Assassin Harry-t a hátára fordítottam, lábamat széles mellkasára téve míg ő lesokkolva de ugyanakkor büszkén bámult vissza rám, arca izzadt volt ahogy összetalálkozott pillantásunk, halkan lihegve.

Végre levertem Assassin-t közelharcban.

„Lenyűgöző." Lélegezte ki, meghökkenve nézve fel rám míg egy gödröcskés mosoly ült ki arcára mire én elégedetten elvigyorodtam.

Néhány napnyi, a négy könyörtelen Harry általi non-stop kiképzés, motivációs háttérzene és néhány könny és vércsepp után hivatalosan is hardcore démon verő nagymenő lettem.

Aminek abszolút semmi értelme mert számomra még távolról sem lehetséges, hogy megtanuljam az elmúlt -mi- két vagy három napban az összes dolgot, amit megtanítottak, de gondolom ez volt az egyik előnye, hogy az összes fanfiction Harry-t életre keltettem a kívánságommal.

Összehoztak minden szart rekordidő alatt.

Úgy hiszem tényleg hatással voltak a való világra, annak ellenére, hogy történetbéli karakterek voltak.

Mint egy effekt.

A Styles Effekt.

Ez egy vicces gondolat.

„Isten áldja az időkihagyásokat." Motyogtam magamnak, még mindig nagyjából Assassin-on állva, mielőtt erős, izmos karok csavarodtak nyakam köré hátulról, megpróbálva engem fojtogatni, mielőtt körmeimet bőrébe mélyesztettem, amitől a Harry mögöttem egyből felmordult, mielőtt előre hajoltam, hogy váratlanul visszahúzzam fejem, koponyám hátsó részével orrba vágva őt.

„A francba pumpkin, ne az arcomat, ezzel keresem a pénzt." Nevetett Psycho Harry, hangja nyers és nazális volt ahogy közben hátrafordultam és láttam, ahogy orrát dörzsöli, letörölve egy kevés vért, halvány csodálattal sötétzöld szemeiben.

„Oh basszus, bocsi nem gondoltam-„

Mondatom hirtelen félbe lett szakítva ahogy Assassin megragadta bokámat hátulról, megrántva engem, szóval a földre estem meglepetten, gyorsan hátamra fordulva elkerülve és kivédve mindkettejük rúgásait és ütéseit arcomon, majd visszaugrottam lábaimra, Assassin és Psycho közt harcolva.

„Kurva csalók!" Ordítottam, reflexeim gyorsak voltak és pontosak ahogy több ütést vittem be nekik, mint ők nekem, még ha nevetni is kezdtek reakciómon.

Sikerült Psycho Harry-t meglepnem, ahogy hozzá futottam és megragadtam vállait, hogy felnyomjam magam mígnem lábaim nyaka köré nem fonódtak és hátradőltem, hogy megfogjam Assassin-t a nyaka körül magam mögött, mindkettejüket nyakuknál fogva, egyet lábaimmal egyet karjaimmal ahogy mindkettejüket a földnek vágtam.

„Baszakodjatok velem!" Jelentettem be, azonnal lábaimra állva míg ők fájdalmasan nyögdécseltek a földön és hallottam az éles fémek szeletelő hangját mögöttem.

Megfordultam, pont időben elkapva kezemmel a kardot amitől Prince Harry elismerőn mosolygott, mielőtt előre tört, még egy pillanatot se adva nekem, hogy összeszedjem magam ahogy blokkoltam és védtem magam, fegyvereink csörömpöltek ahogy gyorsan egymásnak csapódtak.

Nem tudom hogy de egyszer csak keményen a falnak lettem lökve általa, Prince Harry arca alig pár centire volt enyémtől, kardjaink egymásnak voltak nyomódva egy X-et formálva köztünk míg küszködve próbáltunk lökni egymáson, erőért harcolva amitől mindketten halkan ziháltunk míg ő elvigyorodott.

„Azt kell mondanom, hogy rendkívül ügyes vagy hölgyem. Gyakran kardozol?" Kérdezte lassan, nyugodt hangon egy kissé kifáradtnak hangozva míg játékos mosolyt küldött felém, jól tudva, hiszen ő volt az, aki segített nekem vívni.

„Eh, bármikor amikor nem próbálom kinyalni a segged, hogy szünetet adj." Vontam vállat, amitől gödröcskés mosolya még szélesebb lett mielőtt ellöktem őt, kardjaink végig karcolták egymást amitől arra gondoltam, hogy előnybe kerültem, csakhogy ő kirúgta a fegyveremet a kezemből, megragadva csuklómat és hátam mögé fogta fájdalmasan, széles mellkasa erősen hátamnak feszült ahogy kardjának élét nyakamnak szegezte.

„Úgy tűnik arra kell kérjelek, hogy többet csináld az úgy nevezett, seggnyalást, igen?" Mondta ártatlanul, hangja mély és fülledt volt ahogy ajkai végigsúrolták bőrömet fülemnél míg mellkasom hevesen mozgott fel és le, nézve ahogy Psycho és Assassin felkelnek a földről, vállaikat körözve és nyakukat ropogtatva míg rám néztek míg Vampire köztük szépen lassan levette szemüvegét.

Ez volt az utolsó próba.

„Meg tudod csinálni." Bíztatott a fülembe Prince, még mindig visszafogva engem fegyverével torkomnál míg én kellemetlenül felnevettem mikor Vampire Harry sárga szemei összetalálkoztak enyémekkel.

„Kösz a támogatást Princess." Motyogtam, oldalra nézve, látva, ahogy elpirult a becenév hallatán amit adtam neki, meglepett arckifejezéssel, amitől csak elvigyorodtam mikor hasba könyököltem, mire ő elengedett felmordulva és meglepődve ahogy kivettem kezéből a kardot és a másik három Harry felé kezdtem szaladni.

„I got a pocket got a pocketful of sunshine I got a love and I know that it's all mine oh." Énekeltem halkan mormolva, érezve ahogy a testem és az agyam küszködött Vampire Harry hipnózisával szemben míg ő egy helyben állt, szemeim végig rajta pihentek még akkor is, mikor Psycho velem szembe manőverezett míg én lebuktam, kikerülve ütéseit és meglendítve lábam a földre rúgtam.

„Dow hat you want, but you're never gonna break me. Sticks and stones are never gonna shake me. No, oh whoa." Énekeltem tovább összeszűrt fogakkal ahogy Assassin Harry felém haladt, mindketten ugyanúgy mozogtunk ütéseinkkel mígnem én bevetettem egy olcsó trükköt és tökön rúgtam térdeimmel amitől egyből a földre rogyott grimaszolva.

Kiderült, hogy a visszaszámlálás szart se csinált annak érdekében, hogy lefoglalja a gondolataimat hipnózis közben.

Később rájöttem, hogy nincs jobb módja annak, hogy elvonjam a saját figyelmem, mint fülbemászó, régi számok éneklése amikre szinte mindenki emlékszik 2000-ből vagy mikorról.

„Take me away!" Ordítottam fel elkerekedett szemekkel mielőtt megcéloztam Vampire Harry-t aki mostanra már hátrálni kezdett tőlem, felismerés és riadalom keverékével arcán ahogy maga előtt tartotta kezeit.

„Picsába! Várj kölyök észrevettem, immunis vagy! Immunis vagy! Nem kell-„ Mondta Vampire ijedten mielőtt a földre tepertem mint egy veszett bika, míg felette nem voltam.

„Nem kell megtámadnod engem..." Fejezte be egy fájdalmas nyögés kíséretében miközben karjait szemei elé rakta alattam.

„Wooh fel vagyok pumpálva!" Kiáltottam, felkelve róla mielőtt a kardot a földre dobtam egy hangos csattanás kíséretében miközben az összes Harry rám nézett.

Aztán kinyújtottam a középső ujjaimat, bemutatva mindenkinek, tudatva velük, hogy én vagyok a dirigáló ribanc ahogy felvettem mindenkivel a szemkontaktust míg lassan hátrálni kezdtem a házamba, elhagyva a hátsó udvart, ahol edzettünk.

Félreszámolva lépéseimet megbotlottam és hátraestem az ajtóban, mire mindenki felnevetett.

„Lúzer!" Mondta Vampire Harry, mire ismét kinyújtottam középső ujjaimat az ajtón, még csak fel sem kelve miközben lassan elkúsztam hatalmas, ideges szemekkel, még mindig bemutatva nekik.

Beléptem a konyhába, elővéve az ásványvizeket és más dolgokat, amik kellenek mindenkinek, mellkasomhoz szorítva és állam alá nyomva őket miközben egyesével jöttek be a szobába.

Psycho Harry elöl bicegett, amitől én csak egy kellemetlen, bocsánatkérő mosolyt küldtem felé mielőtt adtam neki egy vizes üveget és néhány fájdalomcsillapítót, hogy könnyítsek rajta.

Aztán Assassin Harry-nek dobtam egy zacskó jeget és egy vizet, megvizsgálva a zúzódást hasán.

A pultnak dőlt hátával ahogy kivettem kezéből a zacskó jeget és izmainak nyomtam, amitől nyelvét végighúzta alsó ajkán míg a többi Harry felé mosolygott önelégülten, finoman felém mutatva és felvonva szemöldökét, mire én csak szórakozva arcon vágtam, anélkül, hogy felnéztem volna rá.

„Oh, csak hadd..." Mondtam körbeugrálva őket, hogy biztosra vegyem, hogy mindenki jól van e miután szó szerint még a szart is kivertem belőlük, mielőtt kivettem Vampire kezéből a vizes üveget, mire egy nézést küldött felém mielőtt gyorsan kicseréltem azt egy Root sörre amitől egy gödröcskés mosoly tűnt fel arcán.

„Ugh, olyan jól ismer." Mondta Vampire Harry, vigyorogva döntve hátra fejét ahogy szívébe markolt míg Assassin megforgatta szemeit miközben én az előszobába indultam, elővéve egy meleg, puha takarót a szárítóból.

Aztán Prince Harry felé közeledtem hátulról a bolyhos anyaggal míg ő a kardjait tisztította, mielőtt azt mondtam volna gyorsan, hogy „megvagy", körbebugyolálva őt a takaróval széles vállain.

„Oh ne, úgy tűnik egy csinos asszony fogságába estem. Most mitévő legyek." Vigyorgott, felém pillantva mielőtt lerakta kardjait miközben én elmosolyodtam és leültem mellé a kanapéra.

„Hé... csak nem szarkazmust használtál..." Szórakoztam vele, bökve egyet az aranyos kis mélyedésen arcán.

„Én? Soha..." Halt el hangja, megforgatva szemeit mielőtt ártatlan arckifejezése feltűnt arcán és beharapta ajkát.

„Elnézést kérek a szemforgatásért. Helyesen alkalmaztam a szarkazmust? Elég különös, de azt kell, hogy mondjam, hogy kezdek hozzászokni." Nevetett Prince idegesen, míg én erősen megpaskoltam vállát és bólintottam egyet.

„Fan-tasztikusan csinálod..." Válaszoltam ugyanolyan hangon, ahogy ő beszélt pár pillanattal ezelőtt.

„Köszönöm, igazán értékelem, úgy hiszem az egész a hanglejtésben rejlik és-„ Kezdett bele szélesen mosolyogva rám mielőtt lefagyott és felismerve pislogott rám, rájőve, hogy én is szarkasztikus voltam vele.

„Oh hölgyem, jó vagy..." Dicsért meg, összeszűkítve rám szemeit mosolyogva, míg én felhúztam vállaimat és felé csettintettem ujjaimmal.

„Mindig meglepsz valamivel Liza ugye tudod," Sóhajtotta Prince Harry, fejét rázva rajtam míg én a vizemet ittam.

„Oh ez semmi, egy egész üveget képes vagyok meginni kábé két perc alatt-„

„Nem," Nevetett, hatalmas kezét enyémre rakva ölemben, arany gyűrűi közben megcsillantak a lámpafény alatt.

„Habár a vízbeviteled lenyűgöző, én arra gondoltam, ahogy velünk törődsz. Mindannyiunkkal. Rugalmas vagy és földhöz ragadt, és neked van a legkedvesebb szíved, törődve velünk és a gondunkat viselve." Magyarázta, szorítva egyet kezemen míg én rámosolyogtam.

„Hát persze. Törődök veletek srácok." Mondtam neki őszintén, lökve egyet vállán játékosan ahogy rám nézett.

És csak nézett rám tovább gyengéd, majdhogynem vágyakozó pillantásával miközben hüvelykujját lágyan végigsimította bőrömön.

„Elképesztő királynő lennél." Mormolta Prince hirtelen, leginkább magának mint nekem, míg szemeim meglepve kerekedtek ki.

Hirtelen elvezette pillantását, visszahúzva kezét tőlem, majd még jobban összehúzta magán a takarót és megköszörülte torkát, öklét szája elé rakva.

„Dun-dun-dun-dun-dun-dun-dun, dun-dun-dun-dun-dun-dun-dun-dun-duunnnnnn..." Énekelte valaki hirtelen, mire a többi Harry is kiment a konyhából, hogy lássák ki énekel, miközben Ghost Harry keresztül lebegett a nappalin velem és Prince-szel szembe.

„Makin' my way to the graveyard, cause I'm so hard, gonna get me some ghost pussy a-dun-dun-dun-dun-dun-dun-dun-dun." Énekelte, figyelmen kívül hagyva mindenkit miközben békejeleket mutatott kezeivel a levegőben ahogy a bejárati ajtóhoz lebegett, keresztül menve a fán miközben a „dun-dun-dun-dun-dun"-ok egyre jobban halkultak ahogy távolodott.

Majd mind az ajtót néztük néhány pillanatig elgondolkodva.

„A kölyök betépve halt meg nem igaz." Merengett Vampire Harry megtörve a csendet, mire mind egyetértőn bólintottunk, még mindig Ghost Harry irányába nézve.

„Amore, van számodra egy különleges ajánlatunk." Mondta Assassin Harry, leülve a dohányzóasztalra velem szembe, míg Psycho Harry a kanapé kartámlájára ült, miközben Vampire a falnak dőlt összefonva karjait mellkasa előtt.

„Igen?" Vontam fel szemöldököm, kérdő pillantást vetve rájuk.

„Ahogy láthatod pumpkin, mind észrevettük, milyen jól megy az edzésed, tudod, a fekvőtámaszok, a guggolások, a harcok, a guggolások." Nevetett Psycho Harry, összedörzsölve tenyereit míg a többi Harry érdekesen nézve rá felé fordult.

„Mikor csinálta a guggolásokat?" Kérdezték mind míg Psycho egyszerűen csak vigyorgott miközben szemeim kitágultak a felismeréstől.

„Legalább ötven guggolást csináltattál velem amikor kettesben edzettünk." Bámultam rá.

„Jah és a segged most már hetyke mint a picsa. Még mindig várom érte a köszöneteket egyébként." Érvelte, mire én csak összeszűkítettem szemeimet mosolyogva, míg felemeltem kezemet, hogy fejbe vágjam, de ő elkapta mielőtt hozzáérhettem volna, tekintete azonnal összetalálkozott enyémmel, mielőtt megpuszilta kezemet.

„Hagyd abba, ez az én fogásom." Vágott közbe Prince színtiszta haraggal, állkapcsa megfeszült ahogy Psycho elvigyorodott.

„Igazad van." Jegyezte meg Psycho Harry, még mindig kezemet fogva mígnem ajkait lejjebb nem vezette mutatóujjamra, mielőtt incselkedve megharapta végét, elengedve fogai közül bőrömet, hogy ujjam lassan végigcsússzon alsó ajkán miközben sunyin rám mosolygott.

„Psycho kiadás bébi." Vonta fel szemöldökeit.

„Segítség. Lebénultam." Lihegtem elvörösödő arccal, de azért pirultam, mert szó szerint nem tudtam lélegezni és valamilyen szinten pánikrohamom is volt a szarság miatt, amit csinált, lefagyva a helyemen míg Vampire, Prince és Assassin azonnal elhúztak a vigyorgó Psycho-tól.

„Lélegezz, lélegezz, lélegezz." sürgetett oldalról Vampire Harry, Assassin-nal együtt szorítva kezeimet míg én levegő után kapkodtam továbbra is, miközben Prince Harry megpróbálta az arcomat legyezni, míg Psycho csak nevetett.

„Azt próbáltuk elkezdeni, hogy arra gondoltunk, mind elvihetnénk téged vacsorázni, hogy megünnepeljük, hogy valóban tudod, hogy kell szétrúgni valakinek a seggét, tudod, csak mi öten." Magyarázta Vampire, mikor végre sikerült lenyugodnom.

„Nem egy ra-„

„Nem amore. Ez nem egy randi, csak öt barát ünnepelni megy." Hallgattatott el Assassin, mutatóujját ajkaimra téve egy szórakozott mosollyal arcán.

„Még ha ez a hét vége is, szóval valószínűleg már kiválasztottad kivel szeretnél lenni, igaz pumpkin?" Szólalt fel Psycho, idegesnek hangzódva míg mind rám néztek, míg én rémülten pislogtam csak.

„Uh, nem szükségszerűen..."

„Kölyök, választanod kellett volna." Vágott szavamba Vampire, megpöccintve homlokom mire elfintorodtam, darabokra szakadva érezve magam.

„Amore, csak válassz, nem haragszunk meg, mind barátok maradunk." Érvelt Assassin türelmetlenkedve.

„Jah, különösen én nem, mivel én leszek az, aki megdughatja." Horkantotta Psycho, mire az összes Harry idegesen fordult felé.

„Mintha az megtörténne. Mellettem fog kikötni." Mordult fel Assassin, ökölbe szorítva kezeit maga mellett, mire Psycho lábra állt és egymásra meredtek.

„Hé, hé, srácok. Csak nyugalom, csak nyugalom." Vágott közbe Vampire Harry, közéjük állva mielőtt komolyság ült ki arcára szokásos nemtörődöm arckifejezése helyett.

„Úgy is engem fog választani szóval srácok fölösleges stresszelnetek azon, ami elkerülhetetlen." Vont vállat Vampire, zsebeibe dugva kezeit míg Assassin és Psycho egyszerre kiabálták azt, hogy „kurvára nem".

„Velem lesz!"

„Nem ő az én bébi mamám lesz szóval kopjatok le mind!"

„Csendet! Mindenki! Ez Lady Liza döntése és úgy marakodni rajta, mint egy darab húson semmit sem old meg!" Csattant fel Prince Harry, felemelkedve a kanapéról míg szúrósan nézett rájuk.

Mindhárman megálltak, összenézve egymással mielőtt Psycho felhorkant.

„Rendben Hófehérke, miért nem foglalsz helyet és hagyod az igazi férfiakat beszélni." Mondta Psycho Harry leereszkedő hangon amitől Prince becsatlakozott a veszekedésbe, míg mind megemelték egymásra hangjukat, civakodva és harcolva míg én előre-hátra dülöngéltem a kanapén.

Mind befogták azonnal sikolyom hallatán míg felálltam, továbbra is vékony hangon sikonyálva ahogy kiviharzottam a nappaliból a bejárati ajtóhoz majd ki a házból.

Sikítottam ahogy átvágtam a pázsiton a kocsimhoz.

Sikítottam mikor kinyitottam a kocsi ajtaját, bekötöttem magam és beindítottam a motort mielőtt elhajtottam, füstfelhőt és fékcsíkokat hagyva magam mögött az úton.

Megálltam és mély lélegzeteket vettem mikor egy piros lámpához értem, ülésemben zihálva.

Aztán tovább sikítottam mikor a lámpa zöldre váltott és előre indultam, bandzsítva és tátott szájjal kieresztve véget nem érő sikolyaimat míg vezettem.

„Wow. Nem gyengén sípolsz krumpli lány." Füttyentette egy ismerős hang a hátsó ülésről, mire megugrottam és majdnem bevertem a fejem a kocsi tetejébe mielőtt hátrafordultam és megláttam Ghost Harry-t csak lazulni hátul, vállaival átkarolva egy átlátszó betegnek látszó, hatalmas beesett szemű lányt hatodik századi ruhákban.

„Mégis mit csinálsz-„

„Ő Priscilla. Jah. Randizgatunk. Elég komoly a dolog. A helyi temetőben találkoztam vele." Informált Ghost Harry a lányra mosolyogva aki a semmibe meredt, egyenes és rideg testtartással.

„Pri-sci-llaaa..." Halt el Harry hangja, felém bólintva míg kellemetlen pukkanó hangokat adott ki szájával mikor a szellem lány továbbra sem mozdult vagy beszélt.

„Jah... Priscilla nem igazán tud beszélni mert a nyelvét kivágták mikor eljárást indítottak ellene boszorkányságért de ez teszi őt igazán jó hallgatósággá." Közölte velem míg én leparkoltam a kocsit hogy minden figyelmem rá tudjam fordítani, arcomat húzva zavarodottságomban mielőtt a lányra néztem.

„Valamint kemény múltja volt a szüleivel, pont mint nekem! A szüleim sosem értettek meg, mindig kurva korai kimenőket adtak nekem míg az ő szülei ugyanabban a tömegben voltak, akik megölték őt mert azt hitték, hogy boszorkány. Akkora kapocs van köztünk, hogy az már félelmetes." Magyarázta Ghost Harry, hangja fokozatosan vált hökkent suttogássá utolsó mondatáig míg én összeráncoltam szemöldökeimet.

„Ezek a helyzetek egyáltalán nem hasonlítanak... és honnan tudod ezt mind egyáltalán mikor nem is tud beszélni?" Kérdeztem érdekesen nézve rá mire ő felsóhajtott.

„Nincs szükség a féltékenykedésre krumpli lány és onnan tudom, hogy rákerestem google-ön duh. Mindig légy óvatos, fogalmad sincs milyen szellemekkel akadhatsz össze odakint." mondta, felemelve kezét ahogy megfogta a szellem lány karját és előre dőlt.

„Miért hívsz állandóan krumpli lánynak?" Kérdeztem összezavarodva.

„Mert úgy nézel ki, mint egy krumpli."

Csönd volt a kocsiban míg mélyen elgondolkozva kinéztem az ablakon.

„Oké igaz." Vontam vállat, visszanézve rá egy nemtörődöm mosollyal.

„Nézd, tudom, hogy talán féltékeny vagy de meg kell értened, hogy mi sosem lehetünk együtt." Magyarázta Ghost Harry szívélyes hangon, míg én csak felhúztam szemöldökeimet.

„Te élsz, én halott vagyok," Kezdett bele drámaian, összeszorítva ajkait míg én üres tekintettel pislogtam vissza rá.

„Te szilárd vagy, én- hát azt nem akarom mondani, hogy gáz mert az olyan mintha fingból lennék. Én átlátszó vagyok, hát néha szilárd vagyok ha eléggé megkeményedek." Érvelt merengő pillantással szemeiben ahogy megfontolta szavait, mélyen gondolkodva.

„De a leglényegesebb," Folytatta Ghost Harry, kezét mellkasára helyezve mielőtt hideg, levegős átlátszó kezét enyémre rakta.

„Én rák vagyok. Te pedig mérleg... sose működött volna." Következtette le egy szomorú sóhajjal ahogy bólintott míg és szépen lassan elhúztam kezemet.

„Oké de mit is keresel itt a kocsimban." Nem tudtam mit tenni, muszáj volt kiböknöm bizonytalanul.

„Oh jah, az. Apró részlet de... Csak most tudtam meg, hogy aki megölt engem kómában van és csak megakarom látogatni, hogy lezárhassam ezt az egészet." Magyarázta lazán Ghost Harry, mintha nem lett volna nagy ügy, míg átkarolta Priscilla-t aki még mindig nem mozdult.

„És azt akarod, hogy elvigyelek mert..."

„Mert az uber sofőrök előítéletesek a szellemekkel szemben." Horkantott Priscilla felé fordulva, kalapját cirógatva fején.

„Ugye bébi."

Továbbra is maga elé meredt, még csak nem is pislogott.

„Olyan jól bánik a szavakkal." Sóhajtotta Ghost Harry, rám nézve ahogy elmosolyodott és kezét mellkasára helyezte.

„Rendben, elviszlek, csak mondd meg melyik kórház az." Mondtam, becsatolva magam újra mielőtt elindítottam a kocsit.

„Szent Randal, egyből a Chuck E. és a dohánybolt mellett, egyből észreveszed." Mondta, kinézve vállam fölött.

„Amúgy köszönöm krumpli lány. Általában nem szeretem a krumplikat de te elég édes vagy ugye tudod." Mondta megbökve arcomat habár nem éreztem őt, csak egy hideg érzés szaladt végig bőrömön míg elmosolyodtam és tovább vezettem.

„Kösz Casper a barátságos szellem."

„Oh jéé, ezt még sose hallottam." Válaszolta Ghost Harry száraz hangon, míg én felnevettem miközben a kórház kezdett feltűnni a távolban.