Lottie számára úgy tűnt, mintha órák óta kutyagolnának az erdőben, mire a barlanghoz értek. A barlang előtt egy lelket sem láttak, de érezték a jelenlétüket. Ahogy az alfa bevezette őket a hatalmas barlang belsejébe, olyan kép tárult eléjük, amint mindhárman meglepődtek. A hátsó falnak támasztva hátát, Louis lelkesen falatozott, előtte Layla-val. A kislány kézzel-lábbal magyarázott a férfinek és nevetgéltek. Jake sikítva ugrott le a farkas hátáról és sírva futott az apjához, aki azonnal letette az ebédjét és magához szorította egyetlen kisfiát. Lottie lesápadva nézte a jelenetet és a testvérére tekert rengeteg gézt. 

Layla úgy megijedt Jake hírtelen megjelenésétől, hogy akaratlanul is teljesen átváltozott, majd az apjához szaladt és elbújt annak hasa alatt, mint ahogy már annyiszor máskor. Jax viszont csak megrázta magát és felvette emberi alakját és a feleségéhez fordult, aki jelen volt a sérült ébredésénél. Lottie próbálta hallgatni a beszélgetést, viszont Jake olyan hangosan zokogott, hogy az minden hangot elnyomott, így ő is odalépett a testvéréhez. Haragját még a megkönnyebbülés sem tudta elnyomni. Dühös volt a bátyjára, aki szó nélkül megszökött és látszólag komoly sérüléseket szenvedett a felelőtlensége miatt. Egyenesen Louis fejében üvöltött a haragja, mire a fiú megdermedt és esdeklőn nézett a testvérére.

- Mikor tértél magadhoz? - kérdezte Jax belesétálva a családi veszekedésbe, az égészről mitsem sejtve. L először válaszolni sem tudott a hírtelen érkező hangos kérdésre - Jobban érzed magad?

- Nemrég - érkezett a válasz Jax kedvesétől- Épp csak átkötöztem és evett.

- Köszönöm - suttogta a legidősebb Tomlinson.

- Ez csak természetes, legalább mi, akik egy fajba tartozunk tartsunk össze. - mosolygott a nő kedvesen a párja mellől.