Éjszaka közepe van, de én még mindig forgolódok. Akárhányszor kicsit is elálmosodom, lehunyom a szemem, és mint egy nem is tudom micsoda, úgy pattan ki belőle az álom, utána pedig nem tudok már elaludni.

Aemond nem aludt mellettem. Megint a jó Isten tudja, hol mászkál. A legjobbat még nem is mondtam. Az nem más, mint pedig az, hogy amikor otthagytam ma délután a szobában, azóta nem szól hozzám. Sőt, rám se néz. Komolyan mondom, egyszer öngyilkos leszek tőle...

Kikeltem az ágyból, felhúztam a köntösömet, majd kiálltam az erkélyre. Minden üres volt és csendes. Őröket lehetett látni, de azt is csak egy-kettőt. Amúgy semmi más, kicsit fura is volt így látni az udvart.

Ránéztem a pocakomra, ami már elég jól gömbölyödött. Rátettem a kezem, majd nagyot sóhajtottam. Várom már, hogy végre a kezemben tarthassam. Még sok idő van addig, de hamar eltelik majd az idő. Észre se fogjuk venni.

Aztán megpillantottam a férjemet a bejárat felé közeledni. Mielőtt belépett volna, észrevette, hogy az erkélyen állok és figyelem őt. Egy darabig csak egymás szemébe néztünk, majd Aemond elvette a tekintetét rólam, és bejött.
Nem sokkal később pedig már a szoba ajtót nyitotta. Én bejöttem az erkélyről, majd karba fontam a kezem.

- Komolyan kémkedsz utánam? - dobta le a kabátját a szék támlájára.

- Én nem kémkedek. - vontam meg a vállam.

- Nem a szart nem! - csóválta a fejét, miközben a felsőjét gombolta.

- Talán már az erkélyen sem állhatok? - tártam szét a karom.

- Te nem az erkélyen állsz, hanem azt figyeled, hogy mikor jövök vissza! - dobta a szememre, mire annyira meglepődtem, hogy azt hittem, leesik az állam.

- Szóval ezt feltételezed rólam... - bólogattam. - Ezt te se gondoltad komolyan!

- De. Teljesen komolyan gondoltam! - kezdte csendesen, majd kiabálni kezdett.

- Mit kiabálsz? Félsz? - léptem hozzá közelebb.

- Nekem ne mondd meg, hogy mit csináljak! - mutogatott rám, mire értetlenül néztem rá. Édes Istenem...

- Te részeg vagy... - állapítottam meg, miközben hitetlenkedve néztem rá.

- Már az apámat se gyászolhatom? - tárta szét a karját. - Csak egy-két pohárral ittam.

- Egy-két üveggel inkább. Csodálom, hogy a lábadon meg tudsz állni. - csóváltam a fejem. Ha nem értetlenül válaszol a kérdésemre, akkor nem jöttem volna rá, hogy részeg.

- Te is jöhettél volna velem. Azt mondtad, hogy vészeljük át együtt... - vonta meg a vállát.

- De én nem erre gondoltam. - ráztam meg a fejem. - Meg én terhesen nem ihatok.

- Ja, tényleg. - csapta homlokon magát.

- Gyere, feküdj le inkább. - dobtam át a karját a vállamon, majd az ágyhoz kezdtem vezetni. - Úgy látom, most kezd neked beütni az a pár üveg. - döntöttem le az ágyra. Levettem a cipőit, majd a szemkötőjét is, így újra megcsillant előttem az a gyönyörű kék zafír. Adtam egy puszit a homlokára, majd leültem az egyik székre.

- Ne haragudj! - motyogta félálomba Aemond. - Bocsánat!

- Aludj inkább! Ez rátér holnap is. - mondtam, majd meggyújtottam egy gyertyát, és elővettem a hímzést, amit Helaenával kezdtem el csinálni.

Sosem láttam Aemondot még részegnek. De be kell vallani azt is, hogy nagyon jól titkolta az elején. Egészen addig, amíg ténylegesen kezdett neki hatni az az "egy-két" pohár.

♕︎♕︎♕︎

Az egész éjszaka nem aludtam semmit. Végig a szőke hercegemet figyeltem vagy hímeztem. Még egy pillanatra sem szunnyadtam el. Ráadásul reggelre még nem is voltam álmos, éppen ellenkezőleg. Olyan fitt voltam, mint még soha.

- A hét pokol... - motyogta Aemond, ami azt jelezte, hogy ébredezni kezd. - Mennyit ittam tegnap? - ült fel az ágyon.

- Elég sokat, de jól leplezted az elején. Ha nem válaszolsz értelmetlenül, akkor nem jöttem volna rá, hogy részeg vagy és magamra vettem volna a sértéseket, amiket a fejemhez vágtál. - mondtam, de a szemem nem vettem le a hímzésről.

- Szentséges Isten... Ne haragudj! - állt fel az ágyról, majd idetérdelt elém, mire ránéztem.

- Csúnyán viselkedtél velem tegnap... - bólogattam, mire Aemond lesütötte a szemét.

- Bocsáss meg! - fogta meg a kezem, majd egy csókot lehelt rá.

- Nem haragszom! - ráztam meg a fejem. - Tudtam, hogy az ital beszél belőled.

- Tényleg nem? - kérdezte.

- Tényleg. - mosolyodtam el, majd kezem közé fogtam az arcát, és megcsókoltam. Aztán a szeménél való hegre is adtam egy puszit, mire leesett neki, hogy nincs rajta a szemkötője.

- Ez mióta nincs rajtam? - állt fel, majd az asztalról elvette azt, és felhúzta.

- Én vettem le tegnap este. - vontam meg a vállam. - Remélem, nem harapod le érte a fejem. - nevettem.

- Dehogy. Neked szabad. - mosolygott rám.

- Jól van, most már készülj el te is! - tettem le a hímzést, majd felálltam a székről.

- Hova? - nézett rám értetlenül.

- Apád temetésére. - világosítottam fel, mire Aemond olyan arcot vágott, mint aki megszűnt létezni.

- A pokolba! Elfelejtettem!

- Most már tudod. Én megvárlak kint és akkor indulhatunk. - mondtam, majd kisétáltam a szobából.

♕︎♕︎♕︎

Azt hittem, többen leszünk a temetésen. Mégis csak a királyról van szó, nem? Többen kéne, hogy itt legyünk. Még Rhaenys sincs itt. Csak a Segítő, Otto Higthower; a királyné; Aegon; Aemond; Helaena; a tanács egy-két tagja és én.

- Azt hittem, hogy többen leszünk. - suttogtam Aemondnak.

- Más nem tud a király haláláról. - súgta nekem vissza, mire meglepetten kaptam a fejem Alicent felé.

- Hogyhogy? - kérdeztem meglepetten.

- Majd elmondom. - mondta. Onnantól kezdve senki nem beszélt senkivel, mert megkezdetett a temetés.

Amikor láttam lángokba borulni nagyapám holttestét, a torkom elszorult, úgy éreztem, nem kapok levegőt. A sírás fujtogatni kezdett, majd beleborultam Aemond mellkasába, aki szorosan fonta körém karjait, és úgy zokogtam.

Én ezt egy cseppet sem tartom helyesnek, hogy eltitkolják a nép elől azt, hogy a király meghalt. Főleg azt nem, hogy anyám és Daemon elől is. Mindkettőjüknek joguk van tudni a hírről. Ugyan a királynénak mi oka lehet arra, hogy eltitkolja még anyám elől is... Uram Isten... Ekkor engem mintha fejbe vágtak volna. A mocskos nőszemély, ezt nem hiszem el... Azt akarja, hogy Aegon legyen a király. Azért is szökött meg, hogy elmeneküljön ez elől. Aegon nem akar király lenni. Aemondnak pedig ez volt a baja... Bántotta, hogy a bátyja kerül a trónra. És ez még nem semmi... Anyám ezért nem is tudhat róla, mert ő a törvényes örökös és ki akarják túrni a trónról...