Az iskolacsengő hangja meglepett, ahogy körbepislogtam magam körül zavarodottan.

Iskolacsengő?

Iskola.

A szemeim elkerekedtek, mikor rájöttem, hogy az iskolám kihalt folyosóján álltam, az utolsó pár ember az osztályaiba sétált, míg én a szekrénynek nyomódtam, aminek nekitámaszkodtam, az ujjaim szórakozottan táncoltak végig táskám pántján, míg a szívem hevesen vert.

Hogy lehetek iskolában, még csak nem is emlékszek rá, hogy kerültem ide.

Az utolsó dolog amire emlékszek, hogy a konyhában állok, pasi én, aztán Harry Styles.

„Ilyen érzés lehet, ha betépsz..." Motyogtam magamnak kidülledt szemekkel, tekintetem összetalálkozott az iskola gondnokáéval, aki az egyik közeli szemetest ürítette ki éppen, megállva mozdulataiban, mikor hallott engem, felém küldve egy kérdő tekintetet, amitől csak egy erőltetett mosolyt küldtem neki, majd gyorsan a folyosó másik végébe sétáltam.

Elsétáltam az egyik osztályterem mellett, bekukucskálva az ajtó ablakán, hogy megnézzem az időt a faliórán.

Most kezdődött a negyedik óra.

De ennek semmi értelme sem volt, reggel volt, még csak nem is emlékeztem, hogy bármelyik másik reggeli órámra bementem volna.

Kirázott a hideg, ahogy hátrálni kezdtem az osztályteremtől, elindulva a saját órámra, megrázva fejemet.

Valami határozottan nem stimmelt itt.

De igazából, mikor volt olyan, hogy bármi is stimmelt volna az életemben.

Beléptem a történelem terembe, amitől minden fej szinkronban felém fordult a szobában, mint mindig, mikor valaki késik, majd megpillantottam Estella-t és Ashley-t a helyükön ülve, a terem elejében.

Estella gyorsan beszélt, apró kezeivel hadonászva a levegőben ahogy beszélt, míg Ashley üres, majdhogynem unott arckifejezéssel figyelte, bár tudtam, hogy tényleg odafigyelt rá, csak a rideg picsa arckifejezése volt nagyon kitartó.

Mr. Klerk asztala felé néztem hálásan, hogy még nem volt a teremben és gyorsan a helyemre siettem a barátaim mellé.

„Hé, megjöttél! Miért késtél?" Kérdezte Estella vékony hangján, hatalmas barna szemeivel rám nézve, míg egy szőke tincs az arcába csúszott és én leültem a helyemre kettejük mögé.

„Liza-ról van szó. Ő mindig késik." Mondta mosolyogva Ashley, beletúrva vállig érő barna hajába, ahogy leraktam a táskámat és kettejükre néztem nagyra nőtt szemekkel.

„Srácok, nem érzitek, hogy ma... Nem tudom, nem érzitek, hogy ma egy kicsit fura, csak hogy milyen gyorsan mennek az órák meg minden?" Kérdeztem óvatosan, megpróbálva megnyugtatni magam, míg ők felém fordultak és egy gyors pillantást váltottak.

„Tudod mit, igaza van..." Kezdett bele Ashley, egyre nagyobb szemekkel, míg Estelle és köztem járatta a tekintetét, a levegő pedig a torkomban akadt szavai hallatán.

„Annyira péntek érzésem van, pedig még csak szerda van." Zárta le egy bólintással, Estelle csettintve mutatott rá és elmosolyodott.

„Úristen! Ugye!? Én is ugyanezt akartam mondani-„

„Nem, úgy értem," vágtam a szavukba, megpróbálva kifejezni magam, míg zavarodott pillantásokat küldtek felém.

„Én nem- nem emlékszek egyáltalán arra, hogy hogy kerültem ide. A konyhámban voltam és a következő dolog, amit tudok, hogy itt állok az iskolában. Fogalmam sincs, hogy kerültem ide és szerintem be se mentem az első három órámra." Hadartam, megpróbálva megfelelően kifejezni, hogy mennyire ki vagyok akadva, míg ők aggódva figyeltek.

„Az anyám egyszer ismert egy nőt, akinek ugyanez volt a problémája, de mindenki őrültnek hitte." Szólalt meg Estelle pár pillanattal később, lassan bólintva, közben egyre inkább ellazultam nyugtató és megértő hangjától.

„Tényleg? Szóval ez tényleg megtörtént vele?" Kérdeztem izgatottan, előrébb dőlve székemben, várakozva.

„Oh nem, tényleg őrült volt. Jah, a családja később rájött, hogy skizofréniában szenved és most egy elmegyógyintézetben van valahol Georgia-ban." Mosolygott Estella tudatlanul, hogy mennyire megrémültem ebben a pillanatban, míg Ashley csak nevetett.

„Közvetve őrültnek nevezve..." Köhögött Ashley az öklébe, ahogy idegesen köztük járattam a tekintetem.

„Nem vagyok őrült, tudom mi történt, de még csak nem is ez volt a legfurcsább az egészben. Volt egy bátyám, aki pontosan ugyanúgy nézett ki, mint én, csak pasiban, rövid szakállal meg minden – ami amúgy, nem volt valami szép látvány. És aztán, aztán Harry Styles, ott volt a konyhámban-„

„De neked van bátyád." vágott közbe Estella zavartan, míg én homlokráncolva néztem rá.

„Nem, nincs, nekem húgom van-„

„Várj, mit művelt a mi történelemtanárunk a házatokban?" Kérdezte Ashley, arcát tenyerének döntve, miközben mindketten felém fordultak.

„A történelem tanárunk..." pislogtam rájuk, a szám azonnal kiszáradt ahogy drámaian a tanterem bejárata felé néztem.

Pár perc elteltével senki sem jött be.

„Szóval akkor csak tovább nézel az ajtó felé ijesztően és nem veszel tudomást rólunk vagy..." Kezdett bele Ashley, meglengetve kezét előttem, mire visszanéztem rájuk.

„Bocsi, általában a történetekben mindig beállított időzítés van és azt hittem, hogy Harry majd besétál, pont, mikor megemlítem."

„Elnézést a késésért, félreszámoltam a papírokat, amiket ki kellett nyomtatnom és párat gyorsra fogtam." Mély hang jött az ajtó felől, mielőtt Harry besétált, sokkal magasabb és idősebb változata annak, akivel a konyhában találkoztam, hosszú haja széles vállaira hullott és fehér ingjének ujjai feltűrve voltak, felfedve néhány tetoválását.

„Baszki! Látjátok! Mondtam- kurvára megmondtam nektek, időzítve volt." Mondtam, a helyemen ficeregve, izgatottan Harry felé mutogatva, míg ő hajába túrt és az asztalra tette a papírokat.

„Rendben, mind itt vagyunk, igaz? Nincs nagy kedvem felolvasni mindenkinek a nevét, szóval feltételezzük, hogy mindenki itt van és kezdjünk bele." Mosolyogta, könnyedén nevetve összefogta kezeit, magára hívva mindenki figyelmét, ahogy a terem elejében állt.

„Annyira jól néz ki fehérben." Jegyezte meg Ashley a lélegzete alatt elfojtott hangon, Estella pedig beleegyezve csak bólintott.

„Határozottan az ő színe." Bólintott alig észrevehetően, mire megfordultam a székemen, hogy ránézhessek a többi lányra a teremben, és még néhány srác is csendben olvadozott Harry látványától a helyén.

Hát a francba, én is.

Visszanéztem Harry tanár úrra, aki kiosztotta a papírokat, épphogy benyálazva ujjának végét, hogy könnyebben szét tudja választani a lapokat, engem pedig levert a víz.

Zöld szemei felvillantak, összetalálkozva tekintetemmel, mielőtt elvigyorodott és visszanézett a papírokra hatalmas kezében.

Oh a fenébe.

Emlékszek erre a fanfiction-re...

Szóval ez a reggel nem egy álom volt, az összes fanfiction Harry életre kel.

Aha.

Ahahaha.

„Te most ugye csak szórakozol velem! Tudod te egyáltalán, hogy mennyi kibaszott pszicho apuci démon fanfic-et olvastam az életemben!" Szaladt ki a számon, ijedtemben felállva, a székem éles hangot adott ki a padlón ahogy hátratoltam, míg kezeimet hajamba túrtam és mindenki rám bámult a kirohanásom miatt.

„Miss Vaugn, értékelném, ha nem jelentené be minden gondolatát, ami végigfut a fejében, különösen ezzel a mocskos nyelvvel az órámon." Mondta Harry, halvány mosolyt küldve felém, holott hangja szigorú volt és tekintete figyelmeztető.

„Szóval akkor, senki se fog ezen fennakadni? Oh igen, tökmindegy, minden rendben van, Harry Styles a kicseszett történelem tanárunk, nem nagy szám." Mondtam, végignézve az osztályon, míg Estella és Ashley elővették a telefonjukat, hogy felvegyék a kitörésem.

„Miss Vaugn."

„Szóval Drake a tesi tanárunk? Huh? Biztos Lil Wayne a kibaszott igazgatónk és le merem fogadni, hogy Nicki Minaj a matematika tanár és a seggének a kerületét kell kiszámolnunk!"

„Miss Vaugn!"

„Mit akarsz!" Vágtam vissza, a stressz tűrő szintem teljesen zavarossá vált, míg Harry felállt az asztalától, amin tenyereit megtámasztotta míg rám nézett.

„Azt akarom, hogy óra után maradjon itt, Miss Vaugn." Mondta és istenem, elég idegesnek hangzott.

Még sosem hallottam Harry hangját úgy, hogy ideges, de már csak a hangszíne elég volt ahhoz, hogy kirázzon a hideg.

A jobbik fajta 'oh istenem olyan jó vagy' hidegrázás.

Visszaültem, túlárasztva az érzésektől és kisebb kábulatban, ahogy feldolgoztam szavait.

„Oh szóval akkor ezt az egész 'óra után találkozunk' szarságot is csináljuk már..."

**

„Szándékosan félbeszakította az órámat és utána is illetlen beszédet használt az órámon, mikor érthetően megkértem, hogy ne tegye." Hordott le Harry, kezeit háta mögött tartva, míg fel-alá járkált előttem, mielőtt meglepve pislogtam egyet, felébredve a kábulatomból és körülnéztem, üresen találva az egész termet.

„Szent szar. Érezted ezt? Érezted ezt az időkihagyást? Oh istenem, nem is emlékszem, mi volt az óra többi részében, esküszöm, hogy egyszer csak idekerültünk-„ Kezdtem bele, az asztalomba kapaszkodva, sebesen körbenézve, mint egy rémült, ázott kiskutya, mielőtt Harry az asztalra nem csapott előttem, megijesztve engem, majd meglepetten hátradőltem.

„Komolyan próbálja magát még nagyobb bajba keverni, mint amekkorában van, Miss Vaugn, mert esküszöm, hogy ilyen közel vagyok.." Morogta, hüvelyk és mutatóujjával mutatva, hogy mennyire közel van ahhoz, hogy kicsattanjon, és csak annyit akartam mondani, hogy a francba én is, ahogy nyeltem egy nagyot a székemben.

„Nézd, nagy rajongód vagyok, ahogy mondtam is, szeretlek meg minden de ez az egész tanár dolog, olvastam ezt a fanfiction-t, de csak egyszeri alkalomként, attól még nagyon jó volt, tudod," Mondtam lassan lábra állva, lazán betolva a székem, közben szemei minden mozdulatomat követték, mikor megpróbáltam elsétálni mellette.

„Szóval, ha egyszerűen csak visszamennél a történetedbe mert ez tulajdonképpen nagyon kényelmetlenül érint, de nem tudom, hogy ez jó kellemetlen vagy rossz kellemetlen, ami még kellemetlene-„

Megragadta a csuklómat, gyorsan visszarántva, míg hátam kemény mellkasának nem ütközött, majd ajkait éreztem fülemnél.

Még azt sem szeretem, amikor a tanárok megveregetik a vállam, vagy túl sokáig bámulnak rám, de a fenébe tanár Harry jó néhány bónusz pontot szerzett ezzel a húzással.

„Miért kell ingerelnie engem Miss Vaugn." Mondta lassan, hangja mélyebb és rekedtesebb volt, ajkai bőrömet horzsolták, míg ott álltam megfeszülve, mígnem megemeltem vállaimat és megropogtattam nyakamat, többszörös tokát csinálva magamnak, hogy valahogy elvegye száját a nyakamtól.

„Tudod, nagyon csikis vagyok ott, szóval én igazán nem-„

Ijedtemben felsikkantottam, mikor megfordított és megragadta derekamat, szélsebesen felemelve engem, majd az asztalára ültetett, majd lábaim közé állt, kezei közé fogva arcomat és ahogy mások mondanák, vágyakozó tekintettel nézett rám.

Vagy, hogy mennyire elsötétültek szemei a vágytól.

Valamelyik a kettő közül, vagy csak be volt állva.

„Haver, a tanárom vagy, mennyi lehetsz huszonöt, én tizenhét, ez a szarság illegális." Érveltem ellene, aprót ugorva, mikor keze a combomra tévedt, aprót szorítva rajta és megpróbált újra lejjebb hajolni, hogy megcsókoljon.

„A kor csak egy szám, Miss Vaugn."

„Uh jah, ugyanaz a szám, ami majd meghatározza, hogy hány évre csukják le a segged a börtönbe." Vágtam vissza, megemelve kezem, hogy hajába túrjak, ujjaim puha barna tincseibe gabalyodtak, amitől egy mélyről jövő morgás szakadt fel belőle.

Woah, milyen sampont használ ez a férfi? Nem semmi, nagyon tetszett.

Nem semmi.

„Nem kell aggódnod miattam Liza. Az egyedüli dolog, ami miatt aggódnod kell az te vagy és, hogy mennyire nyálcsorgatóan nézel ki a rövid iskolai szoknyádban." Sóhajtotta, megcsókolva nyakamat, míg kezei combjaimon pihentek.

Nyálcsorgatóan.

Gondolom most egy vödör sült csirke vagyok.

„Farmer van rajtam." Állítottam le, megpróbálva mellkasánál fogva eltolni, míg küldtem felé egy nézést, de ő csak mosolygott.

„Nem, nem az van rajtad." Mondta Harry és csak ekkor éreztem, ahogy ujjai végigsiklottak a csupasz bőrömön és lábaimra nézve láttam, hogy szoknyám aljával játszik – amire egyáltalán nem emlékszek, hogy felvettem, vagy hogy volt ilyenem – és volt rajtam egy pár térdzokni is.

Tiszta tumblr.

„Woah, jézusom." Motyogtam elhúzódva, végighúzva a seggemet az asztalon, majd oldalra lendítettem a lábaimat, hogy jobban szemügyre vehessem az új ruháimat.

„Wow nagyon szőrösek a lábaid." Mondta Harry a végtagjaimmal szemezve, míg én lebiggyesztettem ajkaimat.

„Hát ja, nem igazán terveztem, hogy egyszer csak megjelenik rajtam ma egy szoknya, szóval..." Rántottam meg vállam, közben megpróbáltam feljebb húzni zoknimat.

„Oh gyorsan! Mondd, hogy milyen nyálcsorgatóan nézek ki az új Nike cipőmben!" Mondtam, még mielőtt Harry felé fordultam és karjait derekam köré téve erőteljesen megcsókolt ajkaimon.

Tényleg elég keményen, mert egy halk „ouch" is elhagyta a számat a csók közben.

Csók.

Harry kicseszett Styles-szal csókolóztam egy kicseszett asztalon egy kicseszett osztályteremben, ahol valószínűleg nyitva volt az ajtó, de annyira hanyag volt mindenki, hogy leszarták.

Elképesztő volt.

Az ajkai puhák voltak, jó sok nyelvet használt, de gondolom ezt hívták a nyelvek harcának?

Én álltam nyerésre háh, érezd a kardom erejét – tudod, mintha a nyelvem elbírna egy kardot.

„Annyira gyönyörű vagy." Zilálta, mikor levegőért kapkodva elhúzódott tőlem, belekezdve egy komplett monológba, hogy mennyire ártatlannak néztem ki, míg én csak mosolyogtam, kizárva amiket mondott, és arra gondoltam, hogy hogy pipálhatnék ki mindent a francos bakancslistámról, hogy boldog nőként halhassak meg.

„Jah, köszi- uh szóval senkinek se fog feltűnni, hogy a suli még mindig tart és te konkrétan ruhán keresztül szexelsz velem az asztalodon- úgy értem, nem mintha bajom lenne vele." Mondtam, arra eszmélve, hogy a hideg faasztalon fekszek, fölöttem Harryvel.

„Nem, nekünk feltűnt." Mondta valaki, mire Harryvel mindketten a hang irányába fordítottuk fejünket, az állam pedig leesett a látványtól, hogy minden széken ültek a teremben, mert a következő óra már elkezdődött és mindenki üres tekintettel nézett ránk.

„Miss Vaugn!" Egy másik visító hang csattant fel a terem bejáratánál, Harry pedig továbbra sem zavartatta magát és tovább csókolgatta a nyakamat rajtam fekve, mikor az igazgató hozzánk lépett teljes felháborodottsággal ráncos arcán.

Engem csókolgatott.

Csókolgatott.

Úgy kóstolgat, mintha tényleg egy vödör sült csirke lennék.

„Köszönöm! Végre valaki rajtakapja a tanárt és a diákot!" Tapsoltam lassan, mivel ezek a fajta történetek nem az én műfajom voltak, míg Harry szúrósan nézett rám.

„Látom a melltartópántodat, ötvenkettes számú öltözködési szabálysértő kód, ahogy látom. Büntetés." Hordott le az igazgató, felém nyújtva egy papírt míg én tátott szájjal néztem vissza rá, felemelve fejemet az asztalról megpróbálva lelökni Harryt magamról, aki elkezdte hozzám dörzsölni magát.

„Mi a- nem látja mi folyik itt!" Mondtam, Harryre mutatva.

„Ah Mr. Styles, mit is csinál ma pontosan az óráján?" Kérdezte az igazgató összeszorított ajkakkal, lejjebb tolva szemüvegét.

„Engem! Engem próbál megcsinálni!" Kiáltottam fel Harry alól, mielőtt kezét számra tapasztotta, majd úgy folytattam tovább a kiabálást.

„Csak szexuális nevelést tartok." Válaszolta vigyorogva, mire az igazgató elismerően bólintott egyet.

„De ez történelem óra!" Kiabálta valaki a terem végéből.

„Fogd be Billy, vagy esküszöm, hogy egyest írok az esszédre Harriet Tubman-ről!" Csattant fel Harry, átkiabálva a termen, míg az egyik fiúra mutatott a hátsó sorban, az igazgató pedig levegőért kapott.

„Ez mekkora faszság!" Fújtattam és eltoltam magamtól Harry kezét, majd megragadtam az egyik vastag történelem könyvet az asztalról és a levegőbe emeltem.

„Sajnálom! Szeretlek!" Mondtam, mielőtt meglegyintettem volna a könyvet, pontosan a fejéhez vágva, amitől a teste hátra esett, majd le a földre eszméletlenül.

„Haver, új rekooord.." Mondta az egyik srác, mire ránéztem az osztályra, ahol mindenki a telefonját nyomkodta, ránk se hederítve.

Ügyetlenkedve lemásztam az asztalról, levegőért kapkodva húzva lejjebb a szoknyámat, majd leguggolva Harry mellé lecsekkoltam a pulzusát.

Oh hála az égnek, életben van.

Hagyjuk teljesen figyelmen kívül, hogy agykárosodása vagy belső vérzése is lehetne, mert tudod mit, ő fanfiction Harry.

„Rendben, essünk túl rajta." Lélegeztem fel összedörzsölve kezeimet, majd lehajolva megfogtam a bokáit, kihúzva a teremből, míg a karján és hátán a bőre hangos és kellemetlen nyikorgó hangot adott ki a padlón végig az egész folyosón.

„Csak tisztán kell gondolkoznod Liza, gondolkodj. Kívántál egyet egy app-on, ami tényleg valóra vált, és most itt van az összes, az összes Harry azokból a fanfiction-ökből, amiket olvastál." Motyogtam magamban, zilálva és izzadva, míg Harry bokáját húztam.

„Megvan már a bátyád legjobb barátja Harry- oh az tök jó fanfic volt... Tudod mit, őt Cupcake Harry-nek fogjuk hívni, mert valljuk be, olyan volt. Oké, megvan Cupcake Harry," Mondtam, lepillantva a kiütött férfire a földön.

„Teacher Harry," Következtettem le, míg hátrafelé sétáltam nehéz testét húzva.

„Csak összeterelem az összes Harryt és utána kitalálom, mit kezdek velük... Most csak arra kéne rájönnöm, hogy ki a következő-„

Hirtelen nekiütköztem valakinek, majdnem elesve és elengedve Harry bokáját, de sikerült egyensúlyban tartanom magam és megfordultam, a tekintetem összetalálkozott ugyanazzal, de mégis másik zöld szempárral ahogy ránéztem az új Harryre velem szembe, a vérem pedig megfagyott az ereimben, ahogy végignéztem rajta.

Ugye most csak szórakoztok velem.