Nagyokat sóhajtva lapoztam át a kijavított cikkeket, de hiába kellett volna minden kis apróságra figyelnem, egyszerűen képtelen voltam rá. Nagyon rég vesztem össze NaRival ilyen szinten, ez pedig kikészített. Ő volt a legjobb barátnőm, az ember, aki a jó út irányába terelgetett mindig azzal, hogy elmondta őszintén a véleményét mindenről, amit csináltam. Erre most még képes voltam őt is elveszíteni.

- Hogy lehettem ekkora idióta ? - hajtottam fejemet az asztalomra, miközben az ablakon lecsorgó esőcseppeket bámultam. Már egy hete folyamatosan esett, ami még inkább rontott a hangulatomon. Ráadásul muszáj voltam bejönnöm a Gladhoz is, mivel le kellett adnom a végleges terveket. Ehhez persze találkoznom kellett a főszerkesztővel, akivel igazán nem akartam. Sőt, egyenesen kerültem őt, amióta csak itt voltam. Ha megláttam közeledni, elbújtam egy fal mögé, vagy más emberekhez csoportosultam. De sajnos eljött az ideje annak is, hogy leadjam neki a "kijavított" cikkeket, így lassú léptekkel megindultam az emelete felé. Miközben sétáltam, nagyon erősen elgondolkoztam azon, hogy megmondom neki; kilépek és itt hagyom az egész kócerájt. Hisz megtehettem volna. Ott volt a másik állásom, ami fizetett ugyanennyit és még élveztem is bejárni. Az elején ezt is szerettem. Imádtam az egész helyet, hogy itt azt csinálhattam, amit mindig is szerettem volna. De lassan minden láng kialudt bennem és helyére ürességgel kevert szorongás került.

Kopogva párat az ajtón, benyitottam és lehajtott fejjel előrementem, majd a szokásos szövegemet ledarálva leraktam az asztalra a köteg papírt. Legszívesebben azonnal mentem is volna ki a szobából, de természetesen ez nem volt ilyen egyszerű.

- Choa, várnál egy percet ? - szólalt meg, mikor látta, hogy mentem volna el, mire kénytelen voltam megállni és fejemet felemelve ránézni. - Tudom, hogy ezt már számtalanszor átbeszéltük, de el sem tudod képzelni mennyi jót tenne a Gladdal, hogyha leadnánk a YoonGis cikket.

- Nem tudom miből gondolja, hogy a válaszom megváltozott... Továbbra sem szeretném, hogyha kiadnánk bármilyen cikket róla. Főleg nem az engedélye nélkül.

- Hát akkor kérd meg, hogy egyezzen bele. Akkor igazán nem szólhatna semmit azok után sem, hogy megjelent a cikk - magyarázta kezét összecsapva, mintha most mondta volna el élete legjobb ötletét. Lemondóan megráztam a fejemet és hátat fordítva neki elhagytam az irodáját. - Oh, ha nem, akkor nem. Én nem erősködöm !

- Még hogy nem erősködik - morogtam magam elé és már alig vártam, hogy minél messzebb kerüljek ettől az épülettől.

Hazafelé menet JuWon írt nekem egy üzenetet, miszerint ma este a barátainál marad, így ne aggódjak miatta, ami egyáltalán nem nyugtatott meg, de hát lassan már felnőtt férfi volt, szóval talán nem kellett volna ennyire aggodalmaskodnom. Bár én érte akkor is aggódtam volna, hogyha nem lett volna semmi baja, így meg csak triplán jött ez az érzés belém állandóan.

Belépve a lakásba, beraktam a vizes esernyőmet a tartóba és megnyugodva néztem MinMinre, aki éppen a táljából ette a kajáját, ugyanis nem kellett ma már ilyen időben levinnem őt, mert WonWon indulás előtt megtette helyettem. Még a kutya így is vizes volt egy kicsit, ezért letörölgettem egy kis ronggyal, majd én magam is lefürödtem, hogy utána pihenésképpen nézhessek valami filmet. De természetesen soha semmi sem úgy történt, mint ahogyan én azt elterveztem.

Hajamat egy törölközőbe csavarva bújtam bele a melegítőmbe és tettem fel vizet a ramyonnak, ugyanis nem volt más, amit ehettem volna, azért meg nem költöttem volna plusz pénzt, hogy rendelt kaját egyek. Időközben a tévét is bekapcsoltam, hogy keressek valami jó filmet, amikor is csöngettek. Kérdőn bámultam az ajtó felé, ugyanis nem vártam senkit, senki nem is tudott volna bejönni az ajtón, ráadásul nem csaptam akkora zajt, hogy az egyik szomszédunk jött volna reklamálni. Papucsomban elcsoszogtam az ajtó felé és lábujjhegyre állva kikukucskáltam, hogy megnézzem, ki is volt az. Hatalmasra tágult szemekkel léptem el az ajtótól, mikor megpillantottam YoonGit csuromvizesen. Mégis hogy jut be állandóan a házba ? Fejemet megrázva nyitottam inkább ki az ajtót, hogy ne fázzon meg és léptem azonnal arrébb, hogy be tudjon jönni. Most nem volt nála semmi, így csak még értetlenebbül néztem, hogy mégis mit keresett itt.

- Jin kissé felcseszte az agyamat, úgyhogy muszáj volt eljönnöm a dormból. És igazából te voltál az első ember, aki eszembe jutott - válaszolta meg a kérdésemet, miközben kibújt vizes kabátjából és a kezembe nyomta, majd telefonját próbálta megtörölni kevésbé nedves pólójával. Nagy levegőt véve tettem olyan helyre a ruháját, ahol nem vizezett össze mást és indultam utána kétségbeesetten, ugyanis amerre csak ment, vízcsíkot hagyott maga után.

- Yah ! Állj meg ! - kiáltottam rá és mielőtt beljebb tudott menni a nappaliban, megragadtam a karját és visszaráncigáltam az előtérbe. - Ilyen cuccban biztos, hogy nem fogsz bemenni - álltam meg előtte karba tett kézzel és emeltem fel fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Akkor mégis mit csináljak ? Szobrozzak itt egészen addig, míg meg nem száradok ? - sóhajtotta és arcomat látva megrázta a fejét. - Nem gondolhatod komolyan...

- Akkor... Vedd le ezeket - mutattam rá automatikusan, fel sem fogva igazán, hogy mit is mondtam éppen. Viszont eleinte meglepett, majd végül somolygó arca láttán azonnal visszaszívtam volna mindent. - Mármint, én hozok helyettük másik ruhát... Meg ha jobban belegondolok lehet inkább le kéne fürödnöd - magyaráztam tovább egyre zavartabban, amit ő láthatólag nagyon is élvezett.

- Értem én mire gondolsz - bólogatott mosolyogva és már ragadta volna meg pólója alját, mire karjához nyúltam és megállítottam őt ebben a tettében.

- Khm... Menj fürödni és beadom a ruhákat - néztem barna szemeibe, amik szórakozottan csillogtak. Nagyot nyelve léptem egyet hátrébb és parancsoltam rá, hogy húzzon a fürdőbe, míg én szerzek valami ruhát neki.

Az ajtómnak nekidőlve fogtam meg mellkasomat és szidtam meg magamat vagy százszor, hogy ennyire hevesen vert a szívem az előbbiek miatt. Pedig én voltam az, aki azt az egész kínos helyzetet kreálta. Arcomat párszor megütögetve vettem elő egy törölközőt és mellé JuWon egy régi pólóját és nadrágját, ami remélhetőleg jó volt a fiúra. Ahogy kiléptem a szobából, meghallottam a zuhanyból csobogó víz hangját, így inkább nem mertem még bemenni. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy biztosra akartam menni és nem még több zavarba ejtő helyzetet teremteni. Így is volt belőlük épp elég.

Amíg a fiú lefürdött, kinyitottam neki nagy nehezen a kanapét és még hoztam neki ágyneműt is. Mikor letettem azt a kanapéra, halkult el a víz csobogása, majd múlt el teljesen. Erőt véve magamon az ajtóhoz sétáltam és kopogva párat, épp annyira kinyitottam, hogy be tudjam adni neki a dolgait, majd már be is csuktam. Fejben megdicsértem magamat és ezek után elmentem a tésztámért, hogy megfogva azt elhelyezkedjek a fotelemben és nyugodtan tudjam nézni a filmet, ami hamarosan kezdődött.

Épp leültem, mikor kinyílt a fürdő ajtaja és YoonGi kisétált rajta az öcsém cuccaiban, haját a törölközővel szárítva.

- Mibe fogadok, hogy nekem nem csináltál - nézett a ramyonomra, mire kínosan elmosolyodtam és felé tartottam.

- Kérsz belőle ? Mondjuk miattad egy kicsit elázott...

- Bocs, hogy rád törtem - sétált elém és lehajolva megette a felé nyújtott falatot. - Egyébként annyira nem rossz - magyarázta, miközben én számat rágcsálva próbáltam nem foglalkozni kellemes illatával, amit a közelsége okozott. Éreztem, hogy kezdett egyre jobban melegem lenni, így egyik kezemmel legyezgetni kezdtem az arcomat, amit szerencsére foghattam a meleg tésztára is. - Állj fel egy kicsit - térített hangja vissza a valóságba, mire szemöldökömet felvonva bámultam rá, de mivel nem tágított és így a tévét se láttam, inkább felálltam, ahogy kérte.

- Yah ! - kiáltottam rá felháborodva, ugyanis képes volt és leült az én helyemre. - Ne már... Neked direkt megcsináltam a kanapét - mutattam az említett helyre, de ő csak mosolyogva megvonta a vállát és megütögette a combját.

- Ülj akkor ide, ha ennyire nem akarsz te ott ülni.

- Kezdetektől ez volt a célod, mi ? - morogtam, miközben kedvtelenül leültem a combjaira és lábamat átvetve a karfán dőltem a mellkasának és ettem tovább a tésztámat.

- Nekem is adsz még ? - hajolt az arcom mellé, mire sóhajtva felé nyújtottam a pálcikámmal megfogott adagot.

- Remélem nem nyeled félre...

- Hogy mit mondtál ? - nézett felém összeráncolt szemöldökkel, mire elmosolyodva megráztam a fejemet és inkább a filmet kezdtem el nézni. - Te komolyan azt akartad, hogy megfulladjak ? - erőltette tovább a témát és úgy tűnt személyes sértésnek vette, amit mondtam. Pedig még csak nem is gondoltam komolyan. Nem úgy, mint régen...

- Maradj már csöndben, nem hallom miattad a filmet - kaptam felé a fejemet idegesen, majd számat eltátva néztem, ahogy kivette a kezemből a tésztám maradékát és oldalt lerakta az arrébb tolt asztalra. - Ne már, éhes vagyok - ütöttem meg gyengéden a mellkasát, majd törtem ki hirtelen nevetésben, ugyanis fogta magát és ujjait oldalamra vezetve elkezdett csikizni. - Yah ! Ez nem vicces - nevettem, miközben karjai között vergődtem és ha nem fog meg, biztos, hogy lezúgtam volna a földre.

- Ezt azért kaptad mert nem kezelsz vendéghez méltóan - fogta két keze közé arcomat és nem is törődve morcos tekintetemmel közelebb hajolt és adott egy csókot a számra.

- Nem is hívtalak... - motyogtam miután elhajolt tőlem és megenyhülve néztem melegséggel teli szemeit, amikkel az arcomat fürkészte. Tudtam, hogy én is ugyanígy nézhettem őt, ugyanis még egyszer közelebb hajolt és megcsókolva gyengéden beleharapott ajkaimba, miközben ujjával köröket rajzolt az oldalamba.

- Jut eszembe - hajolt el tőlem lassan és kíváncsian nézett a szobánk felé. - JuWon nincs itthon ?

- Nincs - ráztam meg a fejemet -, csak holnap jön haza, mert a barátainál al... - magyaráztam, de YoonGi végig sem hallgatva felkelt velem együtt a fotelből, mire azonnal dereka köré kulcsoltam a lábaimat, ugyanis féltem tőle, hogy leejt. Esküszöm nem néztem volna ki belőle, hogy elbír engem. - Nem is vártad meg, hogy befejezzem - sóhajtottam, miközben kezeimet nyakába kulcsoltam és ujjaimmal haját kezdtem piszkálni. Ő nem szólt semmit, csak felmosolygott rám, mire szívem hevesebben kezdett el dobogni. Soha nem láttam még ilyen boldognak és ellazultnak az arcát. És ahogy a szemeimbe bámult egész testemet elöntötte a forróság. - Szeretlek YoonGi - nyögtem ki, ugyanis torkom összeszorult, ahogy az arcát figyeltem. Olyan őszintén nézett rám, mint amilyen őszinte én még soha nem voltam vele és ez nagyon is bántott.

- Ezt nagyon reméltem - bólogatott elégedetten és enyhén elnyílt ajkaim láttán felnevetett, majd közelebb hajolt és nyomott egy csókot számra, majd még egyet és még egyet, miközben eldőlt velem együtt a kinyitott kanapén. Meglepetten nyíltak tágra szemeim, ahogy ráestem, majd sikkantottam fel halkan, mikor egy hirtelen mozdulattal fordított helyzetünkön és most ő tornyosult fölém. Elmosolyodva végig simított az arcomon, majd lassan lehajolva megtámaszkodott fejem mellett és ismételten lecsapott ajkaimra, immár hevesebben, mint eddig. Nem lenne rossz ötlet, ha most eltolnád őt Choa... Hiába akartam hallgatni a kis hangocskára a fejemben, YoonGi teljesen elvette az eszemet. Sűrűn emelkedő mellkassal fogadtam a fiú édes ajkait, miközben kezemmel kapaszkodót kerestem a nyakában. Viszont amint megéreztem kezét pólóm aljánál, hirtelen elhajoltam tőle, mire szembe találtam magamat vágytól ködös tekintetével, ami kissé kitisztulva kezdett értetlenséget tükrözni. Torkomat köszörülve kimásztam alóla és a tévét kikapcsolva siettem JuWonnal közös szobánkba, hogy megkeressek valamit. Nem hozott mást egy kabáton kívül, amiben biztos vagyok benne, hogy csak a telefonja van. JuWon vajon hol tartja az ilyen dolgait ? Hajamba túrva húztam ki pár fiókot az asztalánál és sóhajtottam fel megnyugodva, mikor a legalsóban megtaláltam azt a dobozt, amit kerestem. Felállva párszor beletúrtam a hajamba és nagyot nyelve tapasztaltam, hogy arcom mennyire is vörös volt. Végül nagy levegőt véve visszamentem a nappaliba, ahol YoonGi a kanapén elterülve hunyta le szorosan szemeit, miközben karját homlokára téve lélegzett mélyeket.

- Az a lány... - hallottam morgását, mire nevetésemet visszatartva dobtam hozzá eddig kezemben szorongatott dobozt. Szerencsétlenségére pont a fejét találtam el vele, ami miatt idegesen felült és nézte meg, hogy mégis mivel zargattam. Nagyot pislogva emelte fel fejét és nézett rám úgy, mint aki nem akart hinni a szemének.

- Nem vagyok én azért ennyire kegyetlen - másztam fel mellé és elmosolyodva nyomtam egy puszit félig elnyílt ajkaira.

- Mindig meglepsz - ingatta a fejét még mindig döbbenten, de végül vállamnál fogva ledöntött az ágyra és fölém magasodva mosolygott le rám féloldalasan. - Én viszont tudok kegyetlen lenni.

- Oh... - hallgattam el hirtelen, mire ő csak felnevetett és fejét ingatva adott pár csókot arcomra, a fülem mögé és nyakam minden részére.

- Vigyázok rád, ne aggódj - suttogta fülembe, ami miatt halványan elmosolyodtam és nyakát átkarolva öleltem magamhoz.

- Ezt nagyon reméltem...

Az ölelésében aludni volt a legjobb a kapcsolatunkban. Nem az érzelmes közös estéink, nem az édes csókjai, sem az, hogy apróbb tetteivel mennyire is megdobogtatta a szívemet. Hanem az ölelése, ami engem tett a legboldogabb lánnyá a világon, mivel sehol máshol nem éreztem olyan biztonságban magamat, mint a karjaiban.

Valami furcsa hangra fordultam meg először a másik oldalamra, majd nyújtottam ki karomat, csakhogy nem volt mellettem senki. A helye még meleg volt, úgyhogy tudtam, csak nem rég kelt fel, emiatt nyugodtan aludtam volna tovább, gondolva, hogy biztos csak mosdóba ment, viszont az állandó zajok nem hagyták. Először valami pattogás, majd tálak csörömpölése és kaja illat. Mi ? Valaki főz ? Nyöszörögve ültem fel, majd túrtam hajamba álmosan, miközben szemeimet résnyire kinyitva bámultam a konyha irányába. Kellett pár perc, mire a látásom kitisztult és így megpillanthattam YoonGit, aki az öcsém pólójában, egy alsónadrágban és szintén az öcsém papucsában főzött. YoonGi tud főzni ? Szemeimet megdörzsölve próbáltam biztosra menni abban, hogy jól láttam, de hiába néztem ismét a konyha felé, ugyanaz a látvány fogadott. Azzal a kivétellel, hogy most YoonGi a pulthoz lépett, így észrevett engem, hogy felkeltem. Szája azonnal mosolyra görbült, ami melegséggel árasztotta el egész bensőmet és felidézett pár képet az estéből, mire azonnal észbe kaptam, hogy rajtam még mindig nem volt semmi, így azonnal magamhoz szorítottam a takarót és azzal együtt álltam fel nagy nehezen, bár úgy éreztem magamat, mint egy burrito. De túlságosan zavarban voltam, ahhoz, hogy azzal foglalkozzak éppen milyen hülyén is nézhettem ki. Meg amúgy sem érdekelt volna. Főleg nem YoonGi előtt.

- Siess, mert mindjárt készen vagyok ! - kiáltott utánam a fiú, mikor látta, hogy a szobámba igyekeztem. Nem is válaszolva neki gyorsan becsuktam magam után az ajtót és hevesen dobogó szívemhez nyúlva mosolyodtam el. Oké... Ilyen boldog még határozottan nem voltam egész életemben. Ezek után pedig a mosoly le sem hervadt az arcomról, dudorászva vettem elő a fekete rövidnadrágomat és a pasztell lila színű pólómat, amiket felvéve sétáltam vissza YoonGihoz.

A fiú éppen lerakta a kész ételeket a pultra, melléjük pedig a tányérokat, két bögrét és pálcikát, meg egy kanalat.

- Nem is tudtam, hogy tudsz főzni - ámuldoztam, ahogy felültem a bárszékre és végignéztem a kirakott ételeken. Rántotta, rizs, kimchi jjigae és még kávé is volt középen, amiknek az illata olyan jó volt, hogy megkordult a gyomrom. YoonGi nevetve ült a mellettem lévő székre és nyomott egy puszit az arcomra, majd szedett magának a rizsből és kóstolta meg azonnal, hogy milyen is lett, amit főzött.

- Sok dolgot nem tudsz még rólam - állította és velem is megkóstoltatta egyesével az ételeket, amikről utána el kellett mondanom a véleményemet. Nem volt mit szépítenem ezen, hisz minden szinte elolvadt a nyelvemen és semmi sem volt se túl sós, se túl erős, pont jó.

- Megtartalak, ha mostantól állandóan te főzöl ránk - csámcsogtam, mire természetesen egy újabb nevetés volt a válasz és YoonGi közölte, hogy erről ne is álmodjak. Azért próbálkoztam. Elnézve oldalról az arcát, hogy milyen boldog volt, engem is azzá tett. A felhők fölött jártam... Nem is, valahol a világűrben keringtem, minden bajtól mentesen, könnyedén és szabadon. Ez az állapot viszont nem tartott tovább, mint pár óra és egy telefonhívást követően ismételten visszazuhantam a valóvilágba, ami számomra minden volt, csak gondmentes nem.

YoonGi segített visszarendezni a kanapét és még MinMint is levitte velem sétálni, miközben olyan lényegtelen dolgokról beszéltünk, hogy mióta tudott főzni, honnan tanult meg, mire én is elmeséltem, hogy mennyire is próbálkoztam főzni, de soha nem ment bajmentesen. Kis lépésekben, de egyre jobban kezdtük megismerni egymást kívül-belül, ami miatt kezdtem úgy érezni, hogy végre kezd az életem egyenesbe jönni. Azt gondoltam, hogyha YoonGi mellettem van, akkor mindenen túl leszek, mert nem leszek egyedül. Mindig is érdekes gondolataim voltak.

- Holnapután találkozunk a cégnél - öleltem körbe YoonGi derekát és fejemet fentebb emelve nyomtam egy puszit a szájára, majd léptem el tőle, hogy indulni tudjon, hisz tudtam jól, hogy sokat kellett még neki dolgoznia és miattam lényeges kimaradása volt. Már épp lépett volna ki az ajtón, csakhogy hirtelen megcsörrent a telefonom, így automatikusan megtorpant és kíváncsian nézett felém. Ahogy elővettem zsebemből a készüléket, megpillantottam JuWon fejét a képernyőn, ami miatt elmosolyodva vettem fel és szóltam bele vidáman.

- Merre jársz ? Siess, mert YoonGi főzött reggelit és még neked is hagytunk. Nagyon finom lett... - magyaráztam, de nem tudtam folytatni a fecsegést, ugyanis a vonal túlsó végén megszólalt egy ismeretlen, női hang.

- Ön Park JuWon gondviselője ? - kérdezte nyugodtan, már-már tárgyilagosan, mire torkom azonnal összeszorult és szívem eszeveszetten kezdett el dobogni a rémülettől, hogy mi történhetett az öcsémmel.

- I-igen - böktem ki és hangomra, valamint arcom láttán YoonGi feszülten figyelte minden mozdulatomat és szavamat. Sejtette, hogy nem JuWonnal beszéltem.

- Kérem azonnal jöjjön be a Szöuli Nemzeti Egyetemi Kórházba, ugyanis a testvérét nem rég szállították be fulladásos rohamokkal. Jelenleg a sürgősségi osztályon van - darálta szinte a szöveget és mivel én nem tudtam azonnal válaszolni, így megenyhült hangon hozzátette, hogy segíteni fognak rajta, én csak érjek be minél előbb. Azt se tudtam hirtelen hol vagyok és mi történik, motyogva megköszöntem, hogy szólt és kába fejjel kinyomtam a telefonomat, majd zsebre vágva azt indultam meg a kijárat felé.

- Yah ! Öltözz előbb fel - fogta meg a karomat YoonGi, mire csak megráztam a fejemet és próbáltam tovább menni, de nem engedte. - Akkor legalább ezt vedd fel - terítette rám már megszáradt kabátját és kezeinket összekulcsolta, hogy biztos ne menjek előre, majd becsukta az ajtót és megindult velem a lépcsők felé. Úgy vigyázott rám, mintha azonnal leeshetnék és olyan szorosan fogott, hogy biztosra menjen, nem esik bántódásom. Én nem igazán figyeltem, hogy merre tartottunk csak mentem egyenesen a kijárat felé, hogy az utcáról aztán valahogy eljuthassak a kórházba.

- Azt se tudom merre menjek... - néztem megzavarodva balra, majd jobbra és éreztem, ahogy a torkomban keletkezett gombóc kezdett megfullasztani.

- Choa, nézz rám - fogta két keze közé arcomat hirtelen a fiú és mélyen szemembe nézve folytatta. - Nem lesz semmi baj, inkább siessünk, hogy minél előbb bent lehessünk, rendben ?

- De neked...

- Az várhat még. Tudom, hogy az armyk is inkább azt akarnák, hogy veled menjek. Megértik, hogyha kicsit később térünk vissza, ne aggódj - csípett bele enyhén az arcomba, majd maszkját és sapkáját felvéve kezdett sietni velem a buszmegálló felé. - Hívok egy taxit, azzal gyorsabb lesz. Te közben szólj NaRinak - magyarázta, mire bele sem gondolva, hogy mi most nem voltunk éppen beszélőviszonyban; felhívtam. Azt hittem nem fogja felvenni és ignorálni fogja a hívásomat, de az utolsó pillanatban mégiscsak fogadta.

- Igen ? - sóhajtotta, mint akinek pont hozzám nem volt már kedve. Viszont ahogy eszembe jutott, hogy mi is történt éppen, nem tudtam rá haragudni - amúgy se lett volna jogom -, így azonnal a lényegre tértem.

- JuWont bevitték a Szöuli Kórházba.

- Azonnal megyek - vágta rá gondolkodás nélkül és már le is rakott.

Számat rágcsálva ültem YoonGi mellett a taxiban, miközben az ablakon kibámulva vártam, hogy minél előbb megláthassam a túlságosan is ismerős fehérre mázolt épületet. Eközben a mellettem ülő fiú hüvelykujjával simogatta a kézfejemet és hagyta, hogy az életet is kiszorítsam az ujjaiból. Észre sem vettem, hogy a végére már teljesen elfehéredtek miattam.

Amint megérkeztünk én szinte kirobbantam az autóból és hagytam hátra YoonGit, aki kifizette a fuvarunkat. Letámadva a recepciós pultot megérdeklődtem, hogy merre van az öcsém és a választ hallva már meg is indultam az irányába. Mögöttem eközben szorosan haladt az időközben megérkezett YoonGi is, aki mindenesetre hagyott egy kis távolságot köztünk. Így is eléggé furán néztek rá, amiért ennyire takarta az arcát.

Belépve a már jól ismert sürgősségi osztályra, szinte az össze függönnyel eltakart ágyhoz benéztem, mire megtaláltam azt, akit én kerestem. Eközben kaptam jó pár szúrós nézést, de őszintén nem tudott érdekelni. Meglátva JuWont, ahogy a kórházi ágyon feküdt és egy oxigénmaszk volt az arcán, a lábaim hirtelen megrogytak. Még az volt a szerencsém, hogy YoonGi immár közvetlenül mögöttem állt, így karomnál fogva megtartott és egészen addig el sem engedett, míg le nem ültem.

- WonWon... - suttogtam, miközben megfogtam a fiú meleg kezét és közelebb hajoltam hozzá, hogy szeméből kisöpörhessem a haját. - Kérlek, ne hagyj itt - ráztam meg a fejemet és engedtem el egy könnycseppet, ahogy kezemmel megsimogattam az arcát. YoonGi némán állt mögöttem, kezét vállamra téve, miközben mind a ketten a gép csipogását hallgattuk, ami mindig megnyugtatott afelől, hogy JuWon még élt. Még nem hagyott egyedül. 

♡♡♡

Sziasztok^^ 

Úgy gondolom, hogy a rész az egyik kedvencem lett volna a vége nélkül XD Ki van még ezzel így ? A viccet félre téve, remélem azért élveztétek olvasni és nem aggódtok túlságosan. Ha bár az lehet aggódásra ad okot, hogy egészen pontosan még négy rész van hátra, plusz az epilógus... Inkább nem mondok semmi XD Mindenkinek további szép hetet <3