Mi voltunk az elsők, akik megérkeztek a bazár bejáratához, így elállva a tömeg sodrása elől, kicsit arrébb várakoztunk, hogy a többiek megláthassanak minket. Eközben a három jómadár nem bírt nyugton maradni, és már a kirakott sálakkal szórakoztak és próbálgatták őket. Azután a másik közelebbi standhoz sétáltak és szemüvegeket vettek fel és kérték ki a véleményemet arról, hogy melyikük a szexibb. Én csak a fejemet fogtam a látványukra, amiből rögtön vették a célzást, így inkább visszatértek a sálakhoz.

- Elnézést a késésért - érkezett meg a csapat másik fele is, akik valószínűleg útközben találkoztak, így értek be együtt. - Nagyon aranyos egérfül - mondta mosolyogva Sejin, mire azonnal a fejemhez kaptam és levettem.

- Mindenféleképpen azt akarták, hogy én is vegyek egyet - magyarázkodtam és beraktam a hajpántot az Iron Man plüss mellé a Disneylandes zacskóba.

- Azt elhiszem - nevetett fel a menedzser és körülnézve a többieken vágott neki az újabb megbeszélésnek. - Nagyon kérlek titeket, hogy ne vesszetek el a nagy embertömegben és legyen kéznél a telefonotok, ha ez mégis megtörténne - mondta, majd a kis csapat már szaladt is mindenfelé. Kivéve engem meg Mr. Seggfejt, aki ugyanúgy várakozott Sejinre, mint én. Inkább felé se néztem és a lényegre térve fordultam a menedzserhez.

- Van egy kis olyan gondom, hogy kellene átváltanom wont. Csak azért szólok, hogy ne keressetek. Igyekezni fogok, hogy az indulás előtt visszatérjek - néztem Sejinre, aki értve a helyzetet bólogatott.

- Menj csak. Van itt a közelben egy bevásárlóközpont, ott biztos találsz váltót - magyarázta, majd YoonGira nézve felém kapta a fejét. Itt már rosszat sejtettem. - Nem lenne gond, hogyha YoonGi is veled menne ? Kávét akar venni, de nincs nála a telefonja, így nem akarom egyedül elengedni. Viszont a nagyobb gonddal járó tagok meg itt maradnának őrizetlenül. Megbízom NamJoonban, de azért nyugodtabb lennék, ha itt tudnék maradni a közelükben - vázolta fel a helyzetet, mire megpróbálva nem elhúzni a számat kelletlenül bólintottam, hogy felőlem jöhet. - Jó lesz így, YoonGi ? - fordult a mellettünk ácsorgó fiú felé a menedzser. Mr. Seggfej napszemüvege mögül kémlelt először engem, majd vállát megvonva megszólalt.

- Mindegy, csak minél előbb had jussak kávéhoz - magyarázta, ami miatt nem bírtam visszafogni meglepettségemet, így nagyra tágult szemekkel néztem felé. Még az volt a szerencse, hogy rajtam is volt napszemüveg, vagy láthatta volna teáscsésze méretű szemeimet. Viszont még így is megeresztett egy gúnyos mosolyt, majd hátat fordítva nekünk elindult az úton, ki a tömegből.

- Rád bízom őt - szorította meg a vállamat gyengéden Sejin, és már el is ment a többiek után. Én még egy ideig bámultam a fehér pólós fiú után, de végül sóhajtva megindultam utána.

Nem terveztem sem beszélgetni vele, sem ránézni és megpróbáltam úgy tenni, mint aki nem is vele van. Még így is fura volt, hogy mellette lépdeltem - azért egy tisztestávolságot megtartva - és feszülten szorítottam össze a kezemet, mikor úgy vettem észre, hogy felém pillantott. Mert láttam ám a szemem sarkából, hogy néha-néha felém lesett, csak azt nem tudtam mit bámult ennyire rajtam. Oké, lehet enyhén paranoiás voltam...

Megtalálva a bevásárlóközpontot, léptünk be a fotocellás ajtón és azonnal megkönnyebbültem, amikor megéreztem bőrömön a kellemes hűvöset. YoonGi látszólag már ki is szúrt magának egy kávézót, ami felé lassú léptekkel meg is indult. Én egy pillanatra ugyan megtorpantam, de végül úgy döntöttem, hogy nem hagyom magára, még ha nagy baja nem is történhetett volna. Vigyáznom kellett rá, így inkább mellette is maradtam. Sejtettem, hogy mit szeretett volna, így minden ellenszenvemet félretéve mellé léptem és felé nyújtottam a tenyeremet. Mr. Seggfej érdeklődve fordította felém a fejét és meg mertem volna esküdni rá, hogy mellé felhúzta a szemöldökét is.

- Adj pénzt és megveszem neked az americanodat - tartottam még mindig a kezemet és ha eddig nem értett, akkor ezek után csak még jobba összezavartam.

- Miért ? - kérdezte gyanakodva. Biztos azt gondolta, hogy megint a dalszerzésre akartam rávenni. Most éppen nem ebben mesterkedtem, úgyhogy megnyugodhatott.

- Mert ilyen jó fej menedzser vagyok, hogy ahelyett, hogy végig nézem, ahogy kiszenveded magadból az angol szavakat, segítek inkább - magyaráztam. - De ha egyedül akarsz intézkedni, akkor rajta - mutattam a most már megüresedett sorra, mire YoonGi sóhajtva elővette a pénztárcáját és belenyomta a kezembe a pénzt.

- Intézkedj akkor, bánom is én - morogta, ami miatt idegesen megnyaltam a számat, de leküzdve a kikívánkozó szavakat, inkább a kasszához léptem és kértem annak a hólyagnak egy americanot.

- Tessék - adtam át a pénztárcát és a kávét is neki, majd elindultam az üvegajtó felé, hogy a bevásárlóközpontban a váltó keresésére indulhassak.

- Magadnak miért nem vettél semmit ? - kérdezte hirtelen, ami miatt nem hogy megtoltam volna az ajtót, hanem egyenesen neki mentem.

- Auu - léptem egyet hátra, ami miatt neki ütköztem YoonGi mellkasának. - Mert nem mondtad - dörzsöltem az orromat felnézve rá, majd végre kiléptem abból a nyamvadt kávézóból.

- Tegnap te fizettél egyet nekem, akkor úgy illendő, hogy azt visszaadom - magyarázta rám se nézve és belekortyolt az italába.

- Előbb is szólhattál volna - sóhajtottam fel. - Akkor megvettem volna a legdrágább dolgot a kávézóban - vigyorodtam el és kinyújtva felé a nyelvemet keresgéltem szememmel a helyet, amit kerestem. - Figyelj, nem kell a kedvességed YoonGi. Jól tudom, hogy ki nem állhatsz - néztem fel rá, és szavaim miatt félrenyelte a kávéját.

- Az nem egészen pontos kifejezés - magyarázta és elgondolkozva vakarta meg a tarkóját. - Inkább úgy fogalmaznék, hogy idegesítőnek tartalak.

- Ja, van, akinek az vagyok - vontam meg a vállamat, hisz nagyon jól tudtam.

- De az pozitívum feléd nézve, hogy nem játszod a szentet - tette hozzá, mire elmosolyodva felnéztem rá.

- Feléd nézve nem tudok semmi pozitívumot mondani - böktem ki, ami miatt arca egyszeriben elkomorult és láttam kezén, hogy enyhén megszorította a poharát.

- Nem is értem, hogy miért töröm magamat - sóhajtott fel.

- Mivel kapcsolatban ? - vontam fel fél szemöldökömet.

- Hogy ne legyek annyira ellenséges veled, úgy, hogy nem is ismerlek. Jin szerint túl bunkó voltam veled, ami jogos, hisz így volt, de nem a semmiért. Gyűlölöm, hogyha mások a cuccaim között turkálnak és te ezt megtetted. Nem szeretem, hogyha könyörögnek nekem, te mégis így tettél. Utálom, hogyha valaki olyan őszinte, min te - sorolta, mire én csak kínosan elhúztam a számat és megköszörültem a torkomat. - De miután láttam, hogyan is viselkedtél másokkal, mit tettél tegnap este és hogy mi lett veled a repülőtéren, elgondolkoztam azon, hogy adok egy esélyt, hogy megváltoztasd a véleményemet magadról. Eddig nem jött össze - mosolygott le rám merő gúnnyal, ami miatt ismételten türtőztetnem kellett magamat, hisz mint oly sokszor, most is kedvem támadt megütni.

- Pff... Nem mintha te annyira a jobb oldaladat mutatnád.

- Mert nem érzem úgy, hogy neked meg kéne ezt tennem. Nem vagy a barátom, még csak ismerősök se vagyunk. Szimplán egy helyen dolgozunk - vonta meg a vállát és hiába voltam rá dühös, attól még igazat kellett neki adnom. Én is pont ezért nem mutattam felé túl sok őszinteséget, de meg se játszottam magamat. Ugyanazt tettem, mint ő. Egy maszk alá bújtam. - De még mindig van két napod, hogy meggyőzz, érdemes veled foglalkoznom - folytatta, amit először nem is értettem, majd mikor leesett, hogy mire is gondolt elkerekedett a szemem és karjánál fogva megállítottam. - Azt sem igazán bírom, hogyha idegenek hozzám érnek. Hacsak nem vagy Army, mert akkor elnéző leszek.

- Még mindig nem egy sasaeng vagyok - ráztam a fejemet sóhajtva. - Viszont, mindezzel arra akartál kilyukadni, hogy még van esélyem arra, hogy segíts nekem ? - döntöttem oldalra a fejemet és szemeim olyan reménykedővé váltak, hogyha nem lett volna rajtam a szemüveg, akkor biztos, hogy kaptam volna ismételten egy gúnyos mosolyt.

- Mondhatjuk - válaszolta. - De szerelmes számban nem segítek - tette hozzá, mire azonnal biztosítottam felőle, hogy nem annak készülne.

- Akkor mostantól mindent megteszek, hogy meglásd érek annyit, hogy foglalkozz velem - néztem rá komolyan, majd eleresztve őt, megindultam az információs tábla felé, hogy megnézzem merre is van a hely, amit keresek. Legbelül pedig majd szétrobbantam a boldogságtól, hisz végre felgyúlt ismételten a remény lángja a tervemmel kapcsolatban. Alig bírtam visszatartani mosolyomat és megjátszani a nagy érdeklődéssel keresgélőt. YoonGinak valószínűleg fel se tűnt, hogy mi lett velem, de az jobb is volt így. Baj lett volna, hogyha rájön, hogy akár ennyire irányíthatóvá tehet. Attól a perctől kezdve kezdődtek el életem legboldogabb, egyben legzűrösebb hónapjai. Már nem is tudom, hogyha visszamehetnék az időben, akkor inkább hagynék mindent a fenébe, vagy ugyanígy cselekednék-e.

Szerencsére át tudtam váltani pénzt, így ugyan sokkal több nem volt nálam, de legalább még tudtam venni valamit NaRinak a vásárban. YoonGival nem igazán beszéltünk a visszafelé vezető út alatt. Ő csöndben iszogatta a kávéját, én pedig a város egyes részeit fotóztam. Nagyon szerettem volna JuWonnak mutogatni képeket Koreába érve, hisz tudtam, hogy mindig élvezte az ilyeneket nézni. Nem véletlenül mentünk el arra a kiállításra is. Mégha talán akkora fájdalmakat is okozott neki az a rengeteg ismerős fotó...

Visszaérve a vásár bejáratához ismét úgy éreztem, hogy majd megsülök így kezemmel legyezve magamat jártam lassan a bódék között és néztem meg mindent jó alaposan. Suga mellettem maradt, amit nem igazán tudtam hova rakni, mindenesetre nem ment előre, hogy felkeresse a többieket. Mondjuk lehet ebbe az is közrejátszott, hogy nem volt nála telefon...

Nem igazán voltam tisztában az idővel, így csak akkor álltam meg egy pillanatra, mikor végre találtam egy kisebb szuvenírt NaRinak, ezzel pedig eszembe jutott, hogy lehet nem ártana figyelni az időt. Előhalásztam a zsebemből a mobilomat és kapcsoltam volna be, csakhogy hiába nyomkodtam a gombot, a képernyő továbbra is sötét maradt. Nem estem kétségbe, hisz nem az a fajta voltam, így YoonGi felé fordultam.

- Nem tudod mennyi az idő ? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mire megvonta a vállát és tovább nézegetett egy baseball sapkát. - Veled is aztán sokra megyek - sóhajtottam, majd körbefordulva próbáltam szememmel kiszúrni egy órát vagy valamit. Egy mellettem álló férfi csuklóján pont volt is egy, amin megpillantva az időt azonnal kétszeresére tágult a szemem és visszafordulva a nem sokkal mellettem nézelődő fiúhoz, azonnal megragadtam a karját és húzni kezdtem ki a tömegből. Először ugyan bukdácsolt pár lépést, de egyensúlyát visszaszerezve felegyenesedett és homlokát ráncolva nézte ahogy rángattam magam után.

- Te meg mit csinálsz ? - kérdezte mogorván, ami miatt visszanyeltem feltörni készülő szavaimat és inkább egy kedvesebb válasz mellett döntöttem.

- Már fél órája letelt az az idő, amit itt tölthettünk volna, úgyhogy megpróbálok kitörni a tömegből, hogy eljuthassunk a bazár végébe, hátha ott vannak a többiek - magyaráztam és idegesen szedve a lábaimat mentem továbbra is előre. Nem nagyon érdekelt, hogy kire tapostam rá, vagy éppen kinek mentem neki, ugyanis kezdett zavarni az a tény, hogy lehet, itt hagytak minket. Azért nem szívesen vesztem volna el egy teljesen idegen városban, minden kínai nyelvtudás nélkül. Az angollal sem mehettem sokra, hogyha éppen a másik fél nem beszélt az adott nyelven.

Végre kiverekedtem magunkat a tömegből, és lassan körbeforogtam, hogy szememmel hátha kiszúrni a többieket, de sajnos nem így történt. Mindenhol idegen emberek jártak fel s alá, ami már valóban kezdett megrémiszteni. YoonGi lassan kiszakadt a szorításomból és unottan a zsebem felé bökött, amiben a telefonom volt.

- Miért nem hívsz fel valakit ? - kérdezte, mire idegesen beletúrtam a hajamba és felé mutattam a kipurcant telefonomat.

- Lemerült, tudod, hogyha nem így lenne, akkor most nem lennék ennyire ideges - válaszoltam kissé nyersen, mire felhorkant és kezeit maga elé téve szólalt meg.

- Azért a fejemet ne harapd le. Nem én tehetek róla, hogy annyira felelőtlen voltál és lemerítetted a saját telefonodat.

- Mondja az, aki meg anélkül indult el egy idegen városban - húztam gúnyos mosolyra az ajkaimat, mindeközben pedig valami megoldáson agyaltam, de Mr. Seggfej miatt nem igazán jutott eszembe még semmi sem. Nem hogy csöndben várakozott, még szította is a tüzet kettőnk között. Nekem pont ez nem kellett a mai napra.

- Most egymást fogjuk oltogatni, vagy keresünk valami megoldást ? - vonta fel fél szemöldökét és karjait összevonva maga előtt nézett le rám.

- Nem én vagyok az, aki nem képes azt megállni, hogy beszóljon a másiknak - vágtam vissza csípőre rakott kézzel.

- Persze, mert te Ms. Tökély vagy, aki addig zaklat másokat, míg az bele nem egyez valamibe. Igen, te valóban jobb vagy nálam - bólogatott, mire ökölbe szorítottam a kezemet és magamban minden nyugtató dolgot elsoroltam, csakhogy ne üssem meg. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy hogyan lehetett ilyen velem, hogyha nem is tettem semmit se ellene. Szimplán egyetlen egy dolgot kértem, erre így gúnyolódott vele. Ha tudta volna, hogy mit miért teszek, akkor biztos, hogy nem mosolygott volna így. Ha ő kapott volna ennyi csapást az élettől, akkor lehet ő nem is bírt volna olyan pozitívan gondolkozni, mint én. Számomra csak ez a gondolkodás maradt. Ha állandóan csak azon keseregtem volna, hogy mi történt a múltban és mi lesz a jövőben, akkor nem maradtam volna önmagam. Ezt pedig mindennél jobban el akartam kerülni. Ezért is tartottam magamat előtte még ebben a pillanatban is, amikor a legszívesebben lerogytam volna a földre addig, amíg ránk nem talál valaki.

- Tudod mit, ha ennyire jó vagy, akkor találj vissza a hotelhez egyedül - engedtem ki szorításomat, majd hátat fordítva neki elindultam egy irányba. Mindenféle cél nélkül. Igazából eszem ágában sem volt magára hagyni, de kíváncsi voltam arra, hogy vajon ezek után mit cselekszik. Azt a módszert alkalmaztam nála, amit egy anyuka is a gyerekénél, hogyha az leállt hisztizni az út közepén. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ő vajon hogy lép. Három... Kettő... Egy...

- Várj - ért mellém, mire halványan elmosolyodtam és magamban elkönyveltem azt az információt, hogy milyen gyerekes természet is társult emellé a bunkó álarc mellé. Nagyon kíváncsivá teszel Min YoonGi. Milyen ember vagy valójában ? - Az lenne a legnagyobb ökörség, hogyha ilyen helyzetben elszakadnánk egymástól - magyarázta és az utat bámulva túrt a hajába.

- Végre valami okosságot is hallok tőled - mosolyogtam rá, mire azonnal felém kapta a fejét, majd meglátva, hogy most kivételesen barátságosan néztem rá, ő maga is megenyhült és egy mély sóhajjal lezárta az összeszólalkozásunkat. Nagyobb gondunk is volt annál, minthogy elkezdjünk vitázni egymással minden hülyeségen. Már akkor is látszódott, hogy mennyire is hasonlítottunk. Túlságosan is.

Nem igazán volt még tervem a visszajutást illetően, mindenesetre azt már mind a ketten elvetettük, hogy a hotelhez menjünk vissza, ugyanis a többieknek már a koncert helyszínén kellett lenniük. Viszont egyikünk se tudta pontosan, hogy hol is van ez a hely. Ha ezt tudtuk volna, akkor elmehettünk volna taxival, de a cím hiányában ezt nem tehettük meg. Ugyan nem mutatta, de láttam Mr. Seggfejen, hogy kezdett aggódni. Jóval többet túrt a hajába, mint általában és mindig reménykedve kapta fel a fejét, hogyha esetleg megszólalt a közelben egy ismerősnek tűnő hang. Viszont mindig sóhajtva vezette vissza tekintetét az útra, mikor rájött, hogy nem a mi csapatunkból volt itt valaki. Én magam mondjuk nagyon furcsálltam, hogy senki sem keresett minket. Vagy lehet, csak elkerültük a többieket. Mindenesetre azért fura volt. Mintha csak az ég akart volna íj módon játszani velünk, hogy pont mi ketten vesztünk el egy idegen városban telefon nélkül. Ilyenkor a pénzzel sem mentünk sokra, hogyha nem tudtuk mire is kellene használni.

Elérkeztünk egy bevásárló negyedhez, ahol szintén sokasodott a tömeg, így jó menedzserhez híven YoonGi közelében maradtam, hogy azért ne veszítsem el őt. Nem szerettem volna a jövőben ebből problémát. Már igazán reményvesztettek voltunk mind a ketten, még csak nem is volt kedvünk kommunikálni a másikkal. Én fejben még mindig megoldásokat gyártottam, de mindenhez hiányzott az információ. Lassan YoonGi felé pillantottam, aki zsebre dugott kezekkel haladt mellettem és látszott, hogy nemcsak melege volt, de már jócskán ki volt fáradva. Félő volt, hogy mindjárt elájul, így muszáj volt kitalálnom valamit. Bármennyire nem kedveltem, azt mégsem akartam, hogy elájuljon. Tudtam jól, hogy nem túl kellemes érzés az... Hirtelen megtorpantam, ugyanis a szemem sarkából kiszúrtam egy kávézót, de nem is akármilyen kávézót. Mr. Seggfejnek feltűnt, hogy lemaradtam, így ő is lelassított, majd hátrapillantott felém. Kezemet felemelve, felé sem nézve intettem magamhoz és néztem, hogy volt e szabad hely.

- Most meg mi történt ? - kérdezte unottan, mire felé lestem és beavattam a hirtelen támadt ötletembe.

- Ez egy internetkávézó, ami azt jelenti, hogy van internet, ami pedig azt jelenti, hogy tudunk keresgélni a neten... Érted mire akarok kilyukadni ? - kérdeztem reménykedve, mire ugyan a fekete hajú fiú először összeráncolta a szemöldökét, de végül megvilágosulva összecsapta két tenyerét.

- El kell ismernem, hogy ez egy jó ötlet - mondta, majd velem a nyomában be is lépett a légkondis helyre. Nem csak amiatt volt jó, hogy utánakereshettünk a helyszínnek, hanem amiatt is, mert YoonGi hamarosan elájult volna.

Amint beléptünk a kellemesen hűtött térbe, látszott az arcán a megkönnyebbültség. Én magam is hasonlóan éreztem, így egy kis lelkesedéssel az arcomon sétáltam a gépek előtt ülő emberek sorában, keresve egy szabad hely után. Mikor megpillantottam egy még magányosan álló asztalt, azonnal rástartoltam, csakhogy velem egy időben egy kissé testesebb lány is a szék háttámlájára fogott. Ez volt az egyetlen szabadon álló hely itt, úgyhogy nem igazán érdekelt mit akart itt, de nekem most fontosabb dolgom volt.

- Bocsánat, de egy fontos dolog miatt most szükségem van erre a gépre - magyaráztam angolul és úgy tűnt, hogy a lány megértett, ugyanis összeszorította telt ajkait és megrázta a fejét.

- Nekem is fontos dolgom van - válaszolta tört angollal, mire sóhajtva elengedtem a széket, amire azt hihette, hogy átengedem neki a helyet, ugyanis felvirult az arca, de miután közelebb léptem hozzá és szemüvegemet a fejem tetejére tolva megpillantotta kicsit sem barátságos szemeimet, azonnal megszeppent. Eközben természetesen YoonGi jó férfihoz méltóan a háttérből figyelte a történéseket.

- Figyelj, nem érdekel milyen játékot akarsz játszani, vagy éppen kivel akarsz virtuálisan beszélgetni, nekem ez a hely most kell, úgyhogy most vagy vársz egy másikra vagy pedig elmész, de ez a hely az enyém - fontam össze magam előtt a karomat, ezzel felvéve egy támadó testhelyzetet, amivel általában lehetett hatni az emberekre. Nagyon olyan embernek tűnt, akire talán ezzel rá lehetett ijeszteni, így reméltem, hogy barátságtalan arcommal megadom a kegyelemdöfést és végre elmegy. Nem akartam bántani, hisz csak szerencsétlen egy kicsit élni akarta a szociális életét. Haha... Viszont most nagyon nagy szükségünk volt erre a gépre, ugyanis már nem sok időnk volt odaérni a helyszínre. Az idő nem állt meg a kedvünkért egy percre sem. Kedves ember voltam, általában nyugodt, de hogyha volt egy célom, akkor azért bármit bevetettem. Talán ez volt az egyik legrosszabb tulajdonságom...

- Jól van, gyere - dadogta végül halkan, majd már el is tűnt a többi sor mögött. Páran fellestek a monitoruk elől, de mikor észrevették, hogy én ezt láttam, azonnal visszavezették tekintetüket a játékukra.

A széket kihúzva leültem rá és már azonnal be is írtam a keresőbe a koncert nevét. Tudtam, hogy erre ki kell a helyszínt is adnia, ezzel pedig meg tudhattuk volna a címet is. Miközben én gyorsan pötyögtem, YoonGi mellém sétált és ugyan először nagyon szótlan volt, de végül egy kis hitetlenkedéssel a hangjában, de megszólalt.

- Tudtad, hogy nagyon ijesztő tudsz lenni ?

- Sokan mondják...

♡♡♡

Sziasztok^^

Szóval... Elnézést, hogy egy hónapja nem volt új rész, de mint mondtam, egyenlőre muszáj volt szüneteltetnem a sztorit. Viszont láttam, hogy azért vannak olyanok, akik még várják a folytatást, így nem adtam fel :) Köszönöm, hogy biztattatok. És nagyon szépen kérlek titeket, hogyha tetszik, akkor adjatok valami visszajelzést :D De ezt nem csak az én sztorimra mondom, hanem mindenki máséra is, akiket csak olvastok. Higgyétek el, hogy nekünk, íróknak nagyon fontos, hogy tudjuk szeretitek azt, amit csinálunk :) A következő résszel pedig megpróbálok sietni^^