A következő pár nap hasonlóan telt. Délelőtt elmentünk valamerre Lokival majd estig elütöttük valahol az időt. Egyszer még moziba is elmentünk! Sőt, igazából végigvettünk mindent amit randikon szokás csinálni. De legfőképpen rengeteget nevettünk. Tényleg jól éreztem magam vele, és azt hiszem ő is velem. Ha együtt voltunk nem éreztem a kényszert, hogy a hátam mögé tekintgessek, és a pánik sem töltött el valahányszor éreztem, hogy figyelnek. Ilyenkor egyszerűen csak közelebb húzódtam hozzá és máris biztonságban éreztem magam. 

     Most épp a plázában lévő egyik kávézóban ülünk.
- Szóval akkor holnap fel fogunk díszíteni egy karácsonyfát, utána lévő reggel pedig alátesszük az ajándékokat? - kérdezte meg elgondolkodva.
- Majdnem. Az ajándékokat éjszaka csempésszük alá, hogy ne legyen egyértelmű melyik kitől van.
Csak hümmögve emésztgette a hallottakat.
- Senki sem kényszerít arra, hogy ajándékot vegyél. - jegyeztem meg a poharamba kortyolva.
- Tudom. - arckifejezése alapján nem találtam el min gondolkodik.
- De ha szeretnél azzal sincs probléma. - próbálkoztam újra.
- Nem lenne túl nyálas tőlem? - pillantott a szemeimbe.
Bingó! Ezen gondolkodott.
- Ha gondolod becsempészhetjük őket a szobákba, hogy ne lássa mindenki. - vontam vállat.
Kéztördeléséből tudtam, hogy mérlegeli a lehetőséget és hogy próbál dűlőre jutni magában.
     Bátorításként elé toltam a pénztárcámat, mire kérdőn nézett rám. De bólintásom után magához vette és hálásan elmosolyodott.

     A nap további részét ajándék vadászattal töltöttük. Pontosabban Ő én csak kísértem. Érdekes volt nézni hogy miket válogatott össze.
- Komolyan gondoltad azt Stevenek? - kérdeztem tőle mikor távoztunk az egyik üzletből.
- Persze. - csak ennyit felelt, de volt valami fura abban ahogy ment előre.
Nem kellett hozzáérnem, hogy tudjam csak egy hologram. Így egy közeli oszlopnak dőltem és ott vártam hogy a valódi énje felbukkanjon.
      Nem kellett sokat várnom rá, egy negyed óra múlva bocsánatkérő mosollyal megjelent.

     A toronyban a teljes társaságot a nappaliban találtuk. Egy ismeretlen nővel akinek a mosoly lefagyott a szájáról mikor megjelentünk.
- Melody, Loki! - állt fel Thor. - Hadd mutassam be Jane Fostert.
Odasétáltak hozzánk, bár látszott hogy Janenek nincs  ínyére. Eléggé haragos pillantást vetett a mellettem állóra, aki igyekezett mosolyogni.
- Loki vagyok, talán már hallottál ró.... - egy hatalmas pofon szakította félbe a bemutatkozását.
- Ezt New Yorkért! - nézett harciasan az istenre.
Loki arcán a döbbenet egy pillanat alatt vigyor váltotta fel.
- Tetszik a csaj. - nézett bátyjára.
Tony felnevetett a háttérben és tisztelettel emelte meg a poharát.
- Ezt megérdemelted! Miss Foster, üdv nálunk!
     Jane zavartan tűrte a füle mögé a haját. Zavarba jött a saját előbbi kirohanásától.... Hihetetlen...

- Melody Wilson. - nyújtottam felé a kezem, hogy eltereljem a figyelmét.
- Jane Foster. - fogadta el.
- Melody van megbízva az öcsém felügyeletével. - magyarázta Thor.
- Oh, nem irigyellek. - nézett rám őszinte sajnálattal. - Nem lehet egyszerű feladat.
      Az istenség erre csak a szemét forgatta felhorkantva. Ez mosolyt csalt az arcomra. 
- Lepakolok és máris jövők vissza. - böktem Tony felé mielőtt kimondhatta volna kérését.
      Azzal el is indultam a lift felé, Loki pedig egy mély sóhajjal követett.
- Komolyan szabadon hagyjátok járkálni? - hallottam még Jane rosszalló kérdését.
- Egyedül nem. - próbálta megnyugtatni Thor kevés sikerrel.
- Ne aggódj, Melody képes kordában tartani. - tette hozzá Tony.

- Kordában tartasz? - fordult felém Loki ördögien vigyorogva miután bezárult az ajtó mögöttünk.
- Te meg életben. - néztem a szemeibe.
- Ez nem válasz a kérdésemre.
- Én aztán semmiben sem foglak vissza. - elgondolkodtam. - Na jó, de csak annyira hogy ne kelljen visszamenned a celládba.
- Ezzel együtt tudok élni. - nevette el magát.

     Lepakolás után lementem megnézni mihez kell a segítségem. Addigra a társaság szétszéledt. A kanapén csak Natasha és Jane maradtak, még Tony és Bruce a konyhába húzódtak vissza. Egyből oda akartam menni, de Nat megállított.
- Lokit hol hagytad? - kérdezte mosolyogva.
- Azt mondta inkább fent olvas. - vontam vállat.
Jane összehúzta a szemöldökeit mire akaratlanul is felé villant a tekintetem. 
- Egyáltalán nem! - közöltem vele fagyosan.
Meghökkenésével semmit sem törődve indultam a másik helyiség felé. Hallottam, hogy Natasha elmagyarázza, hogy gondolatolvasó vagyok.

     Kicsit morogva álltam meg a két férfi mellett, mire felém fordultak.
- Jó hogy jössz. - nyomta Tony a kezembe az eddig szorongatott papírdarabot. - Segíts választani.
Megnéztem mégis miről van szó. A lap egyik oldalán a Pepper által összeállított karácsonyi menü volt a másik oldalon burger king...
- Én nem tudtam meggyőzni. - nézett rám együtt érzően Bruce.
- Mert te azt mondtad én ezt. Ez így 1-1. - felelte a milliárdos.
- És mi lenne, ha díszítés közben hamburgeres buli, este meg rendes vacsora? -  nyomtam vissza a kezébe a papírt. - Akkor talán Pepper se kapna agybajt mikor holnap ideér.
     A két zseni lefagyott, hogy miért nem jutott eszükbe egy ennyire nyilvánvaló megoldás.

      Nat unszolására visszamentem hozzájuk. Jane pedig egészen feloldódott egy kis idő után. Lenyűgözte a képességem, főleg miután jött Bruce is és megmutatta neki a felvételeket.
- Szóval ezért lettél megbízva ezzel a feladattal.
- Meg azért mert profi gyilkos. - tette hozzá Natasha.
A másik nő csak diplomatikusan hümmögött és bólintott. Majd zavarba jött mikor eszébe jutott, hogy ettől még hallom a gondolatait. Kicsit félve pillantott rám, de csak szórakozottan vállat vontam.
      Megkönnyebbülten mosolyodott el, ami abban a pillanatban lefagyott az arcáról, hogy Loki kissé mérgesen áttrappolt a helyiségen a konyha irányába. Én csak kíváncsian néztem utána próbálva kitalálni min húzhatta fel magát ennyire.

      Majd utána siettem mikor szemet szúrt valami. Már egy pohár vizet ívott mire utolértem.
- Nem tapizlak! - szögeztem le, mire értetlenül fordult felém.
Meglepődni sem volt ideje mikor a fenekéhez nyúltam. Hallottam, hogy Bruce zavartan köhint egyet, még Jane félrenyelte amit ivott. Loki igencsak meglepett fejjel lefagyott. 
     Az egész csak pár pillanatig tartott, már el is léptem mögüle. Az arca elé emelve egy széles karácsonyi mintás cellux csíkot. Értetlenül nézte, majd hátrafordulva igyekezett pillantást vetni az alfelére. Végül hümmögve kivette a kezemből, és szemmel láthatóan nagyon elgondolkodva méregette. Elfordult, hogy letegye a poharát majd nemes egyszerűséggel a homlokomra ragasztotta és elsétált mellettem.
- Hé! - kiabáltam utána.
Ügyet sem vetett rám miközben mosolyogva és szemmel láthatóan elégedetten a reakciómmal távozott. Legalább már nem mérges....
- Az a fenekén volt, most meg a.... - bökött az arcom felé zavartan Bruce.
Nem akarta befejezni csak mutogatott végig a saját arcán mutatva hogy hol van. Sóhajtva szedtem le magamról vissza ülve melléjük.
- Ez furcsa volt. - jegyezte meg Jane halkan.
- Csak a szokásos Melody-Loki jelentek egyike. - felelte neki Nat. - Meg lennél lepve, hogy Őistensége mennyire közvetlen és gyengéd vele.
- Azért ne túlozz! 
- Jó hatással vagy rá. - tette hozzá Bruce. - És talán ő is rád.
- Na persze. - horkantottam. - És mióta vagytok elfoglalva ezekkel az állítólagos "Loki-Melody" jelentekkel? Egyáltalán honnan jött ez az egész?
De komolyan, pár napja még az esetleges szabad akaratom elvesztése miatt aggódtak..... Miről maradtam le amég Lokival jártam a környéket?

- Zsák meg a foltja. - mutatott rám Clint az ajtóból miközben idesétált.
- Komolyan ez a legjobb ship amit tudtok? - csóváltam a fejem.
- Mindennap elmentek sétálni, kávézni, vacsorázni, moziba, cukrászdába. - számolta az ujjain. - Hol is voltatok még?
- Folyton össze vagytok nőve. - folytatta a listát Nat.
- Emlékeztetnélek arra, hogy folyamatos megfigyelés alatt kell tartanom. Ahova megyek, oda jön ő is. Kivéve itt az épületben. - fontam össze a kezeimet.
- Azt ne mond, hogy ezt csak kényszerből teszed. - tárta szét a kezeit a férfi. - Nekem úgy tűnik nagyon is kedvelitek egymás társaságát. 
- Ti is barátok vagytok Natashával mégse feltételezem, hogy románc van a háttérben.
Megadóan emelte fel a kezeit.
- Ezt örömmel hallom. - lépett be Steve is egy zacskóval a kezében.
- Az lehet, de jössz nekem 10 dolcsival. - veregette vállon a mögötte érkező Tony. - Ahogy te is Legolas! Én mondtam, hogy nem járnak. A mi kis bérgyilkosunk sokkal okosabb ennél.
       Nem hiszem el, hogy fogadtak is.... Bár megnyugtató, hogy legalább Tony nem képzel bele a dolgokba mindenfélét....

     Thor is megjelent, így már majdnem teljes a társaság.
- Miről beszélgetettek? - állt meg vigyorogva a kanapé mögött, barátnője mellett.
- Hogy Melody és Loki járnak-e. - felelte neki Jane.
- Mond hogy igen! - nézett könyörgőn rám. - Olyan cukik vagytok együtt. 
- Sajnálom, de nem Thor. - kezdtem dörzsölni a halántékom.
      Szemmel látható volt a csalódottsága. Hihetetlen, hogy ő shippel minket a legjobban.....
- Hihetetlenek vagytok.... - sóhajtottam fel.
- Csak örülök, hogy ott vagy Lokinak. - nézett komolyan a szemembe Thor. - Akármilyen formában is, de hidd el ez a ti barátságotok többet jelent neki mindennél. Életében először törődik valaki mással is magán kívül. Ez pedig reményt ad, hogy visszakaphassam az öcsémet egy napon. A nornák küldtek ide téged Lady Melody.
       Megható kis beszédet adott elő és minden szavát komolyan gondolta. Thor néha meglepően éles eszű és képes dolgok mögé látni. Ezekben a pillanatokban látni benne a királyt aki egy napon talán lesz belőle. Csak hogy utána elrontsa a hatást azzal, hogy megpróbált a kanapé háttámlájára könyökölni.... Ami igencsak alacsonyan volt neki.... Így kiterült a földön...
- És lőttek a megható pillanatnak. - mondta ki Tony hangosan. - Fizess Tarzan!
- Még nem. - tápászkodott fel és pillantott rám egy mindent tudó mosollyal a szája szélén.