-ELÉG LEGYEN!- hallatszott a mező széléről egy erőteljes, rekedt férfihang, mire az egész csatatér elcsendesült.- NÉZZETEK KÖRÜL, MIT MŰVELTETEK! EZT A SZAROS MEZŐT BEBORÍJÁK A HULLÁK! HA NEM BIRJÁTOK EGYMÁS POFÁJÁT, AKKOR NE JÁRKÁLJATOK ÁT EGYMÁSHOZ. ROSSZABBAK VAGYTOK, MINT A SZAROS KÖLYKÖK! ÉS TI.... TI FAJTÁM SZÉGYENEI: TAKARODJATOK HAZA A FRANCBA!- ordította a herceg, mire a démonoknak hűlt helye maradt csupán.

Louis Tomlinson farkas alakban, próbált visszatérni a való világba a kábulatból. Próbálta mozgatni hátsó lábait, ami fájdalmasan ugyan, de sikerült neki ám még egyszer már nem tudta megcsinálni. Immáron farkas alakban ragadta magával a sötétség.

A herceg vállai előre rogytak, ahogy körülnézett a holtestekkel borított csatatéren. Lassan fordult körbe, számba véve a holttesteket, mikor meg akadt a szeme valamin, amit soha nem gondolt volna. Egy hatalmas farkas feküdt a holttestek között. Odasietett majd egy- egy határozott mozdulattal kitépte az állatból a karókat. Lassan ölbe vette az állatott, majd megindult a palota felé.

- Harry, mi a franc van nálad?! - kérte számon az apja, amikor a szobája felé osont.

- Öööööhm... egy farkas.- felelte bizonytalanul.

- Azt én is látom, édes fiam. De miért van nálad?

- Most találtam.

- Azonnal vidd vissza oda, ahol találtad!- mondta Desmond Styles ellentmondást nem tűrő hangon.

- Én találtam, szóval az enyém!- jelentette ki Harry felhúzott orral és gyorsan bevonult a szobájába a szerzeményével.

A herceg egy nagyjából húsz centi magas pokróc halmot hordott össze a szobája padlójára, annak érdekében, hogy a sérült állatnak, minél kényelmesebb helye lehessen. Ráfektette a farkast, majd egy lavór langyos vízzel és szivaccsal elkezdte letörölgetni az állatról a rátapadt vért. Miután végzett leült mellé, lágyan simogatta a selymes, barna szőrt, s hallkan dúdolt neki.