Victor végig dörgölte az arcát az egyik kezével ahogy lelépett a jégről, a másikban a telefonját tartotta. Rápillantott a képernyőre, a hogy az aréna előcsarnokába ért és elvigyorodott mikor látta hogy egy Skype hívás a vőlegényétől. Gyorsan válaszolt és meglepődött mikor látta felugrani a kamerát mikor kész volt a csatlakozás.

Victor szemei kiszélesedtek Yuuri kipirult arcát látva, lágyan csillogott a homlokán az izzadság.

     -Y-Yuuri ? - kérdezte Victor, gyorsan keresett egy kicsit zártabb helyet, ahol senki sem láthatta amit ő is. Yuuri egy párnára görnyedt és a karjaival átkarolta a laptop előtt.

     -Rád g-gondoltam és elragadtattam magam. Látnom kellett téged. Hallani téged.

Victor egy pillanatra megakadt. Nem akart kijelentkezni és ilyen állapotban egyedül hagyni Yuurit de ez egy túlságosan nyilvános hely. Az emberek láthatják őt, vagy ami még rosszabb hallhatják mindkettőjüket.

    -Szerelmem, ki tudnál tartani olyan 15 percig ?- kérdezte Victor, nagyon rosszul érezte magát emiatt. Hamarabb hazaér ha fut. Yuuri felnyögött, arcát a párnába temette.

   -Kérlek, siess.

Bólintás, Victor gyorsan kinyomta a hívást és elment, hogy lecserélje a korcsolyáját cipőre. Gyors búcsút intett a többi korcsolyázónak mielőtt gyorsan elhagyta az épületet és a lakásába kocogott.

Már másfél hete otthon volt Szentpéterváron és nagyon hiányolta Hasetsut. A távolság Yuuri és Victor között nehéz volt miután együtt töltöttek egy évet és Victor kétségbeesetten akarta már maga mellett tudni a másik férfit. Habár, másfél hét múlva Yuuri csatlakozik hozzá Oroszországban.

Victor kettesével szedte a lépcsőfokokat mielőtt kulcsival a zárnál matatott. Később mikor bent volt a lakásba zárt ajtóval a háta mögött, rögtön bement a hálószobájába, ahol leült a laptopjával az ágyra, lábait feltette. Gyorsan felnyitotta és várt az internet kapcsolatra mielőtt visszahívta Yuurit a Skypeon.

Yuuri gyorsan válaszolt, csendesen nyögött.

    -Annyira sajnálom. -mormogta, bebugyolálva a párnába amin addig feküdt. Victor rápillantott az órára és már tudta, hogy igen késő van Japánban.

    -Minden oké, szerelmem. Mire gondoltál ?

Yuuri vett egy mély lélegzetet mielőtt remegve kiengedte.

    - Kínos.

Victor rámosolygott a laptopra mielőtt elfeküdt az ágyon.

      - Biztos, hogy nem. Elmondhatod.

Mindketten csendben vártak, ami örökké valóságnak tűnt és ha nem hallotta volna a lélegzést Yuuri oldalán, Victor megesküdött volna hogy megszakadt a kapcsolat.

   -Vissza jöttem Minakotól és lezuhanyoztam és aez elmém elszabadult. - mondta Yuuri, a hangja halk volt. Victornak fel kellett vennie a hangerőt, hogy hallja őt. - Szóval, kijöttem a zuhanyzóból de aztán...- Yuuri megállt egy pillanatra és felnyögött.- De aztán visszajöttem a szobámba és nem voltam elégedett. És a kezem nem voltak elegek és nem tudtam. Én csak nem tudtam. - Yuuri hangja megrekedt, kétségbeesetten hangzott ahogy összeszorította a párnát, a párnát amit Victor csak akkor vélt felfedezni.

Victor lenyelte a csomót a torkában és megfordult az ágyon, érezte, hogy a nadrágja szűkülni kezd.

   -Mit szeretnél mit tegyek, szerelmem ?- kérdezte Victor. Segíteni akart Yuurinak jobban akarta mint bármit, természetesen, de 7000 kilométer van közöttük így egy kicsit nehéz lesz.

  -Csak beszélj hozzám, kérlek, Vitya. Azt szeretném, hogy itt legyél, most, ha hallom a hangod az segít.

   -R-rendben, oké. Én is azt kívánom, bárcsak ott lehetnék, hogy segítsek neked. - Kezdte Victor, egy kicsit idegesen. Az csak egy dolog ha mocskosul beszél Yuurival amíg itt van de egy laptoppal közöttük, más érzés volt. - Köréd kulcsolnám a kezem, lassan simogatnálak. Kínoználak.

Yuuri halkan nyöszörgött, felemelte a fejét és Victor teljes rálátást kapott, végre. A laptop még mindig közel volt az arcához és látta a homlokát, látta a gyűrődéseket a szemöldöke között.

Victor nem tudta levenni a szemét a látványról maga előtt, és a keze megrándult az oldalán ahogy érezte, hogy még jobban beindul.

   -Azzal folytatnám, hogy elkezdeném pumpálni a farkad, közben kitágítanálak a másik kezemmel. - folytatta Victor, figyelte ahogy Yuuri felül a görnyedt pozícióból, a feje teljesen eltűnt a képből de Victor még mindig élvezte a látványt. Yuuri, úgy látszik, nem öltözött fel a zuhany után. A sötétben, már ágaskodó farokkal, ráült a párnára. Yuuri megmozgatta a csípőjét, hogy dörzsölje őt a szövet.

Victor lenyúlt, hogy kiszabadítsa magát a nadrágjából.

    -Kitágítanálak az ujjaimmal. -adta hozzá Victor, a keze lassan kezdett mozogni a farkán, próbálta tartani a lépést. Yuuri fölemelte az egyik kezét és az eltűnt a képernyőről mielőtt leejtette volna maga mögé. Zihálás hallatszott a hangszóróból, Victor csak sejtette, hogy benyomta magának.

   -V-Vitya. -suttogta Yuuri ahogy folytatta csípője mozgatását. Victor ökle összeszorult maga körül ahogy pumpált, beleakarta égetni a képet az agyába.

   -Basszus Yuuri, gyönyörű vagy. - nyögte Victor, ahogy az előváladék folyni kezdett a farka tetejéből, így a keze könnyebben mozgott. - Miután felkészültél rám, teljesen beléd hatolnék amennyire csak tudok és jól megdugnálak.

Yuuri hangosan nyögött és Victor egy pillanatra remélte, hogy senki más sincs a Katsuki rezidencián. A gondolat rögtön elrepült, amikor Yuuri a párnához kezdte dörzsölni magát, gyorsabban mint előtte.

    -Azt akarom, hogy dugj meg Victor. - nyögte Yuuri és ez zene volt Victor füleinek. Yuuri sosem használt ilyen szavakat maximum ha teljesen kétségbeesett vagy megrekedt egy ilyen szituációban. - Kérlek. Erősebben.

Ettől Victor lélegzete megakadt a torkában és a keze gyorsabban pumpált a farkán, igazodott a férfi mozdulataihoz a képernyőn.

   - Úgy megdugnálak, hogy azt nem felejtenéd el. - mondta végül Victor, a hangja remegni kezdett ahogy egyre közelebb ért a csúcshoz. - Míg a lábaid nem remegnének. 12 óráig nem  tudnál lábra állni.

Yuuri újra felnyögött, a háta ívbe feszült míg végül a szabad keze rákulcsolódott a farkára.

   -El fo-gok...-kezdte, zihálva lélegzett és gyorsított a kezével a tempón.

   -Menj el értem, szerelmem. - dorombolta Victor, ahogy figyelte szerelmét amint kényezteti magát.

Pár másodperccel később, Victor nevével a nyelvén ment el, az élvezete épphogy elvétette a kamera lencséjét a laptop tetején. A látvány egyedül elég volt Victornak, hogy ő is csatlakozzon, a háta ívbe feszült a saját orgazmusán , összepiszkolva ezzel a pólót amit a jégpályán viselt.

Mindkét férfi zihált, mikor Yuuri újra elfeküdt a párnán, nem törődött a rajta lévő szennyeződésekkel. Felnyögött és egy mosoly tűnt fel az arcán.

  - Jobb érzés ?- kérdezte Victor miután a lélegzete visszaállt a normálisra.

 Yuuri halkan hümmögött és bólintott.

  - Sokkal. Köszönöm.

  -Nem kell megköszönnöd. Bárcsak ott lennék veled, akkor ennek nem kellett volna megtörténnie.

  -Nem élvezted ?

Victor vállat vont.

  - Élveztem de ez semmi ahhoz képest mint mikor a való életben duglak meg.

Yuuri fejét a párnába temette.

  - Victor, ez zavarba ejtő.

Victor nem tehetett róla de felhorkant.

   -Semmi sem jobb mint élőben szeretni téged.