„És megkérdezhetem, milyen kapcsolatban áll Mr. Bennet-tel, kisasszony?" Kérdezte a nővér aki pasztell kék műtősruhájában ült a recepción, udvarias mosollyal arcán.

„Uh... az unokája vagyok." Bólintottam, csípőre téve kezem ahogy a pultnak dőltem.

„Nincs unokája." Informált engem Ghost Harry, míg a randija Priscilla továbbra is a hófehér falat bámulta oldalt hatalmas üresen meredő szemekkel mellette.

„Úgy értem a lánya." Javítottam ki magam gyorsan, amitől a nővér felnézett a billentyűzetéből egy érdekes nézést küldve felém, míg Ghost Harry megrázta fejét.

„Lánya sincs." Mondta mélyen suttogva.

„Azt mondtam volna, hogy lánya?" Nevettem el magam, összeszorítva ajkaimat emelve fel kezeimet a levegőbe elkeseredve, míg fejemet ingattam.

„Nem, úgy értettem, hogy közeli, közeli családi barát vagyok..." Ismételtem komoly hangon míg próbáltam megnyugodni, ujjammal a nővérre mutatva egy nyugtalan mosollyal arcomon.

„Barátnő." Köhögte Harry az öklébe mellettem, mire én ingerülten felé fordultam.

„Mi? Nem, a pasas van vagy nyolcvan, ezt nem mondhatom." Suttogtam durván, míg a nővér az üres levegőbe nézett mellettem.

„De igen, mondd neki, hogy az aranyásó felesége vagy." Érvelt Harry gödröcskés mosollyal helyeselve, és felmutatta hüvelykujjait.

„Mondtam már, hogy nem mondom ezt-„

„Um, mit?" Szólalt meg a nővér aki összezavarodottnak látszott és valamilyen szinten rémültnek míg Ghost Harry és én is felé fordítottuk fejünket.

„Mit?" Ismételtük Harry-vel egyszerre, mire pislogtam egyet és kihúztam magam, rájőve, hogy a nővér nem látja vagy hallja őt.

„Kisasszony, jól... jól érzi magát? Szeretné, hogy hívjak valakit, aki megvizsgálja?" Kérdezte aggódva, oldalra döntve fejét míg én gyorsan megráztam fejem.

Aztán Ghost Harry-re néztem, aki azt tátogta, hogy „aranyásó" mielőtt drámaian hátradöntötte fejét, csendben úgy téve, mintha sírna miközben kezét homlokára tette.

„Uh..." Hangom elhalt, közte és a nővér között járatva tekintetem, aki lassan a telefonért nyúlt az asztalán, elmélkedve, mielőtt megadva magam felsóhajtottam.

„Igen, segítségre van szükségem. Oh nagyon is." Törtem ki csendes zokogásba, nyöszörögve míg szemeimet dörzsöltem amitől kezei megálltak a telefon fölött míg egy együtt érző fintort küldött felém.

„Ezt nem érti. Tudja, mekkora szégyenben vagyok, hogy az öreg poros farkakat és az összeaszott herezacskókat jobban szeretem az újaknál? A barátaim és a családom által. Ez nem a pénzről szól, hanem a szerelemről és oh istenem- abban reménykedtem, hogy bejutok úgy, mintha a lánya lennék mivel az emberek általában ezt feltételezik de nem. Mr. Bennet szerető felesége vagyok, tessék, kimondtam." Sírtam, tenyeremmel hangosan az asztalra csapva amitől a nővér és még néhány munkatársa a háttérben abbahagyták egy pillanatra amit éppen csináltak, hogy rám bámulhassanak miközben Ghost Harry megtapsolt engem.

„Kisasszony, én uh- csak nyugodjon meg. Tényleg úgy gondolom, hogy nincs ön olyan állapotban, hogy meglátogassa most Mr. Bennet-et ha-„ Kezdte el a nővér, dadogva és valószínűleg szidva az oktatóit, akik nem készítették fel ilyen szituációkra ahol egy őrült leégett aranyásóval kell bajlódnia.

„Túlozz erősen." Sürgetett Ghost Harry, megpróbálva karon vágni míg én bólintottam egyet és az asztalra feküdtem, mire az ápolónő hátradőlt székében miközben én csak sírtam és kézfejem tetejét homlokomra helyeztem, pont, mint ahogy Harry csinálta.

„Csak látni szeretném az én kis ráncos púpos aszalt szilvámat még egyszer utoljára. Csak még egyszer, hogy eres, gyűrött sápadt kezét enyéim közt tarthassam és érezzem büdös öregemberes leheletét ami az arcomat cirógatja." Zokogtam, levegő után kapkodva míg Ghost Harry hátradőlt, kezeit maga elé tartva 'L' alakot formálva velük négyszögformába, mintha kamerával felvenné a tökéletes jelenetet, ahol én teljesen összetörök a kórház recepciójánál.

„Miért őt! Oh istenem miért őt! Jézusom vigyél inkább engem! Vigyél engem!" Kiáltottam fel ahogy drámaian felemeltem kezeimet az égbe, fejemet a plafon felé fordítva, mintha a mennyországot próbáltam volna elérni.

„Így van édes, adj bele mindent!" Éljenzett mellettem Ghost Harry, álmélkodva ingatva fejét mellettem miközben tapsolt.

„R-rendben kisasszony azt hiszem- azt hiszem meglátogathatja Mr. Bennet-et. Csak kérem, kérem nyugodjon meg és másszon le a pultról." Bólintott rá a nővér kétségbeesetten kérlelve, teljesen rémültnek tűnve a munkatársaival együtt, míg én azonnal abbahagytam a sírást, hogy ránézzek.

„Tényleg?" Mosolyogtam, megint normális hangon beszélve.

Nagyot nyelve bólintott, míg egyenruhájának szegéjével szórakozott, egyértelműen viselkedésem miatt nyugtalankodva.

„Kedves, nagyra értékelem." Köszöntem meg neki, gyorsan lecsúszva az asztalról, majd megigazgattam pólómat közben rá vigyorogva.

Elfintorodott, továbbra is idegesnek és zavartnak tűnve, mielőtt megragadta a kapcsolótáblát és ellépett az asztalától, végigvezetve engem a folyosón míg Ghost Harry és én egymásra vigyorogtunk bólintva egyet, mielőtt összepödörtük ujjainkat miközben Priscilla követett minket.

„Hagyok pár pillanatot." Mondta a nővér, mikor kinyitotta az ajtót, felfedve egy öreg betegnek tűnő pálcika embert egy ágyon fekve egy szívmonitor és lélegeztető gép mellett, a lassú ütemes sípolások visszhangoztak a kis fehér helységben míg én megköszöntem a nővérnek még egyszer utoljára, mielőtt becsukta az ajtót.

„Ah, jó öreg Mr. Bennet. Ne kérem, ne keljen fel, rendben van." Mondta Ghost Harry, felemelve kezét míg az eszméletlen beteg felé haladt, mielőtt leült az ágyra miközben Priscilla csendben lebegett a sarokban.

Míg én a háttérben maradtam, hátammal a falnak dőlve egy ismerős hangot hallottam a szomszéd szobából kiszűrődni.

Ellöktem magam a faltól, Ghost Harry-re pillantva aki úgy tűnt, mély párbeszédben volt az eszméletlen haldokló férfival az ágyon, elmondva neki, hogy megbocsát, mielőtt kimentem a szobából, hogy magára hagyjam mielőtt a szomszéd szoba ajtajához mentem.

„Doki már mondtam... Még mindig nem érzem a lábaimat. Akkora fájdalmaim vannak..." Siránkozott az új Harry, aki szétterülve feküdt a kórházi ágyon, karjaival fájdalomtól eltorzult arcát takarta mire én összeráncoltam szemöldökeimet zavarodottságomban, míg felé közeledtem.

„Harry?" Kérdeztem, mire elvette kezét arcáról, hogy felfedje zöld szemeit, érdekesen nézve rám míg felhúzta szemöldökeit, mielőtt hanyagul végignézett a testemen egy szempillantás alatt.

„Oh, te nem az a doktor vagy. Szomorú." Cöcögött felsóhajtva, mielőtt elhagyta a szerepét és felült az ágyban, előszedve egy divatlapot a takarója alól ahogy a háttámlának dőlt, figyelmét a cikkeknek szentelve kezében, gyorsan végiglapozva a képeken.

„Mit akarsz..." Mondta elvont figyelemmel ahogy hangja elhalt, még csak fel sem nézett rám míg végiglapozta a magazint ahogy megközelítettem őt.

„Én csak-„

„Mr. Styles, bejöhetek?" Lépett be a szobába egy fiatal jóképű férfi halványzöld műtősruhában, az ajtóban maradva egy udvarias, csábító mosollyal tökéletesen kidolgozott arcán és hátborzongatóan hasonlított Colton Hayes-re.

„Jah baszki bejöhetsz." Hallottam Harry-t motyogni kikerekedett szemekkel, egy pajkos mosollyal arcán mire én meglepve fordultam felé míg a doktor ránézett.

„Sajnálom, nem igazán hallottam, mit mondott?" Kérdezte az orvos oldalra döntve fejét.

„Azt mondtam," Kezdte Harry, gyorsan lerakva a magazint maga mellé míg az öklébe köhögött drámaian, folytatva szerepét.

„Olyan gyenge vagyok..." Zihálta, lebukva ahogy próbálta elrejteni izgatottságát mikor az orvos bejött és az ágyához sétált.

„Oh, biztos ön Mr. Styles barátnője." Mondta az orvos, rám mosolyogva míg Harry szemei ijedten kerekedtek ki.

„Nem!" Tagadtuk le egyszerre, Harry hangja sokkal hangosabb és nyomatékosabb volt, mint az enyém amitől az orvos egy kissé megugrott míg én elvigyorodtam és összefontam karjaimat mellkasom előtt.

„Oops, bocsánat- fel tudná venni. Olyan ügyetlen vagyok." Köhögte Harry, visszaesve a párnák közé míg szempilláit rebegtette az orvos felé, mikor lelökte a magazint az ágyról, ami a földre esett.

„Majd én." Jelentkeztem, már lehajolva.

„Ne!" Csattant rám Harry, idegesnek tűnve mielőtt gyorsan összeszedte magát, mikor észrevette, hogy az orvos őt nézi.

„Jobban értékelném, ha Doktor..." Hangja elhalt, előre hajolt hogy megnézhesse a névkártyát a férfi egyenruháján egy sunyi mosollyal arcán, mielőtt folytatta.

„Doktor Morris segítene." mondta felvonva szemöldökét, elmosolyodva, mikor Dr. Morris megdörzsölte tarkóját, halkan felnevetve mielőtt lehajolt, hogy felvegye a magazint a földről, teljes rálátást adva ezzel seggére Harry-nek és nekem míg Harry megnyalta ajkait, összedörzsölve tenyereit ahogy a pasas seggével szemezett.

„Szét fogom zúzni ezt a segget." Tátogta nekem, alátámasztva feltételezésemet, hogy melyik történetből származik ez a Harry.

„Gay Harry." Mosolyogtam, visszaidézve azt, mikor ugyanezt a mondatot mondta abban a Larry fanfiction-ben amit olvastam.

„Hetero lány." Vágott vissza szórakozott pillantással míg Dr. Morris felegyenesedett, az éjjeliszekrényre rakva a magazint Gay Harry ágya mellett.

„Hacsak nem vagy te is meleg, én nem ítélkezek." Vont vállat Harry, mielőtt egy csábos gödröcskés mosolyt küldött Dr. Morris felé.

„Hetero vagyok." Közöltem egy bólintás kíséretében.

„Én is." Tette hozzá Dr. Morris, Harry-re nézve akinek az arca elkomorult.

„Mi a fasz. Mióta?" Kiáltotta Gay Harry hitetlenkedve, felülve az ágyon feszes vállakkal míg az orvosra pislogott.

„Um... mióta megszülettem?" Válaszolta Dr. Morris, köztem és Harry közt járatva tekintetét mielőtt Harry oldalra lendítette lábait és kimászott az ágyból, idegesen rántva le magáról a takarót.

„Lehajítottam magam egy lépcsősoron, csak azért, hogy még jobban megstírölhesselek és még csak nem is szereted a faszt!" Kiabálta Gay Harry irritáltan, nagyokat lépve a kijáratig, mielőtt megállt az ajtóban, egyik nagy kezét az ajtófélfára helyezve, mielőtt drámaian megfordult, vállig érő haját válla mögé csapva és égető pillantást küldött az orvos felé.

„Gondolj csak bele, egész éjjel ezen lehettél volna." Horkant fel Harry, mielőtt rácsapott saját seggére, elfordítva fejét és ismét hátracsapva haját, ahogy kibillegett az ajtón felszegett állal, míg Dr. Morris és én lesokkolva bámultuk őt.

„Csodálatos!" Ujjongtam, elsuhanva az orvos mellett Gay Harry-t követve.

„Hé, azon agyaltam, hogy tudnál nekem segíteni valamiben!" Kiáltottam utána, megfogva csuklóját, hogy megállítsam, mire ő hátrafordult és felvont szemöldökkel rám nézett.

„Nézd kedves, azoknak az embereknek is ritkán segítek, akikhez közel állok, nemhogy idegen lányoknak akik idegen betegek szobájába kószálnak a kórházakban szóval ha most elengednél..." Követelte felbőszült hangon míg én elfintorodtam mielőtt Ghost Harry hirtelen megjelent az oldalamon, Gay Harry-t és engem is meglepve míg Priscilla mellette lebegett.

„Hé srácok. Mennünk kéne. Kábé azonnal." Mondta Ghost Harry egy bólintással kísérve kettőnk közt, áttetsző kezét Gay Harry és az én vállamra helyezve míg elmosolyodott.

„Oh, már el is tudtál köszönni-„

„Valaki kihúzta Mr. Bennet lélegeztető gépét!" Rikoltozott egy nővér a másik szobából, mire én lefagytam és kikerekedett, hitetlenkedő pillantást küldtem Ghost felé.

„Azt hittem, hogy a helyes utat választod." Érveltem, fejemet ingatva míg ő összeszorított fogai között mély lélegzetet vett és tarkóját dörzsölgette kellemetlenül.

„Jah... ez vicces... azt is akartam, míg eszembe nem jutott, hogy aznap, amikor megölt engem, Janice Cutler-rel lett volna randim- vagyis a legdögösebb csajjal a suliban- a következő nap ő meg kurvára kinyírt engem, mielőtt elveszthettem volna a szüzességem. Úgyhogy aztán úgy voltam vele, hogy hah bazdmeg, miattad haltam meg szűzként és csak kihúztam a lélegeztető gépét, hogy feltöltsem a telefonom." Magyarázta egy nemtörődöm vállrántással, felemelve kezeit mintha azt mondaná „mi mást tehettem volna", mielőtt kivett egy iphone-t a zsebéből.

„Nézd, száz százalékon van most." Mosolyogta, készülékére mutatva, míg a szemeim rángatózni kezdtek a sok stressztől.

„Te is látod a Danny Phantom kölyköt vagy csak én..." Hajolt hozzám közelebb Gay Harry, hangja mély suttogás volt míg ijedten pislogott Ghost-ra.

„Ő volt az! Az a lány volt utoljára Mr. Bennet szobájában!" Kiabálta a nővér, aki a recepciónál segített nekem míg felém mutatott dühösen, felhívva mindenki figyelmét.

„Ohhhhh... bajban vagy..." Mondta Ghost Harry összeszorítva ajkait míg szemei a biztonsági őrök felé terelődtek, akik felém igyekeztek, majd rám, ahogy szúrós szemekkel néztem rá.

„Krumpli lány, csak szeretném, ha tudnád, hogy nem az a fajta ember vagyok, aki lelép, ha beüt a krach." Fordult felém Ghost komoly arccal, míg én lassan hátrálni kezdtem az őrök elől akik egyre közelebb jöttek, még mindig Gay Harry kezét fogtam, aki szenvedve próbált szabadulni.

„De pontosan ez az, amit most csinálni fogok. Békeee..." fejezte be, búcsút intve mielőtt megragadta Priscilla-t és eltűntek míg nekem leesett az állam.

„Most szórakozol velem!" Kiabáltam a levegőbe, mielőtt végigrángattam magammal a folyosókon Gay Harry-t, elmenekülve a mérges tömeg elől, akik üldözni kezdtek engem.

„Ne fuss olyan gyorsan, Jézus, ki vagy te Speedy Gonzales! Nemrég vettem ezeket az új arany csizmákat és esküszöm ha csak egy kicsit is megkopik te halott vagy." Hordott le engem Harry mérgében, míg én felé fordítottam fejem és elnevettem magam, tovább sietve.

„Nem te lennél az első Harry, aki megakarna ölni."

**

„Miért is csinálom én ezt..." Motyogta Gay Harry száraz hangon, az anyósülés ablakán meredve kifelé a kocsimban míg leparkoltam a házam előtt.

Csendben maradtam ahogy neki adtam a csoki darabos frappucino-ját, amit unott arckifejezéssel vett el míg összeszorította ajkait és pillantása találkozott enyémmel.

„Tovább." Mélázta, belekortyolva italába míg én elővettem az új fényes ezüst csizmát amit neki vettem.

„Érzem a szeretetet köszönöm." Mondta, egyre szélesebb gödröcskés mosollyal arcán míg egy puszit küldött felém és elvette a csizmákat.

„Csak működj együtt velem oké, talán fogjuk egymás kezét, vagy ölelkezzünk elővigyázatosságból." Mondtam neki komoly arccal míg kiszálltunk a kocsiból.

„Heteroként kellett viselkednem mikor a szekrénybe ragadtam középiskolában, szerintem menni fog ez édes." Mondta aprón felnevetve míg én elvigyorodtam és megráztam fejem mielőtt kellemetlenkedve megfogtuk egymás kezét, a testünk majdnem egy lábfejnyire volt egymástól míg a házamhoz értünk, a szívem őrülten vert és a gyomrom összerándult az aggodalomtól, nem tudva, hogy ez jó vagy rossz terv volt.

Ez volt az egyetlen megoldás.

Nem tudtam négyük közül választani, egyszerűen nem.

Tovább fognak lépni.

Muszáj lesz nekik.

Beléptem a házamba, ahol mind a négy Harry-t a nappaliban találtam, Prince fel-alá járkált aggodalmaskodva, Psycho idegesen rágta hüvelykujját a kanapé párnái közé süllyedve, Assassin a dohányzóasztalon ült könyökeivel térdein támaszkodva, arcát tenyerei közé temetve, míg Vampire gyengéden a falba ütögette fejét.

„Liza." Lélegzett fel örömködve Psycho, Prince és Vampire mikor megláttak engem, mire Assassin azonnal felemelte fejét és rám nézett, arckifejezésük megbánásról és bűnbánatról árulkodott míg mind lábra álltak és felém közeledtek.

„Istenem Pumpkin, sajnáljuk az összes marhaságot amin keresztül kell menned miattunk. Nem érdemled ezt-„

„Amore sose kellett volna így veszekednünk miattad."

„Lady Liza sokkal több vagy, mint egy trófea, amit meg kell nyerni-„

„Figyelj kölyök, csak azt akarjuk mondani, hogy sajnáljuk ahogy viselkedtünk rendben. Tökre úgy viselkedtünk, mint a totál faszkalapok és sajnáljuk." Fejezte be Vampire Harry egy sóhajjal, Prince Harry bólintott míg kezeit háta mögé rakta míg Assassin kerülte pillantásomat a föld felé fintorogva miközben Psycho tarkóját dörzsölte idegesen.

A szívem fizikailag el kezdett sajogni azon, hogy milyen figyelmesek voltak és hirtelen késztetést éreztem arra, hogy csak megöleljem őket.

Szóval megtettem.

Egy szó nélkül eresztettem el Gay Harry kezét és a többi négyet szoros nagyölelésben részesítettem, boldogan, hogy számíthattam rájuk és törődtek velem.

„Minden oké srácok. Értékelem ezt, nagyon is és szeretném elmondani nektek... hogy kiválasztottam, hogy kivel szeretnék lenni." Vallottam be, kihúzva magam míg ők mind összenéztek egymással, kikerekedett szemekkel mielőtt buzgón néztek vissza rám és vártak.

Mély lélegzetet vettem és hátraléptem Gay Harry mellé mielőtt megfogtam kezét, mire mindketten műmosolyt erőltettünk arcunkra a többieknek.

„Bad Boy Harry-t választom." Hazudtam, nézve, ahogy az összes többi Harry álla egyszerre esett le, arcuk sokkolt és csalódott volt mielőtt tekintetük Gay Harry-vel összekulcsolt kezemre kalandozott.

Egyikük se mondott semmit.

Psycho szúrósan nézett Gay Harry-re míg Assassin elvezette tekintetét, karjai összevoltak kulcsolva mellkasa előtt miközben Vampire megpróbált egy fájdalmas mosolyt erőltetni arcára míg Prince továbbra is csak Gay Harry és az én kezemre nézett szomorú pillantással zöld szemeiben.

„Üdvözletem, két heteroszexuális vagyunk élvezve a napunkat." Mosolygott Gay Harry, megtörve a csendet míg szemeim elkerekedtek szavain mielőtt idegesen megköszörültem torkomat és megszorítottam kezét.

A többi Harry érdekesen nézett rá, szemöldökeiket ráncolva mielőtt rám néztek, mire az egész testem megfeszült.

„Reméljük tudod, hogy még mindig megyünk a kis ünneplő vacsoránkra ma este." Köszörülte meg torkát Vampire Harry, elvigyorodva ahogy bólintottam, megpróbálva figyelmen kívül hagyni, hogy milyen feszülten állt mindenki.

„Csak barátokként természetesen. Mivel neked- mivel már választottál." Nyelt nagyot Prince, kihúzva magát míg egy szomorú mosolyt küldött felém.

„A pumpkin-om maradsz bármi is történjen." Próbált viccelődni Psycho Harry, kierőltetve magából egy halk nevetést, amitől én még rosszabbul éreztem magam.

Assassin Harry még mindig nem tudott a szemeimbe nézni.

„Csak szeretném, ha mindenki tudna róla!" Jelentette be valaki hirtelen a szoba hátuljából, mire mindannyian megfordultunk meglátva Ghost Harry-t lebegni karjait felemelve míg ránk nézett.

„Hogy most már szingli vagyok megint és kidobtam Priscilla-t. Csak nem volt olyan élénk mint ahogy elképzeltem." Mondta, mielőtt elővette telefonját, kinyitva egy alkalmazást és megnyomta a „ba dun tss" dob hangeffektet míg a zaj a levegőben visszhangzott míg mi mind csendben figyeltük őt.

„Köszönöm, köszönöm, itt leszek életetek végéig és még utána is valószínűleg." Hajolt meg, amitől puha haja előrehullott homlokába mielőtt kisöpörte arcából mosolyogva.

Senki sem nevetett, mind csendben maradtunk míg figyelmemet a többi Harry-nek szenteltem akik még mindig összetörtnek és szétmorzsoltnak látszódtak.

„Jéé, kemény közönség. És belegondolni, hogy én vagyok az, aki halott." Horkantott fel Ghost Harry mielőtt felszállt a plafonba és eltűnt.

Nyomj egy csillagot, ha tetszett a rész! 

Nagyon köszönöm, hogy szavaztok és írtok a fejezethez, még ha nem is az enyém a történet :)