- Mondd szeretnéd, még látni őt? - kérdezte a herceg, komoly tekintettel.

- Természetesen hercegem, elvégre van egy kisfiam, akit sohasem láthattam! Bármit megadnék, hogy csak még egyszer belenézhessek azokba az álomszép szemekbe...

- Rendben, ma délután átmegyek hozzá, ha van kedved tarts velem.- ajánlotta Harry, mire a férfi teljesen fellelkesült. Fejben már azt tervezte, hogyan tudná a herceg tudta nélkül kiiktatni a zavaró fiút, akinek már réges-rég halottnak kellett volna lennie.

***

Hans és a herceg komótosan, mégis határozott léptekkel szelték az utat, Louis háza felé. Mikor odaértek, Hazz fülig érő mosollyal csengett. Ahogy Louis ajtót nyitott, akaratlanul elmosolyodott a zöld szemeket látva, ám ahogy felismerte az oly kedves arc melletti férfit, pánikba esett. Kistányérméretű szemekkel csapta volna be az ajtót, ám nem ment neki. Harry a lábával kiékelte az ajtót.

- Lou, mi baj van? - kérdezte ijedten a herceg.

- Mégis mit keres ez itt? - kérdezett vissza, s látszottak lassan megnyúló agyarai. S a kék szemekben fellobbanó vérszomjtól még Harry is megrémült.

- Elmondta, hogy látni szeretne téged és a kisfiát...- ekkor jelent meg egy csilingelő hang Louis háta mögött. Jake.

- Apuci ki az, mi a baj?- kérdezte a kisfiú reflex-szerűen, hisz ő is érezte a vérszomjat, még ha nem is tudta behatárolni, hogy mi lehet az.- Herceg! Apuci engedd be Harry-t!

- Nem, menj fel Lottie-hoz és mondd neki, hogy itt van az apád. - mondta ellentmondást nem tűrő hangon, ami ugye nem tetszett a kisfiúnak, mégis követte az utasításokat- És most visszatérve, azt hazudta, látni akar, erre te idehozod, úgy, hogy mit sem tudsz a történtekről?! - üvöltött a kékszemű, mert vagy ez, vagy zokogva esik össze.

- De igenis tudom! Hans elmondta a történetet! - mondta a herceg, mélyen a kék szemekbe nézve, ám amit akkor látott, amikor Louis rájött mit mondd a másik, azt soha sem akarta. Lenézést és gyűlöletet vélt felfedezni, az óceánszerű szemekben.

- Tehát te is őt támogatod, értem én. Legyetek boldogok!- s ezzel Harry orrára csapta az ajtót. A herceg nem értette, hogy mi történt. Hans dühösen álldogált mögötte, mert most lebukott, és ha Styles-nak leesik a tantusz, csúnyán megütheti a bokáját. De bízott a hercegben és abban, hogy hírnevével ellentétben nem is olyan eszes, ő pedig megúszhatja szárazon, mint már annyiszor máskor.