- 4 évvel ezelőtt - HoSeok szemszöge -

Kezdtem néha úgy érezni, hogy a gyakornoki időszaknak soha sem lesz vége és örökre megragadok azon a szinten, amin már évek óta voltam. Viszont túl sokat harcoltunk együtt a fiúkkal az álmunkért, így nem adhattam fel. Ha pedig mégis csak e körül jártak a gondolataim, akkor előhúztam a pólóm alól a Rintől kapott nyakláncot és azt szorongatva egy kis erő költözött belém. Habár Rin már nem éppen gondolt rám ilyen érzésekkel. Valószínűleg legszívesebben a pokolra kívánt volna, amit meg is értettem. Másképp is megvédhettem volna és akkor talán még mindig beszéltünk volna... Ezen viszont nem szabadott gondolkoznom, hisz éppen egy táncpróbánk kellős közepén voltunk, így nem kalandozhattak el a gondolataim.

- Oké, elég lesz mára - tapsolt párat koreográfusunk és mindenkinek dicséretként megpaskolta a vállát, majd magunkra is hagyott.

- Mi a további programunk ? - fordultam NamJoon felé, miközben belenyomtam arcomat egy törölközőbe.

- A stylistok le szeretnék mérni valamilyen ruhához a méreteinket - tájékoztatott minket, mire azonnal fellelkesültem.

- Ami azt jelenti, hogy Hobi hyung találkozhat álmai nőjével - vihogott V és Kookkal ördögi mosollyal az arcukon összepacsiztak. A mondat hallatán zavartan krákogtam egyet, majd fenyegetően meglengettem az öklömet a két kisebb felé.

- Még egy szó és teszek róla, hogy a jövőben egy lány se nézzen rátok - szűkítettem össze szemeimet, de annyira komolytalan volt az egész, hogy még én magam sem hittem el a szavaimat és a többiekkel együtt felnevettem. Ilyen jó kedvvel el is hagytuk a tánctermet és az öltözők felé haladtunk, ami hozzánk híven nem ment túl halkan. Az én jó kedvem viszont egy percre alább hagyott, ugyanis elsétált mellettünk még pár gyakornok és kiszúrtam közöttük JiHunt. Még mindig olyan idegesítően tökéletesen nézett ki, és ha magamra néztem elment az életkedvem is. Rin valószínűleg ezen gondolatok miatt régebben maga lökött volna le a tetőről, de ez volt az igazság. Én nyurga voltam és fura alakú fejem volt, amit kicsit sem lehetett férfiasnak nevezni, míg JiHun erős testalkatúm kissé szögletes fejű, tekintélyt parancsoló jellemmel rendelkező srác volt már most. Az sem segített az egészen, hogy velem egy korú volt. A másik probléma viszont egy kicsit jobban zavart...

- Elég erős vetélytárs - nézett a csapat után Tae és jól tudtam, hogy mire értette, így csak halkan felmordultam és meggyorsítottam lépteimet, hogy minél hamarabb az öltözőhöz érhessek, és nekik ne legyen idejük az én nem létező szerelmi életemről beszélniük. Így is volt elég gondom az egész gyakornokság miatt, nem vágytam arra, hogy még a magánéletemben is problémák legyenek. Talán inkább el kellett volna felejtenem HyeJint. - Valami rosszat mondtam ? - kérdezte V a többiektől, de én már nem is figyeltem rá, ugyanis lenyomva a kilincset benyitottam a szobába és azonnal meg is pillantottam a fekete hajú lányt. Haját, mint mindig felfogta lófarokba és ide-oda sietett, hogy minél több mindenben tudjon a többiek segítségére lenni. Ezért szerettem nagyon. Olyan segítőkész volt, hogy sok lány megirigyelhette e miatt az ő korában. Még csak tizenhét volt, de már látszott rajta, hogy nem olyan, mint a többi lány. Tudom kicsit nyálas, de az is igaz, hogy nagyon hasonlított Rinre. Hasonló alkatuk volt, a gondolkozásuk is szinte egyezett és HyeJin is az a tűzről pattant típus volt. Talán ő kevesebb mindent mondott ki, mint Rin, amivel megbánthatta az embereket, de egyébként kísértetiesen hasonlítottak. Lehet, ezért tetszett volna ?

- Most a szokásosnál is jobb kedvű vagy - léptem a lány elé és hangomat meghallva azonnal elmosolyodott.

- Hát - nézett körbe kicsit félve attól, hogy mások is halják, amit mond, de mivel mindenki el volt foglalva valamivel, így nyugodtan folytathatta, amibe belekezdett. - Várj - kapott észbe és gyorsan hozott egy mérőszalagot, majd kezemet megragadva elhúzott egy sarokba, ahol lemérhette a méreteimet és közben beszélhetett is jó kedvének tárgyáról. Bár lehet inkább nem akartam volna hallani, hogyha tudom, hogy miről is lesz szó.

- Szóval, miért is van ilyen jó kedved ? - kérdeztem és karomat felemeltem, hogy körbe tudja tekerni a szalagot a mellkasomon.

- Tudod... - harapta be alsó ajkát és szemével leolvasta a mért számot, majd felírta azt a lába mellé rakott lapra. - Ezt nem mondtam neked, pedig kellett volna, hisz te egy csomó mindent megosztottál velem erre én meg titkolóztam előtted - magyarázta kicsit feszengve és megpróbálta az eddigieknél is jobban kerülni velem a szemkontaktust. Fogalmam sem volt, hogy mégis mire akart kilyukadni, így felvont szemöldökkel vártam, hogy folytassa. - Arról van szó... - tartott ismét egy kis szünetet, majd nagy nehezen kibökte. - Már egy ideje randizom JiHunnal - mondta, mire én abban a pillanatban még pislogni is elfelejtettem. HyeJin randizik JiHunnal. Mi ? Ez nem lehet. Ugye ez csak egy rossz vicc ?

- Sejthettem volna, hogy soha nem választanál engem - meredtem magam elé és hangom hallatán a lány érdeklődve kapta fel a fejét.

- Mit mondtál ? - döntötte oldalra mosolyogva a fejét, ami miatt csak lassan megráztam a fejemet és én is egy vigyort erőltettem magamra.

- Csak annyit, hogy összeilletek. Örülök, hogy boldog vagy - hazudtam és úgy éreztem, mintha ezernyi tű szurkálná a mellkasomat. Végül is... Hozzá valóban jobban illett, mint hozzám. HyeJin egy olyan srácot érdemelt, aki meg tudja védeni. Nem pedig egy olyat, aki régebben annyira gyenge volt, hogy majdnem véget vetett a saját életének.

- És képzeld - folytatta csillogó szemekkel. - Ma feljön hozzám filmezni. Mindig is arról álmodtam, hogy egyszer majd a barátommal közösen megnézek valami romantikus filmet, hogy aztán együtt parodizáljuk ki a szereplőket. JiHun jót nevetett ezen az ötletemen, de jól tudja, hogy annyira nem vagyok odáig az ilyen filmekért - vonta meg a vállát és a randijukról hallgatni őt nem kicsit esett nehezemre, így csak bágyadtan bólogattam és próbáltam nem mutatni, hogy valójában már rég beleütöttem volna a mellettünk lévő falba, amiben megtámaszkodtam, hogy HyeJinnek könnyebb dolga legyen.

- Na, ez nagyon jó hír - mondtam kicsit sem lelkesen, amit lehet meghallott hangomon a lány, ugyanis kíváncsian emelte újra rám kedvesen csillogó barna szemeit és fürkészte áthatóan az arcomat.

- Minden rendben HoSek ? Kicsit sápadtnak tűnsz - állapította meg, mire csak bólintottam egyet és türelmetlenül megkérdeztem.

- Végeztünk ?

- Pont most - válaszolt zavartan HyeJin, mire halkan megköszöntem a segítségét és kimentem a szobából. Nem tudtam pontosan, hogy merre is tartok, de végül kilyukadtam azon a folyosón, ahol egy automatán és pár széken kívül semmi sem volt és úgy tűnt, hogy senki sincs a közelben, így leültem az egyik székre és beleütöttem a mellettem lévő gépbe.

- A francba már ! Hogy lehetek ilyen szerencsétlen ? - döntöttem teljesen hátra a fejemet, így félő volt, hogy semmi tartás nélkül még a végén kitöröm a nyakamat. Bár abban a helyzetben az sem zavart volna.

Nem tudtam pontosan, hogy mennyi ideig is voltam egyedül, de arra lettem figyelmes, hogy vagy hat ember közeledett felém és szép lassan megálltak előttem.

- Minden rendben Hobi ? - kérdezte Jin aggódva, mire felmutattam hüvelykujjamat mutatva, hogy minden a legnagyobb rendben. A többiek is feszengve figyeltek engem, ami kissé kezdett zavaróvá válni, így normálisan felültem a székben és egyenként végig hordoztam rajtuk a tekintetemet, majd vállamat megvonva csak ennyit mondtam.

- Asszem kikosaraztak. - Erre hat embert is kaptam a nyakamba, akik mind úgy megveregették a hátamat, vállamat és fejemet, hogy azt hittem ott helyben kinyírnak, de nélkülük talán kevésbé bírtam volna ki azt a napot. Ők voltak az én testvéreim; a Bangtan.

Este mikor visszaértünk a dormba nem vágytam másra, mint egy kiadós fürdőre, majd a kényelmes ágyamra. Nem volt semmihez és senkihez se kedvem, így a többiek ajánlatait visszautasítva a játékokra, inkább bevonultam a fürdőbe a telefonom társaságában és berakva egy zenét vetkőzni kezdtem. Már épp léptem volna be a kádba, amikor is egy üzenet érkezése megszakította egy pillanatra a szóló zenét. Felvont szemöldökkel nyitottam meg az sms-t és a feladó nevét meglátva azonnal lezártam a telefont. Még csak az sem érdekelt, hogy miről írt abban a pillanatban rá is haragudtam, holott nem hibáztathattam volna az érzései miatt. Gondoltam, majd megnézem fürdés után, így bemásztam a kádba és megengedtem a csapot. A hideg víz annyira jól esett felhevült testemnek, hogy jó háromnegyed óráig alatta álltam és se az elhasznált víz mennyisége se pedig az nem érdekelt, hogy már szinte vacogott a végére a fogam. Végül nagy nehezen elhatároztam, hogy ideje kijönnöm, ráadásul a többiek is elég erősen a tudtomra adták, hogy húzzam ki a valagamat a fürdőből, így felöltöztem és hajamat törölgetve kiléptem a szobából.

- Komolyan mondom, ha tovább bent lettél volna, még a végén betörtem volna az ajtót, hogy végre kihúzz - morogta YoonGi, majd mellettem ellépve becsapta maga mögött az ajtót. Nagyokat pislogva néztem utána, majd vállamat megvonva bementem a közös szobába és levetődtem az ágyamra. Már félig elaludtam, amikor is eszembe jutott HyeJin üzenete, így kezembe vettem a telefonomat és megnyitottam. Habár lehet már mindegy volt, hisz rég elkezdődött a randija, de azért vetettem egy pillantást arra a pár szóra. Az elolvasásuk után viszont azonnal felültem és hevesen dobogó szívvel nyomtam be a hívás gombot.

- Kérlek vedd fel - motyogtam és ujjaimmal a combomon doboltam idegességemben. - Vedd már fel az istenit ! - túrtam a hajamba, de csak a hangposta szólalt meg, így azonnal felálltam és magamra rángattam egy pólót, majd megragadva a mobilomat a kijárat felé futottam.

- Valami történt ? - lépett mögém Jin és meglátva azonnal felcsillantak szemeim.

- Hyung, muszáj elvinned HyeJinhez. Valami nem stimmel vele - magyaráztam remegő kezekkel, mire Jin elém lépett és vállamat megfogva próbált észhez téríteni.

- Mi történt Hobi ?

- Küldött egy üzenetet egy órája, amiben csak annyi állt, hogy segítsek rajta. Tudod, ma ment fel hozzá JiHun és félek, hogy valami történt - próbáltam össze szedni minden normális gondolatomat és ezt ki is mondani dadogás nélkül. Rettentően aggódtam, hogy valami baja esett HyeJinnek és féltem, hogy csinált vele valamit az a JiHun.

- Menjünk - sötétült el Jin tekintete is és a kocsi kulcsot megragadva sietett előre. Eközben a többiek is kiszállingóztak a szobáikból, de nem mondtam nekik a sietésünk okát. Még csak az kellett volna, hogy ők is aggódjanak. Lehet fölösleges is volt... Csak reménykedtem benne, hogy HyeJin semmi komoly indok miatt nem küldött nekem olyan üzenetet. Bár ahogy egyre többet hívtam és ő nem válaszolt kezdtem kétségbe esni. Biztos, hogy csak a film miatt halkította le a mobilját. Igen... Semmi gond. - Még mindig nem veszi fel ? - sandított felém Jin, miközben megálltunk egy pirosnál és idegesen szorongatta a kormányt.

- Nem - mondtam csalódottan, és újra benyomtam a hívást. Vedd fel, vedd fel. Könyörgöm.

- I-igen ? - szólalt meg hirtelen a vonal túlsó felén egy gyenge hang és érződött rajta, hogy enyhén remegett.

- HyeJin !

- HoSeok ? - lepődött meg a lány, majd hallottam, ahogy halk szipogásba kezdett. - JiHun... JiHun... - dadogta, de nem bírta végig mondani, így inkább rátért a jelen helyzetre. - Leütöttem egy lámpával, de bármikor felébredhet. A lábaimban nincsen erő és képtelen vagyok felkelni. Félek - zokogta a végére, mire idegesen beleütöttem a műszerfalba.

- Mindjárt ott vagyunk, le ne tedd - utasítottam és közben a szintén nem túl jó kedvű Jinre néztem.

- Közösen verjük meg - jelentette ki, mire sóhajtva bólintottam és különböző szavakkal próbáltam HyeJint megnyugtatni, habár telefonon keresztül ez nem ment olyan egyszerűen.

Magamban pedig tartottam attól, hogy esetleg felébred az az alak és rátámad HyeJinre. Ugyan nem tudtam pontosan, hogy mik történtek, de volt egy két sejtésem, ami semmi jót nem jelentett. Szinte rekord gyorsasággal megérkeztünk a kis társasházhoz, ahova el is kezdtem rohanni. HyeJin elmondta a kapu kódot így be engedtem magunkat és már rontottam volna be az ajtón, de azonnal visszapattantam róla. Be volt zárva.

- HyeJin, próbáld kinyitni az ajtót - mondtam neki a lehető legkedvesebben, mire halkan nyöszörgött egy máris félét, majd hallottam, ahogy szép lassan elindult. Eközben viszont a háttérben is éledezett valaki.

- HoSeok - szólalt meg kétségbeesetten a lány. - Kezd ébredni - zokogott fel ismét, mire idegesen az ajtót tanulmányozó Jinre néztem.

- Be kell törnünk - mondtam neki idegesen, mire sóhajtva bólintott és pólója ujját felhúzva nekiveselkedett az ajtónak. - Várj, segítek - mentem én is mellé türelmetlenül, ugyanis nagyon úgy tűnt, hogy JiHun éledezni kezdett, ami semmi jót nem jelentett. Vagy ötödszörre futottam az ajtónak, de az egyáltalán meg se moccant. Jinnel együtt próbálkoztunk, de csak nagyon sokára hallatszódott, hogy a zár kezdte megadni magát. Nagy hangzavarunkra a szomszédok is kitekintgettek az ajtójukon, de egyáltalán nem állt módjukban segíteni. Sőt, hívták a rendőrséget miattunk. Holott, amiatt az elmebeteg miatt kellett volna már egy órája telefonálniuk.

- HoSeok ! - sikított fel HyeJin. - Segíts ! - kért elkeseredetten, mire az ajtó végre engedett és kiesett a helyéről mi pedig azonnal rohantunk HyeJin segítségére, de addigra már rég megtörtént a baj...

- Jelen - HyeRin szemszöge -

- Ott feküdt a földön és egész testében remegett, miközben JiHun közeledett felé. Én azonnal ráugrottam, Jin pedig segített felállni HyeJinnek, de a lány sikítva elugrott mellőle - sütötte le a szemét HoSeok és erősebben rászorított a kezemre. Jól tudtam, hogy mi történt. Neki nem is kellett folytatnia. - Mikor a rendőröktől megtudtuk, hogy mit tett vele, legszívesebben megöltem volna. De már nem tehettünk semmit. JiHunt börtönbe zárták és az ügy pedig csöndben megoldódott. Bang PD teljesen kiakadt és a mái napig nem bírja megbocsátani magának, hogy egy ilyen fiú volt gyakornok az ügynökségénél. Ahogy én sem magamnak, hogy akkor annyira idióta voltam, hogy a saját sértődésemet fontosabbnak tartottam, minthogy megnézzem azt az átkozott üzenetet - mondta egyre ingerültebben, miközben szabad kezével a haját tépte. - Az én hibám, hogy HyeJin félni kezdett a férfiaktól és hogy ezért elköltözött a családjával Ausztráliába, csakhogy minél messzebb kerüljön a helytől, ahol mindez történt vele - suttogta a végét és nem sok választotta el attól, hogy kitépje marokban a hajszálait, és hogy könnyek áztassák az arcát. Egész testében jelen volt a bűntudat, ami egészen eddig emésztette. Bár nem hittem volna, hogy bárki is tud erről... Szóval ez volt HoSeok, Bang Shiyuk és Jin közös kis titka.

- HoSeok, nagyon figyelj most arra, amit mondani fogok - emeltem fel fejemet válláról és kezemmel gyengéden magam felé fordítottam a fejét. Szemei csillogtak az elfojtott könnyei miatt, ami miatt majd megszakadt a szívem. - Nem te tehetsz arról, hogy mindez megtörtént - néztem mélyen a szemébe. - Csak is az a srác, aki azt a szörnyűséget elkövette. Legalábbis, lányként mindegyikünk ettől retteg - mondtam ki a valós tényeket, hisz a vörös hajú fiú is jól tudta. - És valamelyest HyeJin is tehet erről. Nehogy felkapd a vizet - állítottam meg, ugyanis már kezdett is volna dühös magyarázásba a lányt védeni. - Nem szabadott volna engednie, hogy ennyire rövid ismeretség után felmenjen hozzá a srác. Lehet, hogy ő azt gondolta, szimplán csak filmezni fognak, de mindenki jól tudja, hogy egy fiú soha sem csak erre gondol - magyaráztam merő undorral a hangomban. - Úgyhogy kérlek - fogtam most mindkét kezem közé az arcát és hüvelykujjammal finoman végig simítottam arcélén. - Ne marcangold magadat, mert HyeJin sem akarná. Nem te tehetsz róla - hangsúlyoztam ki az utolsó mondatot.

HoSeok felemelte kezeit és az enyémekre rakta, majd megfogta őket és magunk közé engedte.

- Szóval most már érted, hogy miért is féltelek ennyire ? - simogatta gyengéden kézfejemet, mire egy aprót bólintottam és teljesen elkeseredett arcát látva lassan szét tártam karomat, és magamhoz húzva átöleltem a nyakánál fogva. Ő fejét vállamon pihentette, majd remegő kezeit felemelve még jobban magához húzott. - Rettegtem attól, hogy ugyanez lesz veled is - motyogta a nyakamba és meleg lehelete miatt kirázott a hideg. Ezek után megéreztem könnycseppjeit a fedetlen bőrömön, így sóhajtva megemeltem egyik kezemet és fejét simogatva kezdtem csitítgatni.

- Semmi baj, jól vagyok - mondtam halkan és nem tudtam elképzelni, hogy miért éreztem nyomást a mellkasom tájékán. Talán azért lett volna, mert az egyik legfontosabb ember az életemben ennyire szenvedett ? Én is azért éreztem ezt a keserű ízt a számban ? Nem jöttem ugyan rá, hogy valóban e miatt volt e, de mindenesetre addig szorítottam magamhoz HoSeokot, míg teljesen le nem nyugodott és addig nem aludtam el, amíg nem váltott át egyenletes, nyugodt szuszogássá a lélegzetvétele. Még ez után is sokáig bámultam a kórterem makulátlan fehér plafonját és azon gondolkoztam, hogy vajon ezzel mennyit segítettem a fiú lelkén. Segítettem én egyáltalán bármit is ?

Ahogy azt MinJi megígérte, másnap miután lecsöpögött az infúzióm mehettem is a dormba, habár egy hétig nem szabadott semmi megerőltetőt csinálnom. Ezt szerintem a nővérem sem hitte el, hogy be fogom tartani, így ő inkább csak annyit mondott, hogy próbáljam vissza fogni magamat és hiába én vagyok a leader osszam meg a terheimet a Red Thread többi tagjával is, hisz ezért voltunk egy csapat. Ebben muszáj volt neki igazat adnom, így próbáltam ezen megállapodásunkhoz tartani magam, habár nehezen ment. A pletykák miatt tartott sajtótájékoztató nem kicsit leszívta az energiámat, mellette pedig még ott volt a miattam elmaradt csoportfotózás befejezése és a klipforgatás. E mellett pedig még egy egész napot eltöltöttem apával is, aki szinte mániákusan védett mindentől. A zebrán átkeléskor szorosan magához húzott, az étteremben ahova beültünk végig összehúzott szemekkel méregette a pincér srácot, aki csak azért volt olyan kedves, mert a munkájához tartozott, nem pedig azért mert ezzel bármilyen hátsó szándéka lett volna... Egy szóval fárasztó volt számomra az a nap, hiába élveztem, hogy apával lehettem.

És csak ezután jött a feketeleves. Na most, mikor én megláttam, hogy mégis mit kell csinálnom a klipben, enyhén szólva kiakadtam. Felháborodva mentem a rendezőhöz és kértem számon rajta azt a bizonyos ál csókjelenetet köztem és HoSeok között. Ugyan a parkos incidens után eléggé sok alkalmazott gyanakodni kezdett HoSeokra és rám, de senki sem mert, mégcsak rákérdezni sem. Előttünk pedig nem is esett a kapcsolatunkról szó, de pont e miatt nem is értettem azt a fránya jelenetet. Oké, ál csók meg minden, de engem már csak e miatt kinyírtak volna az Armyk és jelen helyzetben nem igazán volt rá kész az idegrendszerem, hogy még lányok idegesítő twittjeibe is belefussak, vagy ne adja az ég még találkozzak is egy-egy ilyen elvetemült fannal. Természetesen ezek után megint csak kaptam HoSeoktól és YoonGitól a felháborodott előadásukat arról, hogy ne higgyem azt, hogy minden Army ilyen. Nem hittem, távol álljon tőlem, de akkor is. Bár hosszú ellenérveim felállítása után sem változott meg a jelenet, így beletörődtem abba, hogy a mi fandomunk és a BTS rajongótábora soha nem lesz túl jóban. Ez van. E közben viszont megint csak én lassítottam a felvételeket, ugyanis az esőben futkározás miatt szépen megfáztam. Igen, nyár elején. Gratulálok szerencsétlen énemnek. Viszont a Red Thread lányok ápolása miatt - amire egyébként nem lett volna semmi szükségem - végül elég gyorsan felépültem, így Julius elejére a mi triónk is végzett mindennel. Annyira boldogok voltunk, hogy azt el sem tudjátok képzelni. Majdnem fél évünkbe telt ez a közös projekt, de mind úgy gondoltuk, hogy megérte. Egy hónapos munka volt még az albumokon, aztán jöttek a sajtótájékoztatók és a rövid közös turnénk, de csak Ázsiában. E közben viszont a BTS-nek és nekünk is kellett saját csapatunk visszatérésére koncentrálnunk, így rá kellett jönnünk, hogy túl sok időnk nem lesz ezek után se és pont e miatt nem is hatott olyan szomorúan senkire se az "elválás". Viszont a Red Thread tagok állandóan rágták a fülemet az első napokban, amikor már nem jártunk össze a csapatunkkal forgatni, hogy hiányolják a BTS-t, így muszáj volt NamJoonnal kieszelnünk valamit. Ugyanis a másik oldalról is csak a panaszkodások mentek és jó leaderekhez híven tennünk kellett a többiek boldogságáért. Meg is beszéltük, hogy megünnepeljük az egészet egy kirándulással az állatkertben. Na most, én ezt nem tartottam olyan jó ötletnek, ugyanis nem mertem Hyunnal és Borával egy ilyen "veszélyes" helyre menni. Másnak talán nem volt az, de ők még saját maguknak is ártottak, és ha még beengedtük őket egy csomó állat közé... Bele gondolnom is szörnyű volt. NamJoon szintúgy tartott ettől az egésztől, de inkább figyeltünk rájuk az állatkertben, mint mondjuk a vidámparkban. Ráadásul a két ügynökség is örült ennek az ötletnek, mivel ezzel fel tudtuk vezetni az embereknek, hogy itt bizony készülődött valami a két csapattal, ha már együtt töltöttük szabadidőnk egy részét. Tökéletes reklámfogás, nem de ?

/////////// 

Sziasztok^^

Végre elértünk, ahhoz a részhez is, hogy kiderült mi is történt HoSeok múltjában... Hát, én megmondtam, hogy ugyan Rinnel nem lesz semmi, de egy másik lánnyal igen. A mostani részek nem nagyon voltak ugyan happyk, de azért remélem élveztétek őket :) Mostantól vidámabb vizekre evezünk és egyben a történet vége felé is... 

 ///////////