Amióta elolvastam azt az üzenetet, nem járkálok be abba a kávézóba, pedig az igazat megvallva nagyon hiányzik a reggelemből. Úgy vagyok vele, hátha elfelejt az a pedofil, ha hirtelen eltűnök a szemei elől. Bár kitudja, lehet most is megfigyel miközben szombat délután itt fekszek az ágyamban. Oké, talán kicsit túlzom a helyzetet, de akkor is. Az a bizonyos szalvéta is az asztalomon pihen, a sok könyv alatt. Még az kéne, hogy anya vagy apa észrevegye, és kikérdezzen erről, hogy akkor mi is ez. Inkább elkerülöm ezt a kínos szituációt, ha lehet.

Másodpercek töredéke alatt vágódik ki az ajtóm, és megjelenik előttem Ginger. A sötétbarna haja a szemeibe hull, majd kisöpri az arcából, és belép a szobámba.

- Kopogás, vagy valami? – kérdem meglepődve.

- Nem tök mindegy? – von vállat, és neki futásból rá ugrik az ágyamra, na meg a kezemre is.

- Áucs! – kiáltok fel, és kirángatom Gigi alól a beszorult végtagomat.

- Miért punnyadsz itthon? Annyira fel vagyok pörögve, gyere menjünk el vidámparkba! – könyököl fel és rám szegezi gesztenye barna szemeit.

Hát igen, ő Ginger Bloom. Az a lány aki sosem tud megülni egy helyben, és ezért mindig engem rángat el mindenhova, csak azért, hogy egy pillanatig se unatkozzon.

- Te mikor nem vagy felpörögve? – nevetek fel. – Vidámparkba?

- Ja, miért ne? Most inkább itt maradsz, és nézed a pókhálós plafonodat?

- Hé! Nem is pókhálós! – csapok az ágyra, és vizslatni kezdem a felettem lévő falat, hogy igaz-e amit Gigi mondott. De hála az égnek nem.

- Na, megyünk? Olyan jó buli lenne! – csillannak fel a szemei.

- Milyen az idő? – sóhajtok fel.

- Jó, meleg van meg minden, szóval kétségtelen, hogy nemet mondj erre az ajánlatra. – vigyorog.

- Hogy te mindig meggyőzöl.. – motyogom, és feltápászkodom az ágyból. Felállok és megigazítom a bemelegítő gatyám. – De ha nem baj, akkor előtte átöltöznék.

- Okés, addig megyek és beszélgetek anyukáddal. – jelent ki, de mielőtt kimenne az ajtón, megáll és visszanéz rám. – Vidámpark után pedig elmegyünk egyet kajálni, vagy inni valami finomat.

- Elakarsz hízni? – vonom fel a szemöldökeimet, egy halvány mosollyal az arcomon.

- Valamiben meg kell halni. – ad egy egyszerű választ a kérdésemre.

- Igaz, és akkor hova is akarsz menni? – tudakolom, és kinyitom közben a szekrényemet, hogy nézzek valami elfogadható ruhát.

- Abba a kávézóba ahol egy héttel ezelőtt voltunk. – mondja, majd eltűnik a szemeim elől. Na szuper, most gondolkozhatok azon, hogy mivel magyarázzam ki azt, hogy nem akarok odamenni.