Az utóbbi időben csak azért is bejártam a kávézóban. Mindennap új üzenetekkel találkoztam, amik kezdtek megrémiszteni. Ki az aki ennyire figyel? Egyáltalán ha ennyire tetszek neki az elmondásai alapján, miért nem jön ide hozzám, ismerkedni? Tipikus fiú logika, ha egyáltalán férfi nemű az illető. Nagyon remélem, bár nem tudom melyik a rosszabb, egy pedofil vagy egy fura lány akinek bejövök.

Viszont az üzenetek idővel kezdtek durvulni, már nem csak annyit írt, hogy milyen szép vagyok, vagy milyen jól áll az adott ruha, hanem, hogy biztos milyen jó lehetek az ágyban is. Az igazat megvallva, tizenhét évesen nem igazán volt még barátom, és nem is feküdtem le senkivel. Valaki szerint ciki, de Ginger szerint tök normális.

Hétfő reggel van, ezért kétségtelen, hogy pont ezt a napot hagynám ki, ezért a kávézó felé veszem az irányt. Amikor odaérek, rögtön az ismert helyemre sietek és leülök. Mrs. Rose a szokásos mosolyával veszi fel a rendelésem, de mivel még most nincsenek is sokan, elkezdünk beszélgetni. Viszont az asztalon ugyanúgy ott van az a bizonyos, de előtt nem akarom megnézni. Hirtelen eszembe jut valami.

- Mrs. Rose, lenne egy apró kérdésem.. – nézek rá, miközben az ujjamon lévő gyűrűt piszkálgatom.

- Mondd, kincsem. Valami bántja a szíved? – körbenéz, és amint megbizonyosodik arról, hogy nincs új vendég, helyet foglal velem szemben.

- Nem nincs, csak.. – gondolkozok el. – Nem tetszett észlelni valami furát az elmúlt időben? Mármint itt, a kávézóban.

- Az igazat megvallva, nem. – ráncolja a homlokát. – Miért? Valami baj van? Vagy van valaki itt, aki...

- Nem! Szó sincs erről, csak gondolkoztam, de semmi. Kicsit elkalandoztam. Tudja, hamarosan itt az évvége, és nagyon koncentrálok, hogy jó jegyeim legyenek. Biztos ezért vagyok ilyen..fura. – magyarázkodok, miközben egy kis hazugságot is belecsempészek a mondandómba.

Mrs. Rose elsőnek furán méreget majd elenged egy mosolyt.

- Megértem, a szüleid biztos büszkék rád. – mondja. Hát ami azt illeti, az elmúlt időben nem a legjobb a viszonyom velük..de ez már egy másik téma. Megköszörülöm a torkomat.

- Igen. – motyogom.

- Na jól van drágam, hamarosan kész a reggelid. Mindjárt hozom. – áll fel majd itt hagy egyedül, ezáltal megtudom nézni a szalvétát.

„202-555-0108, édes istenem, olyan gyönyörű vagy."

Oké, én ezt nem bírom. Előrántom a táskámból az eddigi szalvétákat, meg egy tollat. A szemeimet végig pásztázom az elmúlt hetek üzenetein.

„202-555-0108, remélem valamikor lesz esélyünk beszélni."

„202-555-0108, ne tudd meg milyen gondolataim vannak veled kapcsolatban, talán túl élénk a fantáziám."

„202-555-0108, eszméletlenül néztél tegnap."

Megunom az olvasgatást, ezért felkapom a tollat és a legújabb szalvétára ráfirkantok valamit.

„Ki vagy egyáltalán?"

Már raknám vissza az üzenetet, de meggondolom magam, és még valamit ráírok.

„És amúgy meg, kopj le!"