A kiképző tábor lassan kihalt, miközben Louis lassan, komótosan bicegett a hálótér felé. Keményebb volt a hely, mint gondolta volna. Persze ő maga is nagyon jól tudta, már az előtt, hogy regisztrált volna, hogy nehéz lesz, úgy pedig pláne, hogy a démonok vele már kevésbé lesznek olyan barátiasak, mint egymással. Rajta kívül senkin még csak karcolások sem voltak, ő viszont múlt éjjel is törött csontokkal esett ágynak. Louis Tomlinson a démonok katonai kiképzőtáborának egyetlen vérfarkas tagja, s épp emiatt a többiek élvezettel törnek az életére edzés közben. A két faj tulajdonképpen sosem volt túl jóban, viszont a helyzet csak romlott, mikor Desmond ült a trónra. Azóta egyre több vámpír és vérfarkas -ami már 2 egyedet leszámítva teljesen kihalt- veszti életét titokzatos körülmények között, s talán épp emiatt jött most ebbe a táborba. Mindig is vékonyka, gyenge, nőies férfi volt, soha nem tudta megvédeni magát. Mélyen a gondolataiba mélyedt, s már azt sem tudta, jó ötlet volt-e jelentkeznie ide, mert már abban sem volt bizonyos, hogy egyáltalán túléli. Megrázta a fejét és megemberelte magát. Nem adhatja fel! A húgának is szüksége van arra, hogy itt és most megerősödjön. 

Akarva- akaratlanul a húgával -Lottie-val álmodott. Újra át kellett élnie azt az éjszakát, mikor bejelentette a lánynak, hogy ide készül.

Az indulás napjának előestéje volt. Lottie nagy, kikerekedett szemekkel nézett rá, s látszott, nem hisz a fülének. Mindig ő volt a "férfi" a házban, s ő vigyázott a bátyjára. Erre megeskedte az édesanyjuk a halálos ágyán. S a lány megfogadta a haldokló nőnek, hogy bármi is történjék megvédi a testvérét, kire Megváltó-ként hivatkoztak, ámbár fogalma sem volt róla, vajon mire gondolhatnak ezalatt.

A lány nehéz szívvel engedte útjára a testvérét, s remélte, épségben hazatér. Miután a fiú elhagyta a házat Lottie, önmagát is meglepve zokogott fel. Tudta, hogyne tudta volna, hogy elég egy rosszabb nap és a fiú meghal, amilyen ügyetlen.

Louis reggel későn ébredt, s kimerültebb volt, mint mikor elaludt. A gyomra hangosan korgott, de már mindegy volt, mert lekéste a reggelit, s már majdnem a reggeli edzést is. Mikor odaért, szalutált, s beállt a sorba. Összeszorított foggal küzdött az izmaival, mik már feladták volna a harcot. Aznap bőven erőn felül teljesített.