Már egy hét telt el a randink óta. Akihitonak sikerült megszereznie az állást, de sajnos csak egy emberre volt szükségük így ma ujra bevetésre készülünk.
Felvettem fekete ruháimat és a maszkot és a táskát a kezembe fogva mentem a furgonhoz ahol Rin és Ren már vártak rám. De nem csak ők voltak ott, Akky szomorú tekintettel lépett felém. A derekánál megragadva húztam magamhoz és egy mély csókba hívtam puha ajkait. Ennek a pillanatnak Rin vetett véget.

-Srácok elég már, sietnünk kell. Majd ha hazajöttün folytathatjátok de ha lehet akkor a szobátokban...

Egy utolsó puszit nyomtam Akky ajkaira és beszálltam a furgonba. A jármű abban a pillanatban elindult. Az a 3óra míg elértünk a házig nagyon lassan telt el. Ezerszer átrágtuk a tervet. Elhelyeztem magamon a készülékeket amik segítségével tudom tartani a kapcsolatot a fiúkkal. A maszkot felvéve fogtam meg a táskát és indultam az épület felé. Már igencsak késő volt, a sötét utcán egy lelket se látni. A kerítésen könnyű volt átjutni, alig volt egy méter magas. Az ajtóhoz érve megvártam míg a srácok megadják a jelet. Amint hallottam a fülembe a 'mehet' szót egy gyors mozdulattal feltörtem azt. Nem volt sok időm, a folyosó végén lévő kétszárnyú ajtón belépve megfagyott bennem a vér. A drogbáró ott ült hatalmas trónján...lebuktunk, az akciónak annyi. A fickó arcára egy gúnyos mosoly kúszott miközben kezében forgatta telefonját. Elkezdtem futni.

-Rin, Ren! Menjetek el olyan gyorsan amennyire csak tudtok!

-Mi?! Ayato mivan? Mindjárt felveszünk.-mondta Ren de a háttérben hallottam Rin szavait...a rendőrök hamarabb érnek ide-Ayato! Nem hagyunk itt. Fuss el mi meg felveszünk!-folytatta kétségbeesetten Ren.

-Ne! Menjetek, elég ha csak egy ember bukik le...-amint ezt kimondtam, meghallottam a rendőrök fülsüketítő szirénáit. Nem tudom merre mentem, csak rohantam. Futottam az életemért. Amikor már úgy éreztem, hogy biztonságban vagyok lassítottam a tempón. Egy park volt a közelben. Befutottam és egy eldugottab padra roskadtam. Üvölteni és sírni akartam volna, de azzal csak magamra vonnám a figyelmet. Igaz...hajnali kettőkor ki mászkálna egy parkban?
Gondoltam én hülye de pár percel később egy szines hajú lány jelent meg a fák közül. Alig lehetett 160centi, fekete bakancsában lassan lépkedett felém. Leült mellém a padra és a telóján elkezdett zenét hallgatni. Eléggé zavart a jelenléte így inkább felálltam, hogy majd elmenjek de hirtelen megragadta a pulcsim ujját mire ránéztem. Kék szemei sötéten ragyogtak a hajnali órákban. Kérdőn felhúztam az egyik szemöldököm mire levette fejéről a fejhallgatót így én is meghallottam zenéjét. Azt hiszem exo...de nem biztos.

-Szia

-Szia

-Te új vagy erre? Mert ha valakit láttam volna ilyen ruhában azt tuti megjegyzem.

Végignéztem magamon de semmi különöset nem láttam. Egy fekete cipő egy fekete szaggatott farmer fekete pulcsival, a kapucni a fejemen és egy fekete maszk. Semmi extra.

-Nem messze lakok innen, egyik...egyik barátomat látogattam meg-úristen de bénán hazudok...

Az ismeretlen lány kíváncsian fürkészett engem majd felém nyújtotta színesre kilakkozott kezét.

-Fuchida Rekia-mondta egy mosoly kíséretében. Egy kis habozással megfogtam a kezét majd bemutatkoztam én is.

-Ayato Zero.

-Waaaa de cuki neved vaaaan-pattant fel a padról majd megragadva a karomat rángatott magaután. Egy kis kávézóba vonszolt be. Ilyen korán már nyitnak a kávézók? Amikor meglátta csodálkozó szemeimet, felkuncogott.

-Ez a szüleimé. De nincsenek itthon.

-Miért hoztál ide?-kérdeztem miközben helyetfoglaltam az egyik boxban.

-Mert érdekesnek tűntél, 'egy cuki srác egyedül a parkban hajnalban miért van egyedül? Mik ezek a ruhák rajta? Valamit titkol?' Ezek a gondolatok jártak a fejembe így azt gondoltam, hogy jobb lesz ha hazahozlak és kikérdezlek. Nah és miért is vagy itt? Mert tuti nem valami 'barátoddal' találkoztál mert akkor nem lettél volna ott egyedül.

-Dolgoztam.

-Bővebben?

-Sokat dolgoztam.

-Te sem vagy könnyű eset-forgatta meg a szemeit és letett elém egy csésze gőzölgő kávét-vannak testvéreid?

-Igen, 10testvérem van- a szám hallatán kiköpte a kávéját és elkerekedett szemmel nézett rám.

-A szüleid hogyan viselik?

-Csak egy anyám van, aki nemis a biológia...de a testvéreim sem azok.

-Tisztára mint egy árvaház. Egy kedves hölgy befogadott minden kis gyermeket és különféle adományokból, hitelekből látja el őket-mondga elérzékenyülve. Ha tudná, hogy az a kedves 'hölgy' a legfelkapottab prostituált a városban és azok a 'gyermekek' hogyan szerzik a pénzt, nem így gondolkodna. Megköszörültem a torkomat, hogy visszarántsam a valóságba.

-Neked vannak testvéreid?

-Nincs, szerencsére-mondta nevetve.

-Van mos barátnőd?-kérdezte kíváncsian és közelebb hajolt mintha egy titkot mondanék neki.

-Van egy fiúm-a 'fiúm' szó hallatán a száját elhagyta egy néma 'óóó' majd gyorsan reagált válaszomra.

-A melegek cukik, mindigis akartam egy meleg barátot. Igazság szerint én leszbi vagyok, szóval nincs bajom a melegekkel.

-Nem vagyok meleg-mondtam majd vágott egy értetlen fejet amin muszály volt egy kicsit nevetnem-Biszex vagyok-válaszoltam majd Reika olyan 'mostmár mindent értek' fejjel kezdett el bólogatni.

Most hogy felhoztuk a barát témát elkezdett hiányozni Akky. Minden kapcsolatot megszakítottam velük, hogyha engem elkapnak ők megússzák. Reika látta arcomon a szomorúságot így gyorsan témát váltott. Rengeteget beszélgettünk, egész jófej. Megengedte, hogy pár napig nála aludjak.

A szobája nem éppen úgy nézett ki mint más lányoké. A falak feketék voltak, ahogyan a szőnyeg és a függöny is. A bútorok szürkék voltak. A fal tele volt ragazgatva különböző bandák fotóival: BTS, EXO, MonstaX, BlackPink és még sok más banda. A szoba közepén volt egy hatalmas nagy franciaágy szürke ágyneművel. Két hosszú párna volt rajta, ahogy odamentem az egyiken egy alulöltözött srác feküdt és valami 'TaeTae' volt ráírva, a másikon egy lány volt. Azt az ölelőpárnát Reika kikapta a kezemből és égő fejjel begyűrte a szekrényébe.
A táskámat ledobtam az ágy mellé és elterültem azon. Olyan puha...most veszem észre milyen fáradt vagyok. Lehunytam a szemeimet és elaludtam.

*pár órával később*

Még egy kicsit fáradt volta de felkeltem. Körbenéztem a szobában és egyedül voltam, gondoltam lemegyek a konyhába de ekkor furcsa hangokat hallottam onnan. Óvatosan bakukucskáltam és megláttam ahogy Reika egy másik lánnyal csókolózik. Gondoltam nem zavarom meg őket így visszamentem a szobába és egy nagy sóhajjal leültem az ágyra.  Nagyon hiányzik Akihito, biztos aggódik...

*Egy hónappal később*

Már egy egész hónap eltelt, azóta a nap óta Reikánál vagyok. Eleinte furcsa volt de a végére nagyon megkedveltük egymást. Pár napja beleavattam mindenbe és legmagyobb örömömre elfogadta azt amit csinálunk és szerinte 'rohadt menő'. Sajnos Reika szakított a barátnőjével így pár napig hallgathattam ahogy esténként szétbőgte a fejét. A rendőrség is leállt a keresésemmel így ma hazamegyek. Vagyis Reikával, mert neki van autója és pár napig nállunk is fog aludni. Felvettem azokat a ruhákat amik azon a napon voltak rajtam, izgatottan ültem be a kocsiba és már vártam hogy hazaérjünk.
Kínkeserves lassúsággal telt el az a 3óra de végre itthon vagyunk. Testvéreim az idegen autó láttán itt ott kikukucskáltak az ablakon. Hatalmas mosollyal szálltam ki az autóból és kíváncsian néztem a bejárati ajtót amit pár másodperc múlva téptek fel és 10ember egyszerre akart kijönni rajta majd letámadtak. Majdmegfulladtam az ölelésüktől. Egymás szavába vágva magyaráztak nekem de én csak egyetlen egy emberre voltam kíváncsi. Testvéreimnek is leesett, hogy Akihitot szeretném látni így mondták, hogy dolgozik. Nem bírtam megvárni míg hazaér ezért Reikával az oldalamon sétáltunk  a kávézóhoz. Szegény Reika a rövid lábaival szinte futott mellettem de nem szólt egy szót sem mert tudta mennyire hiányzott nekem az én Akkym. Benyitottam az épületbe és egy kics csengő jelezte érkezésünket. A kávé illata kellemesen csiklandozta orromat, odaléptem a pulthoz ahol egy nállam nem sokkal idősebb srác állt.

-Szia, Akihito Zerot keresem-mondtam a srácnak.

-Akihitot? Hátul van a raktárba Haruval.

Amimt befejezte rohantam a raktár felé. Izgatottan nyitottam ki az ajtót de amint megpillantottam a bent történő eseményeket lefagytam. Akihito félmesztelenül nekitámaszkodott a falnak és Haru keze felalá járt testén miközbe erőteljesen csókolta...könnyek szöktek a szemembe és hirtelen dühtől vezérelve bevertem egyet Harunak. Akky elkerekedett és könnyes szemekkel nézett rám Haru pedig arcát fogva kezdett el magyarázkodni.

-Azt hittem barátok vagyunk! Hogy tehetted ezt?! És Te! Azt hittem szeretsz!-üvöltöttem rájuk majd valaki megragadta a kezem és kivitt onnan...

Sziasztok!
Meghoztam ezt a részt is.
Kérlek nézzétek el a helyesírási hibákat, már egyszer átolvastam és szerintem az összeset kijavítottam 🙏
Remélem nem lett annyira béna ez a rész :)
Bye