A másnap zsivajjal kezdődött. Tony szó szerint kirángatott az ágyból hogy segítsek neki előszedni a díszeket. Nem akartam elrontani senki kedvét, így mosolyt erőltettem az arcomra miközben követtem egy tároló helyiségbe. 
- Ezt mind fel akarod akasztani valahová? - meredtem rá, mikor a hatalmas mennyiségű dobozra mutatott.
- Ez az első közös karácsonya a csapatnak. - mosolyodott el. - Megaztán a két földönkívülinek is meg kell mutatni bolygónk legnagyobb ünnepét. Úgyhogy kapd össze magad, Lokival a tiétek a fa! Persze csak ha a jó öreg kapitány hoz egyet még ma. De tényleg, hol a fenében van már? Több órája elment érte...

     Végül hozott egyet. Méghozzá egy hatalmasat. Elképesztő látvány volt ahogy a több mint 3 méteres fával a vállán egyensúlyozva jött fel a lépcsőn. Bár még elképesztőbb volt, hogy Tony nappalijában mennyire nem is tűnt olyan hatalmasnak a fa...
     Loki mellettem állva méregette kíváncsian, majd felém fordult.
- És most?
- Most. - húztam oda az egyik dobozt és nyitottam fel. - Itt vannak a díszek.
     Az elején kicsit kelletlenül forgatta a gömböket, de aztán teljesen belemerült. Ahogy néztem igyekezett az arany és zöld színűeket kiválogatni. Én közben az égősort próbáltam kibogozni. Szerintem Stark végig csuklotta a műveletet. Nem elég, hogy teljesen összegabalyodott, de még több helyen is át lett kötözve gyors kötözővel....
      Közben a nappali többi részét díszítő Jane és az időközben megérkezett Pepper valami karácsonyi dal válogatást tettek be és hangosan nevetgéltek. Valahogy ez sem segített megőrizni a nyugalmamat az adott helyzetben.

- Hadd segítsek mielőtt elkoptatod az összes szitokszót és karácsonyi szívinfarktust okozol Rogersnek a nyelvhasználatoddal. - lépett ki a konyhából Tony.
Felé fordultam, és először a kezében tartott konyhakést pillantottam meg. 
     A zene csak tompán jutott el hozzám, a körülöttem lévő helyiség és színek összemosódott pacák voltak csak miközben előttem felsejlett Mich alakja késel a kezében...

      Az égősor kiesett a kezemből és hátrálásba kezdtem. Egészen addig még neki nem ütköztem valaminek ami kiszakított az emlékképből. Ismét feltudtam mérni a környezetemet, és mint kiderült Loki mellkasának simult a hátam. 
     Tony meglepetten toporgott egy helyben és nem értette a reakciómat. Egy pillanatra lehunytam a szemem, majd elfordultam és elhagytam a szobát.

     Csak pár percig voltam egyedül a szobámban, mikor nyílt az ajtó. Nem kellett odanéznem, hogy tudjam Loki az.
- Nem tudom ezt végigcsinálni. - csak a magam elé emelt kezeim remegését figyeltem.
Maga felé fordított és az ölelésébe zárt. Nem mondott semmit, de nem is volt szükség rá. Az hogy a karjai erősen tartottak többet ért bármilyen szónál.

- Zavarok?- köhintett Tony az ajtóban mire Lokival elléptünk egymástól. - Te sírsz?
A felsőm ujjával gyorsan letöröltem az arcomat, noha most már ez teljesen felesleges tett volt.
- Mi történt lett az előbb? - kérdezett rá óvatosan.
- A karácsony nehéz időszak nekem. - haboztam hogyan folytassam. -  Ahogy a késsel sétáltál felém nagyon emlékeztettél valakire...
Sebesen járt az agya miközben komolyan a szemembe nézett.
- Ezek szerint tényleg el akartál utazni.
Idegesen tördeltem a kezem vizslató tekintete alatt.  A háttérbe húzódott Lokira pillantottam, de csak bátorítólag elmosolyodott. 
     Tony a kezeimre pillantott és bevillant neki, hogy mindig takarom a karjaimat. Felmerült benne a kérdés, de nem tudta hogyan tegye fel. De nem volt rá szükség...
     Bízom ebben a férfiban előttem? Bízom benne annyira, hogy beavassam a múltam egy részébe?

     Lehunyt szemmel tűrtem fel a ruhám ujját, mire elállt egy pillanatra a lélegzete?
- Te tudtad? - fordult Loki felé, mire bólintás volt a válasz. - Miért nem szóltál?
- Loki sokat segített. - mondtam az istenre nézve.
- Jarvis! - adta ki az utasítást Stark. - A 15-ei éjszaka felvételeit kérem melyeken Melody szerepel.
- Igenis Mr. Stark. - felelte a gép.
      A következő pillanatban megjelent a levegőben a felvételek hologramja.
- Csak onnan, hogy este távozott a buliról.

      Kezem remegni kezdett és Loki mellém lépett. Mindent végignéztünk. Mich fenyegetését, a pofont... Éreztem hogy az isten teste megfeszül mellettem mikor a szobája ajtajára néztem várakozóan.... Ő már tudta mi történt ezután... Majd a tető... Ahogy dőlni kezdtem nem láthattam a mögöttem felvillanó bifrösztöt.  Az utolsó pillanatban a felbukkanó Loki visszarántott...
- Elég lesz. - intett Tony maga elé meredve mire a kép eltűnt.

     Hosszú ideig nem szólalt meg. Most döbbent rá arra, hogy mi is történt az orra előtt. Nem értette miért nem vette észre.... Aztán eszébe jutott a válasz.... Mert mérges volt, akárcsak mindannyian amiatt amit a virágboltban tudtak meg.... Szégyellte magát a beléhasító felismerés bűntudata alatt.
- Tényleg nem te voltál.... Akkora egy idióta vagyok! És borzalmas barát.... - tette hozzá halkabban.
Lokira nézett elgondolkodva, majd visszafordult hozzám.
-  Mennyire bízol benne?
- Ő az egyetlen akire rábíznám a hátam. - feleltem gondolkodás nélkül.
- Akkor azt hiszem itt az ideje, hogy visszakapd a fegyvereidet Loki. - az említett csak meglepetten pislogott. - Kiderült, hogy rajtad kívül mindannyian seggfejek vagyunk. Te pedig egy igazán jó barát...
- És ezzel kiérdemeltem a bizalmadat Stark? - nézett a szemeibe gyanakodva.
- Ha Melody megbízik benned akkor ezek után én is. - bólintott, majd felém fordult. - Azért egyszer elmesélhetnéd honnan ismered Mich Thompsont.
Nagyot sóhajtottam.
- Hosszú történet röviden: kényszer házasság, családon belüli erőszak, válás és menekülés.
- De most megtalált.
- Mióta megszabadultam tőle ez a leghosszabb idő amit egy helyben töltök. - húztam el a számat.
- Úgy tudtam a volt felesége meghalt. - jegyezte meg elgondolkodva.
- Bizonyos szempontból igen.

      Még kicsit beszélgettünk, utána visszamentünk a nappaliba. Lokival befejeztük a fa díszítést, már csak a csúcsdísz hiányzott.
- Fel tudod rá varázsolni? - néztem az istenre.
- Jobbat tudok. - mosolyodott el sunyin.
Mielőtt rákérdezhettem volna mögém lépett és a nyakába vett. Meglepetésemben egy kicsit felsikkantottam.
- Na milyen ott fent? - kérdezte nevetve.
- Innen látom Steve kopaszodó foltját is! - feleltem.
- Hé! - szólt rosszallóan ránk a férfi és igyekezett feltűnés mentesen végigtúrni a haján. 
Thor elégedetten mosolyogva nézett minket, biztosra véve hogy meg fogja nyerni a fogadást... Csak a szememet forgattam.
- Nem vagyok nehéz? - kérdeztem kinyújtózkodva hogy elérjem a fa tetejét. 
- Nem. - felelte egyszerűen.
- Akkor tarts egyenesben! - erre csak felkuncogott.

     Miután lerakott elmentem a konyhába bevenni egy fájdalomcsillapítót. Nagyon kezdett hasogatni a fejem, és zúgni a fülem. De betudtam az egészet a stressznek.
     Mire visszatértem Tony bekapcsolta az összes égősort és már telefonon sürgette az éttermet ahonnan a vacsorát rendelte.

      Amikor az asztalhoz ültünk vidám hangulat uralkodott. Csak figyeltem a többieket és próbáltam nem elveszni a gondolataimban. Ez nem volt olyan egyszerű feladat. Túl sok emlék igyekezett feltörni a tudatom mélyéről. Nem akartam emlékezni....
- Minden rendben? - rántott vissza a valóságba Steve hangja.
 Igen, csak... - egy pillanatra megakadtam.
A mellettem ülő Loki bátyjával beszélgetve kicsit helyezkedni kezdett a széken egész addig még az asztal alatt lábunk össze nem ért. Hálás voltam ezért a kis támogatásért.
- Csak fáj a fejem. - feleltem végül határozottabban.
     Nem is volt hazugság, egyszerűen csak az igazság egy apró része. Nem elégedett meg a válasszal és épp szóva akarta tenni mikor Tony kérdezett tőle valamit elterelve a figyelmét. Vasember gondolatban rám kacsintott mire akaratlanul is megrándult a számszéle.

     Lokival a liftajtó előtt álltunk, kezében egy kupac csomaggal. Igazából meg vagyok lepve mennyire össze-visszák és gyűröttek az ajándékok. Azt hittem ezt is meglepően tökéletesre fogja csinálni. Elmosolyodtam a gondolatra, hogy mindenben még ő sem lehet jó.
     Kérdőn nézett rám még én az alsóbb szintekre koncentráltam. A fejfájás és zúgás nem akart enyhülni, sőt rosszabb mint délután. Így kellett egy kis idő még azon keresztül megtaláltam a többiek gondolatait.
- Mindenki alszik. - vigyorogtam rá. - Mehetünk.
      Sorra lopakodtunk be a hálószobákba becsempészve az ajándékokat. Utána levittük a fa alá az enyéimet majd a konyhába mentünk, mert ígértem neki egy forrócsokit. Amég elkészítettem ő elgondolkodva nézegette az utolsó csomagot maga előtt.
- Szerinted anyám örülni fog neki? - kérdezte meg végül.
- Biztos vagyok benne. - mosolyodtam el.
- Nálunk nincs ilyen ünnep. - tette hozzá bizonytalanul.
- Akkor írj mellé pár sort. - vetettem fel az ötletet.
      Vele szemben ültem a bögrémet fogva mért írt. Nem olvastam bele a levelébe csak néztem elegáns kézírását és számomra azon rejtélyes képességét, hogy képes egy üres lapon egyenes sorban írni.
     Mikor végzett mosolyogva kezdett a forrócsokijába.

    Utána lementünk a torony elé és szólt Heimdallnak, a következő pillanatban pedig színes fénycsóva kíséretében eltűnt a levél és a csomag.
     A fejfájás hirtelen annyira felerősödött, hogy megszédültem. Az ájulás szélén még láttam, hogy egy alak Loki felé tart egy vascsővel a kezében, de nem tudtam már figyelmeztetni. Elnyelt a sötétség....