Audrey

A szobámban ülök vagy járkálok, közben pedig itatom az egereket. Nagyapa meghalt... Olyan hihetetlennek hangzik ez az egész. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy elment, és hogy soha többet nem jön már vissza.

Aemond sem ért még vissza és érte is aggódom. Egyáltalán Aegonnak miért kellett elmennie? Az a barom mindig csinál valamit csak azért, hogy ő legyen a középpontban.
Ekkor belépett a férjem a szóbank ajtaján.

- Aemond! - szaladtam oda, hogy megöleljem.

- Nincs semmi baj, látod? - mosolygott rám, majd adott egy lágy csókot ajkaimra. Amikor pedig megsimogatta az arcom, észrevettem, hogy vérzik a keze.

- De hiszen vérzik a kezed! - vettem el az arcomtól, majd vizsgálni kezdtem. - Mi történt?

- Aegon megharapott. - forgatta meg a szemét sóhajtva.

- Mi ő? Állat? - vontam fel a szemöldököm felháborodva. - Ülj le! - vezettem oda a székhez, majd ráültettem arra.

- Mit csinálsz? - ráncolta össze a szemöldökét Aemond.

- Megtisztítom. - vontam meg a vállam, majd elővettem egy tiszta kendőt. - Várj meg itt! Szólok, hogy hozzanak nekem meleg vizet.

Igazából csak Ser Robertnek szóltam, hogy szóljon egy szolgálónak, hogy hozzanak be nekem egy kisebb lavór meleg vizet.
Nem sokkal később pedig meg is jelent Katja a meleg vízzel.

- Most elmehetsz! - intettem az ajtó felé.

- Megköszönni is majd én fogom... - motyogta Katja.

- Parancsolsz? - fordultam a szolgálólány felé.

- Semmi, hercegnő! - mondta akadozva.

- Mit mondtál a hercegnőnek, Katja? Ismételd meg! - állt fel Aemond a székből. A lány csak hallgatott. - Kérj elnézést!

- Elnézést, hercegem! - sütötte le a szemeit a lány.

- Ne tőlem, te idióta! - csapta pofon, mire én a szám elé kaptam a kezem. - A hercegnőtől!

- Elnézést kérek, hercegnő! - nézett rám könnyes szemekkel.

- Még egyszer egy rossz szót szólsz a hercegnőhöz vagy akár motyogsz a jelenlétében, én fogom a fejed a falra szúrni! Megértetted? - fenyegette, Katja pedig bólintott. - Húzz innen! - kiabálta Aemond az ajtó felé mutatva. A lány sírva fakadva kiszaladt

- Ez feltétlen szükséges volt? - kérdeztem meglepetten.

- Szükséges! - felelte idegesen a fiú. Aztán visszaült a székre, az asztalra rakta a könyökét, és a homlokát az ujjainak támasztotta, miközben a sebes kezét felém nyújtotta.

- Mi bajod van? - kérdeztem érdeklődve, miközben megáztattam a rongyot a vízben, majd nagyjából kicsavartam.

- Nekem? Semmi... - felelte flegmán.

- Látom... - forgattam meg a szemem, majd hozzá érintettem a nedves kendőt a sebhez, mire ő elrántotta. - Bocsánat!

- Mindegy. - legyintett.

- Tudod, mennyire idegesítő? - vontam fel a szemöldököm, mire Aemond értetlenül nézett rám. - Az arcod mindent elárul... - utánoztam le az arcot, ami vágott, de azt lehetetlen pontosan így leutánozni.

- Ezt ne csináld! - rázta meg a fejét.

- Te csinálod! - utánoztam tovább, hátha jobb kedvre sikerül derítenem, de eddig nem jártam sok sikerrel.

- Audrey, fejezd be! - szólt rám ingerültebben, mire inkább abbahagytam, nehogy kicsalogassam Aemondból a sárkányt.

- Ez nagyon nehéz ám így... - szólaltam meg egy hosszabb csend után, miközben még mindig tisztítottam a sebet. - A király most halt meg, én pedig azon vagyok, hogy valahogy lelket öntsek beléd, hogy együtt átvészeljük, de az úgy nehéz lesz, ha csak az egyikünk akarja.

- Hát sajnálom, hogy ilyen vagyok... Ha nem tudsz így elfogadni, akkor menj ki! - bökött az ujjával az ajtó felé.

- Jó, akkor megyek is... - álltam fel, majd az ajtó felé vettem az irányt. - A sebedet nem kell összevarrni. - mondtam, azzal kicsaptam az ajtót, és kiviharoztam rajta.

Nem azért hagytam ott, mert nem tudom elfogadni őt, vagy mert zavar, hogy rossz kedve van. Nem. Azért hagytam ott, mert rosszul esett, amit mondott. Ahelyett, hogy egy kicsit is együttműködne, hogy együtt vészeljük át ezt az egész tragédiát, inkább megnehezíti és elküld a búsba. Ha neki ez kell, akkor ez lesz. De amúgy sem hiszem, hogy csak ennyi lenne a dologban... Ezt nem csak a király halála hozta ki belőle.

- Helaena, bejöhetek? - kopogtattam be az ajtón, de nem jött válasz. - Helaena, bent vagy?

- Kit keresel? - jött felém az említett lány.

- Téged. - fordultam felé. - Részvétem édesapád miatt! - öleltem meg.

- Köszönöm! - sütötte le a szemét a lány.

- Mikor lesz a temetése? - kérdeztem. - Mert én még semmit sem tudok.

- Holnap délelőtt. - húzta el keservesen a száját. - Bemegyünk? - mutatott a szobája felé, mire bólintottam.

- Aegon hol van? Aemond azt mondta, megtalálták. - ültem le a kanapéra.

- Itt van már a várban, de azon belül, hogy hol, azt nem tudom. - vonta meg a vállát, majd leült mellém, és elővette a hímzését. - Te nem akarsz hímezni?

- Nem csináltam még. - ráztam meg a fejem, miközben figyeltem, hogy a lány hogyan csinálja.

- Tessék. - adott oda egy üres anyagot. - Igazából egyszerű, nézd! - mutatta, én pedig próbáltam utánozni.

- Így? - mutattam felé, Helaena pedig hevesen bólogatott.

- Ez nagyon jó az idő eltöltésére. Én is akkor kezdtem el tanulni, amikor terhes voltam, hogy valamivel elüssem az időt. - mesélte, miközben koncentrálva hímzett.

- Tényleg nem nehéz. - állapítottam meg egy kis idő után.

- Egész jól haladsz, főleg így elsőre! - dicsért meg, én pedig bólintottam.

Nem is tudom meddig hímezhettem Helaenával, de sok időt töltöttem vele és a hímzéssel. Közben jókat beszélgettünk, nevetgéltünk, jól éreztük magunkat. Ettől eszembe jutott Rhaena is. Vele vajon mi lehet? Remélem, jól van. Hiányzik Luke is. Még Jace is, aki lehet még most is haragszik rám. Bár már nincs miért, hiszen elérte, amit akart.

Aemond is bánt, hogy ilyen rossz a kedve. Helaenát is kérdeztem, de azt mondta, hogy ő se tudja, már régen nem beszélt az öccsével. Azt is mondta, hogy régen olyan jót beszélgettek, most meg alig néznek egymásra.

Meg mintha úgy érezném, hogy titkol valamit előlem. Mint aki nem mond teljesen igazat. Tuti van még valami, ami bántja. Csak azt nem értem, hogy miért nem lehet elmondani, ha valami bántja. A szemét elmondta, meg is mutatta, akkor mi az a dolog, amit most nem mer megint elmondani? Komolyan mondom, hogy én ezt nem értem.