A herceg küldöttei nyolc nap múlva tértek vissza a palotába.

 Az elmúlt napok során a farkasok a palotában biztosított szobákban laktak. Harry remélte, hogy ezzel megtörheti a jeget, s úgy tűnt sikerül is. Kedvenc farkasa a második napon már hajlandó volt beszélni vele, harmadnapra, pedig már ismét beszélgettek. Ennyi idő kellett Louis számára, hogy felfogja, lassan minden rendben lesz, elvégre a koronaherceg velük van és segít rajtuk, a palotában pedig nem eshet bántódása sem a húgának sem pedig a gyermekének. Amiatt viszont aggódott, hogy Hansról semmi hírük nem volt. Vihar előtti csend; gondolta, ám smaragdszemű hercege a megnyugtatására sietett, minden alkalommal, amikor ilyesmik eszébe jutottak.  

Hihetetlen, de nyolc nap elég volt, hogy a két ifjú között kötelék szövődjön. Észrevétlenül kezdtek igazán egymásba szeretni, ám nem ez volt a megfelelő időpont a románcra. Amikor a katonák visszatértek egy horda emberrel, már nem is tudtak erre gondolni. Akkor csak az számított, hogy Hans Jaager elnyerje méltó büntetését.

Harry egyesével vezette a szerencsétlensorsúakat atyja színe elé. A király először vonakodott, nem hitt a fiának. Hans volt a legjobb katonája, emiatt merőn elutasította a fia állításait, ám amikor már a sokadik ember beszélt neki arról, hogy Jaager mit művelt vele, hinni kezdett. Mire az utolsó áldozat, az az Louis is bevonúlt a színe elé, már ő is tudta, hogy véget kell vetnie kiképzőtisztje ámokfutásának. A király mély csalódottságot érzett. Csalódott Hans Jaagerben és magában is. Nem értette, hogy nem vette észre, hogy mit művel a katonája, hiszen voltak jelek.

Néhány órával a meghallgatás után, legkedvesebb katonáit küldte a kiképzőtiszt elfogására. Az erőszaktevő érkezéséig egy hordányi vámpír gyűlt össze a palotánál. Mindenkihez eljutott a híre a történteknek, s mindenki látni és hallani akarta a királyi rendeletet.

- Hans Jaager, tudod miért vagy itt? - kérdezte a király.

- Nem tudom, Felség.- jelentette ki, s ekkor Desmond életében először érzett késztetést, hogy sajátkezüleg végezzen ki valakit.

- Ez a sok ember - mutatott körbe az áldozatokon-, mind azért van itt, hogy panaszt tegyen rád. Erőszakkal vádolnak. Igaz, amit állítanak?

- Nem igaz, Királyom! Hinned kell nekem!- üvöltötte.

- Csend legyen! Ebben az esetben segítséget kérek.- mondta halkan az idősebb Styles, s végszóra betoppant a mágusnő. A tömeg szétnyílt az asszony előtt. Mindenki elhűlve figyelte, ahogy a tiszteletet parancsoló nő átvonult közöttük, s királyhoz lépett. Mélyen meghajolt az uralkodó előtt, majd felemelte a kezét és a vádlott homlokára tetette. - Most újra kérdezem: Igaz, hogy több ártatlant is megerőszakoltál, súlyos sérüléseket okoztál nekik, majd magukra hagytad őket meghalni?

- Már hogyne lenne igaz? Azok az átokfattyak semmi másra nem jók.- jelentette ki Hans, majd kistányérméretű szemekkel nézett körbe. A mágusnő bűbájt bocsátott rá, mely meggátolta a hazugságot. A tömeg egyemberként hördült fel, s így történt, hogy aznap Desmond Styles őkirályifelsége elrendelte Hans Jaager kivégzését.