhető. - egy pillanatra elgondolkodtam. - Viszek vacsit hazafelé.
    Loki felkuncogott. Szemmel láthatóan mulattatta, hogy máris azon gondolkodom, hogy a gyilkosság után mit egyek. Nat pedig bólintva vett tudomásul mindent amit mondtam. Így hát el is indultam.