Amióta visszaírtam a szalvétára, az üzenetek megsokszorozódtak, és hosszabbak lettek. Lassan már teljesen normálisnak véltem az egészet, és nem érinett különösebben. De egy dolog nagyon idegesített, illetve idegesít ebben a pillanatban is. Az nem más mint, hogy nem tudom a nevét. Egyszerűen akárhányszor leírom a szalvétára, hogy legalább a nevét hadd tudjam meg, azzal jön, hogy írjak rá. Persze, én nem vagyok olyan hülye, hogy üzenetet küldjek, ezzel felfedve az én telefonszámomat is. Elég az is, hogy megfigyel, folyton rajtam tartja a szemeit, és az is kikészít, hogy lassan már minden nap, csak azért is bemegyek a kávézóba, hogy elolvashassam az üzenetét. Én ebbe beleőrülök!

Mivel senkinek sem mondtam el eddig, és nem is tudtam kiönteni a lelkem sem, úgy voltam vele, hogy majd most. Valakinek muszáj elmesélnem, mert ha nem, akkor szét robbanok. Anyának és apának kizárt, hogy elmondanám, és persze Mrs. Rose-t is figyelmen kívül hagyom. Egyetlen ember van akivel úgy gondolom, hogy ezt megoszthatom. Ez az ember pedig nem más mint, Ginger.

Délelőtt felhívom, hogy találkozzunk a kávézóban. Mivel vasárnap van, tuti kevesen lesznek, szóval hátha rájöhetünk, hogy ki a "zaklatóm".

Hamarabb odaérek a megbeszélt helyre mint Gigi, és mielőtt egy idős hölgy kiszemelné magának az asztalomat, leülök. Rögtön felveszem a kezeimbe a szalvétát, de nem látok rajta semmit. Megforgatom, megint semmi. Felsóhajtok, és az asztalra csapom a kezemet. Upsz, talán egy kicsit hangosabb volt, mint amire számítottam.

Ginger fülbemászó hangját hallom meg, így bizonyossá válik, hogy itt van már. Megkeres és szokásosan velem szemben ül le. Kiveszi a füléből a fülhallgatót, és rám emeli a tekintetét.

- Na mondd. – vigyorodik el.

Én pedig az elejéről elkezdem mondani, az egész történetet. Mindent, konkrétan a legapróbb jeleneteket sem hagyom ki. Gigi néha tátott szájjal néz rám, és megakar szakítani a mondandómban, de nem hagyom. Tovább mondom, egészen addig míg be nem fejezem.

- Mi a fasz!? – kerekednek ki a szemei a végére. Beharapom az alsó ajkam. – Add ide a mai szalvétát. – nyújtja a kezét ide.

- Nincs rajta semmi. Felesleges. – morgom de azért odadobom neki.

Megforgatja, ugyanúgy ahogy én tettem, majd széthajtogatja. Megint forgat rajta, és látom az arcát amin döbbenet fut át.

- Hát igen, eddig is tudtam, hogy ilyen jó vagyok. De ennyire! – mosolyodik el szélesen és visszahajítja nekem. Megnézem én is.

„202-555-0108, L."

- L? – pillantok fel Gigire.

- L, bizony. – bólint, és tovább csattogtatja a mentolos rágóját.

- Liam? Louis? – sorolom fel azokat a neveket amik eszembe jutnak.

- Nem tudhatjuk, de majd én segítek neked. Muszáj megtudnom, ki ez a titokzatos L. – kacsint rám. Úgy látszik beleélte magát.