Azt kell mondanom, hogy bejutni a palotába gyerekjáték volt. Viszont benne eligazodni már egy sokkal nehezebb feladat... Amin nem javított, hogy nem kérhettem útbaigazítást senkitől.

     Még a hajnal beköszönte előtt sikerült megtalálnom a tömlöcöt. Az ajtót résnyire nyitottam és beosontam. És azonnal megtorpantam az ismerős szempár láttán...

     Igaza volt azzal kapcsolatban, hogy csak átmenetileg nem tudtam olvasni a gondolatiban. De most sokkal jobban örültem volna, ha végleges...
     Összevont szemöldökkel pásztázta a kinyílt ajtót, bár nem látott de akaratlanul mégis az eszébe jutottam. A szívében feléledő remény csak egy pillanatig tartott... Az ágya szélére ülve a kezeibe temette az arcát és magát korholta az előbbi reakciója miatt...

     Lassan közelebb sétáltam a cellája energia falához. Körbepillantottam és megállapítottam, hogy a többi cellához képest egész otthonos. A kis asztalon egy kupac könyvet vettem észre. Köztük volt az a három amit karácsonyra vettem neki...
     Végül kényszerítettem magam, hogy ránézek... Haja kicsit hosszabb volt mint mikor legutóbb találkoztunk, talán egy hajszálnyival soványabb is, de ezt leszámítva nem változott. Mégsem volt ugyanaz a férfi, mint aki az emlékeimben él... És ez az én hibám....

     Már épp azon voltam, hogy felfedem magam mikor lépteket hallottam és gyorsan a közeli falhoz húzódtam.
     Megismertem az érkező férfit noha még sosem láttam. Odin volt személyesen.
- Látom ébren vagy.
- Ahogy te is. - felelte Loki és hangjában nyoma sem volt a benne zajló háborúnak.
    Egy hosszú percig csendben voltak. Végül a fekete hajú törte meg.
- Ha jól sejtem nem azért jöttél, hogy megnézd hogy vagyok.
- Miért tetted? - tette fel a kérdést Odin nem törődve a gúnnyal.
- Nem tettem semmit. - állta az apja pillantását pislogás nélkül.
- Az elfogott merénylők mind azt mondták te bérelted fel őket.
- Hazudnak. - sziszegte dühösen.
    Ökölbe szorított kezem megremegett és vissza kellett fognom magam, hogy ne lépjek előrébb és szóljak bele.
- Bár hihetnék neked. - fordította el tekintetét szomorúan az idős király.
- Már eldöntötted hogy mit hiszel. - a keserűség amivel ezt kimondta összeszorította a szívem, nem csak a mostani helyzetről beszélt. - Már mind eldöntöttétek...
     Odin a könyvkupacra pillantott és a földi könyveken megakadt a tekintete. Hezitált, hogy kimondja amire gondolt és magamban reméltem, hogy megteszi. Mert Lokinak szüksége lett volna azokra a szavakra, amik végül most is kimondatlanok maradtak....

    Elfordultam és óvatos léptekkel távoztam a nyitva hagyott ajtón át. Eleget láttam....
    Loki önmarcangolása bebizonyította, hogy rossz döntést hoztam... Milyen barát az  aki ilyen mély szakadékba löki a másikat? Főként ha épp ez a személy volt  az, aki őt kihúzta belőle....
     Nem ezt akartam! Reméltem, hogyha eltűnök az életéből akkor folytatni tudja mint ahogy azt eleve kellett volna.... De úgy tűnik túl későn döbbentem rá arra, hogy mi is van köztünk... Vagy csak volt.... Eddig abba a naiv reménybe ringattam magam, hogy csak a saját szívemet törtem össze végérvényesen.... Félek mit mondana ha elé állnék....

     Akárhogyis nincs időm most erre! Főleg mert végre van egy nyom amin elindulhatok. Egyszerűnek tűnt a tervem. Megkeresni azokat a merénylőket akiket nem sikerült elfogni. Ugyanakkor tudtam jól, hogy a kivitelezés lesz a nehezebb része a feladatnak.

     A választott folyosó végén a konyhában találtam magam és mivel senki sem láttam megálltam egy pillanatra. Vajon mennyire megbocsátható, ha élelmet lopok? Esetleg súlyosbító tényező ha a palota konyhájáról emelek el valamit?
    Ezen merengve szórakozottan kezdtem dobálni egy almát. Lopni vagy nem lopni, ez itt a kérdés...

    Hirtelen éles csörömpölés mart a levegőbe ahogy a helyiségbe belépő szolgálólány elejtette a kezében tartott tálcát. Falfehéren, remegő ajkakkal meredt a levegőben lebegő gyümölcsre.
Bizonyos szempontból szórakoztató volt ahogy botladozva menekülőre fogta. Másfelől viszont rettentően figyelmetlen voltam. Ilyesmi nem történhet meg még egyszer!

    Az almát hátrahagyva a konyhakertbe vezető ajtóhoz léptem. Onnan már egyszerű volt kijutni az utcára és magam mögött hagyni a palotát.
     Céltalanul bolyongtam az ébredező falu utcácskáin. Mert falu ez gondolom. Jobban belegondolva fogalmam sincs erről az egész településről.... Loki ha mesélt is csak a palotáról és az erdőkről, a településekről soha... Bár gyanítom, hogy a királyi család nem sok időt tölt az egyszerű nép társaságában. Már csak a palotát körbevevő kőfal és a mellette rendszeres közönként álló őrök alapján is erre gondolok....

    Az utcán vágtam át, mikor az egyik épület mögül egy csuklyás alak lépett ki. Túl messze volt, hogy halljam a gondolatait, de valami volt rajta ami felkeltette a figyelmemet, és amit egyenlőre nem tudtam megfogalmazni.
     Nyílt mellette egy ajtó ahonnan egy férfi lépett ki kapával a vállán. Erre azonnal a csuklyájához nyúlt, hogy még jobban a szemébe húzza, és ott is tartotta amég el nem haladtak egymás mellett.
      Most már érdeklődve követtem. A következő sarkon kis híján nekiment valakinek. A nő felpillantott rá, majd az arcára öröm ült ki és mindkét kezét megragadta a férfinak. Inkább tűnt ez rajongásnak mint tényleges ismeretségnek. Mint mikor az utcán az ember összefut a kedvenc színészével...
     Nem tudom mit mondhatott neki, de a nő bólintott és szemmel láthatóan büszkén sétált tovább, mintha valami roppant fontos dologra kérték volna meg... Azt már nem láthatta, hogy mögötte a férfi szinte utálkozva törli köpenyébe a kezeit amikhez ez előbb hozzáért...
   Megvan! Túl tiszta a ruhája! Ez keltette fel a figyelmemet. Valahogy túl tiszta volt a környezetéhez képest.
     Gyors léptekkel a palotához vezető kapuhoz lépett. Az ott álló őrök pedig feszes vigyázzba vágták magukat amint felismerték.

     A nő után indultam hátha megtudom ki volt a titokzatos alak. A piacon az egyik eladóval beszélgetve találtam rá.
- Képzeld, az az iszákos, semmirekellő állítja, hogy magát a tábornokot látta az éjjel az ivó melletti sikátorban. - mesélte az eladónő felháborodottan. - El tudod ezt hinni? Hogy egy olyan áldott ember mint Ő egy mocskos sikátorban legyen éjnek évadján? Mondtam is neki, hogy biztos képzelődött a sok bortól...
- Lehet mégsem. - barátnője kérdő tekintetére lopva körbepillantott és előrébb hajolt. - Most reggel magam is találkoztam vele. Itt pár saroknyira. De ez titok, mert valami összeesküvésnek járt utána.
- Biztos az az álnok herceg úrfi a hunyó megint. - szinte köpte a szavakat.
- Azt mondják a kivégzését várja.
- Mondták ezt már korábban is. - legyintett. - Csak akkor fogom elhinni ha a feje külön lesz a nyakától.
- Az már igaz. - helyeselt.
      Eleget hallottam... Távozás közben azért még kirúgtam az asztal egyik lábát mire az egész borult a sok ládányi zöldséggel együtt. Ijedten sikítottak fel és tudom, hogy a felszálló porban egy pillanatra kivették a körvonalaimat, de nem érdekelt....

     Fogamat csikorgatva távoztam a piactérről, felfordulást hagyva magam mögött. A szétszóródott élelmiszerre nem egy árva és szegény gyermek vetette rá magát, elszaladva amennyivel csak tudtak. Legalább ők jól járnak ma.

      Este egy kocsma közelében hallgatóztam. Megtudtam, hogy ez a bizonyos Skegg tábornok hatalmas köztiszteletnek örvend az emberek körében. Mondjuk ez leginkább abból ered, hogy kijár a nép közé és meghallgatja őket. Bár a reggel látottak alapján nem gondolnám, hogy ezt szívesen vagy önszántából tenné....
     Loki megítélése már egészen más tészta.... A reggelihez hasonló megjegyzésekből bőven volt mindenfelé... Mikor Odin leküldte a Földre mindenki fellélegzett mert azt hitték örökre száműzte. De aztán visszatért, méghozzá szabad emberként... A mostani merénylettel igazolni látták azt, hogy mennyire megátalkodott. Rettegtek, hogy valamilyen csellel a fiatalabb herceg fog trónra kerülni.

      Sokak fejében visszhangzott valami, amit csak az éjszaka előrehaladtával és az alkohol fogyásával mertek páran suttogva kimondani. Hogy Odin kezd alkalmatlan lenni az uralkodásra. Túl öreg már és ez kezd az ítélőképességén is megmutatkozni. 
      Ugyanakkor senkit sem tudtak aki alkalmas lett volna a trónra. Thort szerették, de túl sokat volt távol. Bár korábbi gőgje és harcszomja megcsappanni látszott az utóbbi időben. Ennek ellenére féltek, hogy háborúhoz vezetne ha ő venné át az uralkodást.

     Ekkor valaki halkan felvetette, hogy a tábornoknak kéne a trónra jutni. Ezt az ügyesen és jókor elejtett megjegyzést gyorsan átvette a részeg társaság. De a gondolataiból tudtam, hogy a fickó kicsit sem ittas és szándékos megjegyzés volt. 

     Azt hiszem megvan az egyik merénylő... Az ajtón kilépő férfi elégedetten tervezett felszívódni az éjszakai sötétségben most, hogy a káosz magvait elejtette itt. Fogalma sincs arról, hogy ki van a nyomában, erre a gondolatra megengedtem magamnak egy aprócska mosolyt.