Éppen a csarnokban voltam Jace-szel és hallgattam, ahogy tanulja a nemes valyrt, amikor láttam lejönni édesanyámat a lépcsőn. Szegény már egyre nehezebben mozgott, ahogy nőtt a hasa, de ő mindig talpon volt. Miután leért, odajött mellém, így már együtt hallgattuk, ahogy a bátyám megpróbálja megfejteni, mit jelent a mondatbeli szó.

- Torkolat. - segített neki édesanyám.

- Tényleg. - csapta homlokon magát. - Jace, hiszen ezt tudtad. - motyogta magához.

- Ennyi elég reggelre! - mondta anyám, a bátyámhoz fordulva.

- Nem! Folytatni akarom! - erősködött tovább Jace. - Mester. - fordult oda a férfihoz, aki egy újabb mondatot mondott el. - Aegon megparancsolta, hogy a fákat... megöljék.

- Kiírtsák. - szóltam közbe, mire ő megvető pillantásokkal jutalmazott meg.

- Kapcsolódó szó. - egészítette ki anyám. - De nem várhatom el tőled, hogy egy nap alatt megtanulj nemes valyrul.

- Egy király tisztelje az ősi hagyományait. - emelte feljebb a hangját Jace, de anyám nem foglalkozott a hirtelen hangváltásán.

- Hát... Ha csak nem tervezel megszabadulni anyádtól, bőven lesz időd tanulni. - mosolygott rá támogatóan.

Ekkor meghallottuk az ajtó nyikorgását, majd megláttuk atyámat feljönni a lépcsőn. Daemon nem a vér szerinti apám volt, de mégis úgy szerettem, mintha az lenne.

- Menjetek. - mondta nekünk édesanyám, mire mi bólintottunk, majd együtt elmentünk.

- Neked hogy megy ilyen jól? - kérdezte tőlem Jace.

- Mi? - kérdeztem értetlenül.

- A nyelv. - világosított fel.

- Ja, hogy az. - nevettem fel kínosan. - Nem tudom, érzékem van hozzá vagy ki tudja. - vontam meg a vállam.

- Hm... - húzta el a száját. - Mindegy. Megkeresem Luke-ot, hogy jön-e edzeni. - mondta, azzal otthagyott.

A szobámban ültem, és olvastam, amikor kopogtattak az ajtómon, majd belépett rajta a szolgálólány.

- Hercegnő, az édesanyád keres. - mondta, majd egy aprót meghajolt, és távozott a szobából.

Érdeklődve sétáltam vissza a csarnokba, ahol már mindannyian ott voltak, egyedül rám vártak. Miután odaértem, anyám sóhajtott egyet, majd elkezdte mondani a fontos mondanivalóját.

- Egyből a lényegre térek. - kezdte. - Kaptam egy levelet az imént, amiben megkérdőjelezik a törvényes származásotokat és egyben az én trónigényemet is. Emiatt el kell utaznunk Királyvárba.

Amikor meghallottam azt, hogy el kell utaznunk Királyvárba, a szívem mintha összeszorult volna. Odamegyünk, ahol ő is ott van. Már régen nem láttam, vajon hogy nézhet ki most? És ő mit fog szólni hozzám, már ő is régen látott, azóta érett nő lett belőlem. Biztos ő is már kész férfi lett azóta. Vajon sokat gondolt rám? Mert én rengeteget gondolok rá még most is, a sok közös emlékünkre.

- Királyvárba? - kérdezte meglepetten Luke.

- Mikor? - tette fel a kérdést Jace.

- Hamarosan. - felelte atyám.

- Ne aggódjatok. - kezdte nyugtatni a fiúkat édesanyám. - Nem sokáig maradunk.

Én a fiúkkal ellentétben örülök, hogy elmegyünk. Kíváncsi vagyok, Aemond mennyit változott az elmúlt hat évben. Leginkább arra vagyok kíváncsi, hogy még mindig úgy áll-e hozzám, mint régen, barátsággal.

♕︎♕︎♕︎

A hintó lassan begurult Királyvárba. Én olyan izgatott voltam, hogy azt hittem, a szívem rögtön kiugrik a helyéről. Természetesen megpróbáltam elnyomni magamban izgatottságomat, de nem tudnám megmondani, hogy ez mennyire volt sikeres.

Amikor kiszálltunk, Casvel nagyúr fogadott minket. Azt hittem, ennyi idő után majd lesz annyi a királynéban, hogy ő maga fogad majd minket, de úgy látszik, tévedtem.

Anyámék míg befáradtak a kastélyba, addig én Jace-szel és Luke-kal elmentem kicsit körül nézni, hogy mennyit is változott a hely, amióta itt jártunk. Én nem akartam egyedül felmérni terepet, ezért a fiúkkal tartottam, de ők egyből az edző helyhez vették az irányt.

- Kisebb, mint emlékeztem. - állapította meg Luke, mikor sétáltunk le a lépcsőn, ami az edző terepre vezetett.

- Pont ugyanúgy néz ki. - örült meg Jace, majd megszaporázta a lépteit. - Gyere, Luke.

- Amúgy tök jó, hogy engem is megvártok. - szóltam utánuk, de ők már meg sem hallották.

Mikor leértem a lépcsőn, megéreztem, hogy minden szem ránk szegeződik. Hol Luke-ot és Jace-t bámulták, hol engem. Az itt lakók nagyon jól tudták, hogy nem azok vagyunk, akiknek mondanak minket, de ezt mindig próbálták eltussolni, pedig az ember a szemével is jól látta, hogy mi igazság..

Legjobban itt én voltam a kérdőjel az emberek fejében, ugyanis nekem szőke hajam volt, míg Jace-nek, Luke-nak és Joffrey-nak barna. Sokan azt mondják, hogy anyámnak és Ser Laenornak összejött egy közös gyermek és azért szőke a hajam. De nem ez az igazság, csupán csak anyámra hasonlítok.

Odasétáltam a testvéreimhez, akik már a fegyvereket tanulmányozták és próbálgatták. Aztán kezdett feltűnni, hogy az emberek kezdenek egy kisebb körben összegyűlni, úgyhogy gondoltuk, megnézzük, hogy mit is néznek ennyire.

Befurakodtunk, hogy mi is lássunk, amikor megláttam Ser Criston Cole-t egy hosszú, szőke hajú, magas fiúval párbajozni. Gondolkodnom se kellett, hogy tudjam kivel párbajozik, hiszen a szemkötőről egyből fel lehetett ismerni. Az ifjú Aemond herceg.

Valóban rengeteget változott, ha nem lenne rajta a szemkötő, akkor lehet nem ismertem volna meg. De azért meg kell mondjam, nagyon jóképű lett, még úgy is, hogy hiányzik az egyik szeme. Sőt, szerintem még jobban is néz ki.

És ahogy harcolt... Minden csapás elől kitért. Rettenetesen gyors reflexekkel rendelkezett, csak ámultam és bámultam. Ahogy forgatta a kardot az csodálatosan nézett ki, kész profi volt. Pedig emlékszem, hogy régen pont ő volt az, aki a legnehezebben bánt a karddal.

Egy másodperc alatt elhárította Ser Criston csapását és azzal a lendülettel meg is nyerte a harcot, mert a kard hegye a férfi nyakánál landolt. Mire mindenki hatalmas tapsba kezdett. Ser Criston ledobta a fegyverét, majd ő is tapsolni kezdett.

- Szép volt, hercegem! Hamarosan tornákat nyersz! - dicsérte meg a férfi Aemondot.

- Magasról teszek én a tornákra. - felelte hidegen Aemond. - Unokaöcséim! Edzeni jöttetek? - nézett a fiúk felé, míg engem teljesen semmibe vett.

El sem tudom mondani, hogy ez mennyire rosszul esett. Komolyan képes volt csak úgy átnézni rajtam? Én, aki mindig vele volt, aki támogatta... Komolyan azt érdemlem ezek után, hogy semmibe vegyen? Értem, eltelt egy pár év, de még akkor is. Ha Jace-hez és Luke-hoz tudott szólni, akkor igazán megérdemlem én is, hogy egy pillantást legalább kapjak.

- Kapukat kinyitni! - kiáltották. Mindenki a nagykapu felé nézett, és figyelték, hogy ki lép be rajta.

Miután kitárult a kapu, belépett rajta a Tengeri Kígyó testvére, Vaemond Velaryon. Ő az az ember, aki egyáltalán nem tudja leplezni azt, mennyire is utál minket azért, mert nem Ser Laenor az édesapánk. Ezt rendszeresen híreszteli is.