Jimin szemszög

Csütörtökön Jungkookkal elmentünk egy hajótúrára, ami a közelben lévő öbölbe vitt el minket, a Maya Bay-re. Nagyon gyönyörű volt, tipikusan az a hely, amit az ember csak a filmekben szokott látni, így szinte alig tudtam elhinni, hogy mi tényleg ott vagyunk. A víz kristálytiszta volt, egy csomó hal között úszkáltunk, és kis egyméteres cápák is voltak körülöttünk a vízben, amik persze nem voltak veszélyesek. Tényleg alig tudtam elhinni, hogy én ilyeneket élek át és nem csak álmodom ezt. Szerintem Jungkook is ugyanilyen sokkban volt, mint én, mert egy darabig a kamera mániáját is elfelejtette, és csak úszkált velem a vízben. Aztán persze eszébe jutott, és egyből elővette a kameráját, hogy videókat csinálhasson. Kezdtem már megszokni, hogy folyton ott volt a kezében a szerkentyű, és egyébként örültem is neki, hogy ilyen buzgó, mert biztos jó lesz majd visszanézni ezeket később.

Nagyjából délután négy fele értünk vissza a túráról, és rendesen el voltunk fáradva. Legnagyobb szerencsénkre, pont, hogy beléptünk a házunkba, és akkor kezdett csak el szakadni az eső. Egyébként nem bántam, hogy végre esett egy kicsit, mert nagyon fülledt volt itt az idő, de lehet, hogy ezután csak még rosszabb lesz.

Jungkookkal a házunk lépcsőjén ültünk, és egymásnak dőlve hallgattuk és néztük a szakadó esőt, ugyanis jobb dolgunk nem volt, meg nem is tudtunk nagyon mást csinálni. De egyébként nem is bántam, mert én nagyon szerettem ezeket a nyugis pillanatokat, mikor nem volt semmi gond, nem gondoltam semmi rosszra és nem vették át az elmém felett a sötét gondolatok az uralmat. Ez így volt tökéletes.

- Tudod... nekem van egy olyan pontom a bakancslistámon, hogy elázni az esőben – törtem meg a köztünk kialakult kellemes csendet.

- És szeretnéd ezt kipipálni? – nézett rám mosolyogva Jungkook.

- Minden pontot szeretnék kipipálni – mondtam.

- Akkor hajrá! – pattant fel hirtelen Jungkook mellőlem, és már ki is szaladt az esőre. Nekem sem kellett több, két másodperc múlva már ugyanúgy a zuhogó esőben álltam, és csak élveztem, ahogy a testemet ellepik a hideg esőcseppek. Miközben álltam egy helyben már csurom vizesen, csak bámultam fel az égre, és nem gondolkodtam semmin. Csak... élveztem a pillanatot és jól az emlékezetembe véstem ezt az emléket.

Ebből a meghitt és filmbe illő pillanatból Jungkook kezei zökkentettek ki, mikor is derekamra helyezte őket. Mosolyogva állt előttem, és amint rávezettem tekintetemet, már hajolt is, hogy megcsókoljon. Kezeimmel vizes hajába túrtam, és próbáltam minél jobban elmélyíteni ezt az isteni csókot, és minden iránta érzett szeretetemet belerakni. Jungkook kezei hamar a fenekemre csúsztak, majd egy váratlan pillanatban felkapott engem, én pedig dereka köré tekertem lábaimat, hogy biztos ne essek le. Nagyon szerettem volna, ha ez a pillanat sosem ért volna véget...

- Nagyon szeretlek! – suttogta Jungkook, miután elváltunk egymástól és egymásnak döntöttük a homlokainkat.

- Én még annál is jobban – mosolyodtam el, és adtam egy nyálas puszit a szájára.

- Szerintem jobb lesz, ha most már bemegyünk – javasolta Jungkook, én pedig csak egy bólintással jeleztem, hogy részemről oké a dolog.

Jungkook egészen a fürdőszobáig cipelt és csak ott rakott le. Ott aztán nekiállt levetkőztetni, amit először furcsálltam, és azt hittem, hogy megint valami mocskos dolog jár az eszében, de aztán kiderült, hogy csak le szeretne fürödni jó meleg vízzel, nehogy megfázzunk. Bár kint van vagy harminc fok, de biztos, ami biztos.

Miután lefürödtünk, csak feküdtünk egy jó darabig az ágyunkban, és a számunkra érthetetlen adásokat néztük a tévében. Aztán mikor már volt annyi idő, hogy elmehettünk vacsorázni, összeszedtük magunkat, és elmentünk az étkezdébe. Már kezdett sötétedni, ezért nagyon hangulatos volt az egész.

- Nézünk csillagokat? – kérdezte Jungkook, mikor már vacsora után kézen fogva sétáltunk vissza a házunkba.

- Szeretnél? – néztem fel rá.

- Igen, jó lenne – mosolyodott el aranyosan, én pedig természetesen egyből rábólintottam a dologra, mert nekem sem volt igazából más tervem estére, és én is szerettem nézni a csillagokat.

A házunkba visszaérve kerestünk egy pokrócot, amit kivihetünk a homokba, majd visszasétáltunk a partra. Egy kicsit még nyirkos volt a homok az eső miatt, de nem volt vészes, szóval teljesen nyugodtan feküdtünk hanyatt a leterített pokrócon. Itt valahogy sokkal szebb és tisztább volt az ég, mint otthon. Nyilván itt nincs olyan fokú légszennyezettség, mint otthon, de azért számomra megdöbbentő volt, hogy mekkora különbség van ég és ég között. Persze ugyanazt az eget néztem most is, mint Szöulban, de akkor is más volt.

- Kérdezhetek valamit? – szólalt meg halkan Jungkook egy jó tíz perc után.

- Persze – mondtam.

- Őszinte leszel? – kérdezte Jungkook, és felém fordította a fejét.

- Mindig az vagyok – fordultam én is felé.

- Mit titkolsz előlem? Mit nem mondasz el? – nézett mélyen a szemeimbe Jungkook, nekem pedig egyből görcsbe állt a gyomrom ettől a kérdéstől. Sejtettem, hogy Jungkook nem olyan hülye, hogy ne vegye észre, hogy valami nincs rendben...

- Nem lehetne, hogy ezt majd otthon beszéljük meg? – sóhajtottam nagyot.

- Miért? – kérdezte Jungkook.

- Mert nem akarom elrontani vele ezt a tökéletes utazást – mondtam.

- El tudnád vele rontani? – nyelt nagyot Jungkook.

- Igen, számodra el tudnám.

- Remélem, tudod, hogy tényleg nagyon szeretlek – suttogta Jungkook, és még közelebb húzott magához. Éreztem, ahogy szíve hevesen vert és a levegőt is egyenletlenül vette, így tudtam, hogy pusztán már ennyi is felzaklatta őt. Utáltam magamat, amiért a számomra legfontosabb embernek fájdalmat okoztam, de egyszerűen nincs más megoldás.

- Tudom, és én mindennél jobban szeretlek téged. És rohadtul sajnálom, oké? – kérdeztem, mire Jungkook nem válaszolt, csak a halk szipogását hallottam. Tudtam, hogy tudja, mit titkolok előle és mindenki elől, de akkor sem fogom kimondani.

- Nem haragszom, csak... fáj, tudod? Nagyon fáj – motyogta halkan Jungkook, nekem pedig a szívem szakadt meg érte.

- Később majd jobb lesz, ígérem! – mondtam neki, és közben a hátát simogattam, bár tudtam, hogy ezzel semmit sem segítek a helyzeten. Fájdalmat okozok neki, akármennyire is nem akarok, de vagy így, vagy más módon okoznék neki fájdalmat, és ez az ésszerűbb választás még akkor is, ha mindkettőnknek rohadtul fáj. Így lesz jó mindenkinek.

2021.07.13.