Másnap reggel úgy voltam, hogy én ma ki se kelek az ágyból. Nincs az az ember, aki rávegye ezt a várandós hölgyet, hogy kikeljen az ágyból. Inkább ágyban fekve olvasok. Egyedül csak Aemond tudna rávenni, de ő nincs itt. Tényleg, már eltelt egy nap, most már csak két nap és haza jön.

- Hercegnő, fent vagy? - kopogtatott be az ajtómon Ser Robert.

- Gyere be! - kiáltottam ki neki.

- Elnézést, hogy zavarlak, hercegnő, de Aegon király összehívta a Kistanácsot. - közölte, mire én a könyvből ránéztem a lovagra.

- De ma nincs is gyűlés. - néztem rá értetlenül.

- A király azt szeretné, ha a gyűlés tagjai megjelennének a teremben. - mondta, mire én a lovagról visszanéztem a könyvre, majd újra Ser Robertre.

- Pedig én ma nem akartam kikelni az ágyból. - motyogtam, miközben kiszálltam az ágyból. Ser Robert pedig ezen jót mosolygott. - Ne mosolyogj, Ser Robert! - nevettem.

- Elnézést, hercegnő! - hajtotta le a fejét.

- Semmi baj, nem azért mondtam. - legyintettem. - Most felöltöznék.

- Persze, hercegnő! - bólintott, majd kilépett a szobából, és becsukta az ajtót.

Ma nem is volna gyűlés. Mi ilyen fontos Aegonnak? Remélem, nem valami lényegtelen dologról van szó, mert akkor biztos kitépem a hajam.

- Mi volt ilyen fontos, ami nem várhatott holnapig? - foglaltam el a helyem az asztalnál.

♕︎♕︎♕︎

Igazából semmi lényeges dologról nem volt szó. Tanácsot kért tőlünk, mert tanácstalannak érezte magát. Ezért nem húztam fel magam, mert igazából ez nem volt annyira lényegtelen. Sőt, inkább örülök, hogy tanácsot kér tőlünk és kikéri a véleményünket, minthogy hirtelen döntéseket hozzon. Egy igazi király ezt teszi.

- Te is csendesnek találod a várat, amióta Aemond nincs itthon? - kérdezte Helaena.

- Igen. Már nagyon is csendesnek. - sóhajtottam. - De már csak két nap. - mosolyodtam el.

- Már egy nap letelt a háromból. - mosolygott ő is.

- Kérdezhetek valamit? - néztem rá a lányra, mire ő bólintott.

- Persze.

- Te szereted Aegont? - kérdeztem, mire a lány lesütötte a szemeit.

- Nekem ez a sors jutott. - vonta meg a vállát. - Valamilyen szinten szeretem, de...

- Nem akartalak megbántani! - siettem bocsánatot kérni.

- Nem, dehogy is! - rázta meg a fejét. - Mikor hozzámentem, akkor nagyon fura volt. Nehezen hittem el, hogy a bátyámhoz megyek hozzá, így nem teljesen érzek iránta szerelmet. Vagyis valamilyen szinten szeretem, de voltak olyan napok, amikor rendszeresen volt részeg vagy a szolgálólányokkal hált. Olyankor legszívesebben megszabadultam volna tőle... És most, hogy király lett, teljesen megváltozott.

- Megkomolyodott. - mondtam ki helyette is.

- Igen. - bólintott mosolyogva. - Azóta egy kicsit a házasságunk is megváltozott.

- Jó értelemben? - érdeklődtem.

- Igen, úgy érzem. - bólogatott.

- Azért kérdeztem csak, mert te mindig érdeklődsz Aemondról és rólam, miközben én sosem szoktam érdeklődni, hogy te egyáltalán jól érzed-e magad. - kezdtem el magyarázkodni lesütött szemmel.

- Én akkor sem tudnék változtatni rajta, ha akarnék is. - vonta meg a vállát. - Én úgy hiszem, a sorsunk az, hogy mindig arra vágyunk, amit más kapott meg. Ha valamelyikünk birtokol valamit, a másik megpróbálja elvenni.

- Van benne igazság. - húztam el a számat.

- Kötelességből mentem Aegonhoz, ahogy te is Aemondhoz. Csak ti megszerettétek egymást. - sóhajtott.

Én sajnálom Helaenát. Hiába mondja, hogy most egy kicsit jobb irányba fordult a házasságuk, akkor is egész életében így kell már élnie. Neki ez a házasság olyan lehetett, mint egy börtön. Egyszerűen bele se merek gondolni, hogy én valaha is Jace-hez menjek hozzá. És még, hogy a bátyámmal is háljak... Szegény lánynak ez milyen érzés lehetett? Lehet Aegonnak mindegy volt, mert ő azzal fekszik össze, akivel akar, - ahogy általában minden férfi - de Helaenának ez szörnyű érzés lehetett.

Be kell valljam, először én sem örültem, hogy Aemond felesége leszek, de amikor bevallotta nekem, hogy mit érez irántam, akkor mertem hagyni a szívemnek, hogy szerelmes legyen. Onnantól kezdve minden nap jobban és jobban szeretem őt. Vajon mi lehet most vele? Nagyon hiányzik!

Egy nappal később...

Holnap Aemond már érkezik haza és végre a karjaiban érezhetem magam. Istenem, bárcsak ez a nap is a vége felé lenne már! De sajnos nem, még a fele sem telt le. Ez a nap valahogy sokkal lassabban telik, mint az eddigiek. Lehet csak azért, mert már nagyon várom.

Ezekben a napokban rengeteg időt töltöttem Helaena társaságában. Ő is jól érezte magát velem és én is ő vele, egyik nap se untuk a másikat. Szinte már úgy érzem, hogy a nővérem és a legjobb barátnőm egyben.

- Kész! - jelentettem ki hirtelen. Végre kész lett a hímzésem, amit még a lánnyal kezdtem el egy hete.

- Na mutasd! - hajolt közelebb kíváncsian. - Nagyon szép!

- Köszönöm! - vigyorogtam teli szájjal. - Azt is, hogy megmutattad!

- Én mondtam, hogy jól el lehet vele lenni. - mondta elégedetten Helaena.

- Annyira nem is lett rossz. - nézegettem minden szemszögből a kész hímzést.

- Én mondtam. - mosolygott, majd visszafordult a sajátjához.

- Lehet elkezdek még egyet. - gondolkodtam el. - Most nagyon belejöttem. - kuncogtam.

- Csak nyugodtan. - kuncogott ő is.

Úgyhogy elvettem egy újabb anyagot, majd bel vágtam egy másik mintába. Helaena amióta megmutatta, azóta nagyon rákattantam erre a hímzéses dologra. Ráadásul napról napra egyre jobban is megy.

- Egyébként Aemond mennyire várja a babát? - kérdezte Helaena.

- Nagyon fel van pörögve. - nevettem. - Ő már abban is megbizonyosodott, hogy fiú lesz.

- És milyen nevet szeretnétek adni neki? - kérdezte, mire én csak hallgattam. Igazából még semmilyen néven nem gondolkoztunk.

- Hát... mi még nem beszéltünk erről. - húztam el a számat.

- De van valami, ami tetszik neked? - kérdezte, miközben rám pillantott.

- Hűha... - töprengtem el egy pár percre. - Nekem mondjuk a Maegor az tetszik.

- Mint a Kegyetlen? - ráncolta össze a szemöldökét.

- Viszont az Aerys is tetszik. - mondtam a másik lehetőséget.

- Ez a kettő Hódító Aegon fia volt. Maegor Visenyától volt, Aerys pedig Rhaenystől. - mondta, mire bólintottam.

- Tudom.

- És ha mégsem fiú lesz? - kérdezte. Ez mondjuk benne van a pakliban.

- Nem tudom. - ráztam meg a fejem. - Még a fiú neveket is meg kell beszélnem Aemonddal.

Sosem gondolkodtunk Aemonddal a fiú neveken, sem a lány neveken. Mindig annyi mindenről tudunk beszélgetni, mégis a gyermek neve még egyszer sem jött szóba. Tudom, hogy még van időnk a születéséig, de az nem baj, ha már tudjuk előre, hogy mi lesz, ha fiú lesz és mi lesz, ha lány lesz.