- Raktatok be vizet is ? - néztem végig a három lány táskáján, akik unottan bólogattak a századik kérdésemre is. - A gyümölcsös dobozokat is beraktátok ? Baseball sapka, kalap ? Telefonok feltöltve ? - gondolkoztam újabb dolgokon és nem nyugtatott meg a tudat, hogy egyedül mászkálnak majd az állatkertben.

- HyeRin, ugye tisztában vagy vele, hogy mind felnőttek vagyunk ? - emelte a plafon felé MinSeo a szemeit és megigazította feje tetején lévő napszemüvegét. - Na jó, kivéve Borát, de mellette ott lesz Jimin - legyintett miután rájött, hogy tulajdonképpen nem volt igaz az állítása.

- Nem tudom mennyire nyugodjak meg - sóhajtottam fel, de végül be kellett látnom, hogy nem aggódhattam örök életemig értük, így muszáj volt visszafognom magamat és kevésbé a katasztrofális dolgokon agyalni.

- Akkor mehetünk ? - csillantak fel Hyun szemei és megigazította baseball sapkáját.

- Ja - böktem ki nagy nehezen és több se kellett mindannyian szinte szaladtak ki a kocsihoz. Én eközben megpróbáltam kiszámolni, hogy hány óra szenvedés várt rám ezen a napon, de muszáj volt kicsit pozitívabban állnom a dolgokhoz, hogyha nem akartam mindenki kedvét elcseszni. Lassan én is megindultam az ajtóhoz, majd még utoljára visszanéztem a nappali felé és hátamon megigazítva fekete kis hátizsákomat sóhajtva kiléptem a szabadba és becsuktam az ajtót. Elbaktattam a kerítés felé, amit becsapva magam után kerestem tekintetemmel a fehér kocsinkat, ami lassan meg is állt mellettem.

- Elvihetem egy fuvarra ? - könyökölt az ajtóra MinSeo és szemét húzogatva várta válaszomat. Én csak szememet forgatva elnevettem magamat és megkerültem a kocsit, majd beszálltam a sofőrünk mellé.

- Tudod az utat ? - kötöttem be az övemet és kérdésem hallatán MinSeo prüszkölve adta tudtomra, hogy ő nem én voltam. Erre csak morogtam egy „kösz"-t, majd fejemet a támlának támasztottam és szememet lehunyva élveztem csapattársaim kornyikálását különböző előadók számaira.

Alig találtunk parkoló helyet az állatkertnél, ugyanis hétvége lévén sok család gondolta úgy, hogy eljön ide együtt a gyerekével. Még iskolabuszokat is láttam, ami csak sejtette velünk, hogy egyáltalán nem lesznek kevesen bent. Nyárhoz képest egész kellemes idő volt és nem sütött annyira a nap, mint eddig ráadásul elég gyakran hűs szellő járta a levegőt. Tökéletes idő volt a kimozdulásra.

Örültem, hogy végre kiszállhattam a kocsiból, ugyanis kezdett a fejem szétmenni a többiek énekelgetése miatt, habár nem szóltam rájuk egyszer sem, mivel nem akartam ezen a napon annyit zsörtölődni, mint általában.

- Most már csak az a kérdés - ivott a gyümölccsel tele rakott vizébe MinSeo és körbe pásztázta a parkolót -, hogy a BTS mégis merre van.

- HoSeok azt írta, hogy előre mentek megvenni a belépőket - olvastam el az úton kapott üzenetet újra és a válaszomat hallva, mi is elindultunk az állatkert bejárata felé.

- Unnie, ugye fotózkodhatok majd a tigrissel ? - lépdelt mellettem Bora izgatottan és most a szokásosnál is kislányosabb kisugárzása volt. Szemei csak úgy csillogtak és az egész környéket enyhén szájtátva figyelte. Jó rég voltunk az állatkertben az is igaz.

- Persze - nevettem fel, ugyanis fogalmam sem volt ehhez miért kellett az én beleegyezésem, hacsak nem az igazira gondolt, ugyanis először nekem csak az a hatalmas tigris szobor vagy nem is tudom mi jutott eszembe, ami a bejárathoz közel várta a látogatókat, hogy fényképezkedjenek vele. - De ugye nem az igazira gondoltál ? - vontam fel fél szemöldökömet.

- Dehogy is - rázta a fejét hevesen az immár rózsaszín hajú lány, ugyanis a visszatérésünk miatti készülődés megkövetelte az újabb hajfestést. Én természetesen maradtam fekete. Viszont Hyun narancssárga lett, míg MinSeo sötét kék. A BTS is készülődött már, bár úgy tudtam, hogy ők most mind barnák és feketék voltak még. A hajfestésük óta mondjuk nem találkoztam egyikükkel sem, még csak HoSeokkal sem, aki informált a dolgokról. Ugyan képeken láttam, hogy barna lett, de kíváncsi voltam, hogy élőben milyen lesz. Elvileg hasonló volt, mint a szeme színe...

- Oké - szúrtam ki a fiúkat a kasszák előtt álldogáló hosszú sorban és nem sokkal távolabb megállítottam a lányokat. - Mindenkin van legalább egy dolog, ami kicsit is felismerhetetlenné teszi ? - néztem végig rajtuk és ugyan akkor sem lett volna gond, hogyha meglátnak a fiúkkal minket, azért ez egy fajta biztonságot nyújtott a számomra. Nem szerettem volna, hogyha bármelyikünket is zaklatják a kikapcsolódás alatt.

- Sapka - mutatott magára Hyun.

- Napszemüveg - követte őt MinSeo.

- Kalap - fejezte be a kört Bora.

- Rendben - sóhajtottam fel gondterhelten.

- Jaj, ne csináld már ezt - ciccegett a kék hajú lány és vállamat átkarolva indult meg velem a fiúk felé. - Engedd el magad most az egyszer és csak élvezd - ajánlotta.

- Ez az unnie - jött elénk Hyun és hátrafelé sétálva vigyorodott el. - Ez egy tök jó nap lesz és ígérem, hogy nem fogok semmi bajt okozni - kacsintott és majdnem hasra esett a saját lábában. Valamiért nem tudtam neki hinni.

- Én pedig vigyázok magamra - erősködött Bora is és végig nézve az eltökélt arcokon feladtam minden aggodalmamat és eldöntöttem, hogy nem fog érdekelni. Csak egy napra ugyan, de hátat fordítok ennek az énemnek és megpróbálok szórakozni, hisz azért jöttünk, nem igaz ? Csak remélem, hogy valóban nem lesz a nap végére semmi katasztrófa.

Annyira belemélyedtem a gondolataimba, hogy már csak azt vettem észre, hogy hirtelen hangosabb lett körülöttünk az alapzaj és fejemet felemelve rájöttem, hogy már ide is értünk a fiúkhoz, akik integetve és mosolyogva üdvözöltek minket. Legalábbis egy része.

- A többiek ? - néztem NamJoonra, mire ő csak sóhajtva egy másik kassza felé mutatott.

- Eltökélt szándékuk volt, hogy már itt is szórakozzanak valamivel, így beálltak egy másik sorba, hogy versenyezzenek velünk abban, ki ér előbb a kasszához - magyarázta és bármennyire is akart komoly leadernek tűnni ott bujkált a mosoly a szája sarkában és láthatóan élvezte a helyzetet.

- Aham, és itt miért csak ti hárman vagytok ? - céloztam YoonGira, Jinre és rá, ugyanis nekem még egy személy hiányzott.

- Azt gondoltad, hogy majd HoSeok kimarad ebből a gyerekes játékból ? - lépett mellénk YoonGi és ő is csatlakozott a beszélgetésbe.

- Reménykedtem - ráncoltam össze a szemöldökömet, ugyanis barátom igen gyerekes jellemvonásait figyelembe véve azért nem lepett meg annyira a dolog.

- Nem kellett volna - nevetett fel NamJoon, majd érdeklődni kezdett a visszatérésünkkel kapcsolatban. Jól el is beszélgettünk, mint leader a leaderrel ráadásul YoonGi is élvezettel hallgatta, hogy mire is készültünk. Azért eléggé rébuszokban beszéltem, hisz sokan voltak körülöttünk, akik közül páran már fel is ismertek minket, így megpróbáltam olyan szakkifejezéseket használni, amit előadókon kívül nem sokan értettek. Eközben MinSeo Jinnel traccsolt, ahol egymásnak adtak edzési és étkezési tippeket, ugyanis a lány már régóta szeretett volna főzés terén Jintől tanácsot kérni csak eddig még nem nagyon volt alkalma rá, habár egy csapatban voltak egyéb más témákról beszélgettek akkoriban. Hyun és Bora átcsapódtak a BTS másik feléhez, amit nem annyira csodáltam. Ők ott találták meg lelki társaikat.

Végül a mi csapatunk előbb sorra került, mint a másik fél, így a kapun belépve csak elvettünk tizenegy darab térképet, hogy azokat majd szét tudjuk osztani, ha végre a többiek is bejutottak.

- Azt hittem pedig, hogy mi hamarabb bejutunk - lépdelt felénk csalódottan Taehyung, Hyun páros és mellettük JeongGuk és HoSeok is egyet értően bólogatott. Jimin és Bora már rég egymással voltak elfoglalva, így őket nem nagyon törte le, hogy veszítettek.

- Ott az oroszlán ! - vidult fel azonnal Hyun és már rohant is az állat felé.

- Tigris ! - kiáltottuk utána.

- Mindegy ! Állat, állat ! - szólt vissza a felpörgött lány, majd már csak azt láttam, hogy a vele tartó három fiú is sebesen futott utána.

- Most komolyan itt hagyott a barátod minden köszönés nélkül egy mű állatért ? - sétált mellettem a többiekkel MinSeo és összeráncolt homlokkal próbálta felfogni az előbbi jelenetet.

- Van ilyen - vontam meg a vállamat és a saját térképemet nézegetve olvastam el, hogy milyen állatok voltak itt. Amint megláttam egy szívemhez közel álló nevet, én magam is éreztem, hogy kezdek egyre jobban fel lelkesülni. - De hiszen nekik fehér tigrisük is van - mosolyodtam el szélesen. Körülöttem ezt követően azonnal beállt a csend, így érdeklődve néztem fel a papírról. Mindenki nagy szemekkel bámult engem, akár egy látványosságot, így karomat széttárva kérdeztem meg, hogy mi van.

- Semmi, csak... Szokatlan, hogy ilyen felszabadultan viselkedsz - magyarázkodott azonnal MinSeo és a többiek is egyet értően bólogattak.

- Még a végén rémálmaim lesznek - morogta YoonGi, mire a térképemmel erősen ráütöttem a tarkójára.

- Még egy szó és megetetlek a medvékkel. Talán ők képesek lesznek elviselni téged - szűkítettem össze a szemeimet és csípőre rakott kézzel bámultam egyenesen a szemeibe.

- Srácok - sóhajtott fel Jin. - Azt hittem, hogy már békét kötöttetek.

- Ja, de az nem azt jelenti, hogy annyira megkedveltem - vonta meg a vállát a fekete hajú és tarkóját fogdosva megindult a fényképezkedő tagok felé.

- Néha komolyan nem értem őt - motyogta NamJoon és Jiminékkel és MinSeoval együtt ők is megindultak a tigris felé. Én pedig vártam egy darabig, majd elővettem a telefonomat és csináltam róluk egy képet. Hyun és Taehyung épp egymást próbálták ellökni a tigris elől, míg JeongGuk és HoSeok a földön fetrengtek a nevetéstől. MinSeo megpróbálkozott egy képet készíteni, habár nem éppen jött össze neki, mert majdnem felbukott a földön fetrengő két fiúban, és ahogy próbált valamiben megkapaszkodni pont Jint ragadta meg, aki pedig nem volt felkészülve arra, hogy bárkit is megtartson. NamJoon és YoonGi fejüket fogva nézték a kialakult helyzetet, míg Bora megpróbálkozott a tigris elé menni, hogy ezzel teljesítse nagy vágyát, habár Jimin próbálta visszatartani, ugyanis félt, hogy az a két eszement még valami kárt tesz a barátnőjében. Az aggodalma pedig nem éppen volt alaptalan...

- Na jó - értem én is a hangoskodó csapat elé és csípőre rakott kezekkel vártam meg, amíg rám nem figyelnek. - Komolyan mondom - ráztam meg a fejemet hitetlenkedve. - Még egy óvódás csoportot is megszégyenítően hangosak vagytok. Ha továbbra is így viselkedtek kénytelen leszek szemmel tartani benneteket - néztem itt Hyunra, Taehyungra, HoSeokra és JeongGukra.

- Hobi - fordult az említett személy felé Taehyung eltökélten, majd felém mutatva csak ennyit mondott. - Nyugtasd le - parancsolt rá és a szó használata miatt idegesen kezdtem felé sétálni. Arcomat meglátva azonnal bebújt Hyun mögé, aki csak zavartan vigyorgott rám, de mivel ő jól ismerte a haragomat, így nem szívesen védte a mögötte remegő alakot.

- HyeRin - szólt rám MinSeo erélyesen. - Megállapodtunk valamiben - emlékeztetett a parkolóban történt beszélgetésre, mire csak nagyot sóhajtva megtorpantam és összehúzott szemekkel figyeltem a bajkeverő négyest.

- Kérlek titeket, hogy ne próbáljatok meg krokodilt etetni, fókákkal fürdeni vagy éppen megsimogatni az oroszlán sörényét mondván, hogy milyen puha lehet, oké ? - kértem őket, mire csak hevesen bólogattak és örültek annak, hogy nem kapnak a nyakukba egy bébi csőszt. - Neked meg szia HoSeok - intettem a fiú felé, akinek csak most esett le, hogy még nem is köszönt nekem. Egyébként tényleg nem zavart, hisz nem vártam el sohasem egy kapcsolatban, hogy a fiú csak velem foglalkozzon, de igazán kíváncsi voltam a reakciójára. Ugyan megindult felém, de térképemet megnézve észrevettem, hogy hamarosan delfin show lesz, így azonnal megfordultam és a táblákat megnézve próbáltam rájönni, hogy merre is kell mennem.

- Most figyelmen kívül hagyott ? - kérdezte a többiektől HoSeok, de válaszul csak hangos nevetést kapott, úgyhogy sértődötten megindult felém. - Ugye nem egyedül akarsz tájékozódni ? - lépett mellém és kérdése hallatán résnyire húzott szemekkel kezdtem az arcát fixírozni.

- Nem gondolod, hogy nem éppen abban a helyzetben vagy, hogy ilyen megjegyzéseket tegyél ? - döntöttem oldalra a fejemet, mire tekintetemet látva nyelt egy aprót és tarkóját vakarva hajtotta le a fejét.

- Bocsi...

- Igazából nem haragszom - nevettem fel bűntudatos arca láttán, ami miatt azonnal felkapta a fejét és nagyra nyitott szemekkel bámult rám.

- Te csak játszottál velem ? - döbbent meg, ami miatt mosolyom csak még nagyobb lett. - Hol van az a Rin, akit én ismerek ? - fogta meg a vállamat és úgy tett, mint aki nagyban keresi az igazi énemet.

- Menj a francba - ráztam a fejemet nevetve, majd ellépve mellette oda sétáltam a többiekhez. - Na szóval, itt vannak a térképek - osztottam szét őket és már kérdeztem volna meg, hogy hogyan menjünk, de nagyon jól kialakultak azok a csapatok, amik az album készítésekor megalakultak, úgyhogy ez már nem is volt kérdés. - Telefonon majd tartjuk a kapcsolatot, és ha már nagyon fáradunk, akkor itt találkozunk - mondtam, mire mindenki egyet értően bólintott és a térképek fölé hajolva kezdtek arról tanakodni, hogy melyik irányba induljanak el. - Mi menjünk delfin showt nézni - fordultam HoSeok és YoonGi felé, akik kitörő lelkesedésem miatt nem kicsit lepődtek meg.

- Ha így folytatod, még a végén azt fogom gondolni, hogy van benned valami lányos is - rázta a fejét YoonGi döbbenten és megindult abba az irányba, ahol a vízi showt tartották. Volt még tizenöt percünk oda érni, így annyira nem siettük el a dolgokat.

- Mennyibe fogadunk, hogy a nap végére belököm valamelyik állathoz ? - sandítottam HoSeok felé, aki nevetését visszatartva nézett barátja után.

- Nyugi, hamarosan szerintem belököd a delfinek közé a vízbe - magyarázta, ami csak halkan felnevettem és YoonGi után futva már egymás mellett sétáltunk célállomásunk felé. Ha azt hittem volna, hogy majd csendben telik az egész út, akkor igazán nagyot tévedtem, ugyanis miután YoonGi beszólt, hogy mennyire hasonlítok egy állatra, megnéztem magamnak, hogy mire is gondolt, de addigra már HoSeok rég szakadt a nevetéstől, a fekete hajú fiú pedig sokat sejtetően mosolygott. Amint megpillantottam a fán lógó kis csimpánzokat először elmosolyodtam azon, hogy milyen aranyosak, majd mikor eljutott a tudatomig, hogy YoonGi hozzájuk hasonlított egy jól irányzott mozdulattal oldalba könyököltem. Ezek után elmentünk pár szabadon repkedő színes madár mellett, akik minden áron meg akarták YoonGi haját kóstolni, így sietősebbre kellett lépteinket venni, hogy lehagyjuk a madarakat. HoSeok ijedten kiáltott fel, amikor az egyik majdnem leszedte a fejét én pedig kevdves emberhez híven próbáltam elhessegetni a vadakat a fiúk körül, de azok nem igazán hagyták magukat. Nem is értettem, hogy ilyen állatokat miért tartottak szabadon. A kiírás szerint egyébként tök barátságosak voltak és szívesen ültek fel az emberek vállára. Hát azt vettük észre...

Végül a madarak miatt öt perccel előbb megérkeztünk a kisebb üvegházhoz, ahol tartották az előadást. Belépve a fülledt helyre, azonnal megpillantottuk a lent elhelyezett vízi színpadot, ahol már a delfinidomár egy labda dobálgatásával játszott az állattal, hogy az igazi show kezdetéig azért valamivel szórakoztassa a nézőket, akik főleg gyerekek és azok szülei voltak. Mi is kerestünk három szabad helyet, amit találtunk is egész lent és közép tájt. Végül később rájöttünk, hogy lehet nem volt túl jó ötlet ennyire közel lenni a színpadhoz, de utoljára mind kis korunkban voltunk ilyen shown, úgyhogy természetes, hogy nem emlékeztünk egy két dologra.

- De édes - fényképezett folyamatosan HoSeok, ugyanis az előadás már el is kezdődött és a delfin tiszteletköröket rótt a nézők előtt a vízben, miközben egy karikán ugrált át.

- Wow - pislogott nagyokat YoonGi -, de nagyot ugrott, nem is tudtam, hogy a delfinek ilyen magas... - a mondatát viszont már nem tudta befejezni, ugyanis a delfin visszaérkezett a vízbe, ezzel teljesen elárasztva a lentebb lévő nézőteret. Szóval ezért volt itt még hely... YoonGi a vizet próbálta kiprüszkölni a szájából, míg én az arcomat töröltem le, HoSeok pedig a szemét dörgölte, ugyanis egy pillanatra megvakult a víztől, mivel ő velünk ellentétben épp nyitva tartotta a szemét.

- Öhm... Ez végig ilyen lesz ? - kíváncsiskodott HoSeok és már előre felkészült, hogy sapkáját az arcába hozza, hogyha esetleg jönne az újabb vízáradat. Nem is kell mondanom, hogy a show végére mindannyian teljesen eláztunk. A pólóm mindenemre tapadt és ez a mellettem ülő két fiúval se volt másképp. Ugyan nagyon élvezetes volt, hogy ilyen közelről nézhettük a delfinek játékát és különböző mutatványait a vízben, ettől függetlenül nem tudtunk elmenni a mellett, hogy hogyan is néztünk ki miattuk.

- A pólómból csavarni lehet a vizet - morogtam, miközben a többi emberrel együtt megindultunk a lépcsők felé, hogy kimehessünk a szabadba. Amilyen melegem volt az elején ezen a helyen, úgy éreztem most azt, hogy jól jönne egy kis napsütés. Már a sor végén álltunk és mentünk volna fel, amikor is hirtelen valaki megszólalt mögöttünk. Mind a hárman érdeklődve fordultunk hátra és pillantottuk meg a delfinidomárt, aki egyébként egy fiatal srác volt és most széles mosollyal nézett minket.

- Hát tényleg ti voltatok azok - mosolyodott el hihetetlenül a fekete hajú srác és egyenesen HoSeokra és rám nézett. YoonGi felé is biccentett, hisz biztos őt is felismerte, de mintha itt nem erről lett volna szó. Egy darabig még néztem a férfias arcvonásait, majd megállapodott tekintetem a karján, amin ott virított egy apró tetoválás, szinte fel se tűnt az embernek, hisz mellkasán is virított egy sárkány, de nekem akkor ugrott be, hogy miért is ilyen ismerős nekem. Valószínűleg HoSeoknak is leesett, ugyanis velem együtt adott döbbenetének hangot is.

- Lee Ji Woon ? - szólaltunk meg döbbenten, mire a srác nevetve bólogatott.

- Talált - mondta és szinte el se tudtam hinni, hogy ugyanaz az ember állt előttem, aki még gimiben annyi lányt szédített - köztük engem is - és aki miatt megromlott HoSeok és az én barátságom. - Van egy olyan érzésem, hogy legszívesebben belöknétek a vízbe - állapította meg dühös arcunkat látva, de kezeit felrakva hátrált egyet. - Békével jöttem - magyarázta, bár engem nem igazán tudott meggyőzni. Egy ember nem tud egyről a kettőre megváltozni, mégha több év is telt el azóta. - Lenne kedvetek egy kicsit barátkozni a delfinekkel, amíg megszárad a ruhátok ? - kérdezte, mire mind a hárman felvont szemöldökkel néztünk egymásra, majd JiWoonra.

- Nem tudom ki ez az alak, de eléggé kellemetlenül érzem magam ebben a pólóban - zsörtölődött a fekete hajú fiú. - Úgyhogy elfogathatnánk az ajánlatot, még úgy sem láttam delfint ennyire közelről - vonta meg a vállát és a szavait hallva JiWoon rögtön fellelkesült.

- Ez a beszéd Min YoonGi - bólogatott elégedetten és elirányította a fiút az alkalmazottak öltözője felé. Mi HoSeokkal viszont még mindig nem mozdultunk. Én azért, mert képtelen voltam megbízni ebben a srácban, HoSeok pedig még láthatóan ugyanolyan dühös volt, mint az ajánlat elején. - Tudom, hogy haragszotok - sóhajtott fel az immár valóban fekete hajú fiú és határozott tekintettel nézett felénk. - De megváltoztam, habár még magamnak is elég hihetetlen. Úgyhogy nem akartok fátylat borítani erre az egészre ? - kérdezte és felénk nyújtotta a kezét, hogy valóban békét köthessünk. Féloldalasan HoSeokra néztem, aki megfejthetetlen tekintettel bámulta a felé nyújtott kezet, majd szép lassan arcizmai elernyedtek és sóhajtva kezet rázott a sráccal.

- Mindenkinek jár egy második esély.

- De ha azt is elcseszi, akkor soha a büdös életbe többet nem kap újat, világos ? - mondtam idegesen, majd a döbbenetet hátrahagyva én is megindultam abba az irányba, ahol YoonGi eltűnt. Persze, hogy értettem azt, amit HoSeok mondott, de én nagyon ritkán adtam még egy esélyt és akkor sem ilyen embereknek. Képtelen voltam megbízni JiWoonban.

Az öltözőben kaptunk egy hasonló búvárruhát, mint ami félig a delfinidomár srácon is volt, majd azokat nagy nehezen magunkra rángattuk és ruháinkat rábízva a teljesen lesokkolódott alkalmazottakra, visszamentünk a vízi színpadhoz.

- Ha egy ujjal is hozzád ér, azonnal rávetem magam - morogta mellettem HoSeok miközben azt leste, ahogy JiWoon egy delfinoktató lánnyal trécsel. Azért van, ami nem változik...

- Komolyan ezzel a bájgúnárral barátkoztál ? - rázta a fejét YoonGi, ugyanis bent HoSeok megosztotta vele, hogy mi miért is voltunk ennyire kiakadva és honnan is ismertük a srácot.

- Egy elég nagy hiba volt az életemben - fújta ki a levegőjét barátom gondterhelten, mire gyorsan körbenéztem és mivel senki sem figyelt még ránk vagy volt a közelünkben, így megragadtam HoSeok kezét és megszorítva azt felmosolyogtam rá. Ő azonnal felém kapta a fejét és hálás félmosolyra húzta a száját, majd el is engedte kezemet, ugyanis a két delfinidomár észrevett minket.

- Gyertek, gyertek - intett felénk a barna hajú lány mosolyogva és el sem tudta titkolni, hogy mennyire fellelkesült a tudattól, hogy három idollal lehetett egy légtérben. - Most szépen megismertetlek titeket Bernivel - mutatott a mellette úszkáló delfinre.

Ezután mindannyian bemásztunk a vízbe és lassan megismerkedtünk Bernivel és még két barátjával; NaNával és Borával. Az utolsó név hallatán nem tudtam visszatartani nevetésemet, ugyanis azonnal a mi Boránk jutott róla az eszembe. Le is fotóztam az aranyos delfint, aki akár a lány lelki társa is lehetett. Egy kicsit úszkáltunk a delfinekkel és megsimogattuk óvatosan a fejüket, majd jöhetett az, amire már az elejétől kedve vártam. A delfinnel együtt úszhattunk. A lány YoonGival és HoSeokkal foglalkozott, így sajnos nekem JiWoon jutott, aki mindent megtett azért, hogy ne utáljam az eddigieknél is jobban. Segített abban, hogy jobban bízzak Borában ( a delfinben ) és megmutatta, hogy hogyan tudok kényelmesen megkapaszkodni benne. Habár igazán irritált, hogy ilyen közelségben volt, ráadásul hozzám is ért, ami ugyan szükséges volt a tanítás miatt viszont egyáltalán nem vettem jó néven. Átjárta egész testemet az undor, amikor hozzá ért a derekamhoz, vállamhoz, kezemhez és néha még lehelete is a nyakamat érte, mivel eközben még magyarázott is. Nem kis önfegyelem kellett ahhoz, hogy ne rúgjam meg azonnal, de szerencséjére az egész oktatás végéig kibírtam. Ugyan mondtuk, hogy fizetünk mindezért, de egyikük sem fogadott el semmit.

- Örülök, hogy eljöttetek - mosolygott ránk JiWoon, miközben mi már indulásra készen álltunk a már megszáradt ruháinkban.

- Köszönjük a lehetőséget - mondta HoSeok illedelmesen és YoonGi is biccentett egy aprót, csak én voltam az egyetlen, aki nem szólt egy szót sem. Nem állt szándékomban hálálkodni neki. Mégha láthatóan valóban megváltozott a jobb irányba.

- HyeRin ! - marasztalt egy kicsit JiWoon, majd megfogta kezemet és belerakott egy cetlit. - Ha esetleg vágynál egy kis társaságra, engem bármikor hívhatsz - kacsintott, majd sarkon fordult és visszament a delfinekhez, hogy előkészüljön a következő showra. Egy ideig csak mozdulatlanul bámultam utána, majd felhorkanva én is kimentem a többiek után az épületből.

- Még mindig utálom - morogta HoSeok. - Össze-vissza fogdosott téged, miközben bárgyú mosollyal az arcán "oktatott" - rajzolt macskakörmöket a levegőbe és jól láthatóan teljesen felhúzta az egész srác jelenléte.

- Ja, meg a telefonszámát is megadta - nyitottam ki a cetlit és azonnal kirázott a hideg a felé érzett undor miatt.

- És a telefonszámát is megadta... - folytatta barátom a kiakadását, majd saját szavait hallva megtorpant. - Hogy mit csinált ? - nézett rám nagy szemekkel, majd vissza arra, ahonnan jöttünk. - Esküszöm belefojtom a vízbe - indult volna meg, de YoonGi megfogta egyik karját, majd unottan kivette kezemből a telefonszámot és karját kinyújtva hagyta, hogy elrepüljön jó messzire.

- Hupsz. Elvitte a szél, de kár - vonta meg a vállát és cselekedetét először döbbent csend követte, majd mindhármunkból egyszerre tört ki a nevetés.

Ezután az incidens után minden a leges legjobban ment. Meglátogattuk a fehér tigriseket is, akikről csináltam egy csomó fotót. Olyan különlegesek és gyönyörűek voltak, hogy nem bírtam betelni a látványukkal. Még én magam is melléjük álltam és képen úgy tűnt, mintha valóban ott lettem volna mellettük. Pedig a valóságban egy vizes árok és egy fa kerítés választott el tőlük. Ezek után megnéztük a teknősöket, ahol összefutottunk Boráékkal, így onnantól kezdve öten folytattuk utunkat. Láttuk YoonGi állat kiadását is, a lajhárokat, akik akkor sem mozdultak meg, amikor Jimin meg akarta őket etetni. Komolyan, mint Min YoonGi... Az oroszlánoknál összefutottunk Hyunék csapatával, akik épp szerencsétlen állatot molesztálták távolról, de láthatólag nem igazán érdekelte az állatot, habár szemei azt tükrözték, hogy szívesen felfalta volna a három jómadarat. Onnantól velük együtt mentünk át az elefántokhoz, ahol belefutottunk a maradék három emberbe is. Jin éppen egy elefántos szóviccet akart elsütni, amikor is olyan hangosan adott ki az állat hangot, hogy a fiú ijedtében ugrott egyet és beverte a lábát a mellette lévő mini sziklába, ami azért volt, hogy a kisebbek is láthassák az elefántokat, ha esetleg bentebb voltak a kifutón. Ezen mind jót nevettünk és valamiért Jinnek is elment a kedve a további viccektől. Immár teljes csapatunktól zengett az állatkert és hol perecet vettünk és azon szórakoztunk jól, hogy a színes madarak ismét feltűntek és kivették JeongGukék kezéből az ételt, hol pedig azon, hogy egy csimpánz nem akart Taehyung mellől tágítani. A kis maki nagyon megszerette a fiú vállát és hiába látszott Taehyungon, hogy mennyire élvezte az állat szeretetét, mind szerettünk volna tovább állni. Végül egy gondozónak kellett leszednie a majmot. Ezután utunk a hüllőház felé vezetett, ahova Bora be se akart jönni, mondván kirázza a hideg minden pikkelyes testű lénytől. Erről HoSeok is hasonlóan vélekedett, így ők ketten kint maradtak, míg mi bementünk. Lehetett gyíkot és kígyót is simogatni, ami Hyunnak nagyon tetszett, de MinSeo csak száját húzva jelentette ki, hogy ő nem fog büdös kígyókat a nyakába venni. A BTS tagoknak meg már voltak emlékeik a kígyókkal így közülük elég sokan ismét kipróbálták és a nyakukba rakták a hüllőket. Én eközben megörökítettem mindent és jót nevettem, amikor YoonGiba annyira belekapaszkodott a kígyó, hogy először nem is akarta engedni. Úgy tűnt rátalált a lelki társára.

Nyugodtan kijelenthetem, hogy ezen a napon mind igazán jól szórakoztunk, ugyan kellően kifáradtunk, de senki sem bánta, hogy eljöttünk. Igazán jó búcsúzás volt ez a két csapatnak. Ugyan várt még ránk az a bizonyos turné, de az már más szakasza volt a közös munkánknak és ezt mind nagyon jól tudtuk.

- Nagyon boldog vagyok, hogy veletek voltam egy csapatban - mosolygott HoSeok szélesen és mind a kettőnkre rákacsintott, ami megint csak nem sikerült olyan jól neki, de legalább okozott pár szórakoztató percet nekünk.

- Azt hittem, hogy egy kész kínszenvedés lesz, de egész jó volt - szólalt meg YoonGi is és szerintem tőle már az is nagy szó volt, hogyha csak célozva is, de bevallotta, hogy élvezte a közös munkát.

- Valóban nem volt rossz - tettem én is hozzá vonakodva.

- Hihetetlenek vagytok - rázta a fejét HoSeok gondterhelten, majd kinyújtotta mindkét karját és magához rántott minket. Ez volt hát a mi csoportölelésünk. A barátom mindkettőnket közrefogott, így mi a mellkasának nyomódtunk és közben vállunk a másikhoz ért. Mikor megéreztem YoonGi karját rajtam, sóhajtva én is átöleltem őt és HoSeokot is. Végül is ez volt a mi kis közös búcsúnk és egyáltalán nem bántam a végére egy percét sem.

/////////// 

Sziasztok^^

Előre is elnézést, amiért most nem csináltam meg a kezdő képet a részhez, de olyan szinten fáradt vagyok, hogy erre már nem volt energiám, de holnap azt is pótolom :) Valószínűleg észrevettétek, hogy nem annyira voltam a múlt héten aktív írás terén. Ennek az az oka, hogy nem igazán volt időm, mert mindig csináltam valamit... Ezen a héten pedig dolgozom és mire hazaérek az agyam teljesen le van szívva, így nincsen energiám írni. Hét vége felé viszont igyekszem hozni egy Lost részt és végre a The Liar folytatását is. Mindegyik készül csak lassan... Csak még egy kis türelmet kérek tőletek aztán újult erővel térek vissza >< Ez a rész pedig remélem feldobta egy kicsit az estéteket/napotokat, én imádtam írni :D 

///////////