A fiú nem értette mi történik. Felfedni magát. Csak ez járt a fejében, míg hatalmas pocakját bámulta. Lottie Tomlinson fejében lassan kezdett összeállni a kép. A szüleik a széltől is óvták a "megváltó"-nak nevezett aprócska fiút. A lány mindig azt hallgatta, hogy testvére különleges. Különleges; ismételgette, majd a helyükre kattantak a tények.

- Lou, terhes vagy.- jelentette ki egyszerűen, ahogy az eszébe jutott a logikusnak mondható válasz.- Ne is kérdezd, magam sem tudom hogy, de ez a valóság. Ezért neveznek különlegesnek.

- Hívd vissza a banyát és szedjétek ki! - ordította a fiú. A lány a fejét rázta, ám visszahívta az asszonyt.

- Nem tudom kiszedni, fiam, hiába is ordítozol. - mondta a nő, síri hangon.- Ezt most végig kell csinálnod.

- Akkor ölje meg velem együtt! Nem szülök démon fattyat! - kiabált a nő után, ki vissza sem nézve annyit mondott:

- Ha neked véged, talán a világunknak is.

***

A hetek múlásával sem változott a fiú véleménye. Továbbra is úgy gondolta, hogy a démon kölyköt meg kell ölni, nem jöhet a világra. Ez az érzése akkor vállt szikla szilárdá, amikor a baba növekedni kezdett és már a fiú csontjait tördelte. A mágusnő gyakori látogató lett náluk, s szemmel tartotta a fiút és a csemetét.

- Louis, nyugodj le. Hiába is tiltakozol, a gyermek már a részed. Felgyógyít téged, ha hagyod megszületni.

- Nem kell egy gyilkológép segítsége.- nyögte elkínzottan.

- Csak akkor lesz szörnyeteg, ha annak neveled. A gyermek a szülő tükre, ne feledd!- mondta, miközben kisétált az épületből. Louis a szavain kattogott. Talán.. ha jó apa lenne, a gyermek is jó lenne. Nem! Nincs az az isten!- morogta magában.

- Szerintem... -suttogta a húga - adnod kellene egy esélyt. Egy pici baba nem sokat tud ártani senkinek. Ha pedig gonosz lesz, majd kitalálunk valamit. - mondta mindezt olyan halkan, hogy a fiú alig hallotta, ám bólintott. A húga mindig is jó belátásokkal bírt. Hitt neki.

- Akkor - sóhajtott a kerek hasú - neveljük fel. - somolygott fájdalmasan.