A Nap még rendesen fel sem kúszott az égre, Harry máris Hans Jaager házának ajtajában állva kopogott. Az morogva nyitott ajtót, ám ahogy meglátta a koronaherceget, azonnal belé fagyott minden szitok, s fejet hajtott. A fiú egy biccentéssel, engedélykérés nélkül lépett be a házba a tiszt mellett, s telepedett le a hatalmas bőr fotelbe. A tiszt kérdőn nézett a fiatalra, ám kérdezni nem mert, nem volt hozzá joga. Harry csak a fejével intett felé, hogy nyugodjon meg, majd egy nagy sóhaj után belekezdett.

- Hans, most mint barát jöttem. Lenne egy kérésem.

- Kérés?- kérdezett vissza megilletődve.

- Kérlek mesélje nekem Louis-ról! - mondta ki, mire Hans lefagyott és inkább robotpilótára kapcsolva agyát, a  kanapéig sétált és leült.

- Mit kellene és ön honnan ismeri?

- Nemrégiben volt szerencsém találkozni vele, majd a fiatokkal is. Úgy tűnt kedvel, ám amikor feljöttél témának, egyszeriben hazaküldött. Minden bizonnyal van ennek hátterében valami és én tudni szeretném, hogy mi az. - mondta H. magabiztosan, s hangjából Hans is rájött, hogy válaszolnia kell, nem tudja el mismásolni a dolgot.

- Van egy fiam?! Hazaküldte a herceget?!- hökkent meg a nagydarab, leginkább két ajtós szekrényhez hasonlító férfi. A herceg bólintott.

- Neki megbocsátható, de most válaszolj, ha kérdeztem!

- Nem tudok sok mindent mondani, hercegem. Louis néhány éve itt volt kiképzésen. Ő volt a legerősebb és leggyönyörűbb katona, akivel valaha találkoztam. Úgy tűnt jól elvan, a démonok a nyomába sem értek, ám egy nap lebénította fél sereget és elmenekült. A határon találtam rá.  Hazavittem őt az otthonába. Behívott magához és beszélgettünk. Mikor indultam volna vissza a táborba, megkért hogy maradjak és erőteljesen bepróbálkozott nálam. Olyan gyönyörű volt, hogy nem tudtam küzdeni ellene és megadtam magam. Tudja hercegem, egészséges férfi vagyok, aki nem mindig tud ellenállni annak, ha nyíltan felkínálják neki magukat. Az egész... tökéletes volt. Ám a dolog végeztével, egyszerűen elzavart, és azt mondta, soha ne keressem többé. Persze nem hallgattam rá és próbáltam utána a nyomára akadni, de soha sem sikerült.- halkult el a hangja a végére, s még egy könnycseppet is sikerült kierőszakolnia magából, amire nagyon büszke volt.

- Sajnálatos ami történt. Mondd szeretnéd még látni őt?