- Hahó! Hahó! Valaki! Segítség! - hallottunk egy hangot, miközben úton voltunk vissza Zörgőfürge felé.
- Álljon meg! - szóltam előre a kocsisnak.
Hook értetlen arcot vágott, amikor kiszálltam a hintóból. Körbenéztem, nem láttam senkit. Majd újra.
- Hé, valaki!
- Hol? - kérdeztem vissza.
- Itt! Itt! Hahó! - integetett egy férfi.
- Killian, gyere - rángattam ki őt is - pár perc és visszajövünk - tájékoztattam a kocsis urat.
- Tudok várni - vonta meg a vállát.
Odafutottunk az integető férfihez, aki mellett egy beteg nő feküdt a földön.
- Kihez van szerencsénk? - fogott kezet Hookkal a pasas.
- Killian...azaz Charles. Charles herceg - zavarodott össze a kalóz.
- Killian Jones? Hook, cimbora - veregette meg Killian vállát.
- Robin? - mosolygott a férfire Hook - Robin! De örülök neked! Mi van, pajtás, és, ő ki? - mutatott a nőre.
- Zelena. Azután szerettem belé, miután Marian elment...- szontyolodott el - beteg szegény. Szüksége lenne orvosságra. Tudtok segíteni? - nézett ránk reménykedve Robin Hood.
- Zörgőfürgéhez indultunk vissza, egy bálból jövünk. Elvihetünk titeket hozzánk, a jövőbe, egy varázstalan világba - ajánlottam fel nekik.
- Oh, a hölgy ki tetszik lenni? - fogott velem kezet - Robin Hood vagyok.
- Igen, ismerlek, nálunk sokat emlegetnek még most is. Emma Swan vagyok és... - nem tudtam befejezni, mert Hook beleszólt.
- És az én egyetlenem - karolta át derekamat, nekem pedig égett a fejem Robin előtt.
- Öhmmm...nem Milahval voltál együtt, Hook?
- Meghalt - csuklott el hangja a kalóznak.
- Sajnálom.
- Gyertek! - törtem meg a csendet.
Robin karjaiba kapta a vörös hajú nőt és mind a négyen beültünk a hintóba, ami Zörgő palotája felé folytatta útját.
Amikor odaértünk, Gold már várt minket.
- Ők kik? - kérdezte finnyásan.
- Robin Hood és Zelena. Velünk kell jönniük! Zelena beteg - jelentettem be neki a dolgokat.
- Rendben, de nem ígérhetem meg, hogy minden jól fog alakulni odaát. Veszélybe sodorhat titeket, ha Zelena átmegy. Lehet, hogy meg fog halni itt, de ti elviszitek őt. Nem az én hibám lesz, ha egy átok fog szállni a városotokra emiatt. De, gyertek! Már kész a kapu! - mondta Gold.
Robin karjaiban behozta a palotába Zelenát, mi pedig Hookkal kézenfogva követtük Zörgőt.
- Csak nem lesz baj - vont vállat a kalóz.
- Én is remélem - suttogtam.
- Ha hazaértünk, bepótoljuk a találkát?
- Igen, igen - nyomtam puszit menet közben az arcára.
- Ezt öröm hallani, Emma - mosolygott.
Beérve egy nagy terembe, megláttunk egy lila kaput a velünk szemben lévő falnál.
- Kedveseim, tudom, hogy nem Charlesnak és Carinának hívnak titeket - húzott minket vissza a kaputól Zörgőfürge - Hook, Emma, kérlek, figyeljetek Zelenára, ismerem őt, veszélyes egy nőszemély!
- Zörgő, de hiszen csak egy ártatlan lány! Kinek árthat? - kérdeztem.
- Nem tudjátok, mire képes. És, most pedig, beszéljetek a jövőmről! - faggatta kettőnket.
- Csak akkor, ha megiszol egy felejtésitalt! - szorította meg idegesen a varázsló csuklóját Killian.
-  Ne idegeskedj, kalóz! Ki vele!
- Belle a feleséged lesz, a fiad pedig...- állt meg bennem hirtelen az ütő.
- Baelfire? Él? Mi van vele, Istenem, mondjatok valamit - gyengült el Gold.
- Meghalt - felelt Killian lehajtott fejjel.
- Baelfire meghalt? Hogyan? Megmenthetem! Hol van? - őrült meg a férfi és fejét ide-oda kapkodni kezdte.
- Nagyon szeretett. Nagyon nagyon - néztem Gold szemeibe.
- Köszönöm, hogy elmondtátok.
- A felejtésbájital?! - mordult rá Hook, hiszen nem akart ebből az egészből a jövőben zűrzavart.
- Első dolgom lesz - biccentett Zörgő - akkor, kedveseim, menjetek! Találkozunk a jövőben?
- Sajnos - motyogta Killian - igen - felelt hangosabban - Robin, gyerünk! Szépségem - nyújtotta felém kezét a kalóz.
Beugrottunk a kapuba, és nem sokkal később megérkeztünk Storybrookeba.
Nappal volt, talán nyolc óra lehetett. Ilyenkor anyuék még reggeliznek Nagyinál, úgyhogy, ha kérdezik, hol voltam este, majd azt felelem, hogy Hooknál voltam. De akkor apu meg fogja ölni Killiant, hiszen apa nem tudja a pozitív oldalát nézni a kapcsolatunknak. Még nem...
- Üdv Storybrookeban! - segítette fel a kalóz Robint és Zelenát.
- Szerintem menjünk be a városba, keresünk nektek egy lakást.
- Bármi is az, legyen - mondta boldogan Robin Hood és a nő kezét megfogva elindultak nélkülünk.
Biztos megtalálják az utat, nem? Elvégre, Robin vadász is, csaj kiismeri magát az égtájakkal, meg ilyenek.
- Akkor? Nappali találka most? - siettetet Hook átkarolva a derekamat.
- Jó, jó, ha ennyire sietünk! - nevettem.
- Nagyi?
- Nagyi - eredtem futásnak a város felé, és meg sem álltam addig, amíg el nem értünk Nagyiig.
Bementünk, és szerencsénkre anyuék nem voltak ott...hálát adok per pillanat az Istennek, hiszen semmi kedven sem volt most velük beszélgetni. Csak Killiannel szerettem volna eltölteni ezt a találkát, nem pedig úgy, hogy a szüleim közbelépnek.
- Két kakaót szeretnénk - mentünk oda a pulthoz - és két kakaós csigát.
- Egy pillanat és kész - mosolygott Nagyi.
- Szeretlek, Emma - adott egy kicsi csókot a számra Hook.
- Szeretlek, Killian - mondtam ki neki először ezt a szót.
Most győződtem meg róla igazán, hogy szeretem őt. Égkék szemei csillogtak a boldogságtól. Nem tudtam visszafogni magamat, meg kellett csókolnom. De valami furcsa mégis történt: mintha látomást láttam volna.
Zelenát, egy nagy zöld füstöt, és New Yorkot láttam. Mit jelentsen ez? Borzasztó volt ezt a látvánt néznem, éreztem, hogy fel kell ébrednem ebből a képzelt álomból.
Ellöktem magamtól Hookot, szegény pedig megszeppenve nézett rám.
- Mi a baj, Emma?
- Zelena...egy látomás volt, nem tudom mi lehetett.
- Nyugodj meg, hidd el, nem lesz semmi baj - ölelt át Killian, karjaiban biztonságban éreztem magamat, de egy biztos volt számomra: tényleg nem volt jó ötlet áthozni Zelenát.