Először még minden kiegészítő és smink nélkül mentünk fel a színpadra, majd elpróbáltuk az egyik dalunkat és szerencsénkre nem volt semmilyen technikai probléma, így mehettünk is vissza az öltözőnkbe, hogy kezdetét vehesse az "átalakítás".

Belebújtam a stylist által hozott fekete harisnyába és fehér rövidnadrágba, majd felvettem valami színesebb pólószerű izét, aminek se kar része se semmije nem volt. Szimplán belebújtattam a fejemet és a vállamon szétterült a színes anyag, ami egészen a csípőmig ért. Oké, fogalmam sem volt mi volt ez az izé, mivel nem értettem a divathoz, de mindenesetre illet a koncepciónkhoz. Bár attól már előre féltem, hogy mit is kellett második ruhának felvennem...

Az én sminkemet egész gyorsan elkészítették és a hajamat begöndörítve már mehettem is ki, ugyanis YoungJae valamiért feltétlenül látni akart. Becsukva magam mögött az ajtót zártam ki a benti zajokat és néztem felvont szemöldökkel az előttem karba tett kézzel ácsorgó fiúra.

- Mit szeretnél YoungJae? - döntöttem oldalra a fejemet, amire csak szélesen elmosolyodott és csuklómnál fogva elrángatott valamerre. Hagytam had vezessen, mivel már tényleg nem volt semmi energiám a veszekedésre, de amint megállt és én neki mentem a hátának, ezzel beütve az orromat, már igazán hangot adtam volna az idegességemnek. - Most meg mi van? - léptem ki mögüle és vettem észre, hogy tulajdonképpen a színpad mellett voltunk és épp valakik próbáltak. Amint jobban szemügyre vettem a csapatot résnyire nyitottam az ajkaimat és dühösen néztem az engem vidáman vizslató fiúra. - Neked meg minek kellett ide hoznod? - ütöttem a karjára.

- Csak szerettem volna, hogyha erőt gyűjtesz a látványától. - bökött a színpadon táncolók felé, ami miatt mérgesen rácsaptam a vállára.

- Olyan idegesítő egy ember vagy, mondtam már? - néztem újra rá, majd lassan ismét HoSeok felé vezettem a tekintetemet. Nagy beleéléssel táncolta a többiekkel együtt a Firet, bár még jóval több is lett volna a mozdulataiban, de azt a rajongóknak tartogatta. A koncentráló arckifejezése annyira elvette a figyelmemet, hogy már csak arra eszméltem fel, amint a számnak vége lett és szapora lélegzetvétellel vártak az újabb utasításokra, de mivel minden rendben volt, így már jöhettek is le a színpadról; ahol mi is voltunk. Azonnal fel is kaptam a fejemet és YoungJaet elráncigálva rohantam volna el mihamarabb, de már időnk sem volt feltűnésmentesen elhúzni a csíkot, mivel NamJoon már a lépcsőhöz is ért és kiszúrva engem, majd YoungJaet is hangosan köszöntött minket.

- Sziasztok. - mosolyodott el, mire reflexből meghajoltunk és úgy köszöntünk minden tagnak.

- Pedig azt hittem, hogy egy ideig nem kell találkoznom veled. - sóhajtott fel YoonGi, mire YoungJae csak kérdőn felvonta a szemöldökét és szólalt volna meg, de még gyorsan megelőztem.

- Nekem is hiányoztál - ironizáltam, amin csak gúnyosan elmosolyodott és NamJoon után sietett. Eközben a többiek is köszöntek nekem, Jimint még útba is igazítottam, hogy merre is van a mi öltözőnk és reméltem, hogy nem mondtam rosszat.

Bár a mellettem ácsorgó B.A.P. tag nem javított ki, így biztos nem mondtam akkora hülyeséget. Ezután HoSeok is a közelünkbe ért és azonnal széles vigyorra húzódtak ajkai mikor meglátott.

- Tuti bejössz neki - suttogta YoungJae úgy, hogy csak én halljam, mire rögtön oldalba könyököltem.

- Kuss - szóltam rá és belül már majd szét robbantam a boldogságtól, hogy ennyi hét elteltével újra láthattam és hallhattam a hangját. Már igazán hiányzott, de ezt megpróbáltam kívül nem mutatni és egy kis mosolyt engedve magamnak vártam, hogy elénk érjen. Viszont mielőtt bármit is szólt volna, mosolya lelohadt és összevont szemöldökkel nézett kettőnkre. Fogalmam sem volt róla, hogy mi lehetett a baj, így csak tanácstalanul YoungJaera sandítottam. Ő viszont olyan arcot vágott, mint aki már mindent tud, így még jobban összezavarodtam.

- Sziasztok – köszönt még mindig zavartan vizslatva engem, ezért közelebb léptem hozzá és megpöcköltem a homlokát, majd csípőre tett kézzel néztem vele farkasszemet.

- Nem sokára fellépés és te ilyen arcot vágsz... Mégis mi történt veled, az előbb még jó kedved volt - magyaráztam és közben akaratlanul is elgondolkoztam azon, hogy esetleg én váltottam-e ki belőle ezt az érzést. Nem, az lehetetlen. Miattam lett olyan boldog, de aztán rögtön zavarttá is vált...

- Semmi. - rázta meg a fejét a vállam mögött átnézve és éreztem, hogy kezdett a levegő egy kicsit feszültté válni. Éppen ezért gyorsan hátrafordultam és szúrós szemekkel mértem végig a minket figyelő YoungJaet, aki azonnal fütyörészésbe kezdett, mikor felé néztem. Valamit csinált, az egyszer szent, akkor viselkedett mindig így.

- Nekünk lassan mennünk kell, ugye Rin? – figyelmeztetett. A megnevezésem hallatán nagyra nyitott szemekkel próbáltam valami értelmeset kinyögni, de valamiért egy hang sem jött ki a torkomon. Ezt nem hiszem el. YoungJae idegesíteni próbálja HoSeokot.

- Igen - mondtam idegesen lehunyva a szememet és még gyorsan rámosolyogtam a lesokkolt vöröskére, majd YoungJaet karon ragadva elsiettem vele az öltözőnk irányába. Egész végig nem szóltam egy szót sem, mivel túl sok idol és staffos mászkált a folyosókon. Amint elértem a B.A.P. öltözőjéhez bementem az elcsendesedett fiúval együtt. Figyelmen kívül hagyva azt, hogy hirtelen minden bent lévő szem ránk szegeződött, bele kezdtem egy igen hosszú ordítozáshoz közeli lecseszésbe. - Mégis mi a fenét gondoltál, amikor elkezdted ezt a hülye játékot vele szemben? - beszéltem úgy, hogy csak ő értse, de látva elégedett arcát csak még több kedvem támadt leütni.

- Csak ki akartam deríteni valamit. - vonta meg a vállát, ami miatt kénytelen voltam elszámolni magamban tízig, hogy ne mások szeme láttára ugorjak neki.

- És sikerült? - kérdeztem gúnyos mosolyra húzva az ajkaimat.

- Nem is keveset tudtam meg. - kulcsolta hátra a kezeit és elmosolyodott. - Ezt még a jövőben úgy is megköszönöd nekem.

- Álmodozz. - horkantam fel és az ajtó felé sétálva még gyorsan hátravetettem. - Pukkadj meg YoungJae, de tényleg. - sóhajtottam fel a végére és becsapva magam mögött az ajtót próbáltam valami semleges arckifejezést magamra ölteni, de ennek ellenére is elkerültek az emberek, mivel a düh csak úgy áradt belőlem.

Idegesen léptem be a mi öltözőnkbe és kerestem valami szabad helyet, ami végül a kanapén békésen alvó Hyun mellett lett meg, aki félig nyitott szájjal és oldalra dőlt fejjel szunyókált. Bora egy székben ülve beszélt valamiről az ide keveredett Jiminnel, miközben kezével babrált folyamatosan. A fiú csak mosolyogva hallgatta és bólogatott, néha pedig vissza is válaszolt. A bent lévő lány staffosok, stylistok és sminkesek olvadozva figyelték őket és még ha irigység is lakozott a háttérben, az én jelenlétemben nem is próbálkoztak úgy nézni rájuk. MinSeo pedig az egyik sminkes széknél ült és miközben az arcát cicomázták addig a telefonján chatelt valakivel. Majdnem biztos voltam benne, hogy ez a titokzatos valaki SiWoo volt, de ezen tovább nem is elmélkedve döntöttem fejemet a falnak és bámultam magam elé. Tényleg féltékeny lett volna HoSeok? Vagy csak én akarom ezt beképzelni, mivel annyire szeretném, hogy még most is szeressen? Ezért mondogattam én mindig magamnak, hogy a szerelem egy szörnyű dolog. Pont, azért mert meghülyíti az embereket és állandóan ezen rágódnak, pont mint most én... De valóban szeretem, hisz akárhányszor látom, melegség költözik a mellkasomba és a gyomrom fel-le liftezik. Néha még zavarban is érzem magamat mellette, pedig én soha nem jövök zavarba. Hülye Jung HoSeok, és legfőképp hülye én.

- Gyerünk HyeRin, kelj fel, mert mindjárt mennünk kell elfoglalni a helyünket. - rázogatta meg valaki a vállamat és szememet résnyire kinyitva pillantottam meg MinSeo izgatott arcát. Mellőlem Hyun már felkelt és egy sminkes szorgoskodott még az elkenődött rúzsának a helyrehozásával. Ami valószínűleg azért lett olyan állapotú amilyen, mert alvás közben kifolyt a nyála és mikor letörölte, ment vele a rúzs is. Nagyon gusztusos, ugye?

- Mindenki készen áll? - karoltam át a lányokat és dugtuk előre a fejünket.

- Igen! - hangzott az egyöntetű válasz.

- Red Thread fighting! Fate girl and boy saranghae! - kiáltottuk és fejünket felemelve indultunk az ajtó felé. Kilépve csatlakoztunk több idolhoz is, akikkel vagy beszélgetésbe elegyedtünk vagy pedig csak illedelmesen köszöntünk egymásnak. Úgy vonultunk, mint egy csorda, épp ezért nehéz lett volna megtalálnunk a helyünket eligazítás nélkül. Már távolról hallottam a rajongók eszeveszett sikoltozását, ahogy kiléptek az újabb és újabb csapatok. Majd amikor mi kerültünk sorra szintén felhangzottak ezek az izgatott hangok, amik mindegyikünk ajkára mosolyt csaltak. Integettünk amerre csak tudtunk és egy staffos hölgyet követve meg is találtuk a mi kerekasztalunkat, ami körül négy szék volt elhelyezve. Körbenézve megállapítottam, hogy ahogy előre is sejtettem, a BTS közvetlenül mögöttünk foglalt helyet, míg egyik oldalunkon a Twice másikon pedig a Red Velvet. Előttünk pedig a hatalmas színpad helyezkedett el, ahol már a mai este két műsorvezetője türelmesen ácsorgott a mikrofon előtt és várta, hogy minden idol elfoglalja a helyét, hogy ezáltal elkezdődhessen az est. Egy olyan este, ami több olyan eseményt is tartogatott, amire életemben nem gondoltam volna. Az est, amely megváltoztatott egy kapcsolatot két ember között.

Előadók váltották egymást, amiket meg-meg szakított egy-egy humorosabb beszélgetés a színpadon álló két műsorvezető között, hogy ezzel valamennyi színt is belevigyenek az estébe. Mellettem Bora már két üveg vizet is meg ivott és amiatt panaszkodott, hogy vécére kell mennie. Hyun és MinSeo viszont nagyon élvezték az előadásokat és végig énekeltek, majd hangosan éjjeneztek mikor vége lett a daloknak. Eközben Bora végre eljutott a vécébe és visszaérve láttam még a félhomályban is, hogy bizony remegtek a lábai és a hasát szorongatta, mindezt úgy tette, hogy az másoknak ne lehessen feltűnő. Ennek ellenére hátranézve észrevettem, hogy Jimin igenis észrevette barátnője furcsa viselkedését, így állt is volna fel, hogy megkérdezze minden rendben, de én megelőzve őt gyorsan Bora elé siettem és karját óvatosan megfogva, a kamerákat kikerülve kilógtam vele. Mikor véglegesen is magunk után hagytuk a nagy hangzavart sikerült találnom egy olyan helyet, ahol kevesebb ember szaladgált. Megvártam, amíg Bora leült egy székre és őt vizslatva gondolkoztam azon, hogy hogyan kezdhetnék bele a mondandómba.

- Figyelj. - tettem csípőre a kezemet. - Mégis mi a baj? Eléggé ramatyul festesz. - simogattam meg a fejét, ami miatt végre rám nézett és láttam a szemeiben a könnyeket. - Hé, nehogy elkezdj sírni. - estem kétségbe. - Ide hívjam inkább Jimint, csak mert tudod, hogy én a síros emberekkel vajmi keveset tudok kezdeni...

- Nem kell. - rázta meg a fejét és megtörölte a szemét. - Csak nagyon izgulok és félek attól, hogy mindenki előtt beégek...

- Bora, de hisz ez még csak nem is az első fellépésed ezen a dalfesztiválon, hisz múlt évben is voltunk. – emlékeztettem, éppen emiatt volt még magamnak is nehéz felfognom, hogy tulajdonképpen mitől is tartott annyira. - Már megint az interneten olvastál valamit? - találgattam is mivel egy pillanatra lefagyott, így rá kellett jönnöm, hogy beletrafáltam. - Ne csináld már ezt Bora. Tudod te már hányszor mondtam neked, hogy ne olvassál el mindenféle hülye kommenteket? Azok az emberek, akik rosszindulatúan írnak, mindig csak féltékenyek, vagy csak szimplán unatkoznak és úgy gondolják, hogy az ilyesféle dolgokkal elüthetik az időt.

- Tudom, de ettől függetlenül nagyon is rosszul esik. Már annyiszor olvastam, hogy ennyire meg annyira szerencsétlen vagyok, hogy már kezdem én is elhinni. - hajtotta újra le a fejét és a kezével kezdett el babrálni. Legszívesebben annyi mindent a fejéhez vágtam volna, de mivel tudtam, hogy az ilyen helyzetekben ez nem éppen a legmegfelelőbb, így sóhajtva kifújtam az eddig bent tartott levegőmet és leguggoltam elé.

- Jól figyelj rám Bora, mivel többet nem mondom el és legközelebb nem leszek veled kedves, hogyha ilyenek miatt szomorkodsz - fenyegettem meg, de én is jól tudtam, hogy akkor is ugyanezt tenném. - Szóval, te egy igazán tehetséges lány vagy, akinek ugyan kell még fejlődnie, ahogy a csapat többi tagjának is, de azt nem szabad elfelejtened, hogy nem véletlenül lettél kiválasztva és csinálhatod azt, amit. Te nem csak szimplán egy cuki pofi vagy, hanem egy értékes zeneszerző is. Ráadásul teljes volt az összhang a mai gyakorlásnál is, így nem kell aggódnod. Gondolj végig ránk és Jiminre. Tudod mit? Egész előadás alatt nézd Jimint és úgy biztos, hogy nem fogod magad már rosszul érezni. Vagy pedig keresd a mi kis vörös fonallal körbetekert mikrofonunkat a közönség soraiban.

A tulajdonosaik mindig mellettünk állnak és ők úgy szeretnek, ahogy vagyunk. - mosolyodtam el halványan a végére és megütögetve Bora arcát felálltam.

- Most pedig menjünk vissza, mert hamarosan mi jövünk. - nyújtottam felé a kezemet, amit készségesen el is fogadott és egymásba karolva elindultunk vissza a helyünkre. Mikor visszaértünk a műsorvezetők éppen szórakoztatták az embereket, így észrevétlenül visszaosontunk a helyünkre és leülve úgy tettünk mintha semmi sem történt volna. Én a vizembe kortyolva néztem körbe a többi idolon és akadt meg a tekintetem HoSeokon, aki Jiminnel nevetett valamin, de mikor észrevette, hogy nézem, azonnal elkomolyodott a tekintete, mire el is kaptam a fejemet.

A következő fellépő a Big Bang volt, így szinte az egész nézőtér állva bulizott a számaikra és énekelt velük együtt. Ez például Jiminnek is tökéletes alkalom volt, hogy megkérdezze Borát a hogylétéről, aki csak egy mosolyt varázsolva az ajkaira hazudta azt, hogy már minden rendben. Bár mind a ketten jól tudtuk, hogy ezzel a beszélgetéssel ugyan most elcsitítottam benne a dolgot, de semmi garancia nem volt arra, hogy később nem jön újra elő. Bora eleve mindig is az a túlaggódós típus volt, Hyun és MinSeo ellentéte. Én még csak-csak aggódtam egyes dolgok miatt, viszont nem mutattam kifelé semmit. A másik két tagon viszont tényleg úgy látszott, hogy semmi problémájuk nem volt. Mondjuk az is igaz, hogy mind a ketten igazán erős személyiségek voltak. Épp ezért volt a hármunk feladata Bora védelme, mivel ő volt a csapat legsérülékenyebb tagja.

Miután vége lett a három számnak az őrjöngés is alább hagyott és mi mehettünk is készülődni, amíg a műsorvezetők újra felsétáltak a színpadra megköszönve a Big Bangnak a fergeteges előadásukat, ami mindenkit lázba hozott. Az biztos volt, hogy valóban adott egy kis adrenalin löketet, így amíg felrakták a mikrofonomat addig végig a számokat dúdoltam, amiket elő kellett adnunk.

- Oké, így jó... Nem Hyun, itt a másik oldalra lépsz, különben összeütközöl MinSeoval és leszedi a fejedet a színpadon. Jó Bora, most tökéletes volt, ezt a részt vésd az eszedbe. MinSeo te pedig... Csinálj úgy mindent, mint az előbb. – legyintettem, ugyanis az elégedett arcát látva valóban rá kellett jönnöm, hogy semmit se hibázott.

Besiettünk egy szervező mögött a színpad alá és a labirintusos támaszok között szlalomozva megálltunk az adott helyen.

- Háromig számoljatok el magatokban, mikor elkezdődik az intro és utána már álljatok be a formációba, mert látszani fog a körvonalatok a vetítőn - magyarázta a fiatal srác, majd mikor biztosra ment, hogy értettük elsietett a helyére.

Még bíztatóan egymásra néztünk és beállva egymás mellé vártuk a zenét. Az nem sokkal ezután fel is hangzott, majd magunkban háromig el számoltunk és beálltunk a kezdő pozíciónkba. Már akkor hangos sikoltozás hallatszódott a nézőtérről, mikor a dal első hangjai megszólaltak, de amikor felemelkedett velünk a színpad és farkasszemet nézhettünk az emberekkel; elszabadult a pokol. Mindenki sikongatott, voltak, akik már velünk együtt belekezdtek a dalba, mi pedig nagy beleéléssel énekeltünk és táncoltunk, noha a koreográfia azért nem bizonyult olyan nehéznek. Miközben előadtuk a Mamamoo dalát párszor feléjük lestem és nagy kő esett le a szívemről, amikor észrevettem, hogy mennyire is élvezték.

Hyun még csókokat is dobált feléjük a szám végén, amin jót nevettek, de viszonozták. Igen, ők határozottan szimpatikus idolok voltak.

Na, és ezután következett egy kisebb időhúzás. Több háttértáncos is megjelent a semmiből és amíg mi ismét lekerültünk a színpad alá, gyorsan átvettük a kapott ruhákat. A fekete sportcipőm kivételével minden lekerült és gyorsan belebújtam egy fekete ruhába, ami pont takarta a combomon húzódó heget, ugyanis kivételesen harisnyát sem viseltem. Amíg leszedték a mikrofonomat, addig jobban szemügyre vettem a felső részénél teljesen rám simuló anyagot, ami legfelül, a karjánál és a hátánál csipkés volt, a szoknya pedig a térdemig leért. Egészen megtetszett ez a darab, még ha nem is annyira illett hozzám, de már időm sem volt tovább gondolkozni. Ugyanis a lányok átvedlettek és miután megkaptuk a mikrofonjainkat beültünk a kikészített székekre, majd emelkedtünk is fel újra színpadra. Szerintem ilyen gyorsan egy lány sem lett volna képes átöltözni, mint ahogy mi azt tettük ebben a ténylegesen pár percben. Amint a zene megszólalt és a fények is felgyúltak hangos "óóó"-zások hallatszódtak a rajongók felől. A testemmel néha-néha már a dal ütemére ringtam és észre sem vettem, hogy közben a saját részemet énekelve a tekintetem HoSeok felé terelődött. Aki meglepetten és egyben mintha kicsit elvarázsolva bámult volna engem, ami egy apró mosolyt csalt az ajkaimra. Hát, valószínűleg letaglózta, hogy ismételten szoknyában látott, bár a rajongóink ennél sokkalta jobban lefagyhattak. Semmi más nem hallatszódott a teremben csak a mi hangunk. Az zengte be az egész teret, ami sok ember döbbenetéhez lehetett köthető. Mindenkinek nagy meglepetés lehetett, hogy valami ilyesmit adtunk elő. Én ismét felfedező útra mentem a szememmel és ki is szúrtam a mosolygó Black Pink tagokat, akik szíveket mutatva fejezték ki tetszésüket. A szám ismételten befejeződött és először ugyan semmi reakció nem volt, de aztán szép lassan megindult a taps hullám a Black Pinktől és a BTS-től, egészen a rajongókig. A szívemet melegség járta át, és gyorsan véve a levegőt néztem végig a szintén boldogságban úszó lányokon, akik mindenkinek szívet küldözgettek. Ezután viszont gyorsan be kellett állnunk a "Future" című számunkhoz is és a dalt már gyakorlottan előadva élveztük a fellépést. Nagyon vigyáztam arra, hogy kicsit se lebbenjen fel a szoknyám úgy, hogy a hegem kilátszódjon. Viszont a rá kellett jönnöm, hogy ahhoz nem volt elég rövid, így a végére egy kicsit nyugodtabban táncoltam és énekeltem a színpadon, mint az elején.

Mélyen meghajolva köszöntük meg a figyelmet, majd mikor lekapcsolódtak a fények, megindultunk a lépcsők felé és szép lassan lementünk rajtuk vigyázva arra, hogy le ne essünk. Éppen ezen okból kifolyólag mentem én legelöl, hogy legalább a többiek esését tudjam fogadni, ha esetleg dominószerűen megindulnának lefelé. Bár szerencsére semmi ilyen nem történt és biztonságosan leértünk a sötétben a sima talajra. Visszasétáltunk a helyünkhöz, miközben mások gratulációit hallgattuk és hajolgattunk, ezért már nagyon boldog voltam, mikor leülhettem. Egy flakon vizet már be is csórtam és az egész palackot kiittam. Az arcom körülbelül egy pocokéra hasonlíthatott és természetesen pont ilyenkor kellett egy kamerásnak is idetévednie, aki megörökítette a helyszínen történő eseményeket és valószínűleg az én felejthetetlen arcomat.

Megpróbáltam a vizemet nem kiköpve integetni a kamerába, majd szép nyugodtan megvártam, hogy elmenjen és így végre lenyelhettem a vizet. Magamban vagy ezer szép helyre elküldtem a kamerást, miközben a szememmel minduntalan a hátát fikszíroztam. Lehet megérezte ezt az ideges tekintetet, ugyanis hirtelen megrázkódott, ami valószínűleg azt jelentette, hogy kirázta a hideg.

- Jók voltatok Rin. - érintette meg Jung HoSeok a székem háttámláját és már csak a mosolygó arcát láttam, ahogy követte a többi BTS tagot a színpad mögé. Szóval utánunk ők következtek... Nem is láttam a kiírásban. Bár megnéztem volna, hogy milyen dalt adnak elő. Így túl kíváncsivá tettek...

/////////// 

Sziasztok^^

Késő este, de elhoztam nektek ezt a részt is. Nem történt benne semmi sem, én mégis élveztem az írását XD A következő részben viszont biztos, hogy kárpótolni fogok mindenkit ;) Csak győzzétek kivárni :D És örömmel bejelentem, hogy pénteken lezáródik ez a szörnyen hosszú hét, így végre jut időm az írásra, amire őszintén már rég jutott huzamosabb ideig. A Taehyungos ficit még mindig nem tudom megígérni, hogy pénteken tudom hozni a folytatást, de igyekszem vele. Ha addigra nem is jön össze, akkor maximum szombatra. Legalábbis remélem... 

///////////