Vér... Sok-sok vér... Kezemet lassan szemem elé emelem, hogy eltakarjam ezzel a szörnyű látványt. Tenyerem mögött szorosan lehunyom a szememet és megpróbálok valami szépre gondolni. Anyám mosolygós arca ugrik be elém, ami miatt halványan elmosolyodom. Kinyitom a szememet és leemelem a védelmet nyújtó kezeimet. Előttem hó esés, egy vörös kocsi, anyám mozdulatlan teste a földön. Sikolya az egész dobhártyámat betölti. Zúgni kezd a fülem és szúr a fejem. " Szeretlek HyeRin." " Tudod már, mit akarsz a jövőddel kezdeni? Én mindenben támogatni foglak." "Nézzünk együtt egyetemeket." "Boldog vagyok, hogy végre eldöntötted." "Mi leszel, ha nagy leszel?" Hangok, zajok, mind egyszerre a fülemben, anya simogató hangjával keverve. Hirtelen minden elhalkul és egy vakítóan fehér kép fogad, majd minden elsötétül és megszűnik körülöttem a világ.

Ijedten nyitottam ki a szememet és ültem fel a puha ágyamban. Biztosra menve, hogy nem más szobájában kötöttem ki, lassan a mellettem lévő ágyra néztem, ahol Bora szundított békésen. Gyorsan véve a levegőt álltam fel és sétáltam a fürdőszoba felé. Halkan lenyomtam a kilincset és bezárva magam mögött az ajtót a tükör elé sétáltam, ami pont a mosdókagyló fölött helyezkedett el. Elfintorodva túrtam izzadt frufrumba és hajoltam le, hogy megmossam az arcomat jó hideg vízzel. Miért vannak még mindig ilyen álmaim? Mintha csak visszatértem volna a baleset utáni hónapokba, amikor rendszeresen rémálmoktól meggyötörten keltem fel hajnalban és utána nem bírtam visszaaludni. Megütögetve az arcomat térítettem észhez magamat és mentem vissza az ágyamhoz. Leülve a szélére nyúltam az éjjelin pihenő telefonom felé és vettem le róla felvont szemöldökkel egy sárga cetlit. "Annyira megnyugtatott téged a tenyeredre való rajzolgatás, hogy elaludtál. Épp ezért visszahoztalak. :) Ó, és a ruhákat letettem a kanapéra. Remélem nem hiába vásároltam meg őket és néha majd látom rajtad. ;)

Ölel a te Jung HoSeokod "

A szememet forgatva raktam vissza a kicsi szekrényre a papírt és nyomtam be a telefonomat, hogy megnézzem mégis mennyi az idő. Meglepetten vettem tudomásul, hogy már hat óra volt, épp ezért bevonultam a fürdőszobába és vettem egy meleg zuhanyt. Egész végig a combomon húzódó csúnya sebemet néztem és végig húzva rajta az ujjamat rémlettek fel újra az emlékek. Anya aggódása, apa félig sírása, hogy mi lesz a lányával és a nővérem kétségbeesett elhatározása, hogy azonnal vonatra száll és jön Gwangjuba. Igen, egy kicsit talán túlságosan is aggódóak voltak, emiatt sokszor az agyamra is mentek, de hát valamilyenszinten már megtudtam érteni, hogy mit is érezhettek. Én is ugyanígy aggódtam miattuk, hogyha valami gond volt velük és így voltam a számomra további fontos emberekkel is. Sajnos csak két éve, hogy ilyenné váltam. Addig nem igazán aggódtam senki miatt sem, magam miatt mái napig nem.

Nagy fejtörés után belebújtam azokba a ruhákba, amit HoSeok vett és felvéve egy hosszú fekete harisnyát, a térdig érő zokni helyett, belebújtam a fekete tornacipőmbe és halkan elhagytam a szobát. Hagytam egy üzenetet Borának, hogy korán elmentem és valószínűleg este találkozunk. Már a többi lánnyal is akartam beszélni, hogy mégis, hogy viselték a munkát és minden rendben volt-e velük.

Leaderként kötelességemnek tartottam, hogy mindig tisztában legyek azzal, ha valami gondjuk volt és ugyan túl sok tanáccsal nem tudtam őket ellátni, de azért próbálkoztam.

Rajtam kívül a folyosókon csak a hotel dolgozói járkáltak és készítették elő a szobákat a vendégek fogadására vagy takarítottak, esetleg készültek megteríteni a reggelihez. Kilépve a liftből, az aula felé vettem az irányt, amikor is megpillantottam egy ismerős alakot. Világos barna haja kontyba volt fogva, egy passzos sötét kék farmert és egy fehér kötött pulcsit viselt. A fejével óvatosan tekintgetett ki a fehér és kék mintás oszlop mögül. Értetlenül pislogva mentem közelebb hozzá és álltam meg egy kicsit távolabb tőle, hogy láthassam mégis mit vagy kit nézett ilyen ijedt arccal. MinSeo igazán ritkán vágott ilyen fejet, így nagyon kíváncsivá tett, hogy kit is figyelt. A tekintetemet a recepciós pult mögött álló alakra vetettem, aki az alkalmazottak kék zakóját, fehér ingjét - amin ott virított a hotel neve -, egy szintén kék nyakkendőt és egy fekete nadrágot viselő, sötét barna hajú, egész férfias arcú fiú volt. Elvigyorodva léptem közelebb a lányhoz és fogtam meg a vállát, ami hatására ugrott egy nagyot és nekiment az oszlopnak.

- Te mégis mit csinálsz MinSeo? - fontam magam előtt keresztbe a karomat és oldalra döntött fejjel vártam a válaszára.

- Én? Semmit. - legyintett, majd végig nézve rajtam elkerekedtek a szemei - Rajtad? Szoknya? Úristen, de jól áll! - fogta meg a pulcsit és a szoknyát is, majd újra rám emelte sötét barna szemeit - Kitől kaptad? Mert az biztos, hogy te magadnak soha nem vettél volna ilyet - állapította meg és elgondolkozva nézett a szemeimbe. Mikor pedig rájött az ismeretlen kilétére elmosolyodva adott ki fura hümmögő hangokat. - Szóval újra ilyen jóban lettetek. - bólogatott elégedetten, de hiába akarta, nem sikerült elterelnie a figyelmemet az előbbi viselkedéséről, így félbeszakítva a kérdezős rohamait inkább megelőztem.

- Miért bámultad te olyan kétségbeesetten azt a palit? - böktem a fejemmel a telefonáló srácra. Mire, mint aki most kapott észbe, gyorsan a karomnál fogva az oszlop takarásába rántott és a számra rakta a kezét. - Ugye tudod, hogy lehetetlenség, hogy ilyen távolságból halljon minket? - beszéltem a kezébe - Ha nem eresztesz el, akkor megnyalom a tenyeredet. - hunyorogtam rá, mire ijedten kapta el a kezét és engedte maga mellé.

- Tudom jól, hogy nem hallhat, de akkor is...

- Ő az a fiú, akiről meséltél nekem? - találgattam, mire aprót bólintott és újra az említett felé tekintett. Nagyot sóhajtva túrt a hajába és hunyta le a szemét.

- SiWoonak hívják...

- Aham és pontosan miért is kukkolod innen az oszlop mögül?

- Én nem kukkolom! - akadt ki egy kicsit talán hangosabban is a kelleténél, ami ebben a reggeli csöndben eléggé hallatszódott. Érdeklődve néztem ki az oszlop mögül és lestem meg, hogy vajon felfigyelt-e ránk ez a SiWoo, de mivel pont engem bámult, így elég sanszos volt a dolog.

- Asszem meghallott téged - hívtam fel a figyelmét erre az apró tényre és mikor észrevettem, hogy kijött a pult mögül és egyenesen felénk tartott MinSeora néztem.

- Azt hiszem előbb fogtok találkozni, mint ahogy azt gondoltad volna. - vigyorodtam el. Mire a teljesen kétségbeesett MinSeo egy helyben kezdett el ugrálni és nézte, hogy merre menekülhetne, de már nem volt rá lehetősége, ugyanis kerek öt másodperc múlva meg is érkezett a lovagja.

- Bocsi HyeRin. - vált eltökélté a tekintete és megfogva kilökött egyenesen a fiú elé. A nagy lendület miatt pofára estem és éreztem, hogy ez nem esett túl jól a sebemnek, ugyanis hirtelen belenyilalt a fájdalom, ami miatt halkan felszisszentem.

- Jól van hölgyem? - nyújtotta felém a kezét SiWoo, mire felemelve a fejemet kínosan elmosolyodtam és bólintva jeleztem, hogy minden rendben - Biztos? Ne kísérjem el az orvosiba?

- Itt még az is van? - lepődtem meg és tápászkodtam fel valahogy a hideg talajról.

- Igen. - nevetett fel halkan valószínűleg a hülye fejem láttán, amit a kérdés feltevése közben vágtam - Elkísérjem? - ajánlotta.

- Öhm... - néztem bizonytalanul magam mögé, ahonnan egy halk igen hallatszódott. - Azt hiszem, elfogadom a segítségét. - mosolyodtam el erőltetetten és magamban vagy hatszor megfojtottam MinSeot egy kanál vízben.

Ugyan egyáltalán nem akartam, de végül a karjába kapaszkodva sétáltunk az orvosi felé, ahol, mint később kiderült, nem volt senki. SiWoo leültetett egy székre és elkezdett valamit keresgélni egy szekrényben. Én eközben körbenézve állapítottam meg, hogy minden olyan fehér volt... Túlságosan is fehér.

- Találtam kötszert. - ült le elém és elkezdte befáslizni a kezemet, amire ráestem. Igazából nem fájt, csak valamivel felsértettem így vérzett, de különösebb baja nem volt. Érdeklődve fürkésztem az előttem összpontosító fiút és azon gondolkoztam, hogy hogyan hozhatnám fel MinSeot, amikor is hirtelen megszólalt ezzel belém fojtva a szót. - MinSeoval van együtt egy idol csapatban, ugye? - kérdezte a torkát köszörülve, mire sejtelmesen elmosolyodtam, de gyorsan felvéve a semleges arcomat válaszoltam.

- Igen... Miért kérdezi? Csak nem ismerte?

E szavaim hallatán egy pillanatra megdermedt, de mintha semmi sem történt volna, gyorsan megkötötte a fáslit és felállva visszapakolt a fehér szekrénybe.

- Még régebben. - indult el az ajtó felé és kinyitva előttem az ajtót előre engedett- Jól van?

- Persze, majd kicsattan a boldogságtól. - sétáltam tovább mellette vissza az aulába és csak reméltem, hogy még lesz időm a tervem megvalósítására.

Kötelességemnek éreztem, hogy segítsek MinSeonak, csak még nem tudtam, hogy hogy is kéne, de egy kezdetleges terv már kezdett kirajzolódni a fejemben.

- Szeretne esetleg találkozni vele? - fordultam felé, mielőtt még visszatért volna a munkájához és rögtön meg is torpanva nézett rám kitágult szemekkel, majd kapta el a tekintetét.

- Nem dehogy. - rázta hevesen a fejét.

- Akkor esetleg velem szeretne ma este találkozni? - döntöttem oldalra a fejemet mosolyogva - Ha szeretné, akkor még mesélhetek róla. Tudom, hogy érdekelné. - az ajánlatom hallatán gondolkozva harapta be az alsó ajkát és hunyta le a szemét. Csak egy igen kell és akár találkozhatsz is vele...

- Rendben. - sóhajtott fel és elmosolyodva megosztotta velem, hogy mikor végez, így mikorra menjek a hotel étterméhez. Azaz, MinSeonak mikorra kellett mennie.

- Gyere már ki! - fogtam meg a derekánál fogva a barna hajú lányt és próbáltam meg elrángatni az ajtófélfától, amibe oly görcsösen kapaszkodott. Eközben ugyan lett volna segítségem, de a másik kettő Red Thread tag csak a hasát fogva nevetett, ezzel ránk vonva az éppen folyosón járkáló emberek figyelmét.

- Neeeem. Unnie, én erre képtelen vagyok. Nem vagyok olyan erős, mint te. – nyöszörögte. Mivel már épp eléggé kezdett idegesíteni ez a nyávogós énje, hirtelen elengedtem és visszalökdöstem a Hyunnal közös szobájukba. Meglepetten huppant le az ágyra és nézett rám rémült tekintettel. Ő soha nem viselkedett így, épp ezért zavart ennyire, hogy egy fiú miatt képes volt ilyen szinten megváltozni.

- Na, ide figyelj! - raktam csípőre a kezemet és néztem mélyen a szemébe - Egy; egyáltalán nem vagyok olyan erős, mint ahogy azt te gondolod. Főleg ha tekintetbe vesszük, hogy mennyi éven keresztül menekültem Jung HoSeok elől csak azért, hogy ne halljam szemtől-szemben is azokat a sértéseket, amiket akkor régen mondott. Ezzel meg csak annyit értem el, hogy pótolhatom be a kimaradt éveket és ismerhetem meg újra. - sóhajtottam fel, majd felemelve az ujjamat felmutattam a következő számot - Kettő; nem vagy gyenge. Már annyi helyzetben voltál erős, hogy bármit mondhatsz magadra, de ezt nem. Te sokkal inkább vagy, egoista, büszke, önimádó...

- Nem szükséges, hogy további szinonimákat mondj. - vágott közbe összevont szemöldökkel - Tudom, hogy tökéletes vagyok, de azért ennyire nem kéne fényezni. - csavargatta mosolyogva egy tincsét, mire elégedetten bólogatva néztem a még mindig jól szórakozó két lányra.

- Na, visszatért. Fogjátok és hurcoljuk le! - utasítottam őket. Rögtön a hirtelen ledermedt lány mellé léptek és a karjánál fogva végre kirángatták a szobából.

MinSeon tisztán érezhető volt az idegesség és a félelem, hogy újból csalódni fog. Tudtam, hogy nem volt alaptalan az ijedelme, de mégis meg kellett próbálkoznia ezzel a kapcsolattal. Mind a hárman láttuk rajta, hogy még mindig nagyon kötődött SiWoohoz és nem tudta ennyi év után sem elengedni. Ugyan csak alig húsz percig töltöttem vele egy kis időt, mégis úgy gondoltam, hogy nem jelenthetett veszélyt a lányra. Ha bármi ezzel ellentétes érzelmet váltott volna ki belőlem, akkor biztos, hogy nem segítettem volna MinSeonak. Lehet, gonosz dolog lett volna tőlem, de inkább megutáltattam volna vele magamat, csak meg ne sérüljön.

- És most ? - nézett körbe Bora a szinte üres étteremben, ahová hiába ment be, nem látta a keresett személyt - Körülnéztem, de nem láttam sehol sem... Sajnálom unnie. - hajtotta le a fejét a vörös hajú lány és finoman végig simított a megkövült arcú MinSeon. Semmi érzelem nem látszódott rajta. Ha nem ismertük volna jól, akkor azt hihettük volna, hogy egyáltalán nem érintette meg ez az egész. Pedig az volt a nagy helyzet, hogy belül egy kész vihar tombolt és csak arra várt, hogy kitörjön.

- Megkeresem és megverem. - túrtam idegesen a hajamba, mire Hyun megfogta a vállamat és komolyan a szemembe nézett.

- Belopakodok a szobájába és festéket teszek a samponjába, tönkre teszem a ruháit és lefényképezem, ahogy nyálcsíkkal az arcán alszik - mondta el az ő tervét, amit igazán jó ötletnek tartottam, de arról fogalmam sem volt, hogy Hyun hogyan jutott volna be hozzá, bár belőle mindent kinéztem. Egy kész rejtély volt ez a lány; még számunkra is.

- Igazán jó ötletek. - nevetett fel halkan MinSeo - De egyáltalán nem haragszom rá, mivel megértem, hogy nem akar velem találkozni és abban is biztos vagyok, hogy rájött, nem te jössz majd. - nézett rám lemondóan és mikor megláttam a szemében megcsillanni azt a leírhatatlan szomorúságot, amit én is éreztem, mikor Jung HoSeok elárult, szó nélkül megindultam egy pincér felé.

- Elnézést. - vettem elő legcsábosabb mosolyomat és néztem az előttem magasodó férfira, akinek szintén egy vigyor költözött ajkaira, csak valószínűleg más okból, mint nekem. Pfh...férfiak... - Nem tudja, hogy esetleg egy bizonyos SiWoo nem járt-e itt ?

- Ön MinSeo? - nézett végig rajtam vagy századszorra, így kedvem támadt felképelni, de visszafogtam magamat, ami miatt igazán büszke voltam. Szóval SiWoo mégis csak rájött.

- Igen - válaszoltam, mire inge zsebéből elő húzott egy cetlit és rám kacsintva el is ment. A szememet forgatva nyitottam ki a kis papírt és könnyebbültem meg az üzenetet látva. Rájöttem, hogy most az egyszer okosabb volt valaki nálam. Ennek a fiúnak még esze is volt, máris megkedveltem.

- Tessék. - nyomtam MinSeo kezébe a fehér papírt és a két lányt magam után húzva kiléptem az étteremből.

- Most meg miért megyünk el? - nyafogott Hyun.

- Mert MinSeonak találkozója lesz a lovagjával a hotel konyháján - válaszoltam szűkszavúan, ami nemhogy lenyugtatta volna a két lányt, csak még jobban el kezdtek vergődni a kezeim közt. Idegesen álltam meg és néztem jelentőségteljesen rájuk, ami miatt rögtön le is nyugodtak. Na, legalább értették a célzást.

- Magunknak találtam jobb elfoglaltságot. - mosolyodtam el egy kicsit barátságosabban, mire Bora és Hyun értetlenül néztek egymásra. Hátha így rájönnek mi is a tervem. - Vegyetek fel egy rövidnadrágot és egy lenge, lehetőleg nem fehér pólót vagy trikót.

- Miért? - lett még zavarodottabb a tekintetük, amin csak megforgattam a szememet és közéjük lépve, átkarolva őket, a lift felé kezdtem sétálni.

- Azért, kicsikéim, mert meglátogatjuk a hotel medencéjét!- válaszom hallatán először kételkedve néztek rám, de mikor rájöttek, hogy nem vicceltem, megkérdezték, hogy beteg vagyok-e. Miután ráütöttem a fejükre, nyomatékot adva a ki nem mondott gondolataimnak, végre örömujjongásban törtek ki. - Na, ezt akartam hallani. - bólintottam elégedetten - És mielőtt még megkérdeznéd, igen hívhatod Jimint is. Sőt, ha akarjátok a többi fiút is. Hisz mindenkire ráfér egy kis pihenés, mielőtt jobban belemerülnénk az igazi munkába - magyaráztam először Borának, majd Hyunnak is és mikor kiléptünk a liftből, már szó nélkül el is sprinteltek a szobák felé. - Azért össze ne törjétek magatokat! - kiáltottam még utánuk, de látva, hogy Bora már hanyatt is vágódott a földön, felbukva a saját lábában, csak megforgattam a szemeimet.

Majd felszisszenve néztem, ahogy Hyun is rajta kötött ki. - Mondtam, hogy vigyázzatok. - sóhajtottam és lassan feléjük sétáltam, hogy segíthessek felszedni őket a földről.

Én végül nem egy rövidnadrágot vettem fel, ugyanis túlságosan is látszódott a hegem, de azért kerestem valami olyat, ami lazább anyagból volt.

Lehet csodálkoztak volna a rajongóink, hogy pont én ajánlottam fel egy ilyen ötletet, minthogy ruhákban úszkáljunk a medencében, de úgy gondoltam, hogy most az egyszer lehetek engedékenyebb, ráadásul a lányokat legalább egy kicsit fel tudtam dobni. Mostanában olyan fáradtak voltak, hogy rájuk fért a szórakozás, még ha én nem is nagyon szerettem az ilyesféléket. Legalább nem ivással enyhítettünk a nehézségeken, bár nem mintha ez olyan jellemző lett volna ránk, de azt már tudtam, hogy Hyun nagyon nem bírta az alkoholt. Bora még szerencsére nem ivott, így róla nem tudtam nyilatkozni, MinSeo pedig nem is jött, bár ő egész jól bírta az italokat; pont, mint én.

Pár törölközővel a kezemben sétáltam HoSeok szobájához, hogy megkérdezzem tőle és JeongGuktól is, hogy lenne-e kedvük szórakozni egy kicsit. Lelki szemeim előtt viszont láttam, ahogy HoSeok szemei elkerekedtek és leellenőrizte, hogy nem voltam-e beteg. Szemforgatásra ösztönzött ez a gondolat és miközben arra vártam, hogy valaki ajtót nyisson, elgondolkoztam azon, hogy mi van, ha nem lesz kedve jönni. Nélküle is ellettem volna, bár azért talán egy kicsit mégis zavart volna a jelenlétének a hiánya. Arról nem is beszélve, hogy végre beszélhettem volna vele egy kicsit arról az időszakról, amikor nem voltam mellette.

- Rin, te mit csinálsz itt? Egy hadseregnek elegendő törölközővel... - nyitott ajtót a vörös hajú fiú, mire meglepetten kaptam fel a fejemet és pislogtam párat, hogy észhez térjek a bambulásomból. - Min gondolkoztál ennyire? - mosolyodott el és neki támaszkodott az ajtófélfának.

- Semmin. - legyintettem, majd rátértem az eredeti okra, amiért jöttem - Van valami dolgotok? - néztem át a válla fölött, de nagyon úgy tűnt, hogy egyedül volt a szobájukban. JeongGuknak hűlt helyét se láttam.

- Kook Jiminéknél van és nem, nincsen dolgom. Csak nem randira akarsz hívni? - döntötte oldalra a fejét, mire nemes egyszerűséggel az arcába röhögtem.

- Ilyen vicceset is rég mondtak már nekem. - próbáltam abbahagyni a nevetést, de csak még jobban rázendítettem HoSeok zavart arcát látva.

- Elég már. - lökte el magát az ajtótól és közelebb lépve belehajolt az arcomba, ezzel rávéve, hogy abbahagyjam a nevetést. Még mindig szórakozottan néztem vele ilyen közelségből farkasszemet és kíváncsian vártam, hogy végre mondjon is valamit. - Mégis hova akarsz hívni ennyi törölközővel? - mosolyodott el és nézett a kezemben tartott darabokra.

- Mit szólsz egy kis úszáshoz?

- Te? Úszni? A medencében? Ráadásul ruhában? - egyenesedett ki meglepetten. Úgy tudtam, hogy ez lesz a reakciója!

- Ha nem akarsz, akkor nem kell, én csak felajánlottam. - vontam meg a vállamat és már indultam is volna egyedül megkeresni a medencét, - ami engem nézve nem lett volna túl szerencsés - amikor is hirtelen megfogta a vállamat és rám parancsolt, hogy egy tapodtat se mozduljak.

Olyan érdekes volt nézni a hangulatváltozásait, hogy az már vicces volt. Régebben is próbált erős fiúnak tűnni, de a szeme mindent elárult. Most is észrevettem, hogy eléggé zavarba jött amiatt, hogy ennyire közel hajolt hozzám. Kicsit megnyugtatott a tény, hogy volt, ami mégsem változott benne. Legalábbis, ezt hittem...

A törölközők felét lovagiasan kivette a kezemből és mellettem sétálva vezetett a medence felé, ami fogalmam sem volt róla, hogy tulajdonképpen hol is volt. Ezen persze jót nevetett és nem is csodálta, hogy úgy vágtam neki a keresésének, hogy tulajdonképpen halvány lila gőzöm sem volt a hollétéről. Állítása szerint gyakran csináltam régebben is ilyen dolgokat. Például mikor egyszer egy rövidebb úton akartam hazajutni HoSeokkal együtt a suliból, aki ugyan mondta, hogy szerinte egyáltalán nem ott fogunk kilyukadni, én nem hittem neki és mentem a fejem után. Aztán valóban kiderült, hogy mégsem nekem volt igazam. Ezen továbbra is igen jól szórakozott mellettem és hiába ütöttem bele a vállába szinte észre sem vette és folytatta a hülye vihorászását.

Ilyen igen leterhelt idegállapotban léptem be a vöröske mögött a fotocellás ajtón és elégedetten állapítottam meg, hogy egy igazán nagy medence volt a hotel tulajdonában. Ez pont olyan volt, mint az uszodákban, csak választó bóják nélkül. A klór összetéveszthetetlen szaga egy kicsit irritálta az orromat, emiatt jó sokat hapciztam is, mikor beléptem a nevetésektől zajos helyre, de egy idő után ez az inger kezdett alábbhagyni.

- Bomba! - kiáltotta valamelyik fiú és már el is tűnt nagy csobbanással a mélyvízben.

- Legalább valaki olyan volt ilyen merész, aki tud is úszni? - pakoltam le egy szabad székre, miközben NamJoontól érdeklődtem.

- Hát, V volt ez az eszement és ha minden igaz tud úszni... Bár... - gondolkozott el és ijedten a medence felé nézett.

- Ne aggódj, ha feljön, akkor tud úszni. - "nyugtattam meg", mire kétségbeesetten sietett a víz széléhez, ahová már a legidősebb is tartott, szintén rémült tekintettel az arcán. Szóval ők ketten voltak a felelősségteljesebb emberek a csapatban.

Körbenézve állapítottam meg, hogy YoonGi az enyém melletti széken feküdt lehunyt szemmel és úgy tűnt nem nagyon hatotta meg a tudat, hogy egy kicsit szórakozhatott volna. Ő a leglustább tag valószínűleg.

Tovább nézelődve vettem észre a nevető Taehyungot a vízben, ahogy elevickélt a dühöngő idősebbektől, akik halálra aggódták magukat az akciója miatt. Mellette közvetlenül JeongGuk jött fel a vízből és nyomta le a meglepett fiút a medencébe. Ők ketten mindenféleképpen az őrültek és gyerekesek csapatát erősítik.

Észrevettem Jimint is a medence másik végében, ahogy Borát tanítgatta úszni, ugyanis szegény lánynak nem ment túl jól, így ráfért a gyakorlás. A szürke hajú fiú a kezét fogva ment egyre hátrébb a vízben, miközben Bora görcsösen fogva őt, úszott vele együtt. Látszott, hogy egy kicsit félt, de az előtte lévő fiú valószínűleg nagyban segített neki, hogy ne féljen annyira. Jimint pedig láthatóan nem zavarta, hogy a lányt kellett tanítgatnia. A mosolya eléggé arról árulkodott, hogy igenis élvezte és még jót is szórakozott rajta. Ennek ellenére viszont ő is gyerekes, csak még nem mutatta meg.

Ezután tekintetem megakadt a medence szélén álldogáló Hyunon, aki egyik lábát beleérintve a vízbe állapította meg, hogy tökéletes hőmérsékletű... Viszont beleugrani már nem tudott, ugyanis Taehyung hirtelen megjelent előtte a vízben és a lábánál fogva berántotta az ördögien nevető JeongGukhoz. Nagyon úgy tűnik, hogy Hyun meg is találta a társaságát. Annyira elfoglaltam magamat az emberek elemzésével, hogy hirtelen a lábam alól elveszítettem a talajt és a levegőben találtam magamat. Értetlenül néztem HoSeokra, aki a karjában tartva mosolygott rám és sétált lassan a medencéhez.

- Te mégis mit csinálsz? - ráncoltam a szemöldökömet és bármennyire is volt kényelmes, hogy nem a saját lábaimon tettem meg az utat a vízhez, azért örültem volna, hogyha letesz. - Jung HoSeok azonnal engedj el - szóltam rá résnyire húzott szemekkel, viszont mikor rájöttem szavaim jelentésére ebben a helyzetben, már nyitottam is a számat a tiltakozásra, de hirtelen valóban elengedett, emiatt pedig nagy csobbanással landoltam a langyos, klórtól bűzlő vízben. Idegesen törtem a víz felszínére és söpörtem ki a szememből a frufrumat. - Ezért halott vagy Jung HoSeok, remélem, ezt tudod - figyelmeztettem sokkal nyugodtabban annál, mint amilyennek éreztem magamat. A vörös hajú fiú, csak nagyot nyelve lépett annyira hátra, hogy ne érjem el, viszont túl naiv volt, ha azt hitte, hogy emiatt nem fogok bosszút állni. Szép lassan a medence széléhez úsztam és megkapaszkodva a szegélyben néztem fel ártatlanul az ijedt fiúra. - Segíts. - nyújtottam felé egyik vizes kezemet, de megrázva a fejét egyet hátrébb lépett – Figyelj, - sóhajtottam - ha engeded, hogy behúzzalak, ígérem nem fog fájni. - biztosítottam afelől, hogy nem bántom a későbbiekben és ez be is jött. Ugyanis nem túl boldogan, de közelebb lépett és kinyújtotta felém a kezét. Megfogva azt szálltam ki a vízből és néztem összevont szemöldökkel a meglepett vöröskére. - Komolyan azt hitted, hogy így állok bosszút? Majd akkor fogok, amikor nem számítasz rá. - mosolyodtam el és engedtem el a kezét, amit még mindig szorongattam.

HoSeok kicsit megkönnyebbülten fújta ki az eddig bent tartott levegőjét és már szólalt volna meg, amikor kinyújtva a kezemet egy szép mozdulattal belöktem a vízbe. - Mint például most - tettem még hozzá és nevetve néztem, ahogy ijedten kapálózott a levegőben, hogy valamiben megkapaszkodhasson. Viszont én hülye nem számítottam arra, hogy a még mindig kinyújtva hagyott karomat képes lesz elérni, így megint csak meglepetten veszítettem el az egyensúlyomat és zuhantam vele együtt a vízbe. Emiatt nem tudtam mély levegőt venni, így azonnal nyeltem a klóros vízből, ami szörnyen marta a nyelőcsövemet. HoSeok viszont segített feljönni a víz alól és megfogva a derekamat, felhúzott magával. Amint végre kint volt a fejem a vízből, hosszú köhögő rohamba kezdtem. Görcsösen kapaszkodtam a fiú vállaiba és fordítottam oldalra a fejemet, hogy lehetőleg ne köhögjem arcon. Vicces lett volna, csak ebben a helyzetben nem túl sok kedvem volt a viccelődéshez.

- Meg vagy Rin? - ütögette óvatosan a hátamat HoSeok, hogy kicsit jobb legyen. Bár mint mindig, nem lett az, de annak örültem, hogy nem engedett el, ugyanis ilyen helyzetben nem tudtam volna a víz felszínén maradni.

- Pe-persze. - tüsszentettem egyet, majd nagyokat lélegezve próbáltam nem megfulladni.

- Látod, neked még a bosszúállás sem megy - mondta ki hirtelen és éreztem a hangján, hogy megint csak jól szórakozott rajtam, így idegesen fordítottam felé a fejemet és hőköltem hátra a hirtelen közelségétől. Pislogás nélkül figyeltem a hajából csepegő vízcseppeket, a mosolygása miatt keletkezett gödröcskéit, a fénylő barna szemeit és rózsaszín, a nevetés miatt összepréselt ajkait. Egy aprót nyelve csuktam le a szemeimet és próbáltam kitörölni a fejemből a próbateremben történt incidenst. A számon még mindig ott éktelenkedett az az apró heg, ami csak remélni tudtam, hogy nem szúrt másnak is szemet. A fejemet hevesen megrázva nyitottam ki újra a szememet és vettem még észre HoSeok döbbent tekintetét, mielőtt még újra szórakozottá nem vált volna. Hirtelen felemeltem a kezemet és gyengéden eltoltam magamtól, majd megfordulva a medence széléhez úsztam és kimásztam a számomra már túlságosan is meleggé vált vízből. Odasétáltam a szabad székhez és megfogva egy törölközőt levágódtam rá. A hajamat kezdtem el idegesen dörzsölni és gondolkoztam el azon, hogy HoSeok mikor is változott ilyen... férfiassá...

Ó HyeRin, te ezekkel a gondolatokkal csak magadat készíted ki. Ledermedve hagytam abba a hajam kínzását és feküdtem el a széken, fejemre terítve a törölközőt. Mi lett veled HyeRin? Soha nem voltál ilyen gyenge az érzéseidet tekintve.

- Bár tudnám - motyogtam.

- Neked szokásod magadban beszélni? - szólalt meg mellettem egy túlságosan is irritáló hang, ezért kedvtelenül leszedtem a fejemről a törölközőt és félszemmel a mellettem fekvő alakra néztem.

- Neked meg szokásod minden alkalommal ilyen bunkónak lenni? Morci...

- Nicsak, ki beszél! - húzta össze a szemöldökét, majd felfogva az utolsó szót is mérgesen ült fel - Morci? Én? Már megbocsáss, de...

- Óóó, hagyd már abba a magyarázkodást. Te mindig ilyen morgósan viselkedsz, amikor csak találkozunk - vágtam hozzá én is villámokat szóró tekintettel. Nagyon fel tudta ez a srác cseszni az ember idegeit.

- És ez is vajon kinek a hibája? - bökött felém résnyire húzott szemekkel.

- Most engem hibáztatsz a te hülyeségeid miatt?

- Szerinted mégis ki másra mutattam volna észlény?

- Te kis... - szorítottam ökölbe a kezemet és erősen elgondolkoztam azon, hogy leütöm.

- Már csak egy kis popcorn hiányzik és egy kész kabaré film lenne - hallottam meg mellettünk Taehyung hangját, mire mérgesen fordítottam oldalra a fejemet és pillantottam meg az összes jelenlévő személyt. Aha, szóval egy kicsit hangosabbak voltunk, mint azt gondoltam volna.

- Titeket nézve már eszembe is jutott egy tök jó ötlet a számhoz. - bólogatott elégedetten HoSeok, de tekintetemet látva egy lépéssel hátrébb ment.

- Lehetne az a címe, hogy HyeRin és YoonGi gyönyörű kapcsolata. - ajánlotta NamJoon.

- Ó, fogjátok már be! - szólaltunk meg egyszerre Morcival, mire fújtatva felálltam és a kijárat felé vettem az irányt.

- Ne légy már ilyen sértődékeny! - kiáltott utánam HoSeok, mire felemeltem a magasba a középső ujjamat és a többiek nevetését hátrahagyva léptem ki a fotocellás ajtón.

Csuromvizesen léptem be a szobánkba és mentem azonnal a fürdőszobába, hogy lefürödhessek. Egyáltalán nem voltam annyira mérges, mint ahogy azt mutattam, de már kezdett idegesíteni a többiek piszkálódása, így jobbnak láttam elhagyni a helyszínt, mielőtt valami meggondolatlant tettem volna.

/////////// 

Sziasztok^^

Szokásosan hoztam is a részt, ami remélem elnyerte a tetszéseteket, ugyanis én megint csak imádtam írni :D Annyira sok minden nem derült ugyan ki, de már kezdenek a dolgok alakulni sok téren... Jó ötletelést, hogy vajon mik is lehetnek ezek^^ 

Oh, és nagyon szépen köszönöm a 2K megtekintést és a több, mint 300 csillagot az aranyos kommentjeitekről meg már nem is beszélve, amivel mindig feldobjátok a napjaimat :) Remélem a továbbiakban is tetszeni fog nektek ez az egész sztori és nyomon követitek majd^^

///////////