3. rész
Louis csak a nagykapu előtt tért magához, s váltott emberi alakra. Eldöntötte, haza fog menni. Kirohant a kapun és csak futott hátra sem nézve. Ez túl könnyű. Állapította meg, s csak akkor jött rá, hogy ez csapda, mikor a lábaira csavarodott egy kötél, ő pedig hatalmasat esett. A hátára fordult. Ekkor jött rá, hogy nem is akárki csapdájába esett; Hans Jaager ott állt felette, s láthatóan tetszett neki Louis ijedt tekintete.
Tudta, hogyne tudta volna, a tiszt ellen esélye sincs. Hiába csatakérozna, a nagydarab férfi lazán lefogná.
- Hova- hova? - kérdezte egy félmosollyal az arcán. Tommo válaszolni sem tudott, annyira félt. - Még válaszra sem méltatsz?- kérdezte, s egyre borúsabb lett a tekintete. - Szerinted csak úgy el lehet szökni, mindenféle búcsú nélkül? Na de segítek, hogy mindörökre emlékezz a jó modorra! Tudod, már mikor először megláttalak, tudtam, hogy mi ketten nagyon jól fogunk szórakozni, pici Louis.- váltott hírtelen gonosz vigyorra.
- Mit akar tenni?- kérdezte a fiú, de az agya leghátsó zugába tudta, hogy nem akarja tudni, sem megtapasztalni.
- Megmutatom.- felelte a nagydarab, majd lehajolt a fiúhoz. Mikor megragadta a démon emblémával ellátott nadrág korcát, Lou ficánkolni kezdett. Ütötte, verte a támadóját, de semmi haszna nem volt. - Nyughass, kutya! - szólt rá idegesen a férfi, aki taktikai megfontolásból csak lefogta a fiút, s néha néha vissza szolgáltatott néhány ütést, amíg az ki nem fárasztotta önmagát és fel nem adta az esélytelen küzdelmet. Lou mentségére szóljon, a férfi vagy kétszer akkora volt mint ő, mégis hősiesen küzdött. - Na, kifáradtál, kutyus?- egy féloldalas mosoly terült el Hans arcán, s még egy ütést vitt be a fiú gyomrába. A kisebb már szinte a halálán volt. Jaager ütései erősebbek voltak, mint amit ép ésszel el lehet viselni. Mikor már majdnem elájult, a tiszt letépte a fiú nadrágját, majd a hasára fordította, s hátrafogta a kezeit. Louis vergődött, amennyire ereje engedte, s mikor megérezte ánuszán a melegséget, sipítani, vonítani kezdett. Remélte, valaki meghallja és megmenti, de sajnos a szerencse ismét elpártolt tőle. Senki nem mentette meg.
Bạn đang đọc truyện trên: AzTruyen.Top